Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-13 / 241. szám
4 fSEíra MEGYFT RfiPÜJSAfl 1965. október 13. Szerelik a Pécsi Hőerőmű utolsó 50 megawattos turbináját is A nemrég üzembe helyezett gépegységgel együtt így további 100 megawattal bővül az energiaszolgáltatás. Egyidejűleg építik a pernyeleválasztó berendezéseket. Az erőmű turbinacsarnoka. (MTI-foto — Balassa Ferenc felvételei.) Decstől — Rio de Janeiró-ig Sárközi Gyula : cA sziru/apúri I táneosítú Békás lános a szülőfalura emlékezést nem zavarja az ablakon át előtáruló városkép. Napfénnyel ölelkező tágas terek, városi kék buszok, sárga villamosok, égretörő, sokemeletes lágymányosi új lakóházak. A kényelmes szobát hamisítatlan, brazil kávé illata lengi be. Ize talán nem jobb, mint a megszokotté, de az aroma érdekes, távoli — szinte jellemzi a közelmúlt hónapok élményeit, a sűrű Dél-Amerika-i emlékeket. A világ azóta megnőtt, sokszorosára tágult. Parányinak tűnik ma már a sárközi határ, a falukat összekötő utak pedig falat- nyi távolságok a 18 órás repül ő- utakhoz. Tizennégy évvel ezelőtt indult el Békás János hazulról, és a decsi együttes jóhangú énekese azóta az Állami Népi Együttes szólistájaként megismerkedett a világgal. A legfrissebb élményeket nem lehet kikerülni, tele van velük a mesélő, és nem is érdemes kitérni előlük. „A csaknem öthónapos turnéra április 19-én indultunk. Már az út tele volt érdekességekkel, hiszen a tizennyolc óra alatt úgy utaztunk, hogy sosem esteledett be, párizsi pihenővel Mexikóig nem találkoztunk a lenyugvó nappal. Reggel öt óra volt, amikor kiszálltunk a Boeing 707-es óriásgépből, és ismerkedni kezdtünk egy számunkra ismeretlen világrésszel. Ismerkedtünk és hozzászoktunk. Szabályosan akk- limatizálódnunk kellett, hiszen a levegő itt jóval ritkább, mint amit Budapesten megszoktunk. Két nappal később Mexico-City-i fellépésünk alkalmával a táncosok még oxigénpalackból pótolták szükségletüket, amíg csak egy percre is leszaladt a függöny; Énekelni sem volt könnyű a Palacio de Belleias Artes, a Szépművészetek Színháza pódiumán. De nehézségeinket a forró siker feledtette. És ebben a meleg fogadtatásban részünk volt az egész turné alatt. Ugyanitt Mexikó fővárosában felléptünk a 10 ezer személyt befogadó auditóriumban is, és a fogadtatás itt is olyan bensőséges volt, hogy a stadionméretekről elfelejtkeztünk. És élmény volt minden nap. Ismerkedés az olimpia leendő városával, találkozás a mexikói folklorisztikus rokonegyüttessel, a barátságos tapasztalatcsere épp úgy felejthetetlen, mint az azték piramisok, vagy Quadalup zarándokhelye. Május elseje a Central parkban sokezemyi sombre- rós felvonulóval, és kétszáz kilométeres autóbuszát a mexikói fennsík kaktuszborította hegyei között, tele volt furcsaságokkal, mint az egész ország. Monterey- ben húsz éve nem volt eső, felléptünk alkalmával viszont igen. Szegényes putrik és a modern építészet üveg-beton-vas csodái kísérték utunkat. Mexikóban SWS? állandóan, új állomásunkon, Peru fővárosában, Limában viszont kitartóan borús idő volt. Voltunk Truillo-ban, ahol 1925. óta nem láttak felhőt az égen, megcsodáltuk az inkák múzeumban őrzött maradók kincseit, és Pizza- ro szobrát a fővárosban, aki a többit kihurcolta véres kezű konkvisztádorai segítségével Spanyolországba. Egy szomorú emlék: Hideg lámasültet kaptunk egy alkalommal ebédre, ami azonban a mi gyomrunknak túlságosan faggyús volt. Az étterem körül tucatjával álltak a bámészkodók, akiken látszott, szájukban összefut a nyál. Átadni azonban nem engedték a „finom falatokat” vendéglátóink, úgy hogy egy nagy csomagot szedtünk össze az asztalokról és távozásunkkor kínáltuk meg az utcán ácsorgókat. Úgy enni embereket még nem láttam ..: Pklip más meglepetéseket tarUIIIIG togatott számunkra és jó borokat, amelyek nagyon hasonlítottak a hazaihoz. Sikerben addig is bőségesen részünk volt, de itt nagyon hízelgő volt, hogy tíz előadásra már megérkezésünk előtt elkeltek a jegyek. Kodály, Bartók, Erkel siker volt a világ túlsó felén is.” Egy fényképről ismerős arcok villannak elő. Békás János és felesége. Egy plakát előtt állnak, amely az ő felléptüket hirdeti: Janka Békás, János Békás... „Santiagóból rövidebb idő alatt jutottunk el az Argentin fővárosig, mint a repülőtérről, magába Buenos Airesbe. Kétórás autóbuszút során ismerkedtünk először ezzel a hatalmas 7 milliós metropolissal. Érkezésünk után tudtuk meg. hogy alig hagytuk el Chile fővárosát, hatalmas földrengés volt a környéken. Hogy utunk kísérői változatlanul különleges dolgok legyenek, Buenos Airesben olyan hideg fogadott bennünket, amilyenre nem volt példa hatvan évvel ezelőttig. Fellépés a Teatro Operában, ismerkedés az ascadóval, ami tulajdonképpen nvárson sült marhahús és legalább olyan nemzeti eledel, mint nálunk a halászlé, vagy a gulyás. A Teatro Colon vendégkönyvébe szívesen írtuk be nevünket, elődeink között felfedeztük Svéd Sándor. Pataki Kálmán nevét. Találkoztunk FeRio de Janeiro rencsik Jánossal is, aki ugyanakkor Buenos Airesben vezényelt, vendégszereplése során. A művészeti élet érdekessége, hogy hivatásos művészek ebben az országban-nincsenek mint ahogy hivatásos mesteremberek sem igen. Mesélték, hogy itt bárki nézheti órákig például egy vízvezeték-szerelő munkáját és ha úgy érzi, ő is meg tudja azt már csinálni, kiakaszthatja otthona ajtajára a cégtáblát; Brazíliával, STSSU val éjszaka kezdtünk ismerkedni. A méretek itt végképp akkorák, hogy alig bírtunk magunkba rög. zíteni valamit. Éjszaka mindenesetre nem valami bizalomgerjesztő, sok az utcán, árkádok alatt alvó család és rengeteg a macska, amelynek körülbelül olyan kultusza van itt, mint néhány európai országban a galamboknak. A nép nagyon türelmes. Példa ezt jól megvilágítja. Ha elromlik a lift az egyik házban, a lakó inkább elmegy egy közeli szállodába, minthogy inkább 25 emeletet gyalogoljon. Természetesen, ha ezt megengedheti magának. épp 400 éves évfordulóját ünnepelte, amikor ott vendégszerepeltünk. A Teatro Monicipa széksorai zsúfolásig megteltek estéről estére, mi pedig olyan szép látványokkal, miint amilyent a híres Cukorsüveg hegy és a Copacobana fürdőhely látványa nyújtott. 110 napos turnénk utolsó 95. előadását a riói kisstadionban tartottuk. A hazafelé vezető úttal együtt több mint 45 ezer kilométert tettünk meg, elfáradni csak itthon értünk rá, mert még az utolsó huszonnégy órában is arra kellett figyelnünk, hogy egy nap alatt érintjük a világ, talán három legszebb városát: Rio de Janeirót, Párizst és Budapestet. Ebben a közösségben flásonló élménynek ígérkezik a januári észak-amerikai turné is.” Valamennyi emléket képtelenség összegezni, hiszen ott sorakoznak a hazai fellépések, az európai turnék élményei, a soksok állomás. Még egy fénykép eüőkerül: Békás Jánosné, az édesanya portréja, aki nemrég kapta meg a népművészet mestere címet Decsen. Utána már csak rajzokat nézegetünk, mert Békás Jánosnak a rajzolgatás a hobby-ja, és ezen az úton is több mint 100 darab készült. Illusztrációi egy művészember pályát rögzítő naplójának . .. Végh Miklós — 103 — A tudósok leereszkedő udvariassággal fogadták a mindnyájuknál jóval fiatalabb feltalálót. — Foglaljon helyet közöttünk, kedves kolléga — mondta az egyik kopasz és kövér úr, aki vastag, hosszú szivart tartott sárga fogai között s aki láthatóan a bizottság feje lehetett. — Ismerkedjenek' meg, uraim — folytatta. — Mr. Harry Sárga, — mutatott a feltalálóra, majd a társaira: — Mr. Trewor, mr. Stevenson, mr. Coock és mr. Hitch. Végül hadd mutatkozzam be magam is: Joe Hopkins vagyok! — örvendek uraim — mosolygott Sárga és meghajolt a társaság felé, majd sír Alec Mat- hews társaságában helyet foglalt a két üres fotelben. Az adjutáns állva maradt az ajtóban. E pillanatbán nyílt a páholy ajtaja és a pincér nézett * be, aki nem volt más, mint Dzsodzso, Kuomoro egyik alvezére, akit a banda vezérkarának tanácskozásán ismertünk meg. — Parancsoljanak valamit, uraim? — kérdezte és egy hatalmas sárga rózsa csokrot helyezett a kínai vázába. Meghajolt és úgy várta a rendelést. — Igazán, kedves figyelmesség! — hajolt meg Sárga Imre mr. Hopkins felé. — A sárga rózsa kedvencem. Furcsán hangzik, de kissé babonás vagyok. A nevem sárgát jelent magyarul s ezért a sárga a kedvenc színem. — Pezsgőt? — nézett rá Hopkins mosolyogva. — Természetesen! A megismerkedésünk örömére! — nevetett Sárga. — 104 — Dzsodzso mélyen meghajolt és eltűnt. — Ha már ilyen szépen összejöttünk — szólalt meg sir Alec, — azt hiszem, jó lenne megbeszélni a feladatokat. — Magam is erre gondoltam — bólintott Hopkins. — Elvégre valamennyien együtt vagyunk és megspórolunk egy ülést. Gondolom, a műsor nem zavar bennünket — nézett rájuk várakozóan. — Egyáltalán! — erősködtek többen is egyszerre. — öné a szó, mr. Sárga — fordult sir Alec á feltalálóhoz. — Igen.;; Én úgy gondolom, hogy két hét alatt össze tudom állítani a készüléket és kipróbálására mondjuk mához egy hónapra kerülne sor. Hányadika is van ma? — Augusztus 8-ika — mondta Hopkins. — Augusztus 8.. tehát szeptember 8-ára kitűzhetnénk a bemutatót, — folytatta Sárga Imre. — Főkormányzó úr biztosítaná számunkra a kémelhárító szolgálat mozgósítását. De én azt hiszem, ezt nem is kellett volna említenem, mert tudom, sir Alec már tegnap megtette a szükséges intézkedéseket ... — Úgy ahogy mondja, mr. Sárga — bólintott a főkormányzó. — A hadsereg biztosítja majd a bemutatóra kiszemelt terepet. Apropos, a szemlét holnapután megejthetnénk. De a legfontosabb, hogy a műszereimet már holnap át tudjam szállítani a katonai tábor laboratóriumába. Úgy. hogy nekem ez volna a kérésem öntől, sir Alec. — 105 — — Ennek semmi akadálya, mr. Sárga — felelte a főkormányzó, majd az adjutánsához fordult: — Kapitány úr, azonnal értesítse nevemben a tábor parancsnokát, hogy holnap reggel nyolckor erős katonai fedezet mellett egy teherautót küldjön ide a Hotel Astoriához! — Igenis, sir! — Az adjutáns kiment. — Remélem, az adjutáns minden szempontból százszázalékosan megbízható ember? — nézett mr. Hopkins a főkormányzóra. — Ezerszázalékosan — felelte a főkormányzó. — Az Intelligence Service századosa! — Köszönöm! — mondta mr. Sárga Hopkins helyett. — A mi feladatunk — folytatta mr. Hopkins, — hogy mr. Sárga munkáját mindenben elősegítsük és menet közben is már meggyőződhessünk a sárga sugár megbízhatóságáról, hatékonyságáról. Úgy gondolom, mr. Sárga, hogy önnek ez ellen semmi kifogása nincs, elvégre a találmányáért járó összeg felét már letétbe helyeztük az ön nevére a tokiói bankban, tehát pillanatnyilag a sárga sugár már közös tulajdont képez. — Szíves-örömest veszem a segítségüket, uraim — felelte Sárga Imre. De elhallgatott, mert megjelent a pincér és hozta a jégbehűtött pezsgőt. Koccintottak. — Uraim, az egészségünkre! — emelte szájához poharát mr. Sárga és ivott. — A sárga sugár sikeres kipróbálására! — mondta mr. Hopkins.
