Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

p 4 TÖOTÄ MffiíYFT KEPflJSÄG Í9C5. október 9. Á nagycsalád kismamája A házak hasonlóan nagyok, mint bármely más községben, az udvarok is hosszan nyúlnak előt­tük, vagy köréjük, s malac is vi­sít az ólban, úgy reggelente, je­lezve, hogy enni kér, méghozzá sokhelyütt nem is egy. Ludak nyújtogatják hosszú nyakukat a jövő-menő emberek felé az utcá­kon, kupacokban fehérlenek, s bele-bele csipog „szavukba” egy- egy csirke, tyúk is. Szóval nagy- kónyi éppen olyan falu az utcá­ról nézve, mint akármelyik má­sik, szerte a megyében, ország­ban. Szorgos, iparkodó emberek lakják, amijük van, megdolgoz­nak érte becsülettel. De Nagykó- nvi egykés falu. A tervem csak elhalasztottam — Most aztán én látom el az egész családot. Majd zárszám­adáskor megkapom a bérem, egy szobabútort. — Ahogy mondja a szavakat, nevet is hozzá a Ba- laskó Mari bogárszeme, szikrá­zik belőle az öröm, meg az élet­kedv. Nagykónyiban, ebben az egykés faluban telepedett le 1958-ban Ba- laskó Ernő, családjával. Fejér megyéből, Kajászóról származtak ide. Jöttek a Balaskó nagyapa hívó szavára, otthagyva a régi otthont, új hazát alapítani ma­guknak, jöttek mind a heten, — férj, feleség, meg az öt gyerek. A hatodik, a legkisebb, a Kati már Nagykónyit vallja szülőfalujának. — Ö a család kedvence. Elké­nyezteti kicsit édesapa, meg a többi gyerek is. — Marika úg/ mondja, hogy a többi gyerek is, de amint rohan a Kati minden szavára, ahogy nagy türelemmel egy nap hússzor is enni ad neki, amikor a hároméves kis zsarnok­nak eszébe ötlik, látni lehet, hogy a kényeztetés alól ő sem kivétel. — Négy egész, kilenctizedes ta­nuló voltam az általánosban. Ta­nítónő akartam lenni. Beiratkoz­tam a dombóvári gimnáziumba, de mivel nem tudtak kollégiumot biztosítani, az albérlet meg 250 forintba került havonta, hát ki­*TTTTTTT»TT?TTT*yyTTTTTyTym'TTmr maradtam. Azóta itthon végzem a háztartást, de a tervemről nem mondtam le, csak elhalasztottam. Hárman járnak munkába Azóta az övé lett, Marikáé, a kismamáé, az egész nagy család gondja. Kinn laktak a Haladás Tsz központjában, kellett az épü­let, s ahelyett kapták a mostani házat. Itt benn a faluban, Nagy­kónyiban, a Temető utcában, ahol most aztán, úgy istenigazán kivi­rult az élet. Reggeltől sötétig hangos a ház a beszédüktől, zeng a környék a nevetésüktől, — no meg olykor-olykor a kiabálásuk­tól, amint civódnak valamin a gyerekek. — Sokszor bizony nehéz velük! Dehát csak akkor mondom meg a rosszat édesapának, ha már végképp kifogyok a türelemből. Részben sajnálom a gyerekeket, másrészt meg édesapát sem aka­rom idegesíteni ilyenekkel. Hárman járnak dolgozni a csa­ládból. Balaskó Ernő fogatos a tsz-ben, a múlt hónapban ötven­nyolc munkaegységet szerzett. A tizenhét éves Tibor, amióta be­fejezte a nyolc általánost, már rendszeresen reggel fél négykor kel és segít az apjának, a lovak ellátásánál. Aztán hazajönnek reggelizni, kapják a batyut, ben­ne a délre való hideg étel, s men­nek a dolgukra, — így lett két fogatos a családban. — A Tibort el akarta küldeni az elnök haltenyésztő iskolára, dehát ő nem szeret tanulni, ez az igazság. Azonban az is biztos, hogy a munka nem fog ki rajta! Most, hogy Marika otthon van, s vállára vette a család gondját, édesanyjuk is jobban ráér, be­dolgozó a tsz-ben, jelenleg a cu­korrépát szedik. Marika tizennyolc éves — Az Ernő hetedikes, a Sándor hatodikos, a Magduska meg most jár ötödik osztályba. Én szoktam tanulni velük. A Magdival semmi baj, tanul, meg állandóan csak a könyveket bújja. De a fiúkat, no azokat nem fogja a tanulás! Előbb tesznek-vesznek a ház kö­mTTmTmTTfwtmrmmftw. rül, keresnek dolgot, csak halo­gatni lehessen a leckekészítést. Nagy a család, Marika meg csak tizennyolc éves. Nyolc em­berre főzni, mosni... Három ma­lacot ellátni, meg a sok-sok ba­romfival gondolni... — Egyik nap délelőtt kimosok, a géppel nem is nehéz. Délután megszárad a napon a ruha, más­nap délelőtt pedig kivasalok min­dent. No, azért túlzás volna azt mon­dani, hogy ragyog a tisztaság a házban és környékén, patyolat a ruha a gyerekeken, dehát... Nagy a család, Marika meg tizennyolc éves. — Az a jó hogy nem nagyon válogatósak. Meg, hogy napjában csak egyszer kell főznöm. Dél­ben rendszerint hideget adok az iskolásoknak, meg a dolgozók is azt visznek. Este van együtt a család, akkorra főzünk. Most az­tán jön a tél — sóhajtja. — Ak­kor meggyűlik kicsit a gond, be­tegesek a gyerekek. A mandulá­jukkal van baj, könnyen megfáz­nak, dehát mind fél az orvostól, mint jómagam is. .. Teliháló, vagy kombinált bútor Marika közben ki-kiszalad a szobából Katihoz. Cserfes, élénk kis teremtés, ha csendben van, fé­lő, hogy rosszat tesz, ha meg kia­bál, akkor már teljes a baj. Az asztalon levél. Másfél éve sűrűn jár hozzájuk a postás. A fiú ka­tona, ő a szorgalmas levélíró. Az esküvő... — Nem pirul el Ma­rika, mint a lányok többsége, csak még nagyobb örömmel nevet a szeme, ahogy mondja, — még" nem tudja pontosan, mikor lesz. Az eljegyzés, az karácsonykor. Majd akkortájt, a zárszámadás után kapja meg a bútort is, kis- mamaságának „bérét”. , Édesanya telihálót szeretne, én meg inkább valami kombinált bútort... Majd meglátjuk, még mi lesz a dolog vége... És szalad megint, mert meg­szöktek a kiskapun a malacok, be kell terelni őket. Egy háziasszony nem ér rá fecsegni órákon át. MÉRY ÉVA Sárközi Gyula: cA szingapíu'i iállírŐUlÓ 4 ■* Tolna megyei Mezőgazdasá­4-4 gi Gépjavító Vállalat kettő 4 4 4 vizsgázott fűtőt 4 4 keres felvételre. 4 Jelentkezés a vállalat te­4 lepén, Szekszárd Keselyűsi 4 4-4 út. (77) 4 Üdülő para&sttok között Beszegte az ősz a leveleket, a nap melege is lanyhult, a harkányi fürdőmedencében azért még nyár van. Itt üdül­nek, fürödnek a Tolna megyei tsz-parasztok is, akiket a Tsz Biztosítási és önsegélyező Csoport küldött. — Hogy érzik magukat? — Kár, hogy lejár — mondja Harnol Ferenc kocsolai tsz-tag. — Életemben most üdülök először és nagyon jól ér­zem magam. — És mennyibe kerül ez magának? — Havi húsz forintba. Makrai István haja már őszes, a bajusza is deresedik. ö Majosról jött. — Jó a koszt, meg elég is! — írja meg ezt is. — És a szobák is nagyon szépek. Első osztályú szállodában lakunk, a Baranyában. — Tudja mi lenne jó? Ha még tíz nappal meghosszab­bítanák az ittlétet és napi száz forintot is kiutalnának hoz­zá — szól közbe Markovics György, aki a kisvejkei tsz-ből jött gyógyítani reumáját. Pátzelt István Páriból, méltatlankodik. Az Állami Biz­tosító Tolna megyei Igazgatósága embereivel vitatkozik. — Én miért nem fizethetek húsz forintot, engem miért csak a tízesbe vettek fel? — Mennyi idős? — Hetvenegy. — Sajnos, csak hatvanöt éves korig lehet a húsz forin­tosba felvenni. — Pedig az sokkal jobb lenne nekem. Két nő is van a csoportban. Mindketten Tamásiból, a Vörös Szikrából jöttek. Szabó Istvánná és Szőcs Mihályné szinte egyszerre mondja: — Nagyon jól érezzük magunkat!­Rajtuk van már a fürdőköpeny. Pedig még csak most fejeződött be az ebéd. Sietnek. Várja őket a meleg víz, amely még a bágyadt fényű őszben is felüdülést, gyógyulást jelent. A fákról lassan peregnek a levelek. Őszbe csavarodott már a Tenkés hegy oldala, őszi hangulatot áraszt a közel­ben magasodó siklósi vár is, amelyben egykor Zrínyi sere­gei védték a hazát a törökök ellen a valóságban, és amely­ben Tenkes kapitánya harcolt hosszú heteken keresztül a televízióban. Most pedig híres magyar festők képeiben gyö­nyörködhetnek az odalátogatók. Ide is ellátogatnak a Tolna megyei tsz-tagok, akik kö­zül a legtöbben havi húsz forintért most üdülnek életükben először. Molnár Gábor nagy sikerű előadása Konyhádon A bonyhádi Vörösmarty járási művelődési ház az idei évadban is beindította „Nagy előadók — nagy előadások” című sorozatát. A sorozat első előadására ok­tóber 6-án került sor, amely­nek keretében Bomyhádra látoga­tott Molnár Gábor, a neves va­dász-író és Amazonas-kutató. A több népszerű könyv szerzője „Bálmakunyhók a brazíliai őser­dőben” címmel tartott élmény- beszámolót. A vak tudós — aki a brazíliai őserdőben vesztette el szemevi- lágát — lenyűgöző előadásában olyan vadászokkal és expedíciós tagokkal ismertette meg a kö­zönséget, akik szembeszálltak a vadon ezer veszélyével, és olya­nokkal is, akik a „zöld pokol ból sohasem tértek vissza. Az előadás iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az ere­detileg tervezett egy beszámoló helyett kettőt kellett tartani. A délutáni 550 főnyi diák-hallgiató- ság és az esti előadásra össze­gyűlt 400 főnyi nagyközönség fe­szült figyelemmel hallgatta vé­gig a népszerű írót. Az előadást két kisfilm vetíté­sével színesítette, majd a közön­ség által hozott mintegy 30—35 könyv dedikálására került sor. A sorozat következő előadásá­ra novemberben kerül sor, ami­kor is Randé Jenő, illetve Czen- ner Mihály látogat el Bonyhád- ra. P. t. TVWyTwyyyyTwyyyyyvyyyyyyyyyyyfyyyyfyWTTTTWVyTWTTTTTTTTTTTTTTTT TTTTTfTTMWTTTTITTTTTWTTfTTWTfTTT — 94 — Egymás után siklanak a szebnél szebb luxus­kocsik a Hotel Astoria neonfényben fürdő, csil­logó bejárata elé. Az aranysújtásos kínai és maláj portások ide-oda ugrándoznak a járdán és nyito- gatják a hatalmas Rollyce-Rollyce-k, Jaguárok, Cadillacek ajtaját. Pontosan nyolc óra. Sárga Jaguár fékez most a bejárat előtt. A kínai portás szolgálatkészen ugrik oda, nyitja a kocsi ajtaját és kétrét hajolva várja, míg mr. Kuomoro kikecmereg a volán mellől. Aztán megfogja Veres Sári kezét és udvariasan kisegíti a kocsiból. A leánynak úgy tűnt, mintha Kuomoro és a portás tekintete egy pillanatra összevillant volna. Belekarolt a férfibe és elindultak a vörös kó­kuszszőnyegen a tágas előcsarnok felé. — A bal négyes páholyban leszek — súgta oda Sárinak, majd egy üzleti mosoly kíséretében oda­köszönt egy angol ismerősének. — Ö a bal egyes­ben fog ülni a főkormányzó úr társaságában. Nagyon ügyes légy!... Jó estét! — köszönt balra. — És nagyon kedves légy hozzá! Bolondítsd ma­gadba ..; Jó estét! — mosolygott jobbra. A szálló hatalmas, fényárban úszó bárjába értek. Az asztaloknál, a páholyokban a lehető legvegyesebb közönség foglalt helyet. Fehér és színes hatalmasságok. Frakkok és egyenruhák váltakoztak itt a kínai és maláj nemzeti viseletek- kel. Turbánok és fezek virítottak tarkán, éksze­rek sziporkáztak a csillárok, reflektorok sokszínű — 95 — fényében. Halk zsongás ült a teremben, mint szín­házban közvetlenül a függöny felhúzása előtt. S ebbe a zsongásba olykor belevegyült egy női kacaj, vagy a zenekar egyik hangszerének visító hangja. A program szerint negyed kilenckor kezdődik a műsor. Sári magyar produkciója a negyedik szám. A műsort nagy táncestély követi, amelyet a főkormányzó és neje ad a kimagasló vendég, a magyar feltaláló tiszteletére, annak örömére, hogy Szingapúrba érkezett a csodafegyver be­mutatására. Sári elbúcsúzott Kuomorótól és az öltözőkhöz vezető kis oldalajtó felé sietett. Közben tekintete végigsiklott az egész termen. Micsoda pompa, micsoda ragyogás! Szinte vakította szemét ez a soha nem látott gazdagság, csillogás. Igaz, kissé feszélyezettnek érezte magát emiatt de ahogy kö­zeledett az oldalajtóhoz, úgy oldódott fel benne ez az érzés valami nagyon jóleső boldogságban. És már büszke főtartással tette meg az utolsó lépéseket. Hátán még érezte a perzselő tekintete­ket, amint végigfutnak sarkától a fejebúbjáig. Ügy érezte, mintha teljesen pőrére vetkőztetnék a mohó férfitekintetek. Mielőtt belépett volna az ajtón, a bal egyes páholy felé küldött még egy kíváncsi tekintetet, de a páholy üres volt még. „Persze a híres fér­fiú utoljára érkezik. így illik.” Szinte megkönnyebbült, amikor az ajtó becsa­pódott mögötte. Leült a tükör elé és belenézett. Hosszasan — 96 — vizsgálta magát. „Szép vagyok” — állapította meg elégedetten és némi büszkeséggel. „Ha most az otthoniak látnának! Én, a kis senki Sári itt ezen a nagyvilági gálaesten, amelyen annyi a szultán, a valódi herceg, a pénzmágnás és tábor­nak, mint égen a csillag!” * Zenefoszlányok szűrődtek be az ajtón. Aligha­nem a zenekar játszik. Méghozzá az angol him­nuszt, ha jól hallja. Tehát már meg is kezdődött. Sietnie kell, a negyedik szám nemsokára követ­kezik! De ahelyett hogy öltözködni kezdett volna, elővett táskájából egy apró fényképet. Mr. Harry Sárga, vagyis Sárga Imre úr rokonszenves arca tekintett rá. Kora úgy negyven és ötven között lehetett, haja már erősen őszült és rövidre nyírt. A kis angol bajusz határozottan jól állt neki. Ez hát a híres feltaláló, a sárga sugár szülő­atyja. Éppen tizedszer vette elő a fényképet, hogy emlékezetébe véshesse vonásait, de mindannyi­szor nem győzött eleget csodálkozni azon, mennyi­re hasonlít a fiatal Jávor Pálra. Csinos, mint egy mozisztár! Nem lesz nehéz megjátszania neki a szerelmest. Elhangzott az első figyelmeztető csengetés. Gyorsan eltette a fényképet és vetkőzni kezdett. Öltözködés közben ismét Sárga Imrén jártak a gondolatai. Róla pedig vissza-visszatértek a sárga sugárra és annak tervrajzára. Vajon hol tarthat­ja? Szállodaszobájában? Kuomoro szerint ez kép­telenség, naiv feltételezés. Hát akkor hol? Az angoloknak még nem adta át, mert az üzlet csak a csodafegyver sikerült kipróbálása utón jön létre. i. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents