Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-26 / 279. szám
4 ÍÖEWS WEGYEI VÉPÜJSÁG 1965. november 26 Elet helyett — életjel FÉLFOGADÁS: 5—7-IG. Maga a kiírás, a tintával írott betűk és számok mondandója nem szokatlan. Orvosi rendelőkben, ügyvédi irodákon, hivatalokban — és még hosszúra lehetne nyújtani a felsorolást — sokszor találkozni hasonlókkal. De művelődési ház ajtaján...?! No, ez bizony ritkaság. Ritkaság, de Bonyhádon előfordul. A központtól néhány lépés, alig néhány percnyi séta a járási művelődési házig. Tudják ezt a bonyhádiak, s mégsem nyitogatják sűrűn az ajtók kilincsét. Ebben a művelődési házban alig van élet. Az iroda is csendes. Egy rossz televízió, régi típusú rádió, kétes tisztaság, üres íróasztalok a belső szobában a könyvszekrényben néhány szál könyv... — A könyvek többsége a sajátom — mondja Potyondy László, akinek a neve mellé tisztázatlan, hogy milyen titulust lehet fűzni. Májusban került a művelődési házhoz, mint művészeti vezető. Akkor még minden íróasztal foglalt volt, — hárman igazgatták, irányították a kultúra bonyhádi palotájának életét. Most, egy személyben intéz mindent. Mindent, már amire ideje telik, goztak a szakkörök. Egyesek szerint az sem túlzás, hogy a megye egyik legjobban működő művelődési háza volt a bonyhádi. Most? Nincs élet, — amilyen meg van, az is döcögős. Néhány szakkör, — báb, képzőművész, meg egy énekkar — amely működik. Német nyelvtanfolyam is indult. És a zeneiskola tart órákat a művelődési ház termeiben. HIDEG VAN. — Részben ez az oka annak, hogy mostanában örülök ha havonta egy előadását meg tudja tartani a Déryné Színház. Az sem megy telt ház előtt. Nem jönnek szívesen az emberek valahogy — mondja Potyondy László. — Dehát régen, régen jöttek. Most mégis miért nem? — Télen nem lehet jól befűteni a termet. Hideg van. Meg arról is panaszkodnak, hogy porosak a székek. így aztán el-elmaradozik az állandó közönség. — Porosak a székek? Takarítás? — Egy családos asszony takarít, sok gyereke van, itt Iáknak bent. Megcsinálja, ahogy tudja. Dehát... Szóval nincs például még egy porszívó sem. így nehéz tarendezés, rosszabbul sikerült ösz- szejövetelek — s megáll a lüktető élet. Nem néz be sűrűn a korábban állandó látogató, sőt, egyre ritkábban látogat arra, s végül elmaradozik. — Most már egészen jól beindult a vasárnap délutáni ifjúsági klub. Négy fiú jelentkezett, hogy társadalmi munkában szívesen játszanának tánczenét vasárnaponként. Egy ideig nem ment a dolog, mert nem volt erősítő, hangszóró. Most már ezek a dolgok rendeződtek. Ide, az ajtó elé egy fára tűztem ki a cédulát, hogy klubdélutánt tartunk. Jöttek a kíváncsiskodók. A legutóbbi alkalommal már úgy 250-en voltunk. Egyelőre csak táncolnak a fiatalok. Kötött programot, foglalkozást is tervezek, de majd csak elkészülnek a tagsági igazolványok, akkor lehet ilyesmiről szó. MEGÁLLT AZ ÉLET a bonyhádi művelődési házban. Mert ezt a mozgolódást alig lehet a régi „hős”-kor után életnek tekinteni. Legfeljebb csak él etjeinek. És a feladatokkal egyedül birkózó, kevés népművelési tapasztalatokkal rendelkező Potyondy Lászlót nem lehet ezért felelőssé tenni. Méry Éva Megjegyzés Emberség dolga Jóleső érzés volt hallani Lovák András, a mórágyi tanácselnök szájából azt, hogy a falu lakóinak a pártszervezet és a tanács együtt és külön-külön is köszönetét mondott. Köszönetét mondott azért, hogy az árvíz idején a bajjal sújtott községekből hozzájuk telepített lakosságot olyan vendég- szeretettel fogadták. Ezt jelentették ki tanácsülésen, párttaggyűlésen, ezt mondották el a pártszervezet és a tanács tagjai családlátogatások alkalmával is. Személy szerint is megköszönték, hogy amikor baj volt és különösen szükség volt az emberségre, a testvéri szeretetre, segíteni akarásra Mórágy község dolgos népe egy emberként állt melléjük. A tanács intézkedett, a termelőszövetkezet anyagiakkal is segített, s a lakosság minden tagja egyenként is igyekezett a kényszerű nehézségekben könnyíteni a kitelepítettek- nek. Az alsónyéki és a többi dolgozók, akik a mórágyiak vendégszeretetét élvezték, ott a helyszínen is köszönetét mondtak. Talán egész életre szóló barátság is született segítő és segített között, nem is egy. Mert felemelő, hősi harc volt a küzdelem a gátakon, de nem kis dolog az sem, hogy az otthonukat elhagyott emberek százai — ha szerencsére rövid időre is —, második otthont találtak a mórágyiak jóvoltából. Ebbe a jóleső érzésbe azonban disszonáns hangként hatott a következő: a mórágyi tanácsnak eszébe jutott, hogy a saját községének lakóit megdicsérje és megköszönje nekik áldozatvállalásukat Az érdekelt tanácsok azonban elfeledkeztek róla: pedig megérdemelnék a mórágyiak a köszönetét. E köszönő levélke tette volna teljessé a jóleső, felemelő érzést. Mert ez nem papír, hanem emberség dolga. Idő lett volna, hiszen a történtek óta nem egy-két nap telt el. (Sz. E.) Mindenki a fedélzeten Ez ünnepek előtti hajrára készülnek a postások meg amit ilyen irányú tapasztalatai hiányában el tud végezni. A „hős”-korban sok ember fordult meg nap, mint nap az épületben. Telt ház előtt játszott havonta kétszer is a Déryné Színház, jól forgalmazott a büfé, — talán túl jól is! — szépen dolkarítani. Porosak a székek, — de nemcsak azok. Valahogy nagy-nagy por telepedett a bonyhádi művelődési ház egész életére. Néhány személyi változás, hívek és sértődött emberek, egy-egy rossz vélemény, bizalmatlanság, gyenge Ilyenkor karácsony, újév közeledtével a levél- és csomagforgalom többszörösére növekszik, de a küldemények irányítóinak, kézbesítőinek száma — csekély különbséggel — marad a régi. Postásaink mégis lebonyolítják a hatalmas forgalmat. A Postavezérigazgatóság az idén is gondol az „év végi nagy hajrára”. A jó munka alapjának a megfelelő munkaszervezést, az igazgatóságok közötti koordinált- ságot tekinti, hogy a szállítás, a belső anyagfeldolgozás és kézbesítés lehetőleg zökkenők nélkül történjék. Gondoskodnak a folyamatos levélfeldolgozásról, ezért ha szükséges, naponta többször is 4végeznek levélgyűjtést. Megerősí- 3 tik a gépkocsiparkot, és beveze- 3 tik a lépcsőzetes kézbesítést, hogy 3 a munka folyamatos legyen. 3 „Mindenki a fedélzeten” jelszóéval bonyolítják le nehéz feladatu- 3 kát országszerte a postai dolgo- 3zók. A postahivatalok irodáiban 3 csak egy telefonkezelő marad a 3nehéz napokon: december 15—24 yvvTfTmmmTvyvTVTVTnvfyyfyfft között, de különösen az utolsó három napon. Munkába állítják a fővárosban a Postaforgalmi Technikum, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum, és a Felsőfokú Postaforgalmi Tanfolyam, vidéken pedig a segédtiszti tanfolyamok hallgatóit, akik gyakorlati munkával töltik a karácsonyi szünidő egy részét. A hallgatók jó gyakorlatot szereznek majd a kézbesítésben, az irányításban, — mindenki szakképzettsége szerint. A postai dolgozók helytállnak az ünnepek előtti „finisben”, komoly szellemi munkával az irányítók és erős fizikai munkával a kézbesítők. Az irányítók fejében hét-nyolcezer adat van, ismerniük kell mintegy háromezer postahelyet, és ezek földrajzi fekvése mellett még négy-ötezer külterületi lakott helyet. Sok idejüket rabolja el azonban a helytelen címzés, mint például az olyan, amikor Körtvélyesre írják a levelet, de a megyét már nem tüntetik fel. E helységből pontosan 11 van az országban, sőt ilyen tanya és puszta is létezik. A helyes címzéssel sokat segíthet a feladó. A postások tehermentesítését a lakosság is segítheti ilyenkor karácsony felé, különösen ha nem az utolsó pillanatban jut eszébe az üdvözlőlap írójának, hogy kiknek is kell írnia. Ugyanez vonatkozik a csomagokra is: ha nem romlandó a küldemény — gyermekjáték, vagy más ajándék- tárgy — miért ne küldhetnénk el a címzetthez például már két héttel karácsony előtt? Az öröm akkor sem kisebb. A gondos csomagolással is segítheti a lakosság a postások munkáját. Sok gondot okoz a postásoknak az ilyenkor szép számban utazó de- mizson is, különösen ha tele töltik és spanyolviasszal tapasztják le. Ha nem hagynak benne üres helyet, az újbor, vagy must szétvághatja a demizsont, és vége az örömszerzésnek. V. A. A Dunaföldvári Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozásának gépműhelye a KPM engedélye alapján vállalja „Csepel” és „Garant” típusú gépkocsik mindennemű műszaki szemléjét a szükséges fődarabok javításával együtt. Megrendelések teljesítése az igénylések sorrendjében történik. Megkeresés telefonon: Dunaföldvár 58, vagy 87 számon. Termelőszövetkezeteknek 50 százalékos kedvezményt nem tudunk biztosítani. (144) ?TTTV*»TW*’mVV¥TTTyTTTTTTYT'rTTTTTTVTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTfTTTTTVT Rab Ferenc: lúdáépén<z — 7 — — Ha nem tévedek, önnek nincs más célja velem, igaz? Tessék. Ellenszolgáltatást nem kérek. Elsápadt, szája szélét rágta, keble indulatosan emelkedett. Döbbenten nézett rám, aztán karja lehanyatlott. — Szívesen az arcába vágnám... — szólalt meg halkan. A pénzt beletette felöltőm zsebébe. Közelebb lépett. Egészen közel, úgy, hogy feszülő keblével hozzámért. Fürkészve siklott végig pillantása az arcomon, pecsétes nyakkendőmön, hihetetlenül piszkos és gyűrött ingemen, feslett kabátomon. Aztán szó nélkül kibontotta nyakkendőmet, lefejtette rólam a kabátot, amikor ismét lenyomott a francia ágyra, lehúzta csuromvizes cipőmet. .. — Várj!... Hangjában már nyoma sem volt az előbbi indulatnak, amelyet én váltottam ki belőle, a pénzzel. Megaláztam, megsértettem s most nagyon sajnáltam már. A fürdőszobában megeresztette a vízcsapokat, majd visszajött: — Vedd fel... Frottirköpenyt dobott az ágyra. A köpenynek parfőmillata volt... * Grétivel pontosan déli tizenkettőkor kellett találkoznom a Simplon kávéházi részében. Félórám van még, összeszedhetem gondolataimat. Amikor ma reggel felébredtem, Gréti már felöltözve várt a kis teakonyhában. Ruháimat rendbe hozta, krémszínű selyempuplin inget készített a — 8 — székre, új, sötétzöld nyakkendővel. Kérdeztem tőle, hova dobta a régit, egykedvűen felelte: „Rossz volt, szennyes volt. Az a múlté. A múltat pedig jobb. ha az ember elfelejti...” — s a vajas kenyerembe eperdzsemmet tett. Ezzel a megjegyzésével célzott valamire, de akkor még nem tudtam, hogy mire. Reggelizés közben egyetlen szót sem váltottunk, pedig sok mindent szerettem volna megtudni tőle. A lakást, a szép és ízléses berendezést, egyáltalán ennek a lánynak hovatartozását, hogyan él, dolgozik-e valahol, különben pedig ez az egész ismerkedés és annak folytatása furcsa, érthetetlen ködbe borult előttem. Most sem vagyok okosabb. Mielőtt elbúcsúztam tőle, zsebembe gyűrt vagy kétszáz schillm- get, s kituszkolt a lépcsőházba. „Selyemfiút csinálsz belőlem?” — kérdeztem bosszúsan, s Gréti az ajtónyíláson csak annyit válaszolt: „Ügy gondolod? Rosszul hiszed! Egyébként... A Simplon- ban tizenkettőkor várj rám...” — s becsapta az ajtót. Tíz perc múlva itt lesz. Mi lenne, ha most elmennék? Ugyan mi értelme? Annak, ha elmennék? Gréti az első ismerősöm Bécsben, érdekes és — ahogy arcát, termetét mindjobban magam elé idézem — határozottan szép lány, s ha ez az éjszaka el is múlt anélkül, hogy valami történt volna köztünk, még igazán szövődhet közöttünk bensőségesebb viszony ezután. Mégis van valami támaszom, van valaki aki — az új ingből, nyakkendőből következtetve — törődik velem. — 9 — — Konyakot kérek... A pincér letette elém a konyakot s hozta a mai lapokat is. Főcímben foglalkoznak Mind- szenty állítólagos kiadásával. A Vatikán is vala- mi jegyzéket ad vagy adott át az oroszoknak. Nincs türelmem végigolvasni a hasábokat... Hülyeségek a Magyarországról szóló cikkek is. Itt születnek meg a szerkesztőségi íróasztalok mellett, a közlemények nagy része teljesen tájékozatlanságot árul el. Én tudom, hogy mi volt otthon, miért piszkáltak engem is, az apámat „horthysta ezredesnek” bélyegezték, sem állás sem semmi, ügyvédi hivatalomtól megfosztottak... arany... dollár... valamiből élni kellett... No, igen, s ígérgetések, hogy majd így, hogy majd meg úgy lesz, nem sokáig vadulnak ezek itthon, mert Dunántúlt — Pesttől együtt — semlegesítik s akkor lesz egy pont, ahol megvethetjük a lábunkat mi is. így ment évek óta s ezért a türelemnek is van határa. Egyszer meg kellett értenem végre, hogy egyetlen út van csak, saját jövőmet illetően: ez a Nyugat... Itt vagyok. Tudom, hogy a kezdet nehéz, belecsöppentem egy teljes új világba, új életformába, hiszen minden új, — az eddig ismeretlen — emberek, utcák, terek, városok, s idegen a nyelv... De lám, a szsrencse mégsem hagyott el. S ez a szerencse, — akárhogyan is — egy nő képében jelentkezett előttem, nem szabad tehát elszalasztanom G rétit. Gréti pontos volt.
