Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-26 / 279. szám

2 1965. november 26. TÖT,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG Rhodesiában folytatódnak a letartóztatások (Folytatás az 1. oldalról.) csütörtöki sajtóértekezletén kije­lentette, hogy ha a fehér alkal­mazottak zsarolni akarják kor­mányát, akkor el fogják bocsá­tani őket. A sztrájk oka pontosan nem ismeretes. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint az elmúlt na­pokban Livingstoneban vereke­dések voltak a fehér munkások és helybeliek között, mire — a további zavargások elkerülésére — a kormány bezáratta a fehér vasutasok klubhelyiségét. A fehé­rek állítólag emiatt szüntették be a munkát, s most a zambiai réz­szállítmányok összetorlódtak Li- vingstone-ban. A zambiai elnök sajtóértekez­letén hevesen támadta az angol kormány rhodesiai politikáját. Kijelentette, hogy csak angol ka­tonai intervencióval lehet meg­akadályozni a véres faji háború­val fenyegető helyzet kialakulá­sát. Csütörtökön hajnali három óra­kor az angol alsóház formális szavazás nélkül jóváhagyta az első kormányrencleletet abban a sorozatban, amelyet a Wilson- kormány a parlament rendkívüli felhatalmazása alapján foganato­síthat a Smith-rezsim lázadásá­val kapcsolatban. A jóváhagyott kormányrendelet továbbra is ér­vényben levőnek mondja ki az 1961-es rhodesiai alkotmányt, de módosítja annak egyes cikkelye­it A vita során Michael Foot kép­viselő, a munkáspárti balszárny legtekintélyesebb szószólója drá­mai felszólalásban figyelmeztette a kormányt, hogy az 1961-es faj­üldöző alkotmány érvényben tar­tásival vérontást provokál Rho­desiában. elkerülhetetlenné teszi a fehérek és feketék faji hábo­rúját és rombadönti a brit nem­zetközösséget. A legnagyobb rhodesiai nemze­ti párt, a Zimbabve Afrikai Né­pi Unió (ZAPU) londoni szóvivő­je, Samkange közölte a sajtó képviselőivel, hogy megbízható értesülések szerint Smith csend­őrei a múlt hét végén 16 afrikait öltek meg Bulawayo. Que-que és Gwelo városokban, illetve Mata- beleland körzetében. A szóvivő megadta hat meggyilkolt szabad­ságharcos nevét. Samkange hangoztatta: Afrika népe tudni akarja, hogy a brit főkormányzó — hacsak nem ját­szik össze a Smith-rezsimmel — miért nem kérte brit csapatok küldését a törvényesség és a rend helyreállítására? Miért nem tar­tóztatta le a kormányzó a láza­dó Smith-t a királynő saját biro­dalmában? Vagy — ha nincs összejátszás köztük — miért nem tartózhatta le Smith a kormány­zót? Századokat átugorva Mongol távlatok November 26 a testvéri mongol nép történelmének egyik leg­jelentősebb dátuma: negyvenegy esztendővel ezelőtt, az 1921 évi júliusi forradalom győzelmének eredményeként kikiáltották a Mongol Népköztársaságot. Több mint négy évtized munkájáról vet­nek számot a mai évfordulón, valójában évszázadokról. Mert négy évtizeddel ezelőtt még a feudalizmus uralkodott Mongóliában, a férfilakosság fele láma, vagyis buddhista szerzetes volt, akik nem végeztek termelőmunkát, bűnnek tartották a favágást, a tanulást, a termelőszövetkezetek szervezését. Abban az időben mongol delegáció járt Moszkvában Leninnél. A szovjet állam megalapítója reális lehetőséget látott abban, hogy Mongólia nem kapitalista úton fejlődjön, hogy „átugorja a kapita­lizmust”. Lenin tanácsai azóta megvalósultak, nem egészen fél év­század alatt évszázadokat haladt előre a Mongol Népköztársaság. Nomád pásztorok országából agráripari állam lett, a feudaliz­mus romjaira építik gyors ütemben a szocialista társadalmat. Csu­pán a most véget érő harmadik ötéves terv idején több, mint nyolc­van új ipari üzemet építettek, köztük a darhavi ipari-energetikai központot, amely az Ulan-Bator-i kombináttal együtt a Mongol Népköztársaság iparának első két fellegvára. Az országnak ma már 12 felsőoktatási intézete és 10 technikai iskolája van. A kü- seöbönálló negvedV- ötéves tervben az ipari termelés átlagos évi növekedése meghaladja majd a 13 százalékot. Országaink baráti kapcsolatai gyümölcsözően fejlődnek. Ennek volt nagyszerű dokumentuma a Kádár János vezette magyar párt­ós kormányküldöttség idei mongóliai látogatása, amely a két ország népének és vezetőinek egységét és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiben való egyetértését mutatta. Érdeklődéssel szemléljük n mongol nép alkotómunkáját és kívánunk ezen az évfordulón is újabb sikereket a szocializmus építéséhez. Események Anerikai sebesülteket sorokban szállítottak haza Vietnamból Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte A. I. Miko- jant, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB elnökségének tagját, a Szovjetunió Légi elsőbb Tanácsa elnökségének elnökét 70. születés­napja és Lenin-rend de), történt kitüntetése alkalmából. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa nevében Dobi Ist­ván ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait A. I. Mikojan- nak. * Stephen Rosenfeldet, a Wa­shington Post moszkvai tudósí­tóját kiutasították a Szovjetunió­ból. A szovjet külügyminisztéri­um döntése összefügg azzal, hogy a lap hasábjain az úgynevezett „Penykovszkij-iratokkal” kapcso­latban szovjetellenes propaganda­kampányt indítottak. * A Magyar Népköztársaság és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság — a két ország közötti kapcsolatok fejlesztése óhajától vezérelve — elhatározták, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesítenek és köl­csönösen nagykövetet akkreditál­nak egymás országába. * A bulgáriai Húszéban véget ért a KGST gépgyártási állandó bi­zottsága elektrotechnikai szakosz­tályának 20. ülésszaka, amelyen megvitatták az elektrotechnikai cikkek gyártási technológiájának össaeham golását. « Csütörtököm délután Londonba érkezett Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter. Az előzetes be­jelentés szerint az angol fővá­rosban a NATO atomproolémá- járól fog tárgyalni Denis Haeley brit hadügyminiszterrel. Illetékes helyen azonban úgy tudják, hogy megvitatja még ' az Angliában eszközlendő nyugatnémet fegy­vervásárlások kérdését is. • Ali Bhutto pakisztáni külügy­miniszter csütörtökön hazájának moszkvai nagykövetségén tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy a pakisztáni és az indiai vezetők taskenti találkozójára ez év végén vagy a jövő év elején kerülhet sor. Pakisztán elfogadta a Szovjetunió közvetítési javas­latát, hogy semleges területen vi­tassák meg a pakisztáni—indiai viszony minden részletét. Saigon (MTI). B—52-es ameri­kai stratégiai bombázók szerdán a Saigontól körülbelül 50—60 kilo­méterre északnyugatra fekvő, a partizánok ellenőrzése alatt álló D-övezet ellen intéztek támadást. Egy dél-vietnami egység szerda este három sikertelen kísérletet tett a felszabadító erők Hue-tól északnyugatra fekvő állásainak megtámadáséira. A kaliforniai Travis légitámasz­pontra megérkezett az első szál-» lítógép, 39 súlyos sebesülttel, kö-> zülük 26 a kambodzsai határtér­ségben a múlt héten lefolyt har­cokban sebesült meg. A növekvő amerikai vesztesé- [ gek ellen növekvő erejű tiltako­zás bontakozik ki az Egyesült Államokban. A „Vietnam napjá’ mozgalmat szervező bizottság né­pes tüntetései, a fiatalok tízezrei­nek különféle akciói mellé most felsorakoztak az amerikai anyák is. Felhívással fordultak a Viet­namba vezényelt fiaikhoz: Ne ontsatok vért. Vietnamban senki nem veszélyeztet semmiféle ame­rikai érdeket. Ne öljétek az ár­tatlan asszonyokat és gyermeke­ket. Az a kis ország csak a ma­ga életét védi. Képünk, amely egy halott fia­tal amerikai katonát ábrázol, amint bajtársa döbbenten nézi. mi történt vele. Az ilyen képek láttán nagyon is érthető az ame­rikai édesanyák sikolya: Abba­hagyni! És mennél messzebb röppen, annál erősebbé válik. Franciaország választás előtt Szavasat a filmssínéssnőre — A nagy tét — Mi less a „hármas befutó“? i. A Negyedik Köztársaságban csak a képviselők és a szenátorok alkották azt a választótestületet, amely titkos szavazással döntött arról, ki legyen a köztársasági el­nök. Szó ami szó: az akkori ál­lamfő funkciója inkább formális volt. Hogy De Gaulle tábornoknak a legutóbbi, szeptemberi sajtó- konferenciáján elhangzott megál­lapításával éljünk, alig volt más feladata, mint — krizantém­kiállítások megnyitása... így aztán érthető, hogy a köz- társasági elnökválasztás szavazási meneteiben egyes honatyák még azt a tréfát is megengedték ma­guknak, hogy a szavazólapra — egy filmcsillag nevét írják. A francia hivatalos lap az 1951-es elnökválasztás szavazási eredmé­nyeinek közlésekor szemérmesen „Egyéb szavazatok” rubrika alatt közölte azoknak a szavazócédu­láknak a számát, amelyek úgy hullottak az urnába, hogy a ko­molytalan képviselők, szenátorok egyike-másika Martine Carol ne­vét biggyesztette rá. (Az akkori évek Brigitte Bardot-ja volt, aki­nek szépen formált testét minden mozilátogató megismerhette...) De Gaulle tábornok ötödik Köztársaságának alkotmánya 1958- ban már kiterjesztette az. elnök­választói testület kereteit, a köz­társasági elnök megválasztásának joga a városok és a megyék kép­viselőtestületeinek tagjait is meg­illette. 1962. októberében pedig — népszavazás útján — az új al­kotmányos előírást is módosítot­ták: most már minden választó- polgárt az urnákhoz szólítanak, az egész francia választótestület (kb. 28 millió nő és férfi) dönt arról, hogy kinek a kezébe tegyék le az 1958-as alkotmány értelmében rendkívül megnövekedett köztár­sasági elnöki hatalmat. Az államfő a degaullei Ötödik Köztársaságban valóságos ural­kodó. . Duverger, neves francia közjogász és politikai szakíró sze­rint „olyan, mint egy múlt század­beli alkotmányos monarchia ki­rálya”. Hét évre választják meg, „nem felelős senkinek, hacsak a történelemnek nem”. A köztársa­sági elnök jelöli ki a miniszter- elnököt, egyedül ő oszlathatja fel a nemzetgyűlést, népszavazásra bocsáthat törvényeket, ő tárgyal­ja meg és ratifikálja a nemzet­közi szerződéseket. Mindezek alapján nevezi De Gaulle baloldali ellenzéke a je­lenlegi rendszert — a személyi hatalom rendszerének. Támadja is, mert azt látja, hogy a személyi hatalom lehetővé teszi „az ország­nak a finánctőke általi közvetlen kormányzását”. (Ez Henri Claude kommunista közgazdász megfogal­mazása). A parlament szerepe, tekintélye alaposan megfogyatkozott az ötö­dik Köztársaságban. Költségvetési kiadásokkal járó javaslatokkal él­nie nem szabad, a kormányt meg­buktatnia gyakorlatilag nem lehet. A szenátus, a parlament felsőhá­za, nem akadályozhatja meg a kormány által kezdeményezett ja­vaslatok törvénnyé válását. Az államfő és a kormány — a lényeget tekintve — egy. Különö­sen akkor, amikor De Gaulle tá­bornok rendkívüli egyénisége uralja a minisztertanácsot. (Ülé­sein ő elnököl). Nagy tehát a tét a december 5-i elnökválasztáson. Aligha jut eszükbe a választóknak. hogy filmszínésznők nevét firkálják a

Next

/
Thumbnails
Contents