Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-05 / 261. szám
19<JS. november 5. TOLNA WEG TE! WfiPÜJSAO Jelentés Aparliantról ¥T zt az adósságot le kell már tudni. Lassan fél esztendeje, hogy Aparhanton, ebben az összeragasztott, de össze még nem nőtt faluban jártam. Régebbi dolgok után kutattam. Azt próbáltam kideríteni változott-e valamit a felfogás azóta, amióta szóvá tettük: hogyan próbálták útját állni két fiatal továbbtanulásának, csupán kicsinyes, betűrágó szűklátásból. Jó ideje melegszik és hül tehát ez az anyag a jegyzetek mélyén. A régi adatok mellé újak sorakoztak, s az újakat frissebbek szorították ki, ahogy nap mint nap változott az élet. A két kislány ügye lezárult, híre-pora '.sem maradt: az emberek, akiket annak idején felkavart a tantestület döntésének visszhangja, megnyugodtak, s lehet, hogy azóta jobban hisznek az emberi igazságok megvalósulásában. Talán az ugyancsak emberi dolgaikban is biztosabbak, határozottab- bak lettek. Valami két hete egy kimutatás került a kezembe. Több község neve között szerepelt Aparhanté is, s akik a feljegyzést készítették, egy kicsit példaként említették a falut, mert több mint 3 millió forint takarékbetéttel rendelkeznek az aparhantiak. A jó módnak, a gazdagodásnak ez feltétlenül jó mérője. Különösen akkor, ha a száraz számot megpróbáljuk kiegészíteni a következőkkel: az aparhantiak közül sokan messze földről érkeztek a faluba telepesként. Nehezen moznyugtalanság: az összefogottság és összeszokottság hiányzik talán. Kerestem a magyarázatot, de a dolgok természete szerint csupán részokokat találtam. Azt mondja például a templom előtt egy idősebb ember: kiben higgyen aki sokat csalódott. Keserű megjegyzés ez, de van benne jó adag túlzás. A realitás megkívánja azonban annak elmondását, hogy az aparhantiak valóban csalódtak. Élt közöttük egy ember, akiben hittek, akinek a szavát hol bíztatásnak, hol pedig nyugtatónak fogadták, bizonyos értelemben az önzetlen állhatatosság példájaként emlegették. A kiábrándulás nagyon szomorú volt, annyira, hogy a tárgyalásra már senkinek sem akaródzott elmenni. Más viszont úgy vélekedik: hibát követett el az illető, de pontosan azért, mert valamikor éppen az ő közreműködésével hozták egyenesbe az aparhanti ügyeket, mást érdemelt volna. Voksolni bármelyik vélemény mellett nagyon nehéz lenne. Már csak azért is, mert a váratlan eseményekre objektíve kiszabott három nap régen eltelt, s felesleges is beszélni lejárt ügyekről. JTulönösen akkor, ha vannak Aparhant életében sokkal maibb problémák is. Illés Lajos, az iskola igazgatója mesélte a következőt. Tavaly ősszel két fiú bárhova, üzembe, hivatalba, csak mehessen a faluból. Mi vinné el? Jószérint nem tudja megmondani. Illetve talán mégis van magyarázat. Él ebben a faluban egy nem egyedülálló, de érdekes felszínre kerülő vélekedés: aki teheti, ne legyen paraszt, ne legyen falusi ember. Hogy ebben kevés a logika? Nos, igen, dehát a divat itt is érvényes, hat, s az eláram- lás üteme ha lassul is, de még nem állt meg. Ezzel számolni kell Aparhanton és máshol is. A számolás mellett azonban kockáztassunk meg egy közbevetést: falubeli, de máshonnan származó tapasztalatok is bizonyítják, hogy tisztázatlan az a kérdés, milyen lesz a jövő parasztembere, s egyáltalán: milyen lesz a jövő faluja. S hogy ez így lehet, abban van némi részük propagandistáinknak is. Azt hiszem van Aparhantnak egy embercsoportja, amelyik keveset törődik mindazzal, amiről eddig beszéltünk. Az asszonyokról van szó. Róluk azt mondták nem kevés iróniával, hogy ők a falu méhei. A tréfa ül, mert valóban, az aparhanti asszonyok olyanok, mint a méhek. Nélkülük nehéz lenne elképzelni a község életét, mert semmi sem történik tulajdonképpen úgy, hogy ők ne legyenek részesei. Viszont ott van mindjárt az ellentét is: úgy vélik nem becsülik őket érdemüknek megfelelően, s a férfimunkáért is gyakran csak „asszonybért” kapnak. Hogy ebben menynyi az igazság és mennyi az asz- szonyi elfogultság, nem mérlegelVilláminferjú: A mezei pocokfertőzöttségről Nagy Elemért, a Fácánkerti Növényvédő Állomás laboratóriumának vezetőjét arra kértük, hogy a lapon keresztül tájékoztassa a mezőgazdasági üzemek vezetőit a pocok- fertőzöttségről. Illetőleg arról, hogy az elmúlt napokban e téren mit állapítottak meg a növényvédő állomás szakemberei és Nagy Elemér mire hívja jel a mezőgazdasági üzemek vezetőinek figyelmét. A laboratórium vezetője elmondotta, hogy mindennapi tevékenységük keretei között rendszeresen figyelik a megyében a szántóföldeket. Pocokfertözöttség általánosan ebben az időszakban Tolna megyében nem jelentkezik. Egyedül Kisszékely határában van egy erősen veszélyeztetett terület. A szóban forgó határrészen száz négyzetméterenként 50—100 pocokjáratot észleltek és ez a tény kimeríti az erős fertőzöttség fogalmát. A szükséges intézkedéseket megtették, illetőleg megteszik, a kisszékelyi vezetők és tsz-tagok közreműködésével. Keszőhidegkút község határában kisebb, szórványos gócokat szintén észleltek. Tamási határában úgyszintén. Ez azonban még egyáltalán nem nevezhető veszélyesnek. A paksi járásban, Alsópél határában a meglévő gócok még szintén nem adnak okot különösebb nyugtalanságra. A szekszárdi járás területén a pocokfertözöttség szinte teljesen megszűnt. Járt pocokjárat úgyszólván egyáltalán nincs. Ennek ellenére Nagy Elemér arra hívja fel a figyelmet, hogy a termelőszövetkezetekben ne mulasszák el, a kellő ellenőrzést. Ahol száz négyzetméteren tíz járt pocoklyukai találnak, ott még most, ősszel végezzék el az Aldrinos védekezést! Kétmilliárd forint értékű építkezésekkel kezdik a harmadik ötéves terv beruházásait a termelőszövetkezetek dúló, a maguk kis világát féltve és tizenkét lány maradt a falu- tem. Annyira „helyi” ez a gond, őrző, az újtól idegenkedő andrás- bán azok közül, akik elvégez- hogy csak ők, a helybeliek tudfalvi székelyek, akiket vándorlá- ték az általános iskolát. De azóta ják a mulasztást korrigálni, ha sok, indulások és megtorpanások már közülük is elmentek néhá- van ilyen, bizonytalanítottak el, s egy ki- nyan. Az egyik fiatal lány a tercsit még mintha mindig gyökér- melőszövetkezet állattenyésztésételenek lennének. Nem, nem szó- ben kapott helyet. A keresetről morú Aparhant, de a levegőjében csak jót lehet mondani, s mégis ott remeg valamilyen megmagya- úgy ment az igazgatóhoz majdrázhatatlan és ábrázolhatatlan nem könyörögve: helyezze el Figyelő Helyesbítés Sióagárd községben annak idején április 4-e előtt a községi tanácshiáza folyosóján fényképeket és szemléltető feliratokat helyeztek el. Akik azóta megfordultak a tanácsházán, azok sorra, rendre megismerkedhettek azzal a fejlődéssel, amit Sióagárd a felszabadulás óta megtett. A szemléltető, könnyen áttekinthető grafikonok, fényképek, számadatok arról tanúskodnak, hogy ez az 1668 főt és 550 családot számláló, nem túl nagy település 1945 óta nagy utat tett meg. Minden téren, minden tekiritetben. Egyebek között az elmúlt két évtized leforgása alatt öt orvost, 17 pedagógust, 3 mérnököt. 3 közgazdászt, 1 jogászt, 8 mezőgazdászt, 5 műszakit adott Sióagárd az országnak, s fordítva, népi demokratikus államunk ennyi siógárdi fiatalnak tette lehetővé, hogy főiskolán tanuljon^ és diplomát szerezzen. Az igényesség, a kulturáltság egyebek között abban is kifejezésre jut, hogy 505 állandó újságelőfizetót tartanak számon Sióagárdon. A rádiótu- lajdonosok megközelítik a négyszázat. A tanácsháza folyosóján függő tabló készítői a legfontosabb adatok mindegyikét feltüntették es így, annak idején, ez év márciusában, az is helyt kapott, hogy van 26 gépkocsi és 52 tv a községben. Elmúlt néhány hónap és ezt a két számot helyesbíteni kellett. A 26-ot és az 52-t ennek megfelelően áthúzták és a változással lépést tartva odaírták, hogy gépkocsi-tulajdonos most már 32 van, tv-tulajdonos pedig 72. Az egyik szám a 32-es néhány nap múlva ismét helyesbítésre szorul, mert öt sióagárdi polgár ezekben a hetekben várja az új személygépkocsik megérkezését. Segítsük a Pártvezetőségi Az üzemekben akad tanulságos fegyelmi ügy, ami fórum elé kívánkozik. A zománcgyár pártszervezete vezetőségi ülésén a tömegszervezetek közül a szakszervezet és a Vöröskereszt munkájával foglalkozott A Vöröskereszt munkájának értékelésével gyorsan végeztek. A munka gerincét a taglétszám növelése, a tagszervezés adja. A szakszervezet titkára a szocialista brigádmozgalomról, a téli oktatásról, a dolgozók érdek- védelmében végzett munkájáról, s a társadalmi bíróság munkájáról adott számot A vitában részt vevők érthető okból súllyal a társadalmi bíróság munkájával foglalkoztak, jóllehet azért is, mert legutóbb a társadalmi bíróság egy „izgalmas ügyet” tárgyalt. A Zománcipari Művek Bonyhádi Gyáregységben a társadalmi bíróság betölti szerepét. A dolgozók választott képviselőik útján, társadalmi bíróságon vonják felelősségre a szocialista munkaerkölcs, a munkafegyelem megsértőit. s azokat, akik vétenek a társadalmi tulajdon ellen. Ebben az 17 rdekes falu Aparhant. Ne- •*-' héz megtalálni benne azt a pontot, amit a köznyelv kapaszkodónak nevez. Keresi az ember például a felszínen jelentkező újat: új házakat, tanuló, művelődő embereket, de nem nagyon talál ilyet. Vagy ha mégis, csak a nehezen kibogozható részletekben, valahol a hallgatás mögött. Hogy a szándékok milyenek, az tiszta sor: az emberek kívánják, akarják a mainál jobbat, szebbet. Csak mintha várakoznának, várnák, hogy ezt valaki megcsinálja majd helyettük. SZOLNOKI ISTVÁN évben a zománcgyárban négy ügyet tárgyalt a társadalmi bíróság: bércsalást, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett eltulajdonítást, legutóbb pedig engedély nélkül a saját részére végzett munkáért (fusizásért) vonták felelősségre a gyár egyik vezető beosztású dolgozóját. Amikor az ügy kipattant, megoszlottak a vélemények. A vezető beosztásban dolgozónak körülbelül két évvel ezelőtt volt hasonló okok miatt fegyelmije. Most, nem tanulva az akkori példából, ismét vétett a munkafegyelem ellen, „fusizott”. Súlyosbító körülményként merült fel, hogy beosztásánál fogva, mint osztályvezető, nem egy esetben vett részt olyan értekezleten, ahol a társadalmi tulajdon védelméről volt szó. Súlyosbította a körülményt az is, hogy ismeri az idevonatkozó rendelkezéseket és a gyáregységvezetői utasításokat. A társadalmi bírósági tárgyalás előtt a dolgozók találgattak: „Kíváncsiak vagyunk, foglalkoznak-e nyilvánosan az üggyel. A termelőszövetkezetek közgyűlései országszerte jóváhagyták a közös gazdaságok jövő évi beruházásainak tervét. A Földművelésügyi Minisztérium beruházási igazgatóságán elkészült összesítés szerint a harmadik Steves terv első esztendejében a termelőszövetkezetek csaknem kétmilliárd forintot fordítanak építkezésekre. Az összeg legnagyobb részé- j bői új állatférőhelyek épülnek. A szarvasmarhák korszerű nagyüzemi elhelyezési lehetőségét az ideinél jóval gyorsabb ütemben bővítik: 28 000 tehén és 10 000 oövendékmarha részére épül istálló. A jövőre elkészülő sertéshizlaldákban és júhhodályokban 50 000—50 000 állatot tarthatnak majd, a baromfitenyésztés fejAlkalmazzák-e a felelősségre vonást úgy, mint a fizikai dolgozók esetében szokták?” Mások megtoldottak: „Ha a fizikai dolgozónál hibát látnak — elég annyi, hogy leejt egy edényt — azonnal kezébe nyomják a selejtpapírt. Lehet, hogy ebben az esetben, mivel osztályvezetőről van szó, és vezető beosztású embert kell felelősségre vonni, elkendőzik az ügyet, vagy agyonhallgatják.” Helyenként jogosan elégedetlenkednek a dolgozók az ilyen és hasonló ügyek elbírálása miatt. Jogosan kifogásolják, hogy a vezető állású műszaki, vagy adminisztratív dolgozó ügyét alig, vagy csak egészen elvétve utalják a társadalmi bíróság elé, annak ellenére, hogy akad fegyelmi eljárásra alkalmas ügy. A társadalmi bíróság az üzemi demokrácia, a dolgozók nevelésének fóruma. Helytelen, ha a gazdaságvezetés takargatja a vezető beosztású emberek hibáját. Helytelen az olyan indok, hogy a vezető hibájának nyilvánosságra hozásával, lejáratják a vezetés tekintélyét. leszrtését pedig összesen 300 000 férőhellyel rendelkező új épületek, zömében tojóházak szolgálják. Az új állattartó épületek többsége már a szövetkezetek kialakuló, vagy most megalapozandó szakosított állattenyésztési telepeire kerül. Tovább gyarapodik a közös gazdaságok termény- tároló kapacitása is. Magtár és góré az ideinél több — 2600, illetve 620 vagonnyi — épül, dohánypajta viszont, mivel a szükséglet nagy részét már kielégítették, valamivel kevesebb. A termelőszövetkezeti beruházások több mint 10 százalékával az állattenyésztő telepek és a szőlő-, gyümölcsültetvények elmaradt járulékos létesítményeit pótolják. A társadalmi bíróság a nevelés fóruma. Ez a megállapítás jutott kifejezésre és kapott hangsúlyt a pártvezetőségi ülésen is. A gyárban ugyanis lehet találkozni helytelen nézetekkel, amelyek gátolják a társadalmi bíróság működését. A dolgozók, különösen ha vezető beosztású ember ügyét tárgyalják, nem szívesen vesznek részt a tárgyaláson. Ott, ahol a szakszervezeti bizottság helyesen választja ki a tárgyalásra alkalmas ügyet, s ehhez megkapja a gazdaságvezetők részéről is a segítséget, a társadalmi bíróság betölti szerepét. Nem hogy árt, sőt ellenkezőleg, növeli a gazdaság- vezetés tekintélyét, ha maga is azon dolgozik, hogy az illető hibájára — függetlenül beosztásától — fény derüljön, s megkapja az érte járó elmarasztalást. A társadalmi bíróság jogkörének megfelelően három esetben alkalmazta a büntetést, egy esetben pedig elejtette a vádat. A bércsalóra, a társadalmi tulajdon ellen vétőre és az engedély nélkül saját részére végzott munkáért (fusizáséit) büntetést rótt. Az okozott kár megtérítésén túl a nyereségrészesedés- és a prémiumelvonást alkalmazta. A pórtvezetőségi ülésen elhangzott javaslatok, észrevételek és a vita hathatós serítséget adott a szakszervezet további munkájához. szakszervezet munkáját ülés a Bonyhádi Zománcgyárban
