Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

V 1965. október 1. TOLNA HEGTET NEPÜJSAG s A „Szeretnék Tolnában maradni ’ — Pedagógusnak — különösen alsótagozatot tanítani — csak az menjen, aki szereti a gyerekeket, mert csak így láthatja és érez­heti e nehéz és felelősségteljes pálya igazi szépségét és értelmét. A pályaválasztás előtt álló fi­ataloknak szánta útravalóul ezt a jótanácsot Monostori Gézáné. Útravalóul szólnak ezek a szavak de egyben vallanak a szentgáli pedagógus élethivatásáról, élet- útjáról is. Pályakezdés 1940 június 11-én volt az ün­nepélyes pillanat. Sötét ruhába öltözött, úgy ment a szegedi fő­iskolára, az oklevélért. Megérett sok éves szorgalmas tanulással át­virrasztott éjszakáinak gyümöl­cse. Boldog volt és megelégedett. Dombrádra, Zalaszentgrótra, End­rédre és Tamásiba adta be pályá­zatát egy-egy megüresedett taná­ri, tanítói állás betöltésére. Ta­mási sikerült, — ott a községi polgári iskolában kezdett taníta­ni. — Felmenő rendszerben taní­tottunk. Elsősöknek lettem az osztályfőnöke és „vittenrf’ őket egészen a negyedik végéig — em­lékezik vissza Monostori Gézáné pályakezdésére. földet, nevelhettek baromfit, tisz­ta, kényelmes lakást, udvarral. — Szeretek itt lenni az első perctől fogva. Pedig annak, hogy ideköltöztünk, immár 13 éve. Ak­kor még három fiam volt, a ne­gyedik már itt született. Rajon­gok a természetért. Az első, ami megfogott, a szép kilátás volt, És azóta már ismerem az embe­reket is. Egyszerű, nagyon, na­gyon jóindulatú, becsületes né­pek laknak errefelé. Még soha semmi bajunk nem volt egymás­sal. Az első időben a férje taní­totta a felsőtagozatosokat, ő meg az apróbbakat. Aztán, amikor a férje nyugdíjba ment, körzetesí- tették az iskolákat, Szentgálról ötödiktől felfelé Zombára jár­nak a gyerekek, — ő tanítja az alsósokat. Nála tanul Szentgál aprósága betűvetést, meg bön­gészni a szavakat, mondatokat az olvasókönyvben. Rengeteg munka — Nagyon fáradtságos ez így, egyszerre, egy időben foglalkozni az első négy osztállyal. Csak úgy tudom megtenni, hogy nagy szív­hogy szereti és jól látja el a dol­gát a pedagógus. — Nagyon sokat könnyít a munkánkon, hogy szépek a tan­könyvek. Tartalmilag is jók, a kivitelük meg olyan, hogy lekötik a gyerek fantáziáját, érdeklődését. És sok szemléltető eszközt hasz­nálok. Képeket, rajzokat, — azon igyekszem, hogy az iskolát, a tan­termet otthonossá tegyem. Ők is szeretik Tolnát Monostori Gézáné huszonöt éve pedagógus. Jubileumot ül, s már csak hét éve van a nyugdíjhoz. Két nagy fia követi példáját. Az övét és a férjéét. László ötöd-, Imre pedig harmadéves tanár­jelölt. Azokat a lépcsőket és pado­kat koptatják, ahol annak idején anyjuk is megfordult, ők is Sze­geden készülnek erre a pályára. — Az Alföldön születtem, ott is tanultam. Most már azonban nagyon megszerettem a Dunán­túlt. S ha letelt a hét év és más kerül a helyembe itt Szentgál- pusztán... Hát, még nem tudom határozottan hová megyek. Sze­retnék Tolnában maradni. De még ennél is nagyobb elhatározá­som, hogy a fiaim közelében te­lepedjek le valahol. Viszont ők is szeretik Tolna megyét. Méry Éva Ki a ludas az elirányított irányvonat ügyében ? A M ÁV válaszol: Hl NEM! Szeptember 6-án bíráló cikket jelentettünk meg arról, hogy az őszi csúcsforgalom kezdetén számos ésszerűtlen fuvarozással találkoztunk. Megszaporodtak a keresztfuvarok és a jelentős szállítóeszköz-hiány ellenére a fuvaroztatók nem kellő gondossággal készítik el szállítási terveiket, a szállítások ütemezését nemigen tartják be. Sőt, gyakori, amikor teljesen értelmetlen dolgokkal találkozunk. Ilyen példának tüntettük fel a harminc vagon folyami kavics szállítását Adonyból Bajára. Cikkünkben a vasutat is hi­báztattuk a keresztfuvarért. A MÁV Pécsi Igazgatósága a napokban válaszolt írásunkra. Az alábbiakban dr. Szabó Ti­bornak, az igazgatóság helyettes vezetőjének leveléből idézünk: A fuvarozási kényszer arra kötelezi a vasutat, hogy a betervezett és fuvarozásra felajánlott árukat a rendeltetési j helyre juttassa. Más kérdés az, hogy ezzel a gazdaságtalan fuvarozással nem értünk és nem is érthetünk egyet. Igaz­gatóságunk az ilyen gazdaságtalanságokat jelenti főfelügye­leti szervének, a KPM 1/8. szakosztályának. A Kő- és Kavicsipari Tröszt irányító szerve, a KÖSZO szerint a nyár folyamán nem volt elég folyamkavics Baján, mert a dunai árvíz elvitte azt, ezért rendelkeztek úgy, hogy Adonyból kell kielégíteni a bajai építőipari vállalat szük­ségletét. Ennek az igénynek utolsó részlete volt a tárgyalt 30 kocsi folyamkavics. Fentiek alapján úgy érezzük, hogy a vasút nem „ludas” ebben a kérdésben, de még kevésbé Adony, vagy Baja ál­lomás. A hibát az É. M. Kő- és Kavicsipari Trösztjénél kell keresni. Abban teljesen egyetértünk, hogy végre meg kell szüntetni az ilyen vasútikocsi- és pénzpocsékolást. A kifo­gásolt esettel kapcsolatban is megtettük jelentésünket a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1/8. szakosztályához. Munkásszállás, este itt Somogy megyéből, és Zalá­— Nem hosszú történet az éle­tem. Úgy telt el, mint általában az embereké. Gyorsan, sok gond­dal, meg örömmel is. Még Ta­másiban mentem férjhez. Ami­kor 1950-ben Bonyhádra kerül­tünk, általános iskolában tanítot­tunk. Rengeteg volt a dolgofn,— számos elfoglaltság, társadalmi munka, meg sorban a gyerekek. Két év után csendesebb helyre kértük az áthelyezésünket. Az első percben megszerettem A Szovjetunióban a kemerovói orvosegyelem két munkatársa ar­ról számolt be, hogy Malis nevű kísérleti kutyájuk negyven napig éli az átültetett idegen végtaggal. Ez a bejelentés azért keltett fel­tűnést, mert az idegen végtagok általában elhalnak átültetés után, ha pedig mégis asszimilálódnak, akkor végeredményben megmér­gezik az egész szervezett és a kí­sérleti állat halálát okozzák: egy- egy szervezet fehérjéje tudniillik mindig károsító hatású ellen­anyagokat termel egy másik szer­vezetben. A Malis kutya megdön­tötte az ilyesfajta kísérleteknél a műtét utáni túlélés időtartamát: s 22 napról negyvenre javította a rekordot. A szovjet kísérletezők a mel­lékvesekéreg egyik hormonjával, a cortisonnal próbálták meg le győzni az ellenállást. Ez, a mes­terséges úton is előállítható ve- gyület csökkenti a szervezet vé­dekező reakcióit. Maga az, hogy cortisont e célra is alkalmaznak, nem újdonság, hiszen bőrátülte­téseknél korábban is használták. A kemerovói tudósok újítása ép­pen abban áll, hogy először al­kalmazták ezt a szert idegen végtag átültetésénél. vei, kedvvel végzem a munkám, — rajongásig szeretem a gyereke­ket. Most huszonegyen járnak hozzám. Hatan-hatan az első, má­sodik és harmadik osztályba, hár­man pedig a negyedikbe. Rendes, okos gyerekek. Hárommal van csupán problémám. Mindhármat már felvették az iregszemcse' gyógypedagógiai Iskolába. ,,. csak hely hiányában még a mai napig sem vitték el őket Nagyon bajos velük. Rengeteg foglalkozást kí­vánnak, ennyi munka mellett ke­vés időm marad rájuk, s bizony hátráltatják a többit is. orvostudósok nagy sikerű A cortison alkalmazása azon­ban nem egyértelműen előnyös. Nemcsak az idegen eredetű fe­hérjével szemben küzdi le a szer­vezet ellenállását, hanem általá­ban elnyomja a baktériumokkal szembeni védekező képességet is. Sőt, másfelől még elő is segíti, hogy a gennyes gócban elszapo­rodjanak a mikrobák. Ezért a cortisont a kísérleteknél megfe­lelően kiválasztott antibiotiku­mokkal együtt kellett adagolni. Azt, hogy az átültetett végtag mennyire alkalmazkodott, az iz­moknak elektromos árammal tör­ténő ingerlésén is megmérhették, de az átültetett láb bőrének hő­mérséklete, összehasonlítva az ép láb hőmérsékletével, ugyancsak útbaigazítást adott a kísérlet si­kerére vonatkozólag. Arra az érdekes eredményre jutottak, hogy a kísérleti állat esetében az idegen végtag alkal­mazkodása voltaképpen megis­métli azt a folyamatot, amit a saját végtag sebesülés utáni gyó­gyulásánál, regenerálódásánál fi­gyelhetünk meg. Legfeljebb ez a folyamat később átlagosan öt­napos eltolódással következik be. Végtelen hosszú folyosó, vilá­gos ajtósorokkal. Szállodára em­lékeztetne, ha szőnyeg is vidíta­ná az egyhangúságát. Az ajtókon nincs névtábla, csak a portán van a lakóházakhoz hasonló névsor, emelet és szobaszám megjelöléssel. Gyors számvetés: körülbelül 170 név. — Hányán lakhatnak a szálló­ban? — Kétszázan. Most kétszázhar. mincan vagyunk, mert engedélyt kaptunk, hogy emeletes ágyakat is elhelyezzünk. Az alvállalko­zóink nevét felesleges volna ki­írni, olyan gyorsan cserélődnek. — mondja Köves János, az ÉM. Tolna megyei Építőipari Vállalat Tarcsay úti munkásszállójának gondnoka. Megtudjuk még, hogy a szál­lón kívül még 160 dolgozó lakik a városban albérletben. Vannak végtaggal kísérletei A harmadik napon a kísérleti ál­lat végtagja elvizenyősödött, bő­rének hőmérséklete 10—13 fokkal emelkedett. A tizenhetedik napra azonban a vizenyő lelohadt, s a bőr hőmérséklete ismét normális lett, ami az izmok és az érrend­szer működésének beilleszkedé­séről tanúskodott. A 25. napon a kutya, ha sántítva is, de már rá­lépett az idegen lábra. Sajnos, a cortison, miközben le­fékezte a szervezet ellenállását, az idegen fehérjével szemben, ká­rosan hatott a kísérleti állat szív­működésére és légzésére. S ami még feltűnőbb, minél jobban asz- szimilálódott az idegen végtag, an­nál nagyobb mérvű volt az egész szervezet mérgeződése. A har­mincadik napon a kutya rendkí­vül legyengült, s nem segített sem a diéta, sem a közvetlen érrend­szeren keresztüli táplálkozás, s a negyvenedik napon a kutya ki­múlt. A rendkívül jelentős kí­sérlet tanulságait tovább elem­zik, hogy újabb, eredményesebb módszereket találjanak, amelyek végül is megoldják az idegen szervek átültetésének problémá­ját. ból is. Legtöbben Tolna megyei­ek, sok a fiatal. Egy havi bére a szállónak családosnak 36, egye­dülálló embernek 40 fórint. Szé­les lendülettel nyílik a kapu, két fiú robban be, első pillantá­suk a porta asztalán kiterege­tett levelekre esik. — Kettőzötten veszik utána a lépcsőket, vidáman fütyörésznek. Két emelet, 54 szoba. Három ajtón is benyitunk, amíg olyat találunk, ahoi nem alszanak. Kő­padló, fellocsolva nyolcas alak­ban, mint vidéki udvar este. Rideg, meszelt fal, három Szov­jet Híradóból való képpel. Az asztalon viaszosvászon terítő, vi­zeskancsó, aktatáska. A széke­ken munkásruha. a szekrények keskenyek, mint a vállalati öl­tözőkben. Az ágyak tulajdonosai félig felkönyökölnek, amikor be­lépünk. Diósberény a falum, — támasztja meg a fejét tenyerébe Teffner György egy göndör, fekete hajú ember. Dolgozhatnék-e a községben? Nincs szükségük ácsra, ha néha akad, akadna munka a tsz-ben, elvégzik a saját embereikkel. A kisfiam most 20 hónapos, a lá­nyom elsős Lett. Ha nagyon el­fog utánuk a vágyakozás, hét közben is felülök a motorra, és hazaugrok. Ilyenkor könnyű meg nyáron is. A feleségem hogy viseli el a távollétet? Vállalta, amikor hoz­zámjött. Most rossz szegénynek, két gyerekkel több a baj. Ha hazamegyek, nem győz etetni. Kalaznóról György Imre jött, a szoba rangidőse. Az ágyon ül, kezében agyonlapozott könyvet forgat. — Szakkönyv. Vízvezeték-sze­relő vagyok, néha nem árt fel­frissíteni a tudományt. Haja hullámos, fehér, csak a szemöldöke fekete, ez teszi ele­venné arckifejezését. — Az én gyerekeim már .nar gyök. Az idősebbik fiú 16 éves, Gyönkön tanul mezőgazdasági gépszerelőnek. Elfelhősödik a homloka. — De ellustult, mert az al­bérletben, ahol lakik nagyobb szabadságot élvez, senki sem el­lenőrzi elkészült-e a feladaté­fél nyolc val. Sokat töröm a fejem miatta, van időm gondolkozni. Néha el­határozom, ha hazamegyek ki­kérdezem, hogy készült-e? He­tenként egyszer látom, akkor is a számonkéréstől féljen? Retteg­jen a látogatásaimtól? Nagyvejkei a harmadik ágy tulajdonosa. Ha­ja már ritkul, kezein a munká­tól megerősödtek az inak. A paplant úgy húzza magára, mint aki nem szokta meg, ha nyugal­mát zavarják. — Édesanyámmal élek, még nőtlen vagyok. A barátommal — mutat a fejével Teffner György felé — már 1957 óta együtt dol­gozunk. Most a gimnázium épít­kezésénél. Megszoktuk egymást, minden szállásunkon egy szo­bában laktunk, ha lehetett. — Szórakozás? Néha elme­gyünk moziba, vagy megiszunk egy pohár sört. Hol voltunk még? Cirkuszban, az nagyon tetszett. A nősülés? Ráérek még lányt kapok, abba nincs hiány — mosolyodik el, aztán kezével ki­csit bizonytalanul végigsimít rit­kuló haj ám — Volt-e a hármuk közül va­laki a múzeumban? — Én voltam Pesten — mond­ja György Imre, aki hatodik éve dolgozik Szekszárdon. De szórakozásra kevés pénz marad, ha azt akarjuk, minden jusson a családnak. Egy százast hozok el hét elején, abból ajándékot is viszek a gyerekeknek szombaton. — Mi hiányzik itt a legjobban? — A víz, meg a mosdó. De már szerelik, úgy halljuk. Nem ártana, ha itt kaphatnánk meg a vacsorát, nem a központban levő büfében. Ki megy oda ki, ha egyszer hazajön? Csak a Tar­csay Vilmos utca elejéig 15 perc az út. Pedig jólesne a főtt étel vacsorára is, hisz csak kettő ki­lencven — panaszolják mindhár­man. Elbúcsúzunk. Itt is eloltják a villanyt, a klubhelyiségből is jönnek már a tv-nézők. Az egyik szobába még benézünk. A szek­rényajtó nyitva: száradó kenyér, paradicsom a polcon, békés egyeértésben. A szűk helyen egy­másra dobva szorong alul a munkásbakancs, a kitisztított félcipővel, amely várja, hogy szombat legyen. Addig még há­rom nap, csak gyorsan teljen ... Moldován Ibolya Hozzáteszi még, hogy nagyon így került a házaspár Szentgél rendesen járatják a szülők gye- pusztára. Itt igazán megfelelőek rekeiket. Megvesznek minden voltak a körülmények számukra, könyvet, füzetet, taneszközt, ami- A lakásukat az osztályteremtől re csak szükség van. A gyerekek csupán egy folyosó választotta meg elégedettek, elevenek, jól el. Megkaptak mindent a falu- ápoltak, gyors eszűek. Az osztály­tól, ami járt nekik: pedagógus- teremben minden arról beszél, | Negyven napig idegen Szovjet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents