Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-07 / 236. szám
1.065. október TOLN A MEGYEI NWtlJSÁÖ 3 4 VETET LEN KUKORICATÖRÉS NEM ÚJKELETŰ MEGÁLLAPÍTÁS, hiszen a válóperi statisztikák is már rég kimutatták, hogy a házastársak között az el- hidegülés egyik fő oka lehet a férj, vagy a feleség tartós távolléte. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy az „eljárás”. Ezzel a szóval jelölik meg azokat, akik lakóhelyüktől távol dolgoznak és hetenként, legfeljebb kéthetenként térnek haza. Az eljárók általában arra hivatkoznak, hogy számításukat megtalálják. Ám arra ritkán gondolnak, hogy a látszólagos anyagi előny rengeteg más, kimutatható hátránnyal jár. Any- nyira, hogy legtöbbször a haszon alig mérhető össze a kárral. S általában azok sínylik meg legjobban az eljáró apa anyagi természetű törekvéseit, akik miatt az apa legtöbbet fáradozik, utazik, álmatlankodik — szóval a gyerekek. Persze felmerül, és joggal, a kérdés, szabad-e általánosítani? Erkölcsi vonatkozásokban nem. A házastársi hűségben sem. Abban azonban igen, hogy kivétel nélkül minden esetben pótolhatatlan az, amit az eljáró szülő gyermekétől kaphatna és amit gyermekének adhatna szeretetben, élményben, meghittségben. Ismerünk parasztcsaládokat, ahol a fiú, vagy a leány már nyolc-tíz éves. de édesapját alig ismeri, hiszen egy héten legfeljebb csak egyszer látja. Ugyanitt a szülő számára tulajdonképpen ismeretlen az a boldogságélmény, amit a gyerek nyújt az első szavak kimondásakor, az első betű leírása kor, vagy ezer más esetben az értelem, a pajkosság megnyilvánulásakor. Ebben az esetben tehát az ilyen családok érzésvilága kivétel nélkül szürkébb, szegényebb az állandóan együtt élőkkel szembon. Ahol van egy ágy, amely napokig vetetlen, ott kevesebb a melegség és az összetartozás sem olyan a családon belül, mint amilyennek lennie kellene. Megfigyelhető: Az apai nevelést nélkülöző emberpalánta szabadosabb, vásottabb, fegyelmezetlenebb. Az általános iskolai tanulmányi eredmények erről sokat és hitelesen vallanak. Erről beszélgettünk legutóbb Bölcskén Kiss Imrével, az általános iskola igazgatójával is, aki kiváló ismerője a községhez tartozó, András-pusztán szerzett tapasztalatai alapján, ezeknek a kérdéseknek. (András- pusztán a családi élet ziláltságán helyenként a bonyolult összetevők sokasága jelentkezik, ám ez egy más téma.) AMIKOR AZ ELJÁRÓ dolgozókról van szó, akkor azon a ponton már nem szabad általánosítani, ahol egy-egy község helyzetét, vagy körülményeit vizsgáljuk. Magyarán: néhol indokolt, hogy a munkaerő egy része eljár a községből máshova dolgozni, helyenként viszont ez a körülmény méreteiben kimondottan káros. Jelenleg napjainkban ugyanis már szép számmal vannak termelőszövetkezetek, ahol a munkaerő állandó, folyamatos foglalkoztatása időszakonként gondot okoz. Ilyen közös gazdaság például a pálfai, a mözsi, vagy a tolnai. Az évek óta eljáró embereket így tehát visszahívni szükségtelen és helytelen. Az átmeneti munkacsúcsok nehézségeit sokkal célravezetőbb úgy megoldani, ahogyan azt a tolnai Aranykalász Tsz-ben is teszik. Almaszüret idején például néhány napra hívják és fogadják a szövetkezeti tagok üzemekben dolgozó családtagjait. Ez náluk jól bevált és szinte már kidolgozott módszer. Különben a megfelelő számú és életkorú — ez nagyon lényeges — dolgozóval rendelkező mezőgazdasági üzem érthető módon nem is törekszik az eljárók visszahódítására, sőt legtöbbször még az önként jelentkezők felvételétől is elzárkózik. Az anyagi biztonságot nem nyújtó, értelmetlen, a népgazdaság igényeit figyelmen kívül hagyó visszacsalogatásnak tehát az égvilágon semmi értelme. A felsorolt községekben sajnos egyelőre nagyon nehéz megoldást találni és tényleg nagy gond az utazgatás, a heti egyszeri haza járás esetleges következményein változtatni, azokat befolyásolni. Vannak viszont termelőszövetkezetek és községek, ahol a felesleges túlzásokat elkerülve, az ott helyben jelentkező idegesítő és káros mezőgazdasági hajrák elkerülése érdekében bizonyos számú, főleg fiatal munkaerőt bizony helyben maradásra kellene bírni. A mőcsénvi, a naki, a miszlai, a kisszékely! a diós- berényi. a bölcskei — és még sorolhatnánk tovább — közös gazdaságokban a vezetők a lehető legpontosabban meg tudják mondani, hogy hány fiatal „ütőképes” tagra lenn? szükség a különféle munkák, ha nem is zavartalan, de biztonságos elvégzéséhez. A technika térhódításával magvarázható, horrv a termelőszövetkezetek vezetői nem nyújtanak be túlzottan nagy igényt, általában tizenöt-húsz ..ütőkénes” férfierő megszerzéséről beszélnek. A mó- rágvi termelőszövetkezet elnöke és főagronómusa nemrég egy alkalommal fillémyi pontossággal kimutatta, hogy tizenöt, gépek kezelésére is kiképezhető férfi- erő mit jelentene a gazdaság megszilárdítása szempontjából. Jóformán mindent. S ami igen lépve^es: p tsz-tagok ilven esetben kimondottan megtalálnák a számításukat. Napjaink egyik legégetőbb problémája a mezőgazdaságban a két műszak. Tapasztalható e téren hanyagság, lazaság, de ha a tárgyilagosság talajén megmaradunk, akkor azt is látnupk kell, hogy számos tsz-ben akkor sem képesek megoldani a vezetőik a két műszakot, ha megfeszülnek: lenne mivel, de nincs kivél. Illetőleg lenne kivel, ha az eljárók közül néhányan felhagynának a vándorélettel, és a termelőszövetkezetekben próbálnák megtalálni megélhetésüket. S talán itt kezdődik az eljárókkal kapcsolatban az a követelmény, hogy politizáljunk. Azokban a községekben, ahol ténylegesen szűk a munkaerő-ellátottsásban a keresztmetszet, ott ne mulasz- szuk el elmondani az eljárással óhatatlanul együttjáró hátrányokat és következményeiket. ÁZ ADMINISZTRATÍV MÓDSZEREK nem vezetnek és nem is vezethetnek semmiféle tartós eredményre. Az értelemre és az érzelemre való apellálás annál Inkább. Néhány száz eljáró dolgozó — ha úgy tetszik — visszamaradása, helvben való munkálkodása sok időszakos nehézségtől szabadítaná meg a megve mezőgazdaságát és ami igen lényeges, azok is megtalálnák számításukat. akik ma még gyakran napokat, heteket töltenek tásol a családtól. Szekullty Péter Fotó: Túri M. Szerelik a gépeket a Dunaújvárosi Papírgyárban. A Dunaújvárosi Papírgyár építőinek november 1-re kell elkészülniük a papírgyári üzemi főépülettel. A hatalmas épületcsarnok középső részét az építők befedve, kifestve átadták a szerelőknek. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói megkezdték a papírgyártó gép alapjának elhelyezését. (MTI-foto — Mező Sándor felvétele.) Tizenöt éve együtt a Resch-brigád Sárközi László felesége, a modern családi ház előszobájában mutatja az újságot, amely első írásos bizonyíték arról, hogy a brigád több mint tizenöt éve együtt van. Az 1951 december 23-i Szabad Ifjúság első oldalán képpel illusztrált cikk jelent meg a Resch-brigádró! A cikk címe ez volt: Nagy építkezéseink ifjúmunkásai az évi terv sikeréért. Dunaújvárost építette akkor a Resch-brigád. — Fiatalok voltunk, régen volt. Az ember el sem akarja hinni, hogy így szalad az idő. Felépítettük a várost, azután meg hazafelé jöttünk, közelebb a lakóhelyhez — emlékezik a brigádvezető. A brigád tizenöt éves. Resch Ferenc, Csötönyi Ferenc és Sárközi László tizenöt éve dolgozik együtt. Badics Sándor három éve került a brigádhoz, ö a legfiatalabb. Három segédmunkás szolgálja ki a kőműveseket. Dru- blcs Sándor, Tibai Lajos és Somogyi István. Két alkalommal hosszabb időt töltöttem „ brigáddal. S minden kérdésem arra kereste a feleletet, hogyan csinálja a dolgát a Resch-brigád, mit tanulhatnak tőlük mások? Olyan kőművesbrigádok, amelyeknek tagjai, ha nem is azonos, de megközelítően olyan képességűek, mint Reschék és teljesítményük keresetük mégis lényegesen alacsonyabb. — A tizenöt év alatt mindig egy dolgot tartottunk szem előtt: én is legalább annyit csináljak, mint a társaim, — mondja a brigádvezető. — Mert annak semmi értelme sincs, ha az ember a napot munkakereséssel tölti. Haszontalan időtöltés, ha a brigád minden tagja fut a munkáért. Ott van a brigádvezető, az a dolga igazodjon el a rajzon, kiabáljon, ha kell, az anyagért. Lényegében arról van szó, hogy a brigád nem tölt sok időt még a kijelöléssel $em. A turista- szállónál éppen befejezték a falazást, de amire az állásról leszálltak a kőművesek, a segédmunkások már a kő támaszfal építéséhez a betont bekeverték, az alapot elkészítették, és Réseknek, meg Badicsnak csak ötperces munka volt a falazást irányt-.kitűzni, de ez idő alatt Csötönvi Ferenc már a ciklophoz kiválogatott egy rakás .követ. És nemcsak kiválogatta, hanem nagyjából ki is faragta. Tehát a faiazók- nak már csak a helyérí kellett rakni a követ. És amikor a betont a két segédmunkás már megkeverte, Tibai, a harmadik segédmunkás már segített a kövek válogatásában, faragásában. Ö Resch Ferenc brigádvezető Sárközi László Csötönyi Badics Sándor egyébként már kész kőműves és ez is a lényeg: a segédmunkás is tudja mit, miért tesz, hogyan lenne jobb, ha nem úgy, hanem egy jobb módszerrel csinálná, akár a téglahordá3t is. A jelen esetben például az apró kövek mennyiségének kiszámítását, válogatását, hogy a ciklopfalazásnál a kőművesnek ne kelljen időt tölteni a kő válogatásával. Egymás keze alá kell dolgozni, mindig és mindenütt. Mert hoÉrtesítjük kedves vevőinket, hogy Szekszárdon, 134-es nyomtatványboltunkban az árusítás október 11—28-ig 1 leltározás miatt szünete! Tolna megyei Népbolt i ____________ Vállalat (48) gyan érhettek volna el 1952-ben például 2500 forintos havi keresetet, amikor 7,70 volt egy köbméter falazás munkabére, ha nem a brigád'összeszokottsága révén. Kétségkívül a legjobb brigádnak tartják őket a vállalatnál. Követnék is példájukat, de valahogy mindig megreked a követők kísérlete. Vagy összevesznek a brigádtagok, vagy más valami ok közrejátszik abban, hogy olyan jól kereső társ ósággá vegyüljenek, mint Reschék. Tibai Lajos segédmunkás mondotta: — Sok a munkánk, rengeteg: Nincs idő a futballmeccsről társalogni, itt dolgozni kell. De megéri. Itt legalább ezer forinttal többet keresünk havonta, mint az előző kőművesekkel, a Farkasék- ka! — És a sok munka, nem űzi el magukat Reschék mellől? — Volt már segédmunkásuk néhány, de mi régóta mellettük vagyunk. Mindenütt kell dolgozni. És munka nélkül mitől várnánk, hogy gyarapodjunk? Valamennyien építettünk már családi házat, szépen berendeztük, a családnak megvan mindene. Dolgozni kell, természetesen, és ha itt sok a munka — az értelme is több, a több kereset. Sárközi László még megtoldja: — Mindenféleképpen elmúlik az idő, ha elmegyünk dolgozni, akkor bűn az időt elhenyélni. Amikor munkába megyünk, soha nem úgy állunk munkába, hogy még nyolc órakor is szerszámot keresünk, nyolckor már kész a malter, álláson a tégla, és dolgozunk. — Nem is tudom megérteni az ipar vezetőit, hogy a kőművesek miért nyolckor kezdenek, és félötkor már fájrontolnak — mondja Csötönyi szaktárs —* ma már amolyan hivatalnokfélék lesznek a kőművesek. Sok olyan szép napos, száraz időt pocsékolunk el, hogy az embernek fáj a szíve. Miért nem dolgozunk hosszabb munkaidővel? Hisz télen úgyis két-három hetet fagyszabadságra kell az embereket küldeni. Most ősszel is, amikor annyi késésünk van csak nyolckor kezdünk. (Folytatjuk) Pálkovács Jeuti
