Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-08 / 237. szám
4 •rsm* ivrrrcvFi NfpmsAG 19Ü5 Oktober 8, A holnap olvasói Fotó: Túri M. Napirenden: A városi takarékossági A városi tanács takarékossági albizottsága pénteken este kibővített ülést tart. Ezen a bizottsági tagokon kívül megjelennek a város iskoláinak takarékossági megbízott nevelői is. Olvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI ifjúság mozgalma Az ülésen az ifjúság takarékossági mozgalmának értékelése kerül napirendre. Annál is inkább, mivel az a furcsa helyzet állt elő, hogy a város a különböző takarékossági formákban kimagasló eredményeket ért el, míg az ifjúság takarékos- sági mozgalma a megyében az utolsók között van, messze elmaradva a kiváló eredményeket elérő bonyhádi, dombóvári, du- naföldvári, vagy gyönki fiataloké mögött. Mosolygó üzem A DINNYE A téglagyári kemence külső oldalán találó karikatúra: Egy suhanc kaján örömmel hajol egy óriás dinnye fölé, kezében lékelésre készen tartja a bicskáját. Látszik, hogy valaki megpróbálta letörölni a krétarajzot, de az tartósabb- nak bizonyult. Kinek nem tetszhetett? — Az érdekelt félnek — mosolyodik el az üzemvezető. — Mi oka lenne a sértődésre? *— Az, hogy a dinnye lopott. Kitudódott, hogy előző este tilosból szerzett dinnyéből lakmározott ez a gyerek, aki egyébként a legjobban kereső, legügyesebb munkásaink közé tartozik. Jutna dinnyére, ha azt kíván. — Értem. Működésbe lépett a társadalmi igazságszolgáltatás és kicsúfolták. — De annyira, hogy a dinnyés elő- névtől már meg nem szabadulhat. —■ Biztos irigykedtek, akiknek nem jutott. — ö is ezt mondta, meg azt, hogy nem is hozna nekik, mert nem érdemlik meg. Pedig milyen szépen lerajzolták, ugye? AZ ŰRRAKÉTA Derék ember volt az éjjeliőr, azt az egy hibáját leszámítva, hogy szeretett aludni. Más foglalkozásúaknál ezt nem is tartják bűnnek, de itt haragszanak érte. Egyik éjjel úgy adódott, hogy a mérnök is meglátogatta az üzemet. Csend mindenhol, nem hallja az éjjeliőr bakancsának a kopogását sem, akinek kerülni kellene az üzemet. Egyszercsak furcsa zajokra figyel fel, a raktárból. ,,Csak nem betörő?” — retten meg a neszezésre. Óvatosan közelít, sajnálja, hogy lámpát sem hozott magával. Az ajtót nesztelenül nyitja, de hamarosan rájön, hogy felesleges az óvatosság, nincs itt rajta kívül egy teremtett lélek sem. Azaz mégis. Egy hortyogó lélek az asztalnál, az öreg éjjeliőr. Odalép hozzá, megérinti a vállát. Az felriad, és vaksin pislog a villanyfényben. Amikor feleszmél, hogy ki ébresztgeti, úgy mered rá, mintha kísértetet látna. Aztán se szó, se beszéd, felugrik és elkezdi kerülni az üzemet olyan iramban, mint egy űrrakéta. (—n. —a.) p.” =-■ ■- -———3 | A Tolna megyei KISZÖV felvételre keres egy férfi munkaerőt, az irodahelyiségek fűtésére J Cím: Szekszárd, Széchenyi | u. 53 sz. (73) | Népújságot l ^T.'fTTTTTTTTTT’rTTTT.TTTTTTTTTTTTl Sárközi Gyula: cA szingapúri táiírűsiié LÚDTALPBETÉT A rendelőintézet folyosói zsúfoltak. Az orvosok birkóznak a betegségekkel, a betegek pedig a különböző papírokkal. Mert papír van itt is bőven. Itt is mindent dokumentálni kell. A röntgen vetkőzőjében azt mondja egy férfi: — Pattanás van a fülemben. Mégis röggenyre küldtek. Pedig csak ki kellett volna nyomni. — Ehhez mi nem értünk! — válaszolnak neki és ezzel elintézettnek tekintik a dolgot, annál is inkább, mert a női öltözőből a következőket hallják: — Levegyem a kendőt is?! — Ha már levetkőztünk, akkor már minek a kendő! A férfiak kuncognak. Méghogy kendő, ruha nélkül! Az orvos átvilágít, az adminisztrátor ír, a beteg papírt lobogtat. Rohan, mert azt hiszi, pont őrá várnak. Végül kiderül, várhat a sorára. Így hát, ha van hely ül, ha nincs, áll. Ha van könyve olvas, ha pedig nincs akkor a papírt olvassa, amellyel orrmű-átvilágításra küldték, és amelyen ez áll: „Jobb sinus maxilláris alsó fele fátyolos”. Ezen aztán elgondolkodik. Az ő orrművében, mármint az orrában micsoda dolgok vannak. A fátyolost még csak érti, az alsó felét is, de mi lehet az a maxilláris? összebújnak hárman-négyen, hasonlitgatják a papírokat, de a maxillárisra nem derül fény. Ezzel nem merül ki a beteg szórakozása. Mert nézheti például, amint egy fekete kislány jobb híján azzal szórakozik, hogy a padra köp. aztán ezt elsikálja. Az anyja, úgy látszik ezt a gyerek tisztaságszeretetének tudja be, mert nem szól rá, hadd mossa a padot. Egyébként a gyerekek nagyon érdekesek. Olyan böm- bölést csapnak, ha meglátnak egy fehér köpenyest, hogy csak úgy harsog a rendelőintézet. És mindannyian csapzott hajjal, ordítva jönnek ki az orvostól. Egy kislány is ott pi- tyereg az ajtó mellett, arcát az anyja kezéhez szorítja. l()y keres menedéket. Látszik rajta: most nagyon dühös az orvosokra. Ha nagylány lesz, lehet, hogy örül, ha találkozhat eggyel. Egy nagyobb lány hoz egy kisebbet. A nagyobb azt mondja az anyjának: — Nézd, mi van a szájában! Az anya kinyitja a gyerek száját. Mintha meszel evett volna. Pedig nem meszet evett. Gyógyszert talált a folyosón és gondolta, ha ingyen is adják, azért nem kell, hogy kárba vesszen, ö bevette. Ö még tudatlanul azt tette, amit az idősebbek tesznek tudatosan. Sok felnőtt ugyanis mindenféle kezeügyébe kerülő gyógyszert beszed, egyrészt azért, mert ingyen adják, másrészt azért, minden gyógyszer jó valamilyen betegség ellen. Ezt gondolhatta a gyerek is. Azt viszont nem hitte volna, hogy ezért verés jár. Méghozzá alapos verés. Köszönte is ezt vagy fél óráig, olyan hangosan, hogy talán még az utcán is hallani lehetett, Az itteni lépcsők nem kihasználatlanok. Állandó rajtuk a nép. Ki ilyen papírért megy fel, ki olyant hoz le. Es, amikor a papírok együtt vannak, akkor a betegek eltűnnek egy-egy ajtó mögött és vagy mosolyogva, vagy gipsszel a lábukon, karjukon, vattával a fülükben, orrukban jönnek ki. Persze van olyan, aki csak papírokat hoz ki magával. Így járt az egyik beteg is, aki izületi fájdalmakkal jött Elment vizeletvizsgálatra, vért vettek tőle, hogy megállapítsák a süllyedést, ha már itt van, gondolta, benéz a gégészetre is, mert fáj a torka. Meg is nézték a torkát és el- elküldték orrműröntgenre, utána a reumarendelés következett, mert ő arra gyanakodott, azért fáj a térde, a dereka, mindene, mert izületi gyulladása van. És itt a reumarendelésen következett be a nagy fordulat. Lúdtalpbetétet írtak fel neki. Nem azért, mert sokat járt-kelt a rendelőintézetben. Egyszerűen csak azért, mert rossz könyvet olvasott, összekeverte a tüneteket. Rá is fizetett. Öt órát töltött a rendelőintézetben. SZALAl JÁNOS T y*T..-TTTT»»TVTTTTTTTTT1,TTTTTTTVTTTTTTTVTTTTrrTTTTTTTTfTTTTTTVTTTTrrTTTTTTTTTTTVTVTTTTVTTVTTTVTTTTWT — 91 — Ekkor került sor Babura. Egyenesen a karaván felé futott. A csapás szélén egy pillanatra megállt és szemügyre vette az elefántokat. Látta, hogy teljesen gazdátlanul állnak a csapáson. Gyorsan felmászott egy útmenti fára, kikúszott hatalmas ágára, amely az út fölé terített sátrat, és a következő pillanatban már a vezérelefánt hátán ült. Song még mindig ordított, de hangja egyre messzebbről hallatszott. A katonák még egv ideig futottak abba az irányba, amerről a jajgatást hallották, de amikor rájöttek, hogy becsapták őket, gyorsan visszafordultak és sűrű káromkodás közepette a karavánhoz futottak. Bábu betöltötte a hevedert az ormányos hátán lévő géppuskába és a tisztás szélén megjelenő, verejtékes arcú katonákat végigseperte egy sorozattal. Ketten felbukfenceztek. A többiek fedezéket kerestek a csapás menti bokrokban, fák mögött. Negyedóráig tartott a tűzharc. Babuéknak sikerült mind a tíz katonát leteríteni. Song lábát golyó horzsolta, Bábu pedig a karjába kapott lövést. Sebe erősen vérzett. A karavánt ezután Song a rejtekhelyre irányította. Bábu viszont elvánszorgott a Vasmacskába mert az közelebb volt, mint a partizánok rejtekhelye és neki gyors segítségre volt szüksége... — Valóságos hős vagy, Bábu! — mondta Sári őszinte elismeréssel. — Mondd csak, nektek, partizánoknak a békeharcosok nem ellenségetek? — Nem hát! — felelte Bábu csodálkozva. — 92 — — Hogy lehet hát mégis, hogy te ellensége vagy Li úrnak, holott ő köztudomásúan az ázsiai békeliga kimagasló alakja?! — nézett rá Sári kérdőn. — Li úr? Az ázsiai békeliga alakja lenni?? — tágult kerekre Bábu mandulaszeme. — Ezt Bábu most hallani először! — Tényleg nem tudsz róla? — Nem... De arról igen, hogy Li úr egy veszedelmes ázsiai kémbanda főalvezére. Vagy két-három imperialista hatalomnak kémkednek! Nem hiszem. Kuomoro úr, aki idehozott engem, úgy mutatta be őt, mint... — Kuomoro? — nevetett' Bábu, pedig még jócskán sajgott a sebe. — Az lenni még csak igazán nagy gazember! Főkém! — Kuomoro?? — Sári egyik csodálkozásból a másikba esett. — Kuomoro, aki Genovából, ahol a világ-békeligának dolgozott, idehozott? Az a sima modorú igazi úriember? — Az, az a kígyó, miss Shary! Kuomoro úr a legügyesebb kém lenni a világon! Senki nem tudni, milyen lenni igazi nemzetisége. Egyesek azt mondani, hogy kínai: Kuo Mo-ro — tagolta a kínai nevet. — Mások szerint japán: Kuomoro. De Bábu már azt is hallani, hogy Fülöp szigeti, sőt thaiföldi lenni. Ezt talán még ő sem tudni már biztosan. Csak kémkedni tudni, de azt aztán nagyon jól! Ö a banda feje! — 93 — — No én szépen lépre mentem neki! — csapott a homlokára Sári. — Hisz akkor én nem a békeligának szerzem az adatokat az angoloktól, amerikaiaktól, hanem egy nemzetközi kémszervezetnek! — Úgy, ahogy mondani, miss! — bólogatott Bábu és körülnézett a szobában. — Nem lenni egy kis pálinka itthon? Nagyon fájni megint a sebem... — Déván, Bábu, finom skót whiskym! — Sári rögtön kis bárszekrényéhez ment és elővette az üveg whiskyt. Megtöltött két poharat. — Idd ki az egészet! — Nagyon köszönni Bábu — törölte meg a száját az erős ital után. Kis ideig még beszélgettek, főleg Bábu magáról, gyerekkoráról, meg mostani harcairól. Aztán felállt. — Már mégy? — kérdezte Sári. — Muszáj, mert máris sokáig itt lenni. Még be talál jönni valaki... Nesztelenül kinyitotta az ajtót és kinézett. A folyosó sötét volt. Visszamosolygott Sárira: hófehér fogsora megvillant, mint egy élethű odolreklám. Aztán eltűnt. Hogy jutott be mindennap a gondosan őrzött „kombinátba”, s hogy tudott észrevétlenül eltűnni innen, erről Sárinak fogalma sem volt.
