Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-19 / 273. szám
TM5. november ÍS. TOT.VA MEGYEI NEPtJSÁG 5 sőbb megértettük, miről van szó. Láttuk a több kilométer hosszú betonvályukat, a földtáblák végében, azokat, amelyekből elárasztották a növényzetet, a Ma- rica folyó vízével. Rengeteg víz kellett, hiszen májustól október végéig egy szem eső nem esett, s jellemző a bolgár parasztok szorgalmára, hogy a Tisza-szélessé- gű folyónak néha szinte minden cseppjét felhasználták, de nem engedték, hogy a termésben kárt tegyen az aszály. Ezért láthattuk mi is gazdagnak, virágzónak és nem felperzselt tájnak a termékeny Marica völgyét. Pazardjiktól Plovdivon, Sztára-Zagorán keresztül, Bur- gasznál elkanyarodva Várnáig a 400 kilométeres útszakaszon a vidéket jobbról is, balról is szőlők és gyümölcsösök uralják. Szőlő, szőlő, ameddig a szem ellát. Szüreteltek, vontatók hordták a termést és az út mentén rengeteg csacsi legelészett. Ebből a szívós állatból Bulgáriában mindenütt sokat láttunk. Nélkülözhetetlen társ, a hegyi utakon, az ösvényeken teherhordásra kiválóan alkalmas, igénytelen jószág. Vizsgáznak az új típusú kukoricabetakarító gépek A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár két új típusú kukoricabetakarító gépe, a KCSF csőtörő és fosztó, valamint a KBF kombájn. A KCSF kétmenetes betakarítógép napi teljesítménye mintegy 2,5—3 hold. A KBF egymenetes kombájn a csőtöréstől és fosz- tástól a szárvágásig minden műveletet végez és így a terület a betakarítás után azonnal szántásra alkalmas. A gyár a két géptípust úgy szerkesztette, hogy adapterrel felszerelve morzsolásra is alkalmas legyen. Az kukoricabetakarító gépek minősítését már megkezdték és ha beválnak, a gyár 1966-ban megkezdheti a sorozatgyártást. Az új gépekből kettő jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kísérleti gazdaságában dolgozik. IV. Ha megnézzük Bulgária térképét, nyomban felfedezzük rajta a Marica folyót. Amíg nem láttuk, a Tiszához hasonlítottuk, mert dalaikban gyakran szerepel akárcsak nálunk a Tisza. Szófiából gépkocsival indultunk el, még délebbre. Pazardjik város előtt felértünk egy százlábú hídra és Petkov elvtárs bejelentette: ez itt a mi kedves Marica folyónk. Hol? Hiszen vizet nem, csak folyómedret láttunk és vékonyan csörgedező sekély patakokat, amint ösz- szefolynak, aztán ismét szétfolynak. Ez talán az árterület, Petkov elvtárs hevesen bólogatni kezdett mi meg megnyúgodtunk és egy jó ideig nem firtattuk a Marica státuszát. Gondoltuk, lesz még arra idő, hogy meglássuk, horgásszunk, vagy akár fürödjünk is benne. Tudniillik október második felében azon a vidéken még szabályos nyár volt. Volt olyan nap, amikor 28 Celsius fokot mértek. A Maricára visszatérve, később észbekaptunk, hogy itt Petkov elvtárs heves bólogatása körül valami nem stimmel, hiszen náluk az a fejbólintás számít igennek, amit itthon mindenki nemnek gondol. (Később volt még ebből éppen elég bonyodalom.) Szóval Petkov elvtárs megmagyarázta, hogy nincs semmi tévedés. A Marica folyót láttuk, illetőleg a csaknem száraz medrét. Ami víz benne volt, azt a nyáron mind öntözésre használták fel. Bólogattunk, igen, igen, tudjuk, hiszen nálunk is dolgoznak bolgár kertészek. ö is bólogatott, hogy nem, nem erről van szó. A Marica völgyében járva kéMegkezdődött a téli könyvvásár Csütörtökön a Könyvkiadók és T erjesztők Tájékoztató Központjának az írószövetségben rendezett sajtófogadásával megkezdődött a hagyományos téli könyvvásár. „Hivatalos” megnyitót az idén nem tartanak, ugyanis az akció idejére tervezett könyvújdonságok túlnyomó hányada ezúttal jó időben elhagyta a nyomdákat, s már a polcokon sorakozik a boltokban. egybegyűjtő „Égövek, ábrák, csillagok” című album. Vidéken összesen körülbelül háromezer üzemi könyvvásárt rendeznek, s lesz jónéhány irodalmi ankét, író—olvasó találkozó, könyvkiállítás is. (MTI) Megfigyelhettük, hogy a szőlőskertek tiszták, gyommentesek. Egyik gazdaságban szakmunkáslányok szüreteltek és megkínáltak szőlővel. A szőlő mézédes, rengeteg van belőle és olcsó. Az üzletekben, forintra átszámolva, három forintért adják kilóját. Egyébként a szőlő, az alma ^és nem utolsó sorban az olajjal és ecettel leöntött paradicsom úgy hozzá tartozik ott az étrendhez, mint nálunk a kenyér. Egyetlen étkezés sem múlott el paradicsom szőlő és alma nélkül. Fogadásokon feketekávét soha nem adtak de a hatalmas tálcákra helyezett gyümölcsöt szinte tömték belénk. Ital helyett is inkább a szőlő és az alma dominál, pedig nagy az italválaszték és a pálinkafélék, a konyak, a híres Masz- tika olcsóbbak is mint nálunk. Búzából viszont kevesebbet termelnek és az itthoni kenyér ízét ott bizony hiába keresnénk. Ételeik viszont ízletesek, csak a paradicsomot únja meg két nap alatt az ember és a sült paprikát. Rengeteg a dohány, sokféle a cigaretta, ám éppen azért feltűnő, hogy tíz ember közül jó ha kettő hódol a nikotin élvezetének. A bolgárok általában jól és egészségesen élnek. (Folytatjuk) SZEKVLITY PÉTER — PETRITS FERENC Farkas László, a KTTK osztály- vezetője elmondotta az újságíróknak, hogy a karácsony előtti hetek választéka 96 féle kiadványt kínál a könyvbarátoknak, a listán szereplő új művek összességükben 1 700 000 példányszámban kerülnek forgalomba. A 230 000 példányszámban kinyomtatott ajánlójegyzéket már szétküldték a budapesti és a vidéki könyvüzletekbe, a gyárak, intézmények propagandistáihoz. A teljes választékból már csak néhány kötet hiányzik, december első felére ezek is elkészülnek. Különösen bőséges anyagból válogathatnak az élő magyar irodalom olvasói. Számos kiadvány, a közelmúlt nagysikerű kötete utánnyomásban jut el az olvasókhoz. Igényes összeállítású, világsikerként „elkönyvelt” művek képviselik a mai külföldi szépirodalmat. Figyelmet érdemel, s bizonyára kapós lesz a „Modern olasz költők”, a „Németalföldi költők antológiája”, a „Bolgár elbeszélők” című gyűjtemény, a legújabban született szovjet elbeszéléseket csokorba fogó „Vad továbbá a Világlíra legszebb költeményeit PÁR ÉVVEL EZELŐTT még ilyentájban kezdődött a szezon a faddi paprikatelepen. A létszám felduzzadt száz-száztíz főre, majd februárban — ha jó volt a fűszerpaprika-termés, akkor márciusban — elbocsátották az idénymunkásokat és az ezt követő hét-nyolc hónapban alig pár ember dolgozott az üzemben. Az idén, júniusban futott be az első nyersanyag-szállítmány. Az uborka. És azóta szakadatlanul tart a nagy forgalom az üzemben. A nagy raktárban vagy milliónyi üveg sorakozik, „gúlába” rakva. Vágott uborka, csemegeuborka, almabefőtt, szilvabefőtt és rétesalma van az üvegekben. A nyitott, vasvázas szín alatt kartondobozok. Ezeken már ott a címke is. Csemege- uborkát raknak vagonba, holnap Kölnbe indul a szállítmány. Júniustól Október végéig közel százötven vagon különféle konzervet állítottak itt elő és most is csak azért hagyták abba a konzerv- g.yártást, mert megkezdődött a fűszerpaprika-feldolgozás. Ha ezzel végeznek, ládaszegezéssel foglalkoztatják a munkásokat, ami eltart talán az új uborkatermésig... A csúcsidényben a telep létszáma meghaladta a kétszázötvenet. Most száznegyvenen dolgoznak. A legtöbben most már a fű- szerpaprikával, a többiek az uborkát csomagolják, vagy a raktárban kezelik, vizsgálják át a befőtteket. Konzervüzem lett a faddi paprikafeldolgozóból, természetesen anélkül, hogy az utóbbit megszüntették volna. Előnyös ez az „anyavállalatnak”, a Paksi Konzervgyárnak. Ott a főszezonban úgyis hely- és létszámhiánnyal küszködnek, itt pedig évekig üresen állt nyáron a telep, nem termelt gőzt a kazán. Most itt dolgozzák fel a környék uborka- és gyümölcstermését, itt foglalkoztatják azokat a faddi munkásokat — főként asszonyokat, lányokat, akiket korábban naponta vittek be a paksi gyárba és haza. A faddi telep állandóan friss árut dolgozhat fel és hogy milyen eredménnyel, azt a meo-kimutatások tanúsítják. No, meg a TERIMPEX véleménye. Legutóbb közölték a gyár vezetőivel, hogy az egész konzerviparban ritkán találnak ilyen jóminőségű csemegeuborkát mint amilyen a faddiaké. Nemcsak a gyár számára jelent előnyt a faddi telep működése, hanem a helybelieknek is. Munkaalkalom majdnem egész évre, biztos kereseti lehetőség. Konzervüzem Faddon MEGVÁLTOZOTT A TELEP képe az idén. Az udvart lebetonozták, ellátták korszerű világítással, csatornázással. Az üzem dolgozói azonban a Kerényi- féle folyamatos sterilizáló berendezésre a legbüszkébbek. Ez a második ilyen berendezés az országban és itt' sokkal termelékenyebben tudják előállítani az uborkakonzervet, mint a paksi gyárban. Nincs felesleges szállítás, a „vonal” elején a kádba öntik az uborkát, végén pedig a megtöltött, lezárt, sterilizált üvegeket szedik ki és viszik: a raktárba. A száznegyven dolgozó mind idevalósi, kivéve Varga István telepvezetőt, aki egyben a bogyiszlói üzemnek is a vezetője és helyettesét, Ambrus Ödönnét, aki a paksi gyárban dolgozott. Nem könnyű a dolguk, különösen az első hónapokban volt nehéz. A csoportvezetők már a helybeliekből kerültek ki, akik szakemberek voltak a fűszerpaprika-feldolgozásban, de nem a konzerviparban. Még az üzemi lakatos is csak itt ismerkedett meg az üvegzáró gépekkel és egyéb konzervipari berendezésekkel, azonban rövid idő alatt megszerezte a gyakorlatot. Konzervipari szakmunkás mindössze egy van az üzemben, de már tizenegyen járnak a tanfolyamra és rövidesen ők is megszerzik a szakmun- kás-hizonyítványt. Vannak jó né- hányan — főleg az asszonyok, lányok között, akik nehezen szokják meg az üzemi rendet. A munkát igen, hiszen dolgozni kell a földeken is, meg a háztartásban is, de például azt sokan nehezen értették meg, hogy nem szabad a szatyrot a munkaasztal, a gép mellett tartani, meg, hogy ha kenyérmorzsa jut az uborka közé, abból komoly baj lehet. És nem felesleges előírás az, hogy a fejet be kell kötni munka közben, mert hajszál sem kerülhet a konzervbe. — Ma már ezeken a kezdeti bajokon túl vagyunk — mondja Ambrusné — de azért még mindig sokat kell szaladgálni, beszélni, intézkedni, hogy gördülékenyen menjen minden. Itt, legalább is az én posztomon nincs nyolcórai munkaidő. Majd talán egy év múlva, ha már mindenki megismerkedett a tennivalóival, az üzemi renddel... NOVEMBER HETEDIKÉNEK előestéjén ünnepelt az üzem. Ekkor adták át a jó munkáért járó jutalmakat, ekkor osztották ki az első „Kiváló dolgozó” kitüntetéseket, Hatan kaptak oklevelet, a telepvezető-helyettes pedig jelvényt. A termelési eredmények tanúsítják, hogy megérdemelték a jutalmat, (J-) Munkában a KCSF csőtörő-fosztó kétmenetes kukoricabetakarító gép. Napi teljesítménye 2—3 hold (MTI Foto — Bereth Ferenc felv.) Munkában a KBF kukoricabetak arító kombájn a Tudományos Akadémia martonvásári kísérleti gazdaságában
