Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

19ŐZ* november 2. TOLNA WEOTIfl NflPŰJSAO 3 Ünnepélyes katonai eskütétel Szekszáidon A közügyek gazdái Vasárnap délelőtt Szekszárdon I a laktanyában bensőséges ünnep­ség keretében rendezték meg a szeptemberben bevonult tartalé­kos tisztjelöltek katonai esküté­telét. Az ünnepségre meghívták a fiatal katonák hozzátartozóit is. A katonazenekar hangjaira délelőtt 10 órákor kezdték az ünnepséget. A szülők, hozzátar­tozók mintegy kétszázan voltak kíváncsiak a fiatal katonák eskü­tételére. A cím meghökkentő. Gyanút rejt. A kérdéseket tovább gyű- rűzteti: valóban, miért szerel le két nappal később Müller Gá­bor őrmester? Talán valami bűnt követett el? És miért kíséri haza Bátaapátiba annak az egységnek a tisztikara, amelynél szolgált? És miért rendeznek ebből az al­kalomból műsort, amelyen lesz szavalat, ünnepi beszéd, ének, tánc. Honvédségi tánczenekar is iesz, ez szolgáltatja majd a ze­nét. Úgy hírlik, hogy erre az ün­nepségre november 21-én a kör­nyékbeli települések lakói is el­jönnek. Mert ilyen még nem vol. Egy bátaapáti fiút, aki mint sorkatona A Felszabadulási Kulturális Szemle keretében szombaton este Tolnán, az ifjúsági házban ren­dezték meg Szekszárd és a szek­szárdi járás amatőr tánczene­karainak találkozóját. A bemu­tatóra öt zenekar, a tolnai ifjú­sági ház, a bátaszéki ifjúsági klub a bonyhádi gimnázium és a hon­védség két tánczenekara küldte be nevezését. A találkozót telt ház előtt ren­dezték meg. A zsűri tagjai Fer­tőszögi Béláné, a megyei zene és dődik a tanítás. Az ügy azonban halasztódott egyik időponttól a másikig, végül „tengeri kígyó” lett belőle, amelyik gyűrűzik ide- oda, csak éppen megfelelő meg­oldás nem születik. Az ügy jelenlegi állása a kö­vetkező: a bonyhádi községi ta­nács bizottságot jelölt ki, mely­nek a feladata eldönteni, hogy a régi épületet újítsák-e fel, vagy vásárolják meg azt a bizonyos „kinézett” épületet, amelyiket a pusztán Kovács-háznak ismernek. A bizottságnak a döntésnél köny- nyű dolga volt, a régi, elavult, re­pedezett, korszerűtlen iskolaépü­let felújítási költsége közel 180 ezer forintba került volna, a szakértői becslések szerint, az új ház megvásárlása pedig csupán 68 ezerbe. A bizottság az október 16-i ta­nácsülésen jelentést tett, s java­solta, hogy ne újítsák fel a régi épületet, mert az rendkívül költ­séges lenne, inkább vegyék meg a másikat. A tanácsülésen nagy vita volt, a bonyhádi tanács ve­zetői ugyanis a felújításhoz ra­gaszkodtak. A tanács titkára azzal érvelt: csupán 30 ezer forint áll rendel­kezésükre, tehát a bizottság a döntés után azt is mondja meg, A beszédet Rábóczki György őrnagy tartotta. A felsorakozott katonák nevében Gedeon Imre honvéd a csapatzászló előtt tette le az ünnepélyes esküt. Ezután az esküt tett fiatal katonák nevé­ben Sárdi Gyula honvéd mondott beszédet, majd Rácz József szá­zados üdvözölte a fiatalokat A katonai eskütétel díszszemlé­vel ért véget. Délután a katonák kimenőt kaptak és hozzátarto­zóikkal a városban ünnepelték meg az eskütételt az őrmesteri rangig vitte, haza­kísérik a parancsnokok. De miért? A dolog nyitja nagyon egyszerű. Ö a harmadik, ugyanabból a családból, aki ugyanannál az ala­kulatnál szolgált Mind a hárman kitűnő katonák, hazafiak. Müller Rudolf törzsőrmesterként szerelt le, Müller Péter szakaszvezető­ként, Müller Gábor pedig őr­mesterként. És most az alakulat parancs­nokai eljönnek megköszönni az édesanyának, hogy ilyen derék embereket nevelt a hazának. Ezért szerel le két nappal ké­sőbb Müller Gábor! (Sz) sági ház gitárzenekara aratott nagy elismerést, nemcsak a kö­zönség soraiban, hanem a zsűri tagjai között is. A tolnai zené­szek már ismertek a megyében, legutóbb meghívást kaptak a szombathelyi első országos tánc­zenekari fesztiválra is. A tánc­zenekarok találkozójának másik jó együttese a honvédség hagyo­mányos hangszerelésű zenekara volt. A közeljövőben rendezik meg a többi járásban is a talál­kozókat, melyek után a megyei tánczenekarok fesztiváljára kerül honnan, milyen forrásból szerez­zék meg a hiányzó 38 ezer forin­tot, amely a házvételhez még szükséges? Ekkor felszólalt Schül­ler József tanácstag, aki java­solta, hogy a hiányzó összeget a községgazdálkodási címről csopor­tosítsák át és úgy fordítsák ház­vételre, erre van lehetőség. A la- dományi házvásárlás ügyét szava­zásra bocsátották, az újat ve­gyék-e meg, avagy a felújítás mellett döntsenek? A tanácsülés ekkor négy ellenszavazattal el­fogadta az új épület vásárlásának tervét, s megbízta a végrehajtó bizottságot, hogy a következő ta­nácsülésig döntsön arról, honnan szerezzenek pénzt a megvásárolt ház felújítására, hogy mielőbb át­adhassák az iskola céljainak. A ladományi „ügy” úgy látszik ezzel a vége felé közeledik, a ta­nácsülés végre pontot tett, amire — valljuk be őszintén — már nagy szükség volt. A községi ta­nács titkára a közelmúltban kö­zölte a járási művelődési osztály vezetőjével, hogy miután nem építették fel Bonyhádon a régen tervezett pedagóguslakást, amely­re a költségeket biztosították, ab­ból a pénzből tudják fedezni a vásárláshoz hiányzó 38 ezer fo­rintot. A lehetőség a megoldásra tehát adott, most már csak a gyorsaságon múlik minden. c s. A KURDI TANÁCSELNÖK szo­bájának falán egy tábla találha­tó. Azt mutatják ki rajta, hogy a községi tanács tagjai hogyan tesz­nek eleget vállalt kötelezettsé­geiknek, miként tartják meg foga­dóóráikat, beszámolóikat, s járnak el a falusi élet legfelsőbb fóru­mának rendezvényeire, a tanács­ülésekre. Ha csak annyi lenne e táblával amennyit első látásra mutat, derülhetnénk rajta, mert ugyan mi szükség van arra, hogy ország világ lássa mondjuk Ko­vács Péter tanácstag működését. Azt ugyanis semmiféle táblán nem lehet feltüntetni, hogy a vá­lasztók érzik-e, tapasztalják-e a tanácstag tevékenységének ered­ményeit, megoldja-e, vagy segít-e megoldani problémáikat, gondjai­kat? Mert a tanácstagi munka — szárdékosan fogalmazunk így — nagyjából válaszokból, gyors, em­berséges segítségadásból áll. Ab­ból, hogy a tanácstag élénken és gyorsan reagál mindenre. De nemcsak reagál, hanem fia kell beavatkozik az ügyek menetébe, érvel, bizonyít, s tesz: a közigaz­gatás demokratizmusát úgy mé­lyíti el a választók között, hogy közben érvényre juttatja, s néha az egyéni érdek rovására is elő­térbe helyezi a nagyobb közösség véleményét, a közügyét.. legyünk egészen őszinték: nem könnyű tanácstagnak lenni. Már csak azért sem, mert sok szem fókuszában áll, s nagyon keveset kell neki vétenie ahhoz, hogy vétkesnek, mulasztónak minősít­sék. Amikor valaki idáig eljut, tu­lajdoniképpen nem áll mellette senki: a tanács, mint testület, ugyancsak választott szerv, s az ő akaratát is a közügy, a közérdek befolyásolja. Meg aztán nehéz do­log az, ha magyarázkodni kell, s valaki helyett meg kell mondani valamit csak azért, mert így jóvá lehet tenni a korábbá mulasztást. Életünk, az új falu formálása, jövőjének alakítása véletlenül sem egyszerű tevékenység. Sok olyan vonás található benne, amelyeknek a jelentkezésére alig- alig gondolnak az emberek. Itt van mindjárt példának a közsé­gek kommunális ellátottsága Van e területen probléma? Nem is kevés. Még mindig sok a sáros utca, a gondozatlan porta, szociá­lis, kulturális és egészségügyi in­tézményeink egy része nehéz kö­rülmények között dolgozik. Az állampolgár mindezt a saját priz­máján keresztül nézi, s azt mond­ja: a szomszéd községet előnyben részesítik a felsőbb szervek, mert ott megtalálható mindaz, ami ná­luk hiányzik. Azon azonban már csak kevesen gondolkoznak, hogy a szomszéd faluban sem úgy; esett a korszerű művelődési ott­hon az égből, hanem megterem­tették, gyakran közös erőfeszítés, kollektív munka árán. MAZÄN beszélgettünk egyszer hasonló témáról. A vita­partner folyton arra hivatkozott, hogy a tanács kivételez két utcá­val: azokra nagyobb gondot for­dít mint a többiekre. Ott elké­szült a járda, fásítottak, rendez­ték az utat. Azt természetesen ő sem kérdezte, s nem is mondta, ki csinálta mindazokat. Pedig ké­zenfekvő volt a válasz: a körzet tanácstagja s a végrehajtó bizott­ság vezetői azt mondták: adunk anyagot, de jó lenne ha segítené­nek az utcabeliek. Ennél a pont­nál újra a tanácstagra várt a tennivaló. Elment a családokhoz, s egyetlen ember sem akadt, aki nemet mondott volna. Hogy hol van ebben a közügy? Tisztázni kell valamit: az, hogy milyenek a falvaink, városaink, nem csu­pán Kiss János és Magyar Péter ügye, hanem mindnyájunké. Kiss Jánosnak és Magyar Péternek fo­kozottabb kényelmet jelent, ne­künk pedig — s ezalatt a falut és az országot is érthetjük — to­vábblépést, előrehaladást. A tanácstagok szerepe közéle­tünkben jelentős, s amennyiben a demokratizmus szélesítésében, államhatalmi és tömegszervezeti dolgaink intézésében továbbra is ilyen lépésekkel haladunk előre feladatuk még tovább nő. Leg­pontosabban így fogalmazhat­nánk: ők lesznek a közügyek gazdái kis- és nagymértékben egyaránt. Szavuk súlya, tettük ereje, szervezőkészségük kibonta­kozása biztosíték arra, hogy vál­tozik a most még gyakran na­gyon is falusi élet. Az elmúlt idényben a zöldség­es gyümölcsárak emelkedtek. A tartósító ipar alapárainak emel­kedése miatt szükségessé vált egyes konzervek és mélyhűtött termékek fogyasztói árának mó­dosítása. Az országos árhivatal és a Belkereskedelmi Minisztérium közli, hogy egyes hőkezelt, vala­Magától azonban semmi sem megy. A tanácsi munka tökélete­sítése sem képzelhető el csak rendelettel, csak kormányintéz­kedésekkel. Sokkal többrétű ten­nivaló vár minden tanácstagra, a tanácsra mint vezetőtestületre, az állandó bizottságokra s a végre­hajtó bizottságokra. Legelsőként talán említenénk a ma még gyak­ran tapasztalható mechanikus, formális munkát. Ez komoly ke­rékkötőként jelentkezik, s pusz­tán csak a felszínt mutatja. Is­merünk olyan tanácstagot, aki saját és társai munkáját azon próbálja lemérni, megtartották-e a tervben előírt beszámolót és fo­gadóórát. Tőle kérdeztük meg egyszer, s nem is a tréfa kedvé­ért. Tudja-e min nevettek az em­berek a legutóbbi időben a kör­zetében? Nem vette komolyan, viccnek tulajdonította pedig van komoly oldala is. Nevezetesen: az az ember, aki társai örömét vagy gondját alig, illetve egyáltalán nem ismeri nehezen lehet meg­bízottjuk, szószólójuk. VAN ITT MÉG MAS IS. Keve­set beszélünk róla, s lassan már szinte töröljük szótárunkból a „szenvedélyesség'' kifejezést. Illet­ve használjuk, de csak akkor ha a hibákat ostorozzuk, ha azokról beszélünk amelyek személyesen érintenek bennünket. Pedig — s ezt hasznos megjegyezni — a fejlődés, az előrehaladás szolgá­lata sem képzelhető el szenvedé­lyesség nélkül. S a tapasztalat azt mutatja, hogy tanácstagjaink közül többnél gyakran ezzel van baj. Azok az állampolgárok pe­dig, akiket ilyen vagy olyan szinten képvisel azt várják tőle, hogy a magánérdeket is magában foglaló közügy gazdája, katonája legyen. S ez hihetően nem maxi­mális kívánság, hanem feltétele a tanácstagok becsületének. Szolnoki István mint mélyhűtött zöldség- és gyü- mölcskonzervek ára november 1- tőd emelkedik. Az áremelkedés a zöldség- és gyümölcskonzervek- nek mintegy egyharmadára ter­jed ki és a teljes zöldség- és gyümölcskonzerv-forgalom átlag­árát körülbelül hét százalékkal növeli. HÁTAI UTCA Foto; Bakó Jenő. Miért szerel le két nappal később Müller Gábor? Ifjúsági tánczenekarok találkozója Tolnán ének szakreferens, valamint Veg- helyi Miklós szekszárdi zenetanár voltak. Különösen a tolnai ifjú- sor. Magasabb lett egyes zöldség- és gyümölcskonzervek ára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents