Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-18 / 272. szám
J96Ü. novemTíér T8. ffW.ftA 1WKC.YEI WEPUJSÄÖ s IIL Vendéglátó városunk, Pazardjik szállodájában, a Hatel Trákiában egyik este üzenet várt. A megyei pártbizottság titkára, Paun Sza- vof elvtárs másnap délelőtt kilenc órakor vár bennünket. Ez idő tájt műsoron kívüli programjaink már sokasodni kezdtek Elegeit kellett tenni egy vacsora- meghívásnak, ottani kollegánkkal egy ismerkedési estnek, a Ro- botnicseszikó Delo szerkesztőségi titkára okvetlenül elvárt bennünket, Pazardjik megye legjobb sertéstenyésztő nőjétől — Dru- gárka Irmától — Somogy megye szülöttétől szintén meghívást kaptunk, időnket tehát alaposan be kellett osztani. Paun Szavof üzenetének mégis megörültünk. Egyrészt, mert meglátunk egy bolgár pártházat belülről, másrészt, mert megismerkedhetünk egy bolgár pártmunkással. Első, őszinte, kíváncsi kérdése Paun Szavof elvtársnak, így hangzott: — Otthonos-e az eivtársak- nak Bulgária? Őszintén válaszoltunk mi is. Igen — mondtuk — ismerős: és otthonos minden. Feljöttünk a lépcsőkön, benyitottunk az előcsarnokba, és nyomban észrevettük, hogy értekezlethez készülődnek. Túl gyakoriak nálunk is az értekezletek. A pártbizottság titkára mosolygott és elmondta, hogy az első titkár most tartja kubai élménybeszámolóját. Megkérdezte, min lepődtünk meg legjobban. Elmondtuk, gyakran annyira azonos dolgokkal találkozunk, hogy nincs szükség annak megértéséhez semmiféle magyarázatra. Kísérőink előző nap az egyik régi városrész előtt felvilágosítást szerettek volna adni, és magyarázni kezdték, hogy mi történik. Erre azonban nem volt semmi szükség, hiszen minden további nélkül rájöttünk: a régi házakat lebontják és helyükre új, modern lakásokat építenek Az új, sokemeletes városi bérházak látványa is a magyar- országi városokra emlékeztet bennünket. Plovdivban, Bulgária második fővárosában az Aljosa hegyről, a szovjet hősi emlékmű mellvédjéről lenézve is az új, modern bérházak százait láttuk. Azon viszont elcsodálkoztunk és meglepődtünk, hogy legalább húsz olyan községben jártunk, ahol nincs egyetlen régi lakóépület, valamennyi új, általában jó elrendezésű és félemeletes. Nálunk — mondtuk — a falvakban szinte kizárólag földszintes, sátortetős házak épülnek. A megyei pártbizottság titkára elmondta, hogy a régi falukat a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta „cserélték ki” újakra. Bőven volt időnk arra is, hogy „feltérképezzük” Paun Szavof dolgozószobáját. Az ősz hajú, kellenyulánknak látszott. A falakon hiába kerestük az itthonról vélt enyhe személyi kultusz jeleit. Ezzel se itt, de sehol másutt nem találkoztunk. A városok utcáin néhány feliratot kint felejtettek — ottjártunk előtt ünnepelték a félszabadulás évfordulóját — de, vezetőik megnagyított portréival sehol nem találkoztunk. Bátran le merjük írni, hogy Bulgáriában ugyanígy nincs személyi kultusz, mint ahogyan nálunk nincs. (Volt az ismerős szimptomákkal.) Paun Szavof elvtárs Magyar- országot elég jól ismeri. Járt nálunk, és úgy vettük észre, alaposan körül is nézett. Partvonalon hozzá tartozik Pazardjik megye mezőgazdasága, és ezért a társalgás jó része e körül forgott. Szemezgettük a dúsan terített asztalról a szőlőfürtöket, és hallgattuk a megyét jellemző adatokat. Tavaly, az ottani közös gazdaságok 11 százalékkal teljesítették túl megyei szinten a termelési tervet. Az idén 15 százalékos túlteljesítés várható. Május 15-e óta nem volt ugyan eső, de nem számít, mert a tsz-ek területük 65 százalékát állandóan öntözték. A vizet részben a Marica, részben a hegyi patakok sokasága adja. El tudtuk képzelni Paun Szavof magyarázatát, mert előzőleg a hegyek között láttuk a háromlépcsős víztároló-rendszert, és egy 500 méter hosszú alagúton keresztül mi is megközelítettük azt az erőművet, amely 300 méteres mélységben termeli a villamos energiát. A hegyi patakok vízét a természet-adta tárolókban gyűjtik össze, és ezzel a több millió köbméternyi vízmennyiséggel először villamos energiát termelnek, utána pedig a hegyek lábánál elterülő síkságon öntöz- cek. Bizony csodálkozni kellett,, amikor megyünk-megyünk a hegyek között, nem látunk mást,1 mint erdőt és erdőt, aztán rá mutatnak az egyik erdőborította hegyre, hogy ott, alatta működik az egyik erőmű: a bataki. 1953— 58. között épült, azóta óránként 125 ezer kilowatt villamos energiát termel, 93 millió forintba került, bolgár mérnökök tervezték, a gépek osztrák és cseh gyártmányúak. Bejártuk a több szintű földalatti erőművet és eltűnődtünk: a kapcsolótábláknál, a vezénylőasztaloknál figyelő fehérköpenyes emberek miként bírják ki ezt a pokoli hőséget. Mindenesetre kibírják. A fiatal mérnök, aki kísérőnkül szegődött, búcsúzáskor így szólt: Hajra eftécé. Értetlenül ránéztünk, mi ez, valami jelszó-féle? Dehogy, a Ferencvárosi Torna Club. Érdeklődött is, hol tartanak jelenleg a ferencvárosiak a pontszerzésben. (Magyar beszédünket hallva, ugyanezt megkérdezték tőlünk a Szófia Áruházban, a tirHanem hát a szónál maradva, Paun Szavof elvtárs elmondta, hogy a víz náluk kettős hasznú: áramot ad és szolgálja a mező- gazdaságot. Pazardjik megye fő termékei a rizs, az alma, a szőlő és a zöldség. Ez a megye nagyjából szintézise Bulgária mezőgazdaságának. Fejlettségben, korszerűségben, technikában is az. Pazardjik alatt például láttuk azt a 100 hektáron elterülő üvegház-várost, ami a nálunk ismert régi bolgár kertészetekkel egy napon nem is említhető. Miután Bulgáriában a mázsát, mint mértékegységet nem használják, a pártbizottság titkára kilogrammban fejezte ki a terméseredményeket. Kataszteri hold helyett dekárban mondta a földterület nagyságát: egy dakár az ezer négyzetméter. Évente a megye termelőszövetkezetei 10 millió kilogramm rizst, 30 millió kilogramm, almát, 33 millió kilogramm szőlőt és 30 ezer detoárojj termeit zöldségfélét adnak a népgazdaságnak. Ebben a megyében jól megterem a kender, a len, a cukorrépa és főleg a dohány. Ilyenkor őszidőben a falvakban pajták helyett a házak előtt ágasokra helyezett rudakon, fóliatető alatt szárítják a dohányt. A magyarországi viszonyok ismeretében érdekességként említette meg a megyei pártbizottság titkára, hogy prof. Rada Bolevsz- ka, a kürtői állami gazdaságban eredményesnek ígérkező keresztezéssel olyan juhfajtát állít elő, amelynél a gyajú minőségét egyáltalán nem rontja a fejés. (Rengeteg a birka: úgy látszik, ott hamarabb rájöttek arra, amire itthon mi is kezdünk rájönni. Szóval az adottságokhoz való igazodásra.) A bolgár tsz-ekben, a megyei pártbizottság titkára elbeszéléséből megtudtuk, hogy a gondok, az örömök jószerivel azonosak az itthoni gondokkal és örömökkel. Ott is rengeteg a gép. viszont premizálás tekintetében a bolgár tsz-ek még hátrább vannak, a gyomirtó szereket külföldről. jórészt tőlünk vásárolják. A megyében az idén az egy tagra betervezett évi átlagjövedelem 640 leva. Tavaly azonban a tényleges átlagjövedelem 860 leva volt. Ennyire számítanak az idén is, és ehhez jön még a háztájiból származó bevétel. Egy leva különben 16 forint 50 fillér. Érdekes, hogy ott a tsz-ek 1956 óta földjáradékot nem fizetnek. Húsz éves távlati fejlesztésük van, ezt is vázolta a megyei párttitkár. Kellemes, jó érzésekkel búcsúztunk el tőle, mert lehetővé tette, hogy elképzelésünk legyen a bolgár pártmunkásoikról. (Folytatjuk.) — SZEKVL1TY PÉTER PETRITS FERENC Figyelő Észre kell venni Magától értetődő és természetes állapot, hogy a közvéleményt esetenként erőteljesen foglalkoztatják a visszaélések, a herdálások, a közös tulajdonnak, a nép vagyonának hűtlen kezelése és mindaz, ami ide tartozik. Az emberek elítélik a tolvajokat, az orgazdákat, akiknek a ténykedése, ügyködése elítélő hangsúllyal, rendszerint a lapokban is nyilvánosságra kerül. Ez is helyénvaló és ez is természetes. Ám, időnként egyesek éppen a jobb tájékoztatás jogcímén arra a téves következtetésre jutnak, hogy túl sok a nem rendes ember. Távolról sem felel meg ez a valóságnak. Inkább ott a hiba, hogy nem szentelünk megfelelő és kellő figyelmet azokra, akik erre a figyelemre sokkal jobban rászolgálnak, mint a naplopók, vagy a herdálok. Kikről is van szó? Arról a soksok és döntő többségben lévő emberről, aki szerényen és becsületesen végzi a maga dolgát, s nemhogy elvenne — eszébe se jut ilyen —, hanem erejéből energiájából tellően sok-sok ezer forintot hozzátesz a köz javaihoz, a nép vagyonához. Közülük is kiemelkednek az újítók, akik nem egyszer százezrekkel, milliókkal gyarapítják, értékeinket. Legutóbb is olvashattuk a lapokból, hogy kiváló újítókat tüntettek ki arany-, ezüst- és bronzfokozattal. Vilityer János főmérnök az Agárdi Állami Gazdaság dolgozója 11 újításért kapta meg az aranyfokozatot, s ennek a tizenegy újításnak a népgazdasági értéke 1 174 000 forint. A tizenhét kitüntetett újító soksok millió forinttal gazdagította népgazdaságunkat, Duschnitz Andor, a Dalmandi Állami Gazdaság üzemvezetője két újításával, képletesen szólva 518 000 forintot tett a népgazdaság asztalára. Apatoczky Pál, a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat főtechnológusa egy újításával 793 000 forintot. Helyrehozhatatlan hiba, súlyos mulasztás lenne nem venni őket észre és nem méltatni kellően szorgos munkájuk értékét, jelentőségét. Annál is inkább, mert ők vannak döntő többségben, nem pedig a tékozlók, a hanyagok. Hány évig A létrát nagyon régen feltalálhatták, mert régi-régi festményeken is látom, amint használják, amint a magasba tör az ember — munkát végezni vagy másik társát a pozícióból kiütni. Mi is használjuk a létrát. Szamárlétra néven elég gyakorta nevezik, mert ha valaki elindul egy alsó beosztásról, ha szerencséje van, vagy ha ügyes, előbb utóbb felkapaszkodik __ D e, a létrán van foghiány is, ami az előrehaladást felettébb meggátolja. Egyik Tolna megyei nagy vállalatnál, épp a napokban tárgyaltak a vezető beosztású emberek arról, hogy kinek tegyék lehetővé a létrán egy fokkal feljebb lépni. Sok név, még több beosztás között kellett választani. Az egyik vezetőbeosztású javasolta, hogy a példásan, lelki- ismeretesen dolgozó Szirupcsiky kartársat kellene a szóban forgó beosztásba állítani. Mert a csoport tagjai közül ő a legalkalmasabb a munkakör betöltésére, és egyébként is a mostani osztályvezető a nyugdíjazás előtt áll, utódról kell gondoskodni, és az utódlásban mindenképpen Szirupcsikyra kell gondolni. A vezetői tanács valameny- nyi tagja helyeslőén bólogatott. Valóban Szirupcsiky az alkalmas egyén az előléptetésre. Igen ám, de a végső szó a legfőbb vezetőé, aki vétójogánál fogva a helyes intézkedést megfúrta, mert — mint mondotta: — öt évvel ezelőtt a kistéáitási papírján egy órát csalt, hosz- szabb időt jegyzett be távoli? t- re, mint amennyit valóságban távol töltött. Ezért ő nem javasolja az említett beosztásba, hanem Keserükyt, aki ugyan csak néhány napja van a cégnél, de előnye, hogy senki nem ismeri. S erősen bízom abban, ismerve a meg nem nevezett vállalatnál uralkodó helyzetet. Szirupcsiky még ki fogja várni a létrán való előrelépésben Keserükyt, mert ilyen óriási bűnt nem illik elfeledni, s nem éppen rossz megoldás az sem, ha a kiszállási papíron elkövetett manővert Szirupcsiky unokájának is alkalomadtán majd elmondják.-Pjmes megjelenésű párttitkár az novói szálloda halijában és egy Két új juhhodályt építenek a Hügyészi Állami Gazdaságban. A nagy befogadóképességű hodályok íróasztal mögött még ültében is falusi benzinkútnál is,) egyike már elkészült, a másikat december 16-én adják át.
