Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-18 / 272. szám
J885. november 18. TOLNA MTCTTl NEPÜJSAO 1 Örök divat Szekszárdon Színvonalas divatbemutató — Kifogásolható műsor — Rossz technikai felkészültség Örök divat címmel örök slágereket, és talán már öröknek mondható, régi poéneket hallhatott a szekszárdi közönség a kedd esti divatbemutatóval egybekötött esztrádmű soron a művelődési házban egy délutáni és egy esti előadáson. A Szekszárdon már megszokott panaszok után — hideg terem, és rossz mikrofon — alig félórás késéssel megkezdődött az első előadás. Megszokott panaszok ezek, — megszokottak, de nem elfogadottak. Mert a nézőtér közönsége talán egyenként és személyenként külön-külön szégyenkezik, amikor az erősítő berendezés egy-egy énekszám közben elromlik, búg, berreg, rezonál, recseg és torzít. Arról nem is beszélve, hogy mindenki, aki pénzt ad ki a jegyekért, méltán várhatja, elvárhatja, hogy pénzéért színvonalas produkciók tanúja legyen. És méltán sorolható ide a rosz- szul fűtött helyiség problémája is. Ha a nézők megtisztelik az előadást azzal, hogy illő módon felöltözve ülnek a nézőtéren, elvárhatják, hogy az évszakhoz illő módon fűtött terem várja őket. Az Országos Rendezőiroda a ..nagy neveket”, akiket ígért a kifüggesztett plakátokon, el is küldte. A műsorban fellépett az örök tavasz, örök ifjúság képviselője — Honthy Hanna. A taps. a tapsorkán a megszokott volt. De a nézőközönség nem sajnálta a tenyerét más művészek produkciója után sem. Rátonyi Róbert érdemes művész, Kren- csey Mariann és Angyal János többször ismételték meg számaikat. A legnagyobb sikert talán amerikai turnéjáról a közelmúltban visszaérkezett Bilicsi Tivadar és a közkedvelt művész- házaspár, Záray Márta és Vámosi János aratta. Az énekszámokat Vécsey Ernő triója és dr Perényi Sándor stúdió-triója kísérte. Konferált és a műsor keretében megrendezett totó-játékot vezette Pálos Miklós. A címnek megfelelően örök szép dallamok hangzottak el a műsorban. Az azonban már erősen kifogásolható, hogy a neves művészek nevesen elcsépelt számait hallhatta újra a közönség. Szekszárdon is van rádió és televíziója nagyon sok embernek, Rátonyi Róbert magánszámát már több ízben végighallgatta bárki, s méltán támadt a nézőkben valami hiányérzet az elcsépelt, agyonismételt régi poének hallatán. A Tolna megyei Kisipari Szövetkezetek által már Párizsban és Bécsben is bemutatott őszi-téli férfi- és női modellek, megérdemelt tetszést arattak. Finom elegancia, harmonikus színösszeállítás, karcsúsított és lefelé bővülő szoknyák, kerekorrú cipők — uralják a 66-os év divatját. Divatszín a sárga és a szürke minden árnyalata. A fehér és a fekete szín különböző kombinációja. Újra hódít a kis- és a nagykosztüm. Elegáns, változatos fazonokban, gyöngy, szőrme, zsinór paszpolozással és díszítéssel, egyaránt viselhetik karcsú és teltkarcsú alakú nők. A kis- és nagyestélyi ruhák között is több volt a kompié megoldású öltözék. A ruhák nagy szőrmegallérja hajlik a gallér nélküli kabátok fölé, és nemcsak csinosak, melegek, praktikusak is a horgolt és kötött pilótasapkák. És még mindig nagyon divatos a bőrdíszítés, a bőrmellény. Az előadáson bemutatott modellek megrendelhetők a Tolna megyei Kisipari Szövetkezetek szabóságainál, szalonjaiban. A valóban elegáns és színvonalas divatbemutató talán némileg kárpótolja a nézőközönséget a nem éppen kifogástalan műsorért. Méry Éva kerestem Vaskó Józsefnét. Nem volt otthon. Édesanyjának elmondtam: A múlt héten levelet kaptunk, és ezzel kapcsolatban szeretnék a lányával beszélni. Az öregasszony minden további nélkül megmutatta a nálam lévő és Raffai György né aláírását viselő levél piszkozatát. E piszko- zatot magamhoz vettem és a két írást összehasonlítva könnyűszerrel állapíthattam meg, hogy Vaskó Józsefné írta a hozzánk küldött, nyomdai estéket nem tűrő, sok ember becsületébe belegázoló levelet. Vaskóné édesanyját meg is kértem nyomban, hogy induljon el és hívja haza a lányát, mert okvetlenül beszélni kell vele. Később sikerült beszélni vele, illetőleg sikerült személyesen is meggyőződni arról, hogy a normális tárgyalás ezzel az asszonnyal lehetetlen. Módszerüket egyébként legnagyobb megelégedésemre rajtam is alkalmazták. Kezdődött azzal, hogy Vaskóné társa, a tőle cseppet sem különb Fábiánná tolakodó és agresszív magatartással szünet nélkül akadályozta munkámat. Utam többször vitt el háza előtt, minden alkalommal elébem állt és fenyegetést súroló hangsúllyal közölte, hogy nyugodjak meg, ő is intézkedik, kinyomoztatja a disznóságokat. Irt a földművelésügyi miniszternek, de megy az Igazságügybe is. Rámutatott romos házára és kijelentette, nem tudja rendbe hozatni, mert a tsz-elnölc megvonta tőle az állandó munkaalkalmat. Később a tsz-irodán tartózkodtam, amikor megjelent, a főkönyvelővel beküldött egy útlevélkérő papírt Romániába, azzal, hogy azt az elnök lássa el kellő javaslattal. A tsz-elnök kijelentette — az előzmények után nem csoda —, hogy ő ennek az asszonynak nem ír alá semmit. Fábiánná ebben a pillanatban felcsattant és rázendített. Akik már ismerték őt, azok egyetlen szó nem sok, de még annyit sem mondtak. Megjegyeztem: Ez itt tsz-iroda, ne csodálkozzon, ha elutasítják, hiszen maga nem tud tisztességesen még viselkedni sem. Éppen ez hiányzott. Fábiánná ugyanis fenyegető hangon és nyomban közölte: Na majd én megtudom a maga nevét és vegye tudomásul, hogy feljelentem Később a vele egy házban lakó öregurral együtt a gépkocsivezetőt vették tűz alá, és nem tudni honnét merítve a bátorságot, az öregúr így szólt a gépkocsivezetőhöz: A nyomozás érdekében felszólítom, mondja meg utasa nevét, ha nem teszi, figyelmeztetem a törvényes következményekre. (Arra gondoltam, az öregúr időnként elfelejtkezik arról, hogy hol is élünk.) Az ember egyébként hajlandó lenne az egészet elkönyvelni mulatságos ingyencirkusznak, vagy esetleg beteges túlérzékenységnek. Itt azonban többről van szó. Arról, hogy eddig még mindenkit megtámadtak, aki nem nekik adott igazat. S teszik ezt oly zavartalanul, mintha 1965 helyett A pártszervezet munkája és a helyi sajátosságok A NAPOKBAN az egyik termelőszövetkezet párttá tikárával beszélgetve, érdekes megfigyelésre adódott alkalom. A párttitkár elvtárs, amíg a termelőszövetkezet gazdasági helyzetéről volt szó, igen. aktív volt. Akár a termésátlagok alakulásáról, a beruházásokról, akár az őszi munkák helyzetéről, vagy az év végi kilátások felől érdeklődtünk, pontos, kimerítő tájékoztatást adott. Látszott, hogy alapos ismerője a gazdasági munkának, s a statisztika, a számadatok világában is otthonosan mozgott. Az említett termelőszövetkezet egy-két év óta kezdett fellendülni. Azelőtt többször volt mérleghiányos, mint nem. A gazdasági fellendülés, az anyagi helyzet javulása, jó hatással van a tsz-tagokra. Nagy szorgalommal dolgoznak. Ezekről a pozitív dolgokról jó volt hallani, viszont meglepő volt, amit a titkár elvtárs a pártéletrol, a pártszervezet politikai munkájáról mondott. — Vannak párttagjaink, akik figyelmen kívül hagyják a párttagsággal járó kötelességet. Nem a tagdíjfizetésről van szó. Itt nincs különösebb baj. A baj inkább ott jelentkezik, hogy hiába hívjuk őket pártrendezvényre, taggyűlésre, sorozatosan nem jönnek el. — S vagy öt-hat párttag nevét említette, akik az idén egyszer-kétszer voltak taggyűlésen. A pártoktatásról a következőket mondta: — a szervezésnél egyénenként beszéltünk a párttagokkal, az oktatás jelentőségéről. Huszonhárom jelentkezőt vettünk számításba, alak befizették az oktatási anyagért járó pénzt is. Az előadáson írd és mondd, a huszonhárom jelentkezőből öten vettek részt. Amíg a termelésről, a gazdasági munkáról volt szó. a titkár elvtárs nem fogyott ki az elisrészt vevő főagronómus és az üzemgazdász is, csupa jót mondott. Megemlítették az égjük állattenyésztő brigádvezetőt, aki beteges, s operálni kellene. Hogy miért nem veti alá magát a műtétnek, más kérdés, de egy bizonyos. Munkáját betegen is elvégzi. Ha pártrendezvényre hívják, a betegségére hivatkozik, távol- maradását betegségével igyekszik bizonyítani. — így megy ez néhány párttagunknál hónapok óta — mondja elkeseredve a párttitkár. Arra a kérdésre, miben látja az elvtársak visszahúzódásának okát, kitérő választ adott. Úgymond, keresték az okot, de nem tudták kideríteni, s végül megnyugtatták magukat azzal, hogy náluk az emberek passzívak. A kérdéssel nem érdektelen foglalkozni, mert ha nem is gyakran, de lehet találkozni hasonló megnyilvánulásokkal. A faddi községi párttitkárnak. Gáti Bálint elvtársnak is ilyen véleménye volt egy-két évvel ezelőtt. Akkor igy beszélt: — Alig tudunk határozatképes párttaggyűlést összehozni. Ha a taggyűlés időpontja megfelel a tsz-tagoknak, nem felel meg a más területen dolgozóknak. A KISZ-nél is hasonló a helyzet — mondta, egy évvel ezelőtt. NEMRÉG VISSZATÉRTÜNK az egy év előtti témára. Gáti Bálint, a községi pártszervezet titkára, Mácsik István, a község tanácselnök-helyettese, a tanács- titkárnő és Eigner György, a járási pártbizottság munkatársa vett részt a beszélgetésen. Ezúttal nyoma sem volt az egy év előtti pesszimizmusnak. A vezetés javulásáról, a politikai munka fellendüléséről, a tanulási kedvről, a párt szervezeti erősödéséről beszélt. — Egy év távlatából visszatekintve, talán akkor egy kicsit el Faddon, a tsz-tagok bíznak a közös gazdaság erejében. Az sem a véletlen műve, tudatos politikai munka eredménye, hogy megnőtt a tanulás iránti érdeklődés. A község vezetői neveket említenek. Tanul a tsz-elnök, az ag- ronómus, a kertész, tanulnák a brigádvezetők. Helybeli fiatalokból, szakáganként gyakornokok nevelődnek. A pártszervezetnek szava, tekintélye van. Nemrég pártnapot tartottak az időszerű nemzetközi kérdések ismertetésére. Az előadó telt ház előtt tartotta meg a tájékoztatást. A párt- szervezet növekvő tekintélye a tag- és tagjelöltfelvételnél is jelentkezik. Nemrég vették fel a pártba a község egyik körzeti orvosát, dr. Nemes József községi tanácstag, az egészségügyi állandó bizottság titkára. Nemcsak az orvosi rendelőben, gyógyító munkája gyakorlása közben találkozik az emberekkel. Együtt van velük a társadalmi munkában, a tanácsban, most már a pártszervezetben is. Az orvos, a gyógyszerész, a pedagógus, a mezőgazdasági mérnök tekintélyes ember a községben. Közéleti szereplésüknek, munkájuknak húzó hatása van. Nemrég kapott Fadd fiatal állatorvost. A községi vezetők örömmel beszéltek arról, hogy a fiatal állatorvos milyen hamar feltalálta magát Faddon, s milyen gyorsan beleilleszkedett a község életébe. Részt vesz a sportkör munkájában. A tsz-akadémia előadás- sorozatában állategészségügyi előadások tartására vállalkozott. Pedagógusokat emlegettek, kiknek munkájára mindenkor számíthatnak. Faddon, a pedagógusok közül néhányan szívesen végeznek társadalmi munkát, de baj, hogy a néhány, azok helyett is dolgozik, akik csak altkor jönnek a tanácshoz, a párthoz, amikor valamit kémek, vagy éppen követelnek. mérésből, a dicséretből. Négy brigádvezetőjük párttag. Munkájukról a beszélgetésen 1942-t írnánk. Ez a magyarázata például annak is, hogy ügyeiket már nem az illetékes dombóvári, hanem a szomszédos tamási járásbíróság kénytelen tárgyalni. Feltehetően éppen a mai napon oda érkezett meg az ellenem tett két feljelentés is, egyik Fábiánnétól, a másik Váskónétól, akinek volt bátorsága közölni velem, hogy feljelent, mert betörtem hozzá... De miért ne lett volna bátorsága, amikor ki tudja mióta, válogatás nélkül rágalmazza a járás vezetőit is? Mindvégig izgatott és még jelenleg is foglalkoztat a kérdés: Mi lehet ebben a három figurában a ténykedések indító rugója? Az öregúrról azt mondják vezérkari tisztként szolgált a Hor- thy-hadseregben, de azt is mondják, hogy a nép államától nyugdíjat kap. Fábiánná Erdélyből került Várongra, Vaskóné egy jómódú parasztcsalád lánya. Keveset dolgoznak, sivár és elhanyagolt körülmények között élnek. Idejük nagy része a feljelentések megtételéből áll. Számtalanszor született ellenük elmarasztaló ítélet, a jelek szerint egy sem használt. Veszélyességük tehát a társadalomra nézve igen nagy, és éppen ezért most j már nem szabadna megelégedni i annyival, hogy beadványaik a I papírkosárba kerüljenek. Gondoskodni kellene arról, hogy az izgatást végképp abbahagyják, és ne legyen módjuk rettegésben tartani rendes, dolgos embereket. SZEKULITY PÉTER is iukjziuk a parimunnaoan jelentkezett visszaesést. Tagadhatatlan, hogy volt. de egy-két esetből kiindulva, mi, a vezetőség is beleestünk a hibába, amit néhány idősebb párttagunknál tapasztaltunk. Nem vettük észre, hogy az a munka, amit naponta végzünk — bár nem olyan mozgalmas és látványos, mint mondjuk a mezőgazdaság átszervezése volt — forradalmi feladat. Az emberek tudatának változását sokféleképpen lehet mérni. — mondta Gáti elvtárs. A PARTSZERVEZET MUNKÁJÁRA, a kommunisták kezdeményezésére mindenkor szükség van. A politikai munkát akkor sem lehet szüneteltetni, amikor a gazdasági eredmények javulnak, s a kilátások biztatóak. A politikai munka vitelére általános receptet adni nem lehet. Alapos helyi ismeretre, kezdeményezésre, és leleményességre van szükség ahhoz, hogy a pártszervezetnek a községbe tekintélye, befolyása legyen. P. M. r Ut a gáztelepre A szekszárdi gázcseretelep igen nagy forgalmat bonyolít le. Különösen most, mióta a szállítások miatt fennakadás van az ellátásban, most mennek sokan, és akire sor került, viszi a palackot gépkocsin, motoron, kerékpáron, kézi kocsin. Aki most, néhány napos várakozás után végre hozzájuthat a palackhoz, a legjobban annak örül, hogy fagyosra fordult az idő. Mert különben dagasztaná a bokán felül érő sarat, amelyen keresztül kell evickélnie a telepre. és vissza. No, de ami késik, nem múlik, lesz még ott sár, csak engedjen fel a fagy. Évek óta visszatérő gond már esős Időszakban a gázcseretelep megközelítése, akár gyalogosan, akár bármi járművel. Pedig éppen elég salak található a város üzemeiben, intézményeinél, hogy időnként legalább azzal feltöltsék, járhatóvá tegyék. Bs nem kerülne sokba a városnak az sem, ha a bogyiszlói út és a telep közti, tán száz méteres szakasz betonlapos járdát kapna, főleg amikor a tanács anyagtelepén ott áll több ezer betonlap. Akkor, amikor olyan mellékutcák mindkét oldalán épült járda, amelyen naponta eljár nyolc-tíz ember, miért nem jut tisztességes járda oda, ahol naponta sokkal többen megfordulnak, és a város közel négyezer gázfogyasztója közül nagyon sokan maguk mennek palackot cserélni? A gázfogyasztó egyre több, a telepre vezető út egyre rosszabb,.. Csakugyan, ide évek óta nem jutott salak és járdalap? Bl.
