Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-04 / 260. szám

1S85. november 4.

TOLNA WEG TEJ NEPÜJSÄO

3

Helyére a dolgokat

CSAK EGY MONDAT EKÉJÉIG állított meg a minap Pa- lánki László, a bonyhádi járási művelődési otthon volt igazgatója. Panaszkodott. A járási székhely kulturális életének problémáit feszegette, de érdekes módon a végén így fejezte be: „Gyakorlatilag már nem vagyok a művelődési ház igazgatója.” Vagyis: elindult egy jelentős

ügytől, s befejezte egy magángonddal. Bizonyára tanulságosak lennének a részletek, de most inkább hagyjuk őket. Csak any- nyit belőlük, hogy Palánki Lászlót áthelyezték Ozorára. Kiállított munkakönyvét a bonyhádi járási tanács munkaügyi osztályán láttam, őt magát pedig Bonyhádon s nem sokkal később Szekszárdon. Nem foglalta el á helyét, sértve, bántva érzi magát. s keresi az igazát a munkaügyi döntőbizottságnál. Megbántották, igazságtalanok voltak vele? Erre egyelőre nehéz lenne válaszolni. Az azonban máris bizonyos, hogy a dolog nincs a helyén.

Ha csak egyedül Palánki Lászlóról volna szó, ügyét akkor is szóvá tennénk, persze másmilyen megvilágításban s inkább a dolog tanulságait emlegetnénk. A probléma azonban szélesebb. Legközelebb akkor járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk: sokan hajlamosak arra, hogy magándolgaikat közproblémává léptessék elő, s szemellenzős módon saját, gyakran vélt sérelmeiket a társadalom bajává nagyítsák. S ha elképzelésük nem teljesül, nem adnak igazat nekik, akkor

mindjárt kész az érv: szépen hangzó fikció csupán, amit az ember értékéről, helyéről mondunk, csak addig van rá szükség, amíg dolgozik, s ha hibát vét, azonnal mellékes szereplővé válik, s eléje helyezik, (vagy inkább a feje fölé emelik?) a dolgokat.

Az érvelésből úgy hiszem eleve kitűnik a botlábúság. Alig szorul magyarázatra, hogy a maga hibájából bajba kerülő ember inkább vállalja a támadást, mint azt, hogy magában tárgyilagosan tisztázzon mindent, s csak ezt követően értékeljen. Az persze túlzott kívánságnak tűnik, ha azt kérjük valakitől: önmaga vonatkozásában is legyen legalább annyira mértéktartó, s a képességeit úgy bírálja el, ahogy teszi ezt mások esetében, mondjuk akkor, ha a beosztottairól van szó, illetve a közvetlen környezetéről, azokról, akikkel valamilyen okból együtt kell működnie.

Az előbbire csak egyetlen példát hadd mondjunk: nevelők, pedagógusok, népművelési szakemberek találkoztak a közelmúltban Szekszárdon egy ankét keretében. Sok hasznos tapasztalat, s még több módszer került akkor szóba. Volt azonban egy számomra furcsa vonása a beszélgetésnek. Úgy tűnt, mintha a munka közben előforduló hibákért valaki más lenne a felelős. A résztvevők egyike arról beszélt például, hogy Faddon, a helyi termelőszövetkezetben körülbelül kétszáz olyan ember dolgozik, aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, de nem tanulnak, mert a termelő- szövetkezet vezetősége nem fordít gondot a beiskolázásukra. Az

inkább kérdésként kívánkozott ki az emberből, hogy vajon kellő gondot fordított-e a felnőttek tanítására a felszólaló, aki maga is pedagógus, s mint ilyennek nemcsak hivatalból, de elhivatottságból eredően volna kötelessége.

MESSZIRE JUTOTTUNK Palánki László kesernyés, s egy kicsit önmagát sajnáltató szavaitól. De a problémakör szélesebb annál, anüt eddig mondtunk. A lényege talán, hogy emberek vagyunk, s ezért gyakran nem is a kényelmünk, hanem inkább magunk igazolása végett szívesen hivatkozunk másokra, mint bajaink okozóira. Könnyen áll nálunk a megállapítás: rajtunk kívül senki sem érti szándékainkat. Tartozunk azonban az igazságnak annyival, hogy azt is hozzá tegyük: a természetestől elütő terveink, elképzeléseink előtt állnak inkább értetlenül társaink. Talán Palánki Lászlónak is eddig a felismerésig kellett volna eljutnia, s akkor nem érezné magát mellőzöttnek, s nem venné sértésnek, hogy áthelyezték Ozorára.

AZ ELEJÉN AZT MONDTUK:

tegyük helyükre a dolgokat. Most megtoldjuk annyival; hogy ezt senki sem végzi el helyettünk. Egyszerűen nincs mód arra az életben, hogy mindig másra várjunk, s arra számoljunk: a mi valóságos, vagy vélt igazunkat rajtunk kívül más igazolja. Mert az a más is ember, annak is vannak bajai, gondjai, s ő is arra törekszik, hogy lehetőleg kiállja a próbát, s ne maradjon szégyenben sem társai, sem pedig önmaga előtt.

Sz. I.

Á téli gépesítéssel nem csökken az építőipar munkatempója

Jövőre növelik a Tolna megyei Építővállalat építőkapacitását

Gáz-ügyben

| ezúttal ismét nem éppen megnyugtató dolgokat kell írni. Úgy látszik kezdődik minden elölről... A korábbi években tapasztalt nagy gázmizériáról azt hittük, hogy kizárólag a

i rendkívüli tél volt az okozója. Aztán egyéb okok kerültek felszínre. Ezekről viszont bizonygatták az illetékesek, hogy átmenetileg, rövidesen kiküszöbölik őket. Reménykedett is mindenki, hogy a gáz-ügy végre lekerül a napirendről, s nem kell azon tépelődnie senkinek sem, hogy a cseretelepen nem lehet kicserélni a palackot, akkor, amikor az kiürült. Sajnos, a korábbi, viszonylag kiegyensúlyozott gázellátás után most ismét nyugtalanító a helyzet: Szekszárdon nincs elég gáz, s a tulajdonosok csak hosszas várakozás után tudják kicseréltetni üres palackjaikat, mert százak állnak sorban. Mindez elsősorban azokban a háztartásokban okoz zavart, ahol a gáztűzhely nemcsak valamiféle kiegészítő luxus a villany- tűzhely, vagy a hagyományos sparhelt, s a fával megtömött kamra mellett. Márpedig a családok nagy része erre alapozza a háztartását, már csak a hagyományos tüzelőellátási viszonyok mellett is.

A cseretelepen Bodrogi Istvánná a következőket mondotta:

— Állítólag vagonhiány miatt nem kapunk elegendő mennyiségű gázt. összesen 318 háhozszállításos megrendelést jegyeztünk fel, de csak 116-ot tudtunk eddig kielégíteni. Itteni cserére 502 az előjegyzésünk, a kielégítettek száma pedig 176. Ez azt jelenti, hogy több mint félezer család várakozik jelenleg palackcserére. Jelezték, hogy hétfőn feladtak címünkre 250 palackot, meg kedden is adtak fel számunkra, de időközben állandóan nő az új igénylők száma, s hogy mikor kapjuk meg az útban lévő palackokat, nem tudni, így semmi biztosat nem ígérhetünk. Sajnos, közben még olyan dolgok is történnek, mint szombaton. Jelezték, hogy este kapunk egy vagon gázt, mi vártuk, készültünk, hogy átvegyük, s minél előbb kiadjuk a lakosságnak. Este azonban kiderült, hogy a vagont valahol ottfelejtették... A szállítmány később megérkezett, de ilyenkor minden perc nagyon sokat számít.

Ez az ellátási zavar túlnő a megye határain. Mindenesetre akárkin is múlik, nagyobb felelősséggel kellene törődni ezzel a nagyszámú gázfogyasztóval.

Elhunyt megyénk legidősebb gyógyszerésze

Vialu József nagykónyi gyógy- kapott. Úgyszólván a munkaasztal szerész elhunytéval érzékeny mellől ragadta el a halál Vialu veszteség érte megyénk gyógysze- József gyógyszerészt, kinek min- rész társadalmát, Nagykónyi és den vágya az volt, hogy az új. környéke lakosságát. Az idős köz- épülő nagykónyi gyógyszertár el- tiszteletben álló gyógyszerész 78 készülését megérhesse. Vágya nem éves korában, életének utolsó per- teljesült, elszólította a halál. Szer- céig fáradhatatlanul dolgozott, dán délután helyezték örök nyu- Hivatásszeretet. szerénység jelle- galomra, az iregszemcsei ternető- mezte munkáját. Két évvel ezelőtt ben, megyénk legidősebb gyógy- Kiváló dolgozó jelvényt, az idén szerészét. Utolsó útjára elkísérte 63 éven keresztül végzett gyógy- Iregszemcse és Nagykónyi lakos- szerészi munkásságáért Érdemes sága, a Gyógyszertári Központ Gyógyszerész kormánykitüntetést dolgozói és munkatársai.

Megyénk beruházásait befolyásolta az a mostoha körülmény is, hogy az É. M. Tolna megyei ÉpítőVállalat nem rendelkezett elegendő építőipari kapacitással és legalább 50 százalék erejéig kénytelen volt Baranyában dolgozni. Noha Baranya megyének jóval nagyobb kapacitású építőipari vállalata van, mint Tolna megyének, mégis szakemberek és egyéb szakmunkások hiánya miatt a megyei építővállalat kénytelen volt a szomszéd . megyében lekötni termelésének egy részét. — Lépésről lépésre csökken majd az idegen munka és mindinkább több lesz a Tolna megyei beruházás — mondotta munkatársunknak az

Építésügyi Minisztériumban Dur- kó Miklós, Tolna megye irányítómérnöke. Jövő év januárjában végleges befejezést nyer a 180 fős munkásszállás, amelynek építését 2 évvel ezelőtt kezdték meg. November végére készen áll az építőipari vállalat kétemeletes irodaháza is, amely végre otthont ad majd a Tolna megyei építővállalatnak, amely eddig központ nélkül volt. Megtörtént a központi telepek helykijelölése és az iparvágányok közelében sor kerül majd a központi telep építésére is. A harmadik ötéves terv egyik fontos létesítménye lesz az É. M. Tolna megyei Állami Építővállalat központi telepének megépítése, amely alaposan megnöveli a válCél:

A megyében lévő múzeumok fejlesztése

A múzeumi bizottság a napokban tartotta meg elnökségi ülését, melynek napirendjén a Tolna megyében lévő múzeumok fejlesztése szerepelt. Első napirendi pontként a Babits emlékház létrehozásáról tárgyalt a bizottság, 1966-ra valamennyi földszinti helyiség a múzeum rendelkezésére áll már és megkezdődik a berendezés. Helyet kapnak Babits Mihály személyes tárgyai, gyermekkori emlékei, valamint hazai és külföldi sajtótermékek egyaránt, a tervek szerint a jövő évi múzeumi hónap keretében avatják fel ezeket a szobákat. Remélhetőleg megüresedik az emeleti rész is, akkor az egész épületet Babits emlékházzá nyilvánítják.

A közeljövőben sor kerül a bonyhádi gyűjtemény rendezésére is, ugyanis a járási könyvtár új helyre költözik és a helyiségeket a múzeum megkapja kiállítási célokra, ott helyezik el a néprajzi és helytörténeti anyagot. A bizottság tárgyalt a borjádi Petőfi méhes teljes rendbehozataláról, valamint a simontornyai vármúzeum létesítéséről. Simon- tornyán az első lépések megtörténtek, remélhetőleg még a jövő évben átadják a vármúzeumot, az érdeklődő közönség számára. A tervek szerint múzeumi célt szolgál majd a dunaföldvári úgynevezett Török-torony, amelyet kultúrközponttá építenek ki. A toronyban két-három helyiséget múzeumi célra tartanak fenn, amelyekbe fegyvergyűjtemény, ásatási, valamint helytörténeti anyag kerül.

lalat mozgékonyságát és építőipari kapacitását. Sok feladat vár az építővállalatra, mert a mező- gazdasági beruházások, a lakásépítés, az iskolák létesítése, mind fő feladat, amely most már nehezen tűr halasztást. Készen kell lenni a dombóvári 70 milliós kórházi beruházásnak is 1967-ben, tehát feladat van elég. Egy a lényeg. Ha most még nem tud a vállalat teljes kapacitással működni, télen sem csökken az iram. A munkatempó nem lassul, mert a téli gépesítéssel továbbra is folytatjuk — a hideg ellenére is — az építkezéseket — mondotta Durkó elvtárs.

(zsolnai)

Megkezdődött az őszi fásítás:

50 millió facsemetét ültetnek el a következő hetekben

32 évi

szolgálat után

Bensőséges ünnepséget tartot- ik. a napokban a kurdi MÁV elépítmény Szakszertárának dol- azói. Idős munkatársukat, a 32 A szolgálat után nyugalomba múló Rózsai György MÁV-elő- lunkást búcsúztatták. Az ebédlő iztalkáit virággal díszítették. Az Italomra feleségével együtt hív- ik meg Gyuri bácsit. A párt- lapszervezet és a szakszervezet iándékkal kedveskedett. Kakas Szsef MÁV-vezető főpályamester leleg hangú szavai után pedig 5i munkatársai finom ebéddel, >éd után a férfikollektíva friss ilpalávalóval járult hozzá az ün- epség sikeréhez.

Szakály István

' November első napjaiban országszerte megkezdődött az őszi fásítási kampány. Fekete Gyula főmérnök, aki az Országos Erdészeti Főigazgatóságon a fásítás ' „főparancsnoka”, tájékoztatásul közölte, hogy az erdőn kívüli területen évente tízezer hektárt ül- t tetnek be erdei facsemetékkel,

1 részben tavasszal, részben lombhulláskor. A fásítanivaló bőven van, hiszen csupán az egyéb mű- . velési ágak számára nem, vagy alig alkalmas úgynevezett kopá- 1 rosokból 130 000 hektárt kell beültetni a közeli, években. Az erdőn kívüli fásítás idei őszi kvótája 5500 hektár, amelynek nagy része a termelőszövetkezetek területéhez tartozik. Ezenkívül 2000

hektárnyi területet fásítanak pótlólag, kisebb „foltokban” a korábban fásított területeken. Az 5500 hektárból 2000 hektárt gyorsan növő nyárfafajokkal ültetnek be, a cellulóz- és papír- gyártás nyersanyagellátásának javítása érdekében.

Az erdei facsemeték kiemelését és szállítását már október utolsó napjaiban megkezdték, most az ültetőbrigádoké a szó. Ebben a nagy munkában a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, illetve a községi tanácsok számítanak a különböző társadalmi szervezetek, elsősorban pedig a KISZ-szervezetek, illetve úttörőcsapatok segítő munkájára.

Cikkünk nyomán

1965. október 14-i számunkban Tengeri kígyó a kultúrházból címmel cikk jelent meg. Takács Erzsébet, a nagykónyi községi tanács vb-elnöke így válaszolt;

„Cikkük megjelenése után a községi tanács megbízásából jártunk az Építésügyi Minisztériumban és az ÉM Építésügyi Főigazgatóságnál, ahol a cikkben közölt panaszunkat előadtuk. Kértük, hogy a már múlt év novemberében megkezdett, de abbahagyott kultúrház építését folytassák és ebben az évben legalább hozzák tető alá. A vállalatnak azt a kérését , viszont, hogy a szerződésileg megállapított 1966. május 1-i határidőt újból hosszabbítsák meg, kértük, hogy a főigazgatóság utasítsa el.

Kérésünket a minisztérium és az ÉM. Főigazgatóság megértéssel fogadta és így a múlt év novemberében megkezdett, de abbahagyott kultúrház október vége óta újból épül. Bízunk a jövő évi befejezésben, hisz a KlSZ-szervezet ott fogja megrendezni összejöveteleit, benne kap helyet a könyvtár, de minden egyéb kulturális megmozdulásunkhoz is feltét-: lenül szükséges lenne".

TAKÁCS ERZSÉBET vb-elnök