Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-25 / 278. szám

4

TOLNA IVfEGYFT VPPÜJSAG

1965. november 25;

Régi kifejezések új tartalma9 elfelejtett értelme

Idős gyári emberekkel beszélgettünk legutóbb a Bonyhádi Cipőgyárban a fiatalokról.

— Ha felszabadulnak a rtii fiataljaink — mondta Misetits László elvtárs — már van helyük. Talán nem is ismerik mit jelentett számunkra a munkanélküliség. Azt sem tudják — szerencsére —, hogy nem mindig volt ebben a szakmában munka, s ha máshova el akart menni az ember dolgozni, protekcióra volt szüksége.

A munkanélküliség éveit sorolta Milosev Demeter elvtárs is. Hányszor megjárta gyalog a Vas megye és Budapest, Szegvár és a főváros közötti utat, már meg sem tudja mondani.

— Az országutakon — mondja — abban az időben sokszor találkoztunk szakmabelivel. Keserű viccként emlegettük magunkat, mint a csavargyár vezérigazgatóját. Az uborka- szezon nyári időszakában a napnál voltunk fűtők. Ez az akasztófahumornak megfelelő titulus leplezte a nyomort, a munkanélküliséget, a kilátástalanságot.

Jó negyed század telt el a felidézett időtől. Megkérdeztünk ma néhány fiatalt az üzemben, mit értenek g kifejezések alatt: Uborkaszezon, a Napnál fűtő, a csavargyárban vezér- igazgató.

Az első megkérdezett Kelemen László cipész szakmunkás, 20 éves, tavaly szabadult. Azóta is az üzemben dolgozik. Átlagkeresete 1800—1900 forint havonta. Bútorra és motorra gyűjt. Nősülésre még ráér, össze akarja magát előbb szedni. Uborkaszezonról nem is hallott még. Igaz, a felszabadulás óta az üzemben ismeretlen a leállás, munka hiánya miatt.

Most hallotta először ezt a kifejezést Barabás Attila 18 éves szakmunkás is. A Napnál fűtő kifejezéssel már találkozott. — Humoros kifejezésként szoktuk használni — mondja — amikor valamelyikőnk szabadságon van, s ráér csavarogni.

Barabás Attila 1700 forintot keres átlagosan havonként. Külön szobája van, most sikerült bebútorozni. További tervei: gépkocsivezetést tanul, s motorra gyűjt.

Andrásfalvi József 20 éves. Két éve szabadult fel a szakmában. Először úgy beszél, mintha értené mit jelent az uborkaszezon. A végén derül ki, valami szürethez hasonló ünnepségre gondolt ezzel kapcsolatban.

Ismeretében változott a „csavargyári vezérigazgató’’ kifejezés. — Hallottam a kifejezésről, de úgy tudom azok szokták mondani, akik nem veszik komolyan a munkát, szeretnek lógni. Huligánok — teszi hozzá.

JSlyissuie. ki a Sárköz kapufát!

Utólagos hozzászólás a TIT megyei elnöki üléséhez

Tisztelt Elnökség!

Miután Miklós Péter gimnáziumi igazgató úr, tisztel? elnöktársam az ülés folyamán oly meggyőzően fejtegette az aktív formabontás módszerének ismeret- terjesztő munkánk eredményességét fokozó hatását, elég bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy az ülés végén elmaradt javaslatommal ilyen módon jelentkezzem.

Hivatásom folytán sokat utazom a megyében. Nem kell éles megfigyelőnek lennünk ahhoz, hogy lássuk: Tolna megye idegenforgalma örvendetesen nő. Elárulja ezt a sok idegen rendszámú autóbusz és autó. Vendég- szerető nép vagyunk, és akár közelről, akár távolból érkezik látogatónk, Tolna megye nem mindennapi látni- és ízlelnivalókkal fogadhatja. Európai hírű a ge- menci vadászat, országszerte ismerik a kömlődi, paksi halpaprikást, (Európában élenjár a tolnai halastavak hozama!), a szekszárdi történelmi borvidék borait, a szekszárdi borkóstoló pince, a Kispip<a és ahol a 6-os műút Budapestről jövet Pécs felé egy nagy pipával a szekszárdi dombok alá kanyarodik az újonnan épített Sió-csárda propagálja. És itt vagyunk azon a helyen, amelyről szólni szeretnék! Ez a csárda ugyan sokba került, de a legjobb helyre építették! Valószínűleg a beruházott összeg a kereskedelmi számítások szerint bőven vissza fog térülni. Ámde szerény véleményem szerint — jelen állapotában — nem tölti be azt a hivamény ott betölthetne. Hiszen akármerről érkezzék is oda az utas, azonnal látnia kellene, hogy itt van a Sárköz kapujában! Megközelítette azt az ősi hímporát megőrzött vidéket, melynek népművészetéért még a tengeren túl is lelkesednek! De itt hiába keresnénk a decsi, a sióagtárdi szőttest, a bátai hímes tojást, híres fafaragó művészeink alkotásait, a Tolna megyei tehetséges festők tájainkat oly sok átéléssel megörökítő képeit, vagy népművészeink cserépremekeit, de még Idegenforgalmi Hivatalunk jól sikerült propagandakiadványait sem láthatjuk itt, nem vehetünk magunknak emléktárgyakat. Pedig ez könnyen megoldható kérdés. Azt hiszem, hogy a csárda alkalmazottai közül bizományba is elvállalnák az árusítást. Aki járt Eger városában, vagy Sopronban, összehasonlíthatja az ottani erőfeszítéseket a vidék nevezetességeinek emléktárgyakkal, dísztárgyakkal történő propagálására. De a Sió-csárda mellett lenne még néhány tennivaló. A Siót ugyanis országos terveink szerint rövidesen tovább szabályozzák és új hasznosítási ágazatai lesznek. Aki a 6-os úton életében először kanyarog erre, ismeretlenül halad el a festői szőlőhegyek tövében De nem tudja megnevezni őket és tájékozatlanul halad tovább. Egy régebbi országos mező- gazdasági kiállításon állandó nézőközönséget vonzott a Sió-szaélethűen elkészített makettje. Nos, talán az Idegenforgalmi Hivatal, vagy a Sió-csárda megszerezhetné ezt, és egy kis pavilonban kiállíthatná. Az idegenforgalmi tájékoztatásnak máris megvolna az egyik tanulságos eleme. A megye idegenforgalmi nevezetességeiről, megközelítésük útvonaláról, a híres szekszárdi szőlőhegyekről készült makettek, színes képek, térképek és útbaigazító szövegek biztosan vonzanák az átutazókat is, de még a bennszülött szekszárdiakat is. Azt hiszem, ennek nemcsak az ismeret- teriesztés, hanem a csárdái vendéglátók is hasznát látnák.

Az autóbuszok és autók Budapest felől rövidesen sűrű sorokban kanyarognak a dombvidék kies emelkedői felé, Pécs irányából pedig rátérnek a síkvidék 150 kilométeres útszakaszára.

Ma még többségük érzéketlenül és idegenül halad el a Siócsárda előtt.

Tisztelt Elnökség!

Kérem, fogadják el rövid javaslatomat: szorgalmazzuk, hogy ismeretterjesztő szempontból is díszítsék fel a Sió-csárdát, mint a Sárköz kapuját és tárja fel vendégeink előtt megyénk értékeit. Ahol p»edig megyénkben nagyobb idegenforgalmi beruházás történik, kérjük fel a beruházókat, érdeklődjenek a TIT célkitűzéseiről is, hogy az elnökség geográfus, néprajzi, mezőgazda- sági, közgazdasági, történelmi irodalmi stb. szakosztályainak képviselői azokat hasznosnak vélt

Ezerhatszáz forintos havi jövedelméből édesanyját tartja el, de jut másra is, motort szeretne venni. Erre gyűjt. Neki problémája is van. Nem az a hiba, hogy munkája nincs, hanem az, hogy nem állandóan egy helyen. Ha üresedés lesz — és ez hamarosan megtörténik — végleges helyét is megtalálja az üzemben Andrásf alvi József is.

Nagy különbség azonban az öreg szakmunkások és az ifjak közötti helyzet. Lám a régi keserves helyzetet mutató kifejezések új tartalommal töltődtek meg, legtöbbször azonban értelmüket homály fedi.

És ez jól van így, mai életünk egyenes folyománya ez. De nem árt felidézni, hogy jobban megbecsülhessük a mát.

(i—e)

f¥¥T!7w»YVY¥»»YYVVVVYVYVVVVVVVYVVVYVVVYVYYVVVVVYVYYVYVYVVVVVVVVVVVY

tását, amelyet egy ilyen létesít- bályozás ízlésesen megvilágított, javaslataikkal kiegészíthessék.

Keserű — édes

Rab Ferenc :

Jiícláópén<z

A keserű íz iránti érzékenységi embernél, állatnál egyaránt igen | erős. A természetben, különösen a | mérgező tulajdonságú anyagok a legkeserűbbek. Egyes anyagok ilyen íze még 1:33 000 hígításban is érezhető. Néhány összehasonlí- j tó példa egyes anyagok keserű- jségére: brucin 1000, sztrichrin 350, Ychinin 100, teobromin 5. Az élel- 3 miszeripar a keserű ízt egyes lesetekben tudatosan alkalmazza < (sör, likőr, fűszer), j Ősi idők óta azonban sokkal 3 kedveltebb íz az ember és az 3 állat számára az édes. A mézet 3 mint édesítő anyagot évezredek 3 óta használják, míg a cukor időszámításunk után 330 körül vált

ismertté Kelet-Indiáhan, ahol először állították elő cukornádból. A cukron kívül még számos vegyi vagy természetes anyag is édes ízű. A cukornál a dulcin 200-szor, a szacharin 500-szor édesebb, de újabban még ennél édesebb anyagokat is észleltek. Egy nemrég felfedezett narancs- színű kristályos anyag (propoxi- meta-nitranil) 5000-szer édesebb a cukornál.

Az ízekkel kapcsolatos érdekesség, hogy vannak emberek, akik bizonyos anyagok esetében nem tudnak különbséget tenni az édes és keserű íz között. Ezeket a színvakokhoz hasonlóan „ízvakoknak” lehet tekinteni.

Kiss László

az agránszakosztály elnöke

Több karácsonyfadísz

Külföldi karácsonyfadíszekkel gazdagodik az idei választék. Hamarosan harminc féle csehszlovák üvegáru érkezik: a gyönggyel és műanyaggal színesített üvegdíszek ára 5—10 forint lesz. Gyertya tartó csipeszt és csillagszórót, továbbá dobozos jégcsapot is lehet majd kellő mennyiségben vásárolni. Műrafiából készült fenyőág és karácsonyfa-utánzat is kapható majd: a behavazott ágacskák ára 2—3 forint. A 33—70 centiméter magas összehajtható „örök” karácsonyfákat 22—36 forintért árusítják.

YYYYYYYYYYYYYYY'

V

V

És amikor az uszályok megérkeznek, akkor néhány schillingért kirakják a gyapotot, gyarmatárut, épü letfát, hordókat, festéket, meszet, gabonát, az utolsó forduló után egyik parti bódéban megkapják a pénzt, ennyi az egész. Akkor szótlanul megfordulnak, mennek, bakancsuk egyhangúan kopog az aszfalton...

De a következő percben már ott látod őket a „Rote-Postkutsch”, vagyis a Vörös Postakocsi nevű, németesen tiszta, de mégis füstös matrózkocsmában. Most aztán az a kérdés, hogy egy adag mustáros Burenvurst után — amelyet leöblítenek valami olcsó pálinkával — kapnak-e szobát Erich Kőghler úrtól Mert a tulaj csak „lányos vendégeknek” ad egy ágyat, sokszor csak egyetlen órára, mert ez sokkal jövedelmezőbb.

Grétivel egy sarokasztalhoz ültünk. Pálinkát kértem a lánynak is, de eltolta maga elől a poharat. Megrázta a fejét. Nem iszik. Egykedvűen vállat vontam, különben is mi értelme van énnek az egész ismerkedésnek? Megittam a lányét is, fizettem és Gréti magával cipelt. Egy háromemeletes bérház kétszobás garzonlakásába vezetett. Ízlésesen, szépen berendezett szoba,' ragyogó tiszta, s ez a kép eléggé meglepett. Csak úgy, felöltőben, — még a kezemet sem vettem ki a kabátom zsebéből — szótlanul leültem a sárga huzatú, steppelt, francia ágy szélére. A lány lassan kihámozta magát a kabátból, a tükör elölt megigazította haját, s kiváncsi tekintettel állt mellém.

— Nincs munkád...?

Szótlanul ráztam a fejem.

— Hogy hívnak? — kérdezte Gréti.

— Rodyn... Rodyn Miklós — feleltem fásultan.

— Idegen vagy, igaz? — faggatott tovább, de már nem válaszoltam.

Most minden fáradság feltört belőlem a §zoba kellemes melegében. Szemhéjam is elnehezedett, legszívesebben, így ahogy vagyok, kalapostól, kabátostól, hanyatt dőlnék az ágyon, s tudom, a következő percben egyszerűen megszűnnék létezni bárki számára is...

De most a lány közelebb jött és így félig lehunyt szemhéjam alól derékig láttam Grófit. Érdekes, szép fazonú nyersbőrcipőt viselt, lába formás, finom, áttetsző harisnya, gömbölyű csípő... A lány arcát eddig nem is láttam jóformán. Most csak nézem a csípőjét, majd Gréti lassan eltávolodik tőlem, nem nézek fel, de tudom, hogy átment a másik szobába, amelyet egy nehéz zöld függöny választ el az előbbitől.

Miért nem íogadta el a pálinkát? S mit akar tőlem? Hallom, amint motoszkál a másik szobában, ruha suhog, valószínű átöltözködik. Hirtelen felálltam, előkapartam utolsó hét schillin- gemet, rádobtam az ágyra, s megindultam az ajtó felé. De a parkett megreccsent a lábam alatt.

— Mit keresel? — szólt át a másik szobából Gréti.

Megtorpantam.

— A hamutálcát — feleltem zavartan.

— Azonnal adom!

Gréti valóban átöltözött, szűk, fekete — finom anyagból készült — szoknya volt rajta, hófehér puplinblúz, hamisan csillogó mandzsettagombbal.

— Hiszen nem is cigarettázol?! — jegyezte meg csodálkozva, de azért letette a porcelán hamutartót, engem lenyomott az ágyra, majd egy párnázott féstilködőszéket húzott elő és ő is leült. Szótlanul nézett rám, s én is csak most, először — ezen az estén — vizsgáltam fürkészve őt. Merőben más nő ült velem, nagyon értelmes, finom arcával — mint alig másfél órával ezelőtt, ott lent a kikötőkocsmában.

— Ki vagy te? kérdeztem bosszúsan.

Gréti arcán kissé fölényes mosoly suhant át.

— Ezt éppen úgy öntől is kérdezhetném, kedves. .. Rod... Rod... Roden... és

— Rodyn! — helyesbítettem dühösen. A lány fölényesen legyintett:

— Mindegy, akkor Rodyn. Tehát? — nézett rám gúnyosan.

Most már valóban feldühített ez a vallató, kemény hang. Mi közöm ehhez a lányhoz? Tessék, itt a négy schillingje és kész. Balkezemmel elkaptam a csuklóját, tenyerébe nyomtam a pénzt, s elindultam az ajtó felé.

Gréti elém ugrott, elállta az utamat. Szeme villámlott.

— Mi ez?

S kinyitott tenyerét elém tartotta.