Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-28 / 281. szám
1665. november 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Ferkelt János tekintélye • • Öregek napja Varsádon „Egy brigádtag megbetegedett Baracs-pusztán. A többiek megkapálták az illetmény kukoricáját". „A gépes szocialista brigádnak csak egy simítója volt. Ezzel lassan ment a munka. Kirúgtak egy fát, készítettek még egy simítót”. „A sertéshizlaló brigád tagjai egy értekezleten megmondták, hogy nekik lyulcas zsákban darát ne küldjenek, mert ami kifolyik, abból nem lesz hús". „Egy ember lopta a darát szatyorban, kizárták maguk közül. Előzőleg figyelmeztették, nem használt, elküldték”. „Egy régebben dologtalan, részeges embert megneveltek az egyik komplex brigádban. Már vagy húsz helyen dolgozott, mindenhonnan kidobták, illetve nem találta meg a helyét sehol. Most megtalálta”. „A Kanacsi Állami Gazdaságban kilenc szocialista brigád van, hat már elnyerte a szocialista címet. Az állandó dolgozók fele brigádtag. A mozgalom jó hatással van a brigádon kívüliekre is”. szágok, sőt: a tervezett 18 forint 70 fillér helyett 18 forint 80 fillérért kelt el átlagosan kilónként és ez az egész évben újabb 60—70 ezer forint többletbevétel. Ez a brigád megvalósítja munkájában a kérést, amit a párt tavaly decemberi határozatában kimondott a munka termelékenységéről, egyáltalán: a jó munkáról. Csak egy brigád a Kanacsi Állami Gazdaság kollektívái közül. Bevezetőben amiket idéztünk, azok az egész gazdaság életéből valók. Hard-puszta mégis kitűnik a többi közül, mint ahogyan kiválik a brigádvezető is rátermettségével egész emberi magatartásával. Sosem parancsolgat, mégis Hard-puszta teljesen különálló település. Erre aztán ráillik az is- tenhátamögött kifejezés. Villanya sincs, illetve vezeték nem tartozik a pusztához, csak agregátorral táplálják. Zötyögős erdei utakon rázatjuk magunkat egy GAZ- kocsin, más járművel nem is tudnánk ide eljutni. Nagy János, az Állami Gazdaságok megyei Igazgatóságának vezetője és Vadai Mihály, a kanacsi igazgató már régi ismerősként érkezik Hard- pusztára. Előre figyelmeztetnek, hogy itt nincs semmi látványosság, elavult épületekből áll az egész major. Valóban: maga az irodaépület is nádtetős. A külső jóformán semmit nem mutat abból a nagyszerű, példátlan munkából, ami itt folyik. Talán egyedül a két sertésfiaztató- sor között lévő parkosítás jelzi, hogy ezen a helyen valamiképpen más a sertésgondozás, mint ahogy megszoktuk. A brigádvezető tréfás ember. Megkérdeztem tőle, mikor kelt fel. Azt felelte: — Negyvenkét és fél éve. Vagy ma? Félötkor. Általában akkor jövök ki, amikor a többiek. Aztán, ha nincs semmi különös vész, átlagos fekvésem 11 óra. — Van tekintélye az emberek előtt? — Egy kicsi. — Mégis, mekkora? — Néha egy szót sem kell szólnom, mégis tudja az illető, aki hibázott, hogy mi a kötelessége. Ha valaki esetleg „beszív” és úgy jön dolgozni, ami végeredményben mindenkivel megtörténhet, én etetek helyette. Hazaküldöm szidás nélkül és beállók dolgozni. Már csak azért is, nehogy feldöntse egy disznó és eltörjön mondjuk a keze. Másnap minden rendben megy tovább. Járjuk a telepet Nagy Jánossal és Vadai Mihállyal. Egy helyen ötletesen elkészített trágyagödör látható. Az igazgató magyarázza: — íme, ez is. Kevés költséggel milyen remekül megcsinálták. A brigádvezető hozzáteszi: — Hát ez tényleg kevés költséggel készült, mert magunk építettük nem került egy fillérbe sem. A brigád vezető egyébként megtermett, csontos ember, az a típus, akiről egyáltalán nem tudni, mi van benne. Csak ha megismeri az ember, akkor látja: mennyire eleven, talpraesett és közvetlen. Mindent elmond magáról. Két gyereke. Pesten tanul és a feleségének sem mondta, hogy maradjon itt, amikor az asszony Pestre készült. Meglesz ő egyedül is. Persze nincs köztük semmi harag, de Ferkelt János mindenre képes a gyerekeiért. Amikor róluk beszél, úgy tűnik, csak azoknak él. Meglesz ő egyedül is, nem baj, ha az asszony elköltözik a gyerekekhez. Aztán kiderül, hogy ez az ember mégis inkább a munkának él, mint a családjának. Szenvedélye a munka. Maga is megmondja, hogy régebben, vagy tíz évvel ezelőtt egy másik telepen mindig csak négy órát aludt évekig, és munkatársai kíváncsian várták, meddig bírja. Hard-pusztán úgy dolgoznak, ahogyan sokkal jobb körülmények között más munkahelyeken megközelítően sem. Érdemes idézni néhány adatot az eredményeikről. Tavaly még harmincnégyen voltak a telepen, most 28 a létszám, mégis több hízott sertést adnak, mint az elmúlt évben. Ugyanazt a munkát kevesebben elvégzik és jobban kihasználják a napot. A havi átlagkeresetük 400 forinttal emelkedik. A terv mindenben hallgatnak rá. Viszi előre a többieket. Gyakran megtörténik, hogy maga is beáll a sorba, megfogja a lapátot, vagy a zsákot. Ügy mondja, „kiszedjük a részünket a munkából, de kiszed jük a pénzből is”. szerint egy kiló hús előállítására 4,9 kiló takarmányt kell felhasználniuk. Az idén eddig 4,84 kiló takarmányt használtak fel, tehát hús-kilogrammonként 6 deka a takarmánymegtakarítás, ami egy év alatt körülbelül 100 000 forintot jelent a gazdaságnak. De ezt egyáltalán nem sinylik meg a jóEz az eldugott puszta, amit már egyszer korszerűtlennek tartottak és nem jósoltak neki jövőt, az átlagosnál sokkal jobban kiveszi részét az ország ellátásából. Villanyvezetéke ugyan nincs, de van egy szocialista brigádja. GEMENCZI JÓZSEF „Gyertyával világítanak az irodaházban” című cikkünkben szóvá tettük, hogy a szekszárdi új irodaházban a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat irodahelyiségeiben egy hónapig áramszünet volt. A vállalat igazgatója elmondotta, hogy ez az áldatlan helyzet nagymértékben akadályozza munkájukat és például a párttaggyűlést gyertyfény mellett tudták csak megtartani. A kapott tájékoztatás alapján megjegyeztük: akkor már több hét eltelt o reklamáció, a hiba kijavításának kérése óta, azonban az épí- tővállalat semmi választ nem adott. Ott Miklós, az ÉM Tolna megyei Építőipari Vállalat igazgatója levelet küldött szerkesztőségünkbe, helyreigazítást kért. A kérés jogos. Arról van szó ugyanis, hogy a cikk megjelenése előtt már lejárt az épület szavatossági ideje, tehát az építőipari vállalatnak nem kötelessége az utólagos hibák kijavítása. A megyei döntőbizottság is olyan határozatot hozott, amely teljes egészében felmenti az építőipari vállalatot a javítási kötelezettségek alól: „A villamossági hibák megszüntetése nem tartozik az ÉM Tolna megyei Építőipari Vállalat szavatossági kötelezettsége keretébe, mivel a helyszíni szemle során az üzemeltető részéről beHelyreigazítás avatkozás, hibás kötés és egyéb szabálytalan eljárás volt tapasztalható. Ez idézte elő a villamossági hibákat.” Az esetet azonban n'em hagyhatjuk szó nélkül. Igaz, nem ártott volna még alaposabban tájékozódni a kérdésben, a cikk megjelenése előtt, legalábbis abban, hogy mikor jár le a szavatossági idő. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatója úgy tudta október 20-a körül, hogy a határidő még nem járt le, hanem valószínűleg novemberben következik be. Ezt elfogadtuk. Ha tudtuk volna, hogy október 2-a után már nincs a vállalattal szemben reklamációs lehetőség, természetesen nem említettük volna az építőipari vállalat hibáját, illetve nem úgy, hogy úgy látszik, a határidő lejártára vár a vállalat. Csakhogy az igazság másik része a következő: a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a sorozatos felszólítások egyikét, amelyben az elektromos berendezés hibáinak kijavítását is kéri, szeptember 15-én küldte el a megyei Beruházási Irodának, mely közvetítő az építkezésekben. Évről évre hosszas készülődés előzi meg az ünnepséget. A község vezetői, a szövetkezeti gazdákkal most is már jó előre azon tanakodtak, hogy miként tegyék emlékezetessé november utolsó vasárnapját. Az öregek napját immár évek óta a községek mindegyikében megrendezik. Cseppet sem túlzás tehát, hogy a társadalom ügye lett a szeretetnek, gondoskodásnak ez a fajta megnyilvánulása is. Az is igaz azonban, hogy maga az ünnepség elég öncélú lenne, ha a közös gazdaságok nem keresnék, kutatnák a módját annak, hogy más módon is megkönnyítsék a munkában elfáradt, idős emberek napjait. A megye több közös gazdaságában a tsz, erejéhez mérten anyagi segítséget ad azoknak az idős parasztembereknek, akik — ahogy mondani szokás, — megtették már a magukét. Jó és követendő minden olyan módszer, amely a juttatás valamilyen formájára irányul. A gondoskodást hivatalosan reprezentáló öregek napja ilyen módon még több felszabadult- sággal, vidámsággal párosulhat. Varsádon a mai program közös ebéddel kezdődik. így van ez már évek óta. Az ünnepi étkekről a tsz gondoskodik. A korhatárnak mgfelelően meghívtak mindenkit és így hatvan-het- ven résztvevőre számítanak. Lo- vasi Imre, a községi tanács vb- elnöke a község dolgozói nevében, Decsi Kálmánná a nőtanács nevében köszönti az idős embereket. Külön megjutalmazzák a varsádi öregek doyenjét: a 96 esztendős Lőrincz András bácsit. Évek óta ő a falu legidősebb polgára. Tavaly is, tavaly előtt is neki jutott a legidősebbnek kijáró köszöntő. Neki és az ünnepség mindegyik idős résztvevőjének szívből kívánunk nyugodalmas öregkort, s ami a legfontosabb, jó erőt, jó egészséget. Szokás szerint az ebéd elfogyasztása után sor kerül majd a vígasságra, a táncra. Érezzék jól magukat. És Lőrincz András bácsi száz esztendőnél alább ne adja. Könyv jelent meg a mezőgazdasági kutatások tavalyi főbb eredményeiről Hasznos, a gyakorlati munkához sok segítséget adó hézagpótló könyvet adott ki a Földművelés- ügyi Minisztérium a mezőgazda- sági kutatások tavalyi főbb eredményeiről. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási 'és Kísérletügyi Főigazgatósága ilyen módon is segítséget kíván nyújtani a mezőgazdasági üzemekben dolgozó agrárértelmiségnek. Ebben az évben egyébként a mező- gazdasági kutatások főbb eredményeit tartalmazó és összegező kiadványt immár negyedik alkalommal adják közre. A gyakorlati bevezetésre javasolt módszerek egy része technológiai útmutatást és gazdaságos- sági összehasonlítást is tartalmaz A szerkesztők ezzel azt a célt kívánják elérni, hogy a gyakorlati szakemberek az ajánlott új módszerek, eljárások közül, az üzem adottságainak megfelelően válaszszák meg, próbálják ki azokat, amelyeknek eredményessége bizonyított, s az üzem számára minden tekintetben megfelel. A szerkesztők kérik a szakembereket, s a kiadvány valameny- nyi olvasóját, hogy az észrevételeket, az alkalmazás során szerzett tapasztalatokat, esetleg kiegészítő javaslatokat közöljék az illetékes intézményekkel, esetleg a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási és Kísérletügyi Fő- igazgatóságával, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályával. megjegyzéssel A szeptember 15-én kelt levél tartalmát — tekintettel arra, hogy mindegyik cég Szekszárdon van — három-négy nap alatt legkésőbb meg kellett volna ismernie az építőipari vállalatnak és akkor október 2-ig bőven kijavíthatta volna az elektromos berendezés hibáit, és köteles lett volna kijavítani. Az igazgató azt írja, ők csak szeptember 28-án kaptak jegyzéket a beruházási irodától, 30-ra kitűzve a szavatossági utófelülvizsgálatot. Ebben az esetben természetesen hibásan járt el a beruházási iroda is, mert a késedelmes továbbítással szinte feloldotta az építőipari vállalatot a kötelezettség teljesítése alól. Magyarázatként csak annyit: nem szükséges, hogy tizenöt nappal előbb megkapja a bejelentéseket az építőipari vállalat, mint- ahogy erre a reklamáló levélben az igazgató hivatkozik. Mindenekelőtt a Beruházási Kódex vonatkozik rájuk is. A rejtett hibák kijavítása végrehajtási rendeletének 135. paragrafusa kimondja: „Az építtető a kivitelezőt a rejtett hibáról, annak felismerésétől számított öt napon belül köteles értesíteni. A kivitelező köteles további öt napon belül a hibáról a helyszínen az építtetővel együttesen jegyzőkönyvet felvenni és a hiba kijavítására kötbér- terhes határidőt megjelölni.” Tehát öt napról lehet szó és népi tizenötről. Függetlenül a helyreigazítás jogosságától és a döntőbizottság határozatától, meg kell jegyezni, hogy az október 25-én megtartott helyszíni szemlén a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat illetékes szakembere nem tudott részt venni, mivel nem értesült időben a szemle kitűzéséről. A villany- vezeték állapotának felmérése tehát egyoldalúan történt, és a vállalat jegyzőkönyvben sem fogadta el a megállapításokat. Az az érv, hogy a hiba beavatkozásból eredt, vagyis hogy a Gabonafeldolgozó hozzányúlt a vezetékhez, tulajdonképpen lényegtelen, tudniillik akkor nyúltak hozzá, amikor már egy hónap óta nem volt áram, és amikor már egyébként sem volt köteles az építőipari vállalat kijavítani, tekintettel a határidő lejártára. Az eset tehát mindenképpen tanulságos, abból a szempontból, hogy a halogatás nem használ egy határidős ügy rendezésének. (g.)
