Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-23 / 276. szám

2 TOLNA MEGYEI NßPCJSAO 1965. november 23. Sasztri az indiai—pakisztáni határvitáról Sasztri indiai miniszterelnök Madrasban a sajtó képviselői előtt vasárnap kijelentette, lehet­séges, hogy hamarosan Washing­tonba utazik. Sasztri vasárnap elmondott madrasi beszédében az indiai— pakisztáni határvitáról szólva hangoztatta, India szeretné ha az ENSZ rávenné Pakisztánt, hogy vonja vissza csapatait indiai te­rületről. Ha ez nem történik meg, akkor India kénytelen lesz terü­letéről maga kiszorítani a pakisz­táni katonákat. Az indiai miniszterelnök kije­lentette: „Nem mondom, hogy nem vagyok hajlandó tárgyalni Ajub Khan pakisztáni elnökkel, azonban úgy érzem, hogy a jelen­legi pillanat nem a legalkalmasabb a kettőnk közötti találkozóra é, megbeszélésre, különös tekintettel arra, ami jelenleg határainkon történik ’. Sasztri hangoztatta, ha azt javasolják, hogy ez a talál­kozó mégis jöjjön létre, nem sze­retne nemet mondani, de kétli, hogy a találkozó eredményes lenne. Az indiai kormányfő a továb­biakban azt mondotta, hogy nem lehet szó a találkozón Jammu és Kasmír kérdéséről, mivel ez a két terület India szerves része. A Szovjetunió az Egyesült Államok laoszi agressziójának elítélésére szólítja fel Angliát r Újabb támadásokat indítottak a dél-vietnami szabadságharcosok Saigon (MTI) A dél-vietnami délnyugatra fekvő Tan Hiep re- a munka leállt. A támadóegy- szabadságharccsok hétfőn a haj- pülőteréne, ahol felrobbantottak ségeket a Reuter tudósítója több nali órákban aknavetőkkel tárna- öt felderítő repülőgépet, zászlóaljra becsüli, dást intéztek a Mekong deltá- Az amerikai katonai szóvivő Az amerikai impeirialisiták a jában levő Soc Trang amerikai szerint a dél-vietnami szabadság- november 15-vel záruló hónapban repülőtér ellen. Az amerikai ka- harcosok kórül belül egy ezrednyi is számos alkalommal mérgező tonai szóvivő szerint az aknatűz erővel támadást Intéztek a dél- vegyi anyagot használtak a dél­károkat okozott több helikopter vietaami kormányerők ellen, vietnami felszabadított területek karokat okozott, több helikopter Quang Ngai.tól 32 küométerrel ellen intézett légitámadások so­súlyosan megsérült. de!re. A kormánycsapatok ame- Thanoi jelentésében A jelentések szerint a támadó rikai tüzérségi támogatást kér- tartomány •egységek meg sem kísérelték, tek. A harc kimeneteléről még falván érintették, hogy behatoljanak a támaszpont- részletesebb tájékoztatás nem ér- A VNA beszámolója szerint a kéz6!!. felszabadító erők november 20­Kiújultak a harcok hétfőn reg- ám Saigontól 70 kilométerrel gél a Saigontól 60 kilométerrel északra csapdát állítottak az északnyugatra fekvő Dau Tieng- amerikai első gyalogsági hadosz- nél, ahol a dél-vietnami kormány- tály egy nagyobb egységének. A csapatok partizánegységsekkel kialakult harcban csaknem 200 mérkőznek. A harcok már vasár- amerikai katonát öltek meg, K nap is folytak, közvetlenül a tankot rongáltak meg, nagymeny- francia tulajdonban levő gumi- nyiségű lőszer és hadianyag ko­ra, úgy mint néhány nappal ez­előtt a Saigontól 50 kilométerrel Moszkva (TASZSZ) A Szovjet- sült Államok laoszi agresszióját, unió felszólította- Nagy-Britanni- A Szovjetunió november 18-án át, a laoszi kérdéssel foglalkozó átnyújtotta Brimelow-nak, Nagy­genfi értekezlet másik társelnö- Britannia moszkvai nagykövet­két, együttesen ítéljék el az Egye- sége tanácsosának a közös üzenet CseméKipk sorokban Leonyid Brezsnyev, az SZKP első titkára hétfőn fogadta Raul Castrót, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ját, a Központi Bizottság titká­rát. Megvitatták a két testvérpárt kapcsolatainak továbbfejlesztését, a Szovjetunió és Kuba együtt­működését és több más kölcsönös érdeklődésre számot tartó kér­dést. • Hétfőn Nagy Richárdnak, az MSZMP budapesti bizottsága osz­tályvezetőjének vezetésével Baku­ba utazott a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság háromtagú küldött­sége. Egyidejűleg hattagú mű­vészdelegáció is utazott az Azer­bajdzsán Köztársaság fővárosába. A magyar küldöttek részt vesz­nek az azerbajdzsáni magyar kulturális napokon. * Az 1966—1937. évi magyar— szovjet kulturális csereegyez­mény tárgyalásaira hétfőn szovjet kulturális küldöttség érkezett Bu­dapestre. A delegációt Sz. K. Romanovszkij, a Szovjetunió mi­nisztertanácsa mellett működő külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottságának elnöke ve­zeti. A következő két évre szóló ma­gyar—szovjet kulturális csere- egyezmény tárgyalásai hétfőn délután megkezdődtek a Műve­lődésügyi Minisztériumban. * Robert Kennedy amerikai sze­nátor Sao Pauloban kijelentette, hogy Latln-Amerikában atom­fegyvermentes övezetet kell lé- ' tes'teni. Beszédében síkraszállt a latin-amerikai államok fegyver­kezésének korlátozása mellett. * Oastelo Branco brazil elnök rendeletét írt alá, amely meg­szünteti sz összes brazil politikai pártokat és kilátásba helyezi olyan politikai csoportok engedélyezé­sét. amelyek mindegyikéhez leg­alább 120 képviselőnek és 20 sze­nátornak kell tartoznia. Minthogy n brazíliai kongresszusnak 475 tagja .van, legfeljebb három ilyen csoport alakulhat meg. * November 21-én Budapesten aláírták az lüSű. évre vonatkozó magyar—jugoszláv árucsereforgal­mi jegyzőkönyvet. * A chilei parlamenti küldött­ség, amely Don Eugenia Balles- teros Ryeyes, a képviselőház el­nöke vezetésével látogatott ha­zánkba. ’-étfőn elutazott Magyar országról. Franciaország és Guniea meg­szakította diplomáciai kapcsolata­it — jelentették ki francia kor­mánykörökben. A gunieai kor­mány felkérte Franciaországot, hogy zárja be a Conkry-i, a fran­cia kormány pedig felkérte Gu- nieát, hogy zárja be párizsi nagy- követségét. Hétfőn a Visegrádi utca 15 szám alatt, a KMP egykori he­lyiségeiben Gerelyes Ede, a Leg- újabbkori Történeti Múzeum fő­igazgatója tájékoztatta a sajtó képviselőit a „Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalakulásá­nak emlékmúzeumá”-ban össze­gyűjtött kiállítási anyagról. A Visegrádi utcai emlékmúzeu­mot november 24-én délelőtt a párt megalakulásának 47. év­fordulóján adják át a közönség­nek. I szovjet tervezetét. Ebben az üze­netben, amelyet a Szovjetunió és Nagy-Britannia kormányai az 1962. évi genfi tanácskozás rész­vevőihez intéznének, a két társ­elnök figyelmezteti az Egyesült Államokat azokra a komoly kö­vetkezményekre, amelyekhez az agresszív cselekmények folytatá­sa vezethet. Az átnyújtott doku­mentum" sürgeti Laosz bombá­zásának megszüntetését, a kato­nai és félkatonai személyzet el­távolítását. Hangoztatja továbbá, hogy Laosz területét nem szabad a dél-vietnami háború kiterjesz­tésének céljaira és a VDK elleni provokációk előkészítésére fel­használni. Emlékeztet arra, hogy Laosz és Thaiföld területén állo­másozó amerikai repülőgépek több ízben bombázták Xieng- Khouang, valamint Sam Neua térségeit. A bombázásoknak több halálos áldozata van és jelentős anyagi kár keletkezett. Az üzenettervezet leszögezi, hogy az amerikai akció veszé­lyezteti a békét Laoszban és ki­élezi a helyzetet egész Délkelet- Ázsiában. A fokozódó amerikai beavatkozás akadályozza a laoszi helyzet békés rendezését, ami ki­zárólag az 1962. éyi genfi egyez­mények következetes és szigorú betartásán alapulhat. ültetvény mellett. Az ültetvényen riitt a partizánok kezére. Berkeley, Kalifornia, DSA: A Vietnam napját szervező amerikai bizottság kezdeményezésére min tégy tízezren vonultak tüntető menetben a Berkeley-egyetemtől Oaklandba. tiltakozásul a viet­nami háború ellen. Képünkön: A tüntetők egy csoportja a béke­menet során. (Rádióteleíoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Steiner mester cipői Tovább már nem lehetett ha­lasztani, s a lehető legsürgőseb­ben nyélbe kellett ütni a boltot, mert szokatlan gyorsasággal ér­kezett meg a hideg idő. Elhamar­kodni viszont vétek és olyan könnyelműség lett volna, amely esetleg később súlyos következ­ményekkel jár. A vásárlást te­hát a sürgősség, valamint az ösz- szes körülmények szem előtt tar­tásával hosszas és gondos latol­gatás előzte meg. Figyelembe vettük a hasznos tanácsok mind­egyikét. Ribár Jóska bátyám, nyugodjon békében, úgy vélte, a cipőnél mindent megelőző fontos követelmény, hogy kényelmesen lehessen benne járni. — Nem egyformák a számok. Legnagyobb könnyelműség azt hinni, hogy egyformák. Olyan is előfordul, hogy egyik kisebb, a másik nagyobb. Vigyázz tehát, jól vigyázz, nehogy becsapódj — óvta apámat és több évre vissza­ment egy-egy bonyolult cipő­vásárlási história felelevenítése érdekében. A teremtő Ribár Jós­ka bátyám lábait 48-asra, mére­tezte és hát éppen ezért nála el­sőrendű szempontként jött számí­tásba a megfelelő méret. Mások a tartósságot, még mások az ol­csóságot hangsúlyozták, Egyébként úgy jöttek össze ak- j kor a dolgok, hogy egyszerre há­rom pár bakancsra volt égetően i szükségünk. Sok családnál még ma sem megy könnyen, úgy hogy egyszerűen csak zsebbe nyúl az ember és adod, veszem. Abban a régi világban, meg a cipővásár­lásnál is kötelező volt, főleg anyagi természetű okok miatt, a kínos és gondos mérlegelés. A hasznosnak vélt tanácsokat ott a tanyák világában szívesen és kéretlenül adtuk egymásnak. Vo­natkozott ez természetesen min­denre, az edényre ugyanúgy, mint a lábbelire, vagy a ruhafélére. Legtöbbször azonban mi bámész, tanyai népek elkábulva a vásár nyüzsgésétől, és elbódulva a vá­sárosok ékesszóló rábeszélésétől mégiscsak becsapódtunk. Megtör­tént nevezetesen olyan eset is, hogy Handa Mari, urával dagasz- tóteknőt indult venni a vásárba, de nem azzal, hanem egy éppen­séggel semmire sem használható kasznival tért haza. Sóhajtozott is utána éppen eleget. Korholta könnyelműségét, kárhoztatta ma­gát, mert megesett a szíve azon az emberen, aki ott a sátor előtt eléje állt és valósággal könyörgött neíci, hogy vegye meg a kasznit. Hát megsajnálta az illetőt és a kasznit megvette. Mindenesetre az ilyen esetek nagy nyilvánosságot kaptak, aztán bizonytalanná és óvatossá tették nemcsak a kanászokat, a gulyáso­kat, de még a rangban fölöttük álló kocsisokat is. Túl gyakran persze nem kellett és nem is le­hetett vásárolni. A cselédasszo­nyokban kifejlődött az a gyakor­latias életszemlélet, amely azt tartotta, foltozni-toldozni a vég­telenségig. Tavasztól késő estig ruhára és cipőre amúgysem volt gond. Télen viszont az agyonfol­tozott nadrágban, vagy nagykabát­ban megvolt az emberfia, sőt va­lami kaján akasztófahumorral mondogattuk, hogy a folt még melegít is. Ennyi előzmény után bizonyá­ra még érthetőbb mindaz, ami az esedékes novemberi cipő-, vagyis bakancsvásárlást megelőz­te. Egyik este, amikor a béresek éjszakára szénát dobtak a lovak­nak a saroglyába, apám szólt a Szalai Ferinek, ö aztán mintegy szakértői minőségben bejött hoz­zánk, mivel, hogy a katonaság­nál a szíjjártók mellett dolgozott. Bejött szemrevételezni a már ki- selejtezésre ítélendő három pár bakancsot. Az egyik lábravalót kézbe vette, utasítást adott, hogy csavarjuk feljebb a petróleum- lámpát, aztán közelebb hajolt a fényhez és aprólékosan, lelkiisme­retesen átvizsgálta mind a hat bakancsot. Fontos és komoly mű­veletét eszünkbe sem jutott külön­féle kérdésekkel megzavarni, avagy őt magát megjegyzésekkel felizgatni. Megadóan vártuk, hogy mondja ki az utolsó szót. Mun­káját befejezvén az egyik pár cipőt a többiektől külön rakta, ez­zel már mintegy jelezte, hogy erre az egy pár bakancsra nincs egyetlen vesztegetnivaló szava sem. Aztán rámutatott a másik két párra. — Javítás nélkül egy telet még kibírnak, javítással kettő-hármat — mondta Szalai és erélyes intés­sel elejét vette a várható aggá­lyoskodó közbeszólásoknak. Meg­magyarázta: a bakancsok ugyan rosszul néznek ki, de rendbehoz- hatók. Időközben betoppan Ribár Jóska bátyám, akinek rosszul es­hetett, hogy nem az ő tanácsát fogadjuk el, tehát epésen meg­kérdezte: — Lesz-e olyan mester, aki eze­ket a vacakokat elvállalja. — Az ám — szólalt meg sze­líden anyám, reménytelenül, de mégis reménykedve, mert ha si­kerül a javítás, az mégiscsak ke­vesebb pénzbe kerül. Szalai szinte erre várt. — Jól tudja itt mindenki, hogy katonakoromban szíjjártók mel­lett dolgoztam és bőrökkel bán­tam. Megtanultam mit lehet, mit nem lehet. Ha van, aki okosabb­nak tartja magát, akkor ide kell hívni azt az okosabb embert... — Jó jó én nem azért szóltam — csendesítette az öreg Ribár. — Hogy ki miért szólt, azt én nem tudom. Egyet tudok: a finy- nyás úrisuszter az ilyen cipőt kezébe se veszi, de aki valóban érti a mesterséget, annál más a helyzet. Azért más, mert a tu­domány nem ott kezdődik, ahol újat kell csinálni,

Next

/
Thumbnails
Contents