Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-13 / 241. szám

7 TOLNA WTEGTFT NEPDJSÄG 1965. október tó Kudarccal végződött az amerikaiak dél-vietnami „tisztogató akciója” Gáspár Sándor felszólalása a VI. szakszervezeti világkongresszuson Saigon (MTI). Vietnamban az utóbbi napokban három fontosabb hadműveleti terület alakult kt. Az egyik a közép-vietnami fenn­síkon, Ankhe városától 30 kilo- • méternyire, Saigontól mintegy 460 kilométernyire északkeletre fek­szik. Itt az első amerikai gyors­hadosztály több mint 5000 kato­nája és néhány ezer dél-vietnami zsoldos folytat, több mint 350 he­likopter bevetésével „tisztogató akciót”. Ugyancsak „átfésülő és fel­morzsoló” hadművelet van folya­matban a Saigontól északra fek­vő Ben Cat környékén, az úgyne­vezett „Vasháromszögben” az utóbbi hetek partizántámadásai­nak színhelyén. Itt is nagy ame­rikai és dél-vietnami egységek va­dásznak minden lényegesebb si­ker nélkül a „láthatatlan” parti­zánokra. Hírügynökségi jelenté­sek szerint az amerikaiak ezen a vidéken leromboltak egy falut, amelyet — amerikai katonai szó­vivő szerint — a szabadsághar­cosok támaszpontul használtak fel. Egy harmadik hadműveleti te­rület most van kibontakozóban, Saigontól déli-délnyugati irány­ban. Egyelőre csak szórványos lö­völdözések fordultak elő, de kedd- ' re virradó éjjel az amerikaiak légierőt és tüzérségi erősítéseket irányítottak ebbe a térségbe is. B—52-es amerikai bombázók Saigontól mintegy 32 kilométer­nyire északnyugatra kedden újabb bombatámadást intéztek a szabadságharcosok feltételezett ál­lásai ellen és megkísérelték meg­semmisíteni utánpótlási vonalai­Kedden délelőtt újabb 300 ausztráliai katona érkezett Sai­gonba. Ezzel 1800 főre emelkedett az amerikai intervenciósokat tá­mogató ausztrál egységek lét­száma. Keddre virradó éjjel Saigon­ban az amerikai nagykövetség közelében merényletet követtek el egy dél-vietnami rendőr ellen. A merénylő a dél-vietnami ten­gerészgyalogság egyenruháját vi­selte. A rendőrség széles körű nyomozást indított a támadó kézre kerítésére, aki tőrrel súlyos sebet ejtet a rendőr nyakán. Az AFP statisztikai adatokat közöl a dél-vietnami kormány­csapatok múlt heti veszteségeiről. Eszerint a saigoni bábkormány csapatai 174 katonát vesztettek az elmúlt héten halottakban, és 15 személy eltűnt. Hírügynökségi jelentések sze­rint kudarccal végződött az ame­rikaiak legnagyobb dél-vietnami hadművelete. Mint ismeretes, Saigontól 450 kilométerre a Suoi La Tinh völgyben az amerikai csapatok hadműveleteket folytat­nak, amelyek eredeti célja öt partizánzászlóalj bekerítése volt. A háromnapos hadművelet kez­detén is nyilvánvaló volt már, hogy a csapatösszevonások nem járnak sikerrel, de az amerikai katonai vezetők még hétfő este is reménykedtek, hogy legalább két zászlóaljat bekerítenek. Kedden reggel azonban kiderült, hogy az utolsó két zászlóaljnak is sikerült rést találnia a gyűrűn. Amerikai hivatalos bejelentés szerint a sza­badságharcosok valószínűleg az éjszaka folyamán hagyták el a völgyet. Hírügynökségi jelentés szerint a kudarc okozta csaló­dás ellenére az amerikai és dél­vietnami csapatok folytatják előrenyomulásukat. A másik hadműveleti színtérről Ben Cat környékéről érkező je­lentések ugyancsak sovány ame­rikai eredményekről számolnak be: a szabadságharcosoknak min­den esetben sikerült harc nélkül visszavonulniok a túlerő elől. Hétfőn két repülőgépük elvesz­tését ismerték el az amerikaiak, az egyiket Észak-Vietnam, a má­sikat pedig Dél-Vietnam fölött lőtték le. Bonnban megkezdődtek a koalíciós tárgyalások Bonn (MTI) A Keresztény- demokrata Unió vezetőségében lezajlott személyi harc után ked­den a kancellári palotában meg­kezdődtek a koalíciós tárgyalások a CDU és az FDP vezető kép­viselői között. A több napra ter­vezett tárgyalások után derül majd ki végleg, hogy milyen lesz az új Erhard-kormány összetétele és hogyan sikerül közös nevező­re hozni a kormánykoalíción belüli külpolitikai nézeteltérése­ket. tsímcnpk sorokban Johnson elnök hétfőn megbe­szélést folytatott Rusk külügy­miniszterrel. A megbeszélés után Rusk közölte a tudósítókkal, hogy megvitatta Johnsonnal az indo­néziai helyzetet, amely szavai szerint még nem világos, továb­bá, hogy megbeszélésük során szó esett a dél-rhodésiai helyzetről Vaclav David csehszlovák kül­ügyminiszter útban New York­ból hazafelé, Párizsban megsza­kította útját. Vaclav David, aki az ENSZ-közgyűlésen részt vevő csehszlovák küldöttséget vezette, tárgyalásokat folytatott a francia külügyminisztérium több veze­tőjével. A koalíciós tárgyalások meg­indulásakor a következő a hely­zet: a kerszténydemokrata parla­menti frakció vezetőségének hét­fői ülésén Adenauer szemmel lát­hatólag elszigetelődött. A legtöbb CDU-vezető élesen szembefordult a volt kancellárral és szemére vetette, hogy Erhard és Schröder ellen áskálódó nyilatkozataival megnehezíti a kormányalakítást, s a közvélemény előtt aláássa Er­hard tekintélyét, márpedig a CDU Erhardnak köszönheti vá­lasztási sikerét. Ugyanakkor Münchenben a CSU képviselőcsoportja a késő esti órákig tanácskozott és az ülés után bejelentették: a CSU- képviselők egyhangúlag helyesel­ték Strauss külpolitikai elképze­léseit, s felhatalmazták elnökü­ket, hogy „keményen tárgyaljon Bonnban a szabad demokraták­kal”. Maga Strauss az ülés után kijelentette, a CSU nem akarja teljesen kikapcsolni a kormány­ból Mendét, az FDP elnökét, de azt feltétlenül meg akarja aka­dályozni, hogy ismét Mende le­gyen az össznémetügyi miniszter. Varsó (MTI) A VI. szakszerve­zeti világkongresszuson kedden délelőtt felszólalt Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára, a magyar küldöttség vezetője. Bevezetőben méltatta a Szakszervezeti Világ- szövetség húszéves tevékenységét, majd hangsúlyozta, az elhang­zott két beszámoló-gondolatmene­tével és alapvető megállapításai­val a magyar szakszervezeti kül­döttség teljesén egyetért. Külö­nösen egyetért a beszámolónak a Szakszervezeti Világszövetség jel­legét meghatározó megfogalma­zásával. Az SZVSZ valóban csak úgy töltheti be a nemzetközi életben vállalt szerepét, ha a dol­gozók demokratikus osztályjelle- gű, haladó tömegszervezeteként lép fel. — A jelenlegi világhelyzetben a nemzetközi munkásosztály egy­séges fellépése szükségesebb mint valaha. Az amerikai imperialis­ták szennyes és tömeggyilkos há­borút folytatnak a hős vietnami nép ellen, amelynek nagyszerű helytállása, áldozatkészsége és bátorsága méltán váltotta ki a világ valamennyi becsületes, dol­gozójának cselekvő szolidaritását. A dolgozók száz- és százmilliói állnak harcoló vietnami testvé­reik oldalán és felemelik fel­háborodott tiltakozó szavukat az amerikai agresszorok embertelen bűncselekményeivel szemben. A magyar dolgozók mélységes test­véri szolidaritásáról biztosítjuk a vietnami népet, a vietnami szak- szervezeteket — mondotta. — A nemzetközi helyzet ve­szélygócai között külön hang­súllyal kell szólnunk a nyugat­német revansista és militarista törekvésekről, folytatta, majd hangsúlyozta: — Az SZVSZ — véleményünk szerint — helyesen, a dolgozók létérdekeinek megfelelően foglal állást a béke és a háború nagy- kérdéseiben. Ebben a tevékeny­ségben az SZVSZ és tagszerveze­tei mindenkor számíthatnak a magyar szervezett dolgozók tá­mogatására. A SZOT főtitkára ezután a szocialista országok szakszerve­zeteinek munkájáról, illetve a magyar szakszervezetekről be­szélt. — Ha egyesítjük erőinket a vi­lág dolgozóinak javára, akkor a varsói kongresszus új, nagyszerű lapot nyithat a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom történeté­ben. — mondotta befejezésül Gáspár Sándor és biztosította a kongresszust, hogy a magyar szakszervezetek a jövőben is mindent megtesznek a Szakszer­vezeti Világszövetség erősítésére és becsülettel kiveszik részüket a világ dolgozóinak közös, nagy- küzdelméből. Stewart Moszkvába készül — Angol—amerikai nézeteltérések London (MTI) „Komoly nézet- eltérések” tárultak fel a nukleá­ris politika kérdésében Stewart brit külügyminiszter és Rusk amerikai külügyminiszter tanács­kozásain — hangoztatták kedden az angol kormányhoz közelálló londoni források. A Times washingtoni tudósí­tója szerint Stewart és Rusk tár­gyalásain lényegében ez a kérdés vetődött fel: „Vajon elérkezett-e az idő arra, hogy átfogóbb meg­állapodásra törekedjenek, a Szov­jetunióval, vagy pedig a NATO jelenlegi állapota megköveteli, hogy minden erőfeszítést az At­lanti Szövetség megszilárdításá­ra összpontosítsanak, feláldozva még a kelet—nyugati megbékélés lehetőségét is?” Londonban rámutatnak, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter­rel folytatott múlt heti eszmecse­réje alapján Stewart megerősítve látja a genfi leszerelési tárgya­lásokból levont következtetését: A Szovjetunió nem .. hajlandó olyan megállapodást aláírni a nukleáris fegyverek elterjedésé­nek megakadályozásáról, amely nyitva hagyná az utat egy nyugat­német részvétellel megalakítandó NATO-atomhaderő létrehozása előtt. A brit külügyminisztériumhoz közelálló források azt jósolják, hogy Stewart még karácsony előtt Moszkyáha látogat és uta­zásának hivatalos bejelentésére rövidesen sor kerül. (MTI) Németkéren, Staub Ferencnél Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter kedden dél­előtt fogadta Raul Castrót, a ká­bái fegyveres erők miniszterét és az általa vezetett küldöttség tag­jait. A küldöttség a marsall meg­hívására tartózkodik a Szovjet­unióban. » Erős földrengés rázta meg hétfőn Skopjét és Titográdot. A macedón fővárosban először hatos fokozatú rengést jeleztek a mérőműszerek, majd alig negyedórával utána négyes erejű lökések rázták meg a várost. Anyagi károkról nem érkezett jelentés. Titográdban a földrengés nem okozott anyagi károkat. * A brasiliai egyetemet a hallga­tók körében uralkodó nyugtalan­ság miatt bezárták. A diákok ugyanis hétfőre sztrájkot szervez­tek, tiltakozásul az ellen, hogy néhány professzort politikai okok­ból elbocsátottak. * Mimijben, a jakutiai gyémánt­ipar központjában különleges nagyméretű gyémántokból álló egyedi kollekciót gyűjtöttek ösz- sze. A három tucat gyémántból álló gyűjtemény összsúlya 1300 karát. „Elsőszülöttjét”, a 32 kará­tos Jubileum-ot 1956-ban talál­ták. Az egy évvel ezelőtt talált Qktóber-gvémánt igazi óriás. 69.4 karátjával. ­Széles, sima út, itt-ott facso­portok, kerítések mögött megla­puló házak. És homok. Mély, sár­ga, süppedés homok, az ember alig tudja belőle kihúzni a lá­bát egy-egy lépés után. Innen út sem visz tovább, egyszerűen vé­get ér a hepehupás, göröngyös országút. Nem könnyű ebben a faluban festőművésznek lenni, elzárva a világtól. Szekszárdira is nehéz be­jutni, órákig döcög a busz, aztán ugyanannyit vissza, hát még mi­lyen nehéz lehet messzebb men­ni. Pedig a művésznek szüksége van a változatosságra, anélkül megcsontosodik körülötte a vi­lág, lassan-lassan olyan erős fal rakódik köré, amelyet mindig ne­hezebb áttörni. Már az is nagy energiát köt le, hogy egyáltalán lé­pést tudjon tartani az események­kel, újabb és újabb stílusirányok­kal, formákkal, mert bezárkózva, magának való művészettel nem tud nagyot alkotni senki emberfia. Ezek a gondolatok viaskodtak bennem, amíg a házat kerestem Németkéren, amelyben Staub Ferenc festőművész él. A vilá­gos falú, tágas műteremben két- három bútordarab, valamennyi megrakva könyvekkel. A fehér falon fölaggatva a képek, s ugyancsak festmények sokasága az ablak alatt és a szekrény sar­kának támasztva. Az egyik fal mellett széles, fehér keretbe fog­lalt, aikvarell hatású olajtempe- rák. — Kiállítás hatását keltik ezek a képek így. — Ez valóságosan egy kisebb kiállítás, várom a Képzőművé­szeti Alap zsűrijét Budapestről, bármelyik nap megérkezhetnek. Kaposvárott lesz egy önálló ki­állításom a képzőművészeti boltban, arra zsűriznek. Aztán először mégsem a ké­pekről, meg a kiállításokról be­szélünk, hanem arról, hogy egye­dül, a saját kezével építette a házát, rakta föl a kályhát és csinálta a bútorokat. Sok idejét lefoglalta, főleg az olvasástól vonta el, mert festeni még a leg­több munkát adó narokon is fes­tett. Ma már a festészet jelenti élete értelmét, anélkül, e°vsze- rűen nem tud meglenni. Messziről indult Staub Ferenc, amíg eljutott addig, hogy szá­mon tartják a nevét, tagja az Országos Képzőművészeti Alap­nak és képei szerepelnek külön­böző kiállításokon. Műbútorasz- lalosként kezdte valamikor. a harmincas években, egy alkalom­mal bútort javított Aba Novák Vilmosnál, a híres festőnél. Fel­figyelt Staub Ferenc színérzékére, rajztüdásiára, és meghívta az ak­koriban működő esti szabadisko­lába, tanuljon piktúrát. így kez­dődött. Egy darabig Budapesten élt, aztán Szolnokra került. A háború szele vetette vissza szü­lőfalujába, Németkérre. Sosem járt a Képzőművészeti Főiskolá­ra, önerejéből érte el azt, amit elért. Mennyi küzdelembe, le­mondásba, erőfeszítésbe került? Azt egy idő után már nem tartja számon az ember. Felemel egy köteg „Művészed­et, lassan pergeti a lapokat. — Ez a folyóirat az összekötő kapocs a külvilág és köztem. Régóta olvasom, legalább meg­tudom mit csinálnak a nagy­világban. Semmiképpen sem szabad elmaradni, mert az a véget jelentené. Az egyik komód tele művé­szettörténeti könyvekkel, Barcsav Anatómiája, népművészet. Mel­lette a „Rajzművészet mesterei”. — Sokat forgatom mostanában, mert én magam is többet rajzolok, mint régebben. Van úgy, hogy •kimegyek valahova, vázlatokat csinálok, aztán itthon megfes­tem. A színek valahogyan ben­nem maradnak, olyan élénken látom a pirosakat, zöldeket, sár­gákat, hogy aztán csak rakom fel a festéket; A szín a főerőssége művésze­tének. Szinte világítanak a ké­pei. Érdekes technikával dolgozik, farostlemezre olaj temperával fest; Nézzük a képeket, sok képén szerepel a Duna. — Szeretem a vizet, sokat fes­tettem már, és még fogom fes­teni. A nyáron Pakson voltam a művésztelepen, ezek a képek onnan valók. Van olyan téma. ami csak vázlatban maradt, de a legtöbbet megfestettem. A képek letisztultabb, összefo­gót tabb, csiszoltabb művészetről vallanak. A korábbi munkáin fellelhető merevséget oldottabb formák váltották fel. Elém tesz két képet: — Tudatosabban komponálok, mint egy-két évvel ezelőtt, meg­próbálom összefogni a dolgokat. Aztán arról beszél, mennyire hiányzik a társaság, hogy vala­kivel megvitasson kéneket, lássa- hogyan dolgoznak mások, az a bizonyos alkotó, előbbrevivő

Next

/
Thumbnails
Contents