Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-06 / 235. szám
( 1965. október 6. (TOLNA 1VTEGYET NEPŰJS.fB 5 Mié adtak és mit adhatnak a megye földművessxövetkesetei ? „Mindennapos dolgokkal foglalkozunk“ r v Tulajdonképpen csendes vállalkozás. A televízió időnként sugározza a hirdetést: „Időt, pénzt takarít meg, ha a földművesszövetkezeti boltokban vásárol”. Ügy az idő, mint a pénz — fontos valami. Kis iróniával sokan mondják: mindegyikből kevés van. Beosztásában közvetlenül és közvetve segít a földművesszövetkezet szinte minden faluban. Tolna megyében 108 község van, s közülük 102 önálló földművesszövetkezeti terület. Nem is olyan régen ez a helyzet nem kis hátrányt jelentett a községek számára: a boltok, a szolgáltató egységek megközelíteni is alig tudták a kisvárosi színvonalat, s választékukkal, kínálatukkal messze elmaradlak a nagyobb helységek mögen. Egy jelentésben ez áll: a megye földművesszövetkezetei a fel- szabadulás 20. évfordulójára indított országos versenymozgalomban második helyezést értek el, S ha hozzátesszük, hogy a 19 megye köpött állandó a versengés, s nem is akármilyen szinten, méltán nyilváníthatjuk ezt az eredményt dicséretesnek. Számos községünk ugyanis olyan örökségekkel, hagyományokkal és nívóval indult, hogy alig'szolgálhattak alapul valamilyen összehasonlításhoz. S ez egy kissé a földművesszövetkezeti mozgalom kezdeti időszakára is rányomta bélyegét. Ami a kereskedelmi helyzet bázisait illeti, talán a leglényegesebb változásokról számolhatnak be a földművesszövetkezetek. Jelenleg egy áruházát, 153 élelmiszer-, 59 ruházati, 35 vas-műszaki, 46 iparcikk-, 21 zöldség—gyümölcs-, 389 vegyes-, s 27 egyéb boltot üzemeltetnek a falvakban, valamint az állami kefeskedélélrt'v mel rendelkező nagyobb községek külterületein. A számok természetesen nem mondanak el mindent. Azt csupán sejtetik, hogy az üzletek számának gyarapodásával egy időben javult az áruellátás, s ha leszámoljuk azokat a nehézségeket, amelyeket .időnként a terítés okoz, a hús- és töltelékáru kivételével, kielégítőnek mondhatjuk a falvak ellátását. Még akkor is, ha mind nagyobb gondot okoz az új települések megfelelő ellátása. Az elmúlt években Paks, Bonyhád, Tolna, Tamási, Dombóvár és Si- montornya sokat fejlődött, s a fejlődéssel együtt jelentkezett mindjárt a boltépítési probléma. Pakson és Tamásiban már megtalálták a megoldást, s ez az út járható a többi község esetében is. Ahogy a szándékból s a tervékből látható: a földművesszövetkezetek mindegyike törekszik a gondok enyhítésére. Ez a törekvés látszik abból a munkából is, amit a megye jócskán elmaradott és korszerűtlen vendéglátó-hálózatának felújítása, szebbé tétele érdekében végeznek. Központjában a következő elképzelés áll: számoljuk fel a régi falusi kocsmákat, s teremtsünk helyükbe kulturált szórakozást nyújtó egységeket. Csak néhány példa: Kölesd, Bonyhád, Bátaszék. Dombóvár, s más községekben olyan vendéglátó- üzemeket találhatunk, amelyek elérik a vidéki városokban található hasonlók színvonalát. S ami még ezen felül is fontos: nem annyira az ital, mint inkább a saját készítésű étel forgalmazását tekintik fő feladatnak. Objektív adottságokból származik a hátrányosabb szállodahelyzet. Ügy tűnik azonban, hogy a földművesszövetkezetek keresik a megoldást erre is. Ha csak kereskedne a földmű- vesszövei kezet, akkor tulajdonképpen alig haladná meg a régi nívót. Nagyon fontos az a tevékenység is, amit mull tömegmozgalom végez. A megye lakosságának körülbelül egy harmada tagja valamelyik földművesszövetkezetnek. S, hogy a vonzás milyen, arra érdemes elmondani: évről évre szaporodik a taglétszám. A bizalom tehát adott, s ezt a javuló kereskedelmi, szolgáltatási tevékenység alapozta meg. Inkább a jövőnek, mint a mának szólnak a íöldművesszövetke- zeti mozgalom fejlesztésének távlati tervei. Sok részlet ismert már ebből a tagság előtt. Egyebek között az is, hogy több községben tovább korszerűsítik a bolthálózatot, s olyan kereskedelmi központokat alakítanak ki, amelyekben iparcikkekből bőven kínálkozik választék. Van azonban ezen felül két dolog, amit az eddigiekhez még többletként adhat a földművesszövetkezeti mozgalom, így, mint első a kulturális tevékenység. Jó és helyes, hogy az anyagi lehetőségektől függően felkarolják a különböző falusi csoportokat, jelentősen segítenek a könyvterjesztésben, az ismeretterjesztésben. Ezt a segítséget azonban még tovább kell szélesíteni. Közkeletű szóhasználattal élve javítani kell a szervezést. S végezetül a dombóvárihoz hasonlóan tovább szükséges nevelni és alakítani a szövetkezeteknek saját szakembergárdájukat. Hogy jó úton járnak azt egyebek között az országos versenyben elért második helyezés bizonyítja. De a helyezés még nem minden. Jó volna, ha a megye földművesszövetkezetei a kereskedelmi, szolgáltatási és szövetkezetpolitikai munkában véglegesítenék a mai helyzetet, s ezt alapként elfogadva, terveznék a jövőt. Barangolás a domboldalon A délutáni napsugarak valósággal' bearanyozzák a csatári domboldalt, amely innen a város felől nézve, kihaltnak látszik. A szőlőtőkék szabályos sora, enyhe zöld színt kölcsönöz a tájnak. Közelről már merőben más a helyzet, mint a városból nézve. Az út mentén gomba módra nőnek ki a földből a kis családi házak. Mindenütt építkezés. Itt kisebb, amott pedig nagyobb lakóházak készülnek. A munka zajától hangos a környék. A szőlőkben, a présházak körül is szorgos munka folyik. A szőlősgazdák készülnek a szüretre. Egyik-másik tanyánál már forr a must, itt már végeztek a szürettel. Teherautó közeledik. Kihúzódok az út szelére. Felbőg a motor, a téglával megrakott kocsi nehezen vánszorog a sáros úton. Megáll mellettem, az egyik épülő háznál. — Adj’ isten mester! Meghoztuk a téglát. Hova pakoljunk? — kiált a gépkocsivezető a betongerenda tetején álló embernek. A háromtagú családon kívül még néhány kőműves dolgozik a házon. Katona Lajosék OTP-kölcsönből építenek. Jelenleg az anyósék- nál laknak, nyolcán összezsúfolva. Felesége a meszet keveri. Mozgásán meglátszik, nem a „szakmája”: ~ Minden délután dolgozunk, hogy a rossz idő belálltáig elkészüljünk vele. Férjem barátai megígérték, hogy két vasárnap kijönnek segíteni. ~Ha így lesz, talán a hónap végére beköltözhető. — A szomszédokat ismerik már? — Mindennap találkozunk egymással, egyszer nekünk, máskor pedig nekik kell valami anyag, így aztán lassan összebarátkoztunk mindenkivel. Azt hiszem, jó szomszédok leszünk. Tovább megyek az építkezések között. Annyi a félig kész ház, hogy egykönnyen meg sem lehet számolni. Terjeszkedik a város. Tíz éve még gazos, üres telkek, szántóföldek húzódtak ezen a helyen, ma már egy egész városrész épül itt. Szőlők és családi házak. Jól megférnek egymás mellett. Gondozott tőkék mellett visz az út tovább. Az úttól beljebb esik egy présház. Az előtérben vidám kis csoport beszélget. Kezükben borospohár. — Na. István bácsi, lökjük le ezt a kis pohárkát, a hatvánadik tiszteletére. Mohácsi István ismerősei körében tölti születésnapját. A jó szekszárdi vörös hamar megoldja a nyelveket, — Vén fejjel kezdtem bele az építkezésbe. — mondja az ünnepelt. — Látja, ott srégen. a kezem irányában azt az új házat? Azt építjük ezzel a brigáddal. — Egész nap dolgozunk, most meghívtam őket egy kis itókára — folytatja a leendő ház- tulajdonos. — Ma van a születésnapom, meg aztán ők is kitették magukért. A jövő héten már költözhetünk az új házba. Vidám hangjukat utánam hozza a szél, amely lassan összekeveredik egy közeledő traktor zúgásával. A vontatóban terméskövek, mellém érve megáll, lekiált az ülésről a traktoros: — Nem tudja, a Szalontaiék hol építkeznek? Azt mondták, jöjjek csak erre, bárki megmondja. A szemben épülő házból segítségemre siet egy férfi: — Innen a harmadik házhely. Ott, ahol még csak az alapot ásták ki. Bekanyarodik a jelzett házhelyhez, nekikészül, hogy lerakja a terméskövet. Mérgesen hajigálja a nehéz köveket, közben zsörtölődik: — Miért ennyire mérges arra az emberre? — Nem őrá vagyok mérges, hanem azért, mert még ilyenkor is dolgoznom kell. Pedig már kettőkor lejárt a munkaidőm. — Kiderül, hogy szívességből csinálja a fuvart, mert megígérte. A rossz hangulat azért van, mert közben programja akadt. Ilyenkor ősszel már korán sötétedik. A város felé veszem az irányt. Visszafelé még egyszer végignézem az épülő házakat, a gondozott szőlőket. Pár év múlva újabb városrész lesz itt, a domboldalon. Pedig a városból nem látszik a nagy előkészület. Egy utca a falu. A házak két oldalról vigyázzák ablakszemeikkel az ólomszínű főutat. Módos házak telepszenek az árok mentén, takaros, tiszta udvarok mondják el, hogy milyen nép lakja Bonyhádvarasdot. Nem tartozik a nagy falvak, községek sorába, kis település, úgy 630-an mondhatják odatartozónak magukat. A tanácsházára fahídon lehet bejutni. Néhány szoba az egész, ahol intézik a falu összes gond- ját-baját, örömét. Ügyintézés, délelőtt 8—2-ig. Nem adják túl sokan egymásnak az ajtókilincset, s ha jönnek, akkor sem folyik hivatalos hangnemben a beszéd. Inkább úgy adják elő a kéréseket, mint amikor két jó ismerős barát beszél meg valamit. Bizalommal mennek oda — Hát, nem sok ügyem van velük, de ha megyek, elintézik a dolgot... Eszembe sem ötlik hamarjában, hogy miben is fordultak hozzájuk legutóbb. Nincs nekem ilyen dolgom. — Binter János a tanácstitkár, persze, hogy a Jani. — Mondták, hogy megépülhet a járda, ha segítünk. Persze, hogy dolgozunk szívesen, hiszen a magunk hasznára tesszük. Meglesz aztán a jó járdánk is. A közeljövőben kezdünk hozzá. Már talán csak néhány hét, vagy nap van hátra a dologig. — Csuda nagy esküvő volt ám az a tavaszi! Dehát, hogy ne adja össze a fiatalokat a pap! Nagy istentelenség ám az! Mondanak ezt is, meg azt is, beszélik így, meg úgy a tanácsi dolgokat, meg értékelik is embere válogatja, hogy hogyan. Egy azonban biztos: tudnak arról az emberek, hogy mi történik ott, abban a hivatalban, meg azt is elismerik, hogy bizalommal mehetnek oda, jó kezekbe teszik a problémájukat. Társadalmi ünnepek — Mivel telik az itt dolgozók napja? — Hol is kezdjem? — kutat az emlékezetében Binter János tanácstitkár. — Nem olyan érdekes az egész. Mindennapos, apró dolgok. Múlt szombaton volt egy esküvő például... Külön szobát rendeztek be a társadalmi ünnepségek számára. Ilyenkor Binter János magára ölti a nemzetiszínű szalagot, s úgy kéri az „igen”-t ebben az évben már szám szerint a hatodik pártól, Galambos Emerenciá- tól és Lovász Jánostól. — Hat pár kötött házasságot ebben az évben a faluban. A legemlékezetesebb a KISZ-esküvő volt. Az agronómus, meg az óvodai dajka fogadtak örök hűséget egymásnak. Társadalmi munkában — Régi vágyuk volt az embereknek, hogy kicsit nagyobb és kulturáltabb helyiségből álljon a művelődési ház. Most szerveztük a dolgot, s 1400 óra társadalmi munkát ajánlottak fel a falu lakói. Az fmsz is hozzájárul a költségekhez, az átalakítás összesen úgy 25 ezer forintba kerül majd. — S ha már a társadalmi munkánál tartunk ... Még ebben az esztendőben megépítünk 400 négyzetméter járdát. A régi felszedését és a föld elegyengetését társadalmi munkában vállalták a falu lakói. Társadalmi munkára buzdítani az embereket nem valami hálás dolog..: Illetve, ilyen esetekben, amikor érdeke minden résztvevőnek, nem megy nehezen a rábeszélés. Megértik az emberek, hogy szükség van a kezük munkájára, hogy jobban haladjon előre, boldoguljon a falu. „Apró", személyes ügyek Persze a tanácsnál nemcsak ilyen nagy ügyeket intéznek, s nem is mindig látványos dolgokat. Jönnek ide személyes ügyekkel is, meg olyanokkal, amelyekben a tanácsnak is nemet kell mondania. Ügy tűnik, ezek apró dolgok. Debát minden embernek a maga panasza tűnik a legfontosabbnak. — így van ez például az özvegy Galambos Lajosné ügyében. Már a múlt évben is foglalkoztunk' vele'. Bejelentette két szomszédját birtokháborítás miatt. Kivizsgáltuk az ügyét, hoztunk határozatot is. Most újból jelentkezett ugyanezzel a témával. Áttettük a dolgot a bíróságra ... Hátha majd az ott hozott ítéletnek jobban hisz. Aztán felelősségteljes, gondos, körültekintő munkát igényel a szociális segélyek kiosztása is. Bogos Menyhértnének sincs eltartója, idős asszony. Mégis alapos megfontolásba került, amíg elhatároztak, hogy ebben az évben rendszeresen kap 200 forint segélyt havonta. Hallgatnak és figyelemmel kísérik a választóik igényeit, kéréseit, érdekeit. Lakatos Ferenc tanácstag vetette fel tanácsülésen, hogy egy buszmegállót kellene építeni. — Jogos a kérés. Ebben az évben már nem megy a dolog, de jövőre.;. Első programunk lesz — mondja Binter János, a bonyhádvarasdi tanács titkára. ■ m Üzembe helyezték a megyei kórház új kazánházát Szekszárdon kedden üzembe helyezték a Balassa János megyei kórház 12 millió forint költséggel épült távfűtő kazánházát. A modern kazánházat a kórház fölött magasodó hegyre építették, s onnan fűtik csővezetékeken át a lenti épületeket. Az első ütemben az intézmény fele részében kezdték meg a fűtést, a későbbiekben — a második ütemben — teljesen kiépítik a távfűtő vezetéket a kórház egész területén, s valamennyi osztálya a hegyről kap majd meleget. Kultúrházak, klubok! Rex-asstalok I olcsón eladók. Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat Budapest, IX. Közraktár u. 30. Telefon: 336 — 499. (61) FERTŐI MIKLÓS
