Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-28 / 254. szám
4 mk ÍOCT* MI33YF1 VTPÜjg.íÖ 1965. október 28. Erőművéssek ! ?” Küzdelem Középhídvégen Amikor a két fiatalember bejött a cukrászdába, még nem látszott rajtuk semmi rendkívüli, rendes, jóravaló gyerekeknek mutatkoztak. Hogy a hajuk egy kicsit hosszabb volit a kelleténél, még huligánosan öltözködtek? Hát istenem. A mai fiatalságot más szemmel kell nézni. Ez még nem is lett volna baj. Megpakolták a tányérjukat, három szelet torta sorakozott fejenként és mellé még feketét is ittak. Az ember nézte őket és azt gondolta, no csak, milyen jóétvágyú fiúk. Hatalmas sportszatyraikat lepakolták az asztal mellé és amúgy istenigazában nekiáálltak a falatozásnak. Pillanatok alatt elpusztították a tortaszeleteket, megitták a kávéjukat, aztán szinte tüneményes gyorsasággal távoztak. De emléket hagytak maguk után. Hogy hogyan, vagy mikor csinálták, azt senki nem vette észre, csak éppen az eredmény beszélt magáért. A fiatalemberek — mindketten paksiak — ugyanis nagy erőben voltak és ezt mindenképpen a világ tudomására akarták hozni. Hogy miképpen? Nagyon „egyszerű” módon. Elkezdték hajlítgatni, csavargatni a kis fényes feketés kanalakat, úgy, hogy mindkettőnek a szára jóformán a felére zsugorodott össze és szép kacskaringók sorakoztak egymás mellett. Hogy ez mire jó, azt hiszem, ezt ők maguk sem tudják, de minden esetre csinálták. És nemcsak Pakson, hanem máshol is. Úgy látszik ez újfajta divat és szokás lett. Cukrászdákban, vagy presszókban jóformán alig lehet látni valamire való, ép kiskanalakat. A vendégek titokban valameny- nyit megcsavargatják, tönkreteszik, mert hát annak a szára könnyen hajlik. A mi két fiatalemberünk azonban nem elégedett meg csupán ennyivel, ők többet is tettek, még jobban igyekeztek bizonygatni az erejüket. Mert nem elég az, hogy két kiska- nalat tönkretettek, nem, dehogy! Két nagyreményű ifjú semmiképpen sem elégedhet meg ennyivel. Tönkre kellett tenniük a villákat is. Pedig ezek a villák alpakkából készültek, erős szárral és ugyancsak nehéz lehetett őket úgy derékszögben meghajlítani, mint ahogy ők otthagyták a tányér közepére dobva. A felszolgálónő szinte sírva nézte az „eredményt”. Nézzék csak meg — mutatta a roncsokat — negyvennyolc forint egy ilyen villa és mit csináljunk vele? Kiegyenesíteni nem lehet, mert egyrészt nem is tudom, másrészt pedig igen könnyen elpattan. De hát minek is jön az ilyen cukrászdába, ha nem tud becsületesen viselkedni! Ezen az ember tényleg elgondolkozhat. Mi öröme telhet két normális felnőtt fiatalembernek, az ilyen barbárságban? Erőművészeknek akarnak látszani? Azt semmiképpen nem itt kell bebizonyítani, ha elismerésre várnak, menjenek cirkuszba, ott igazán érvényesülhet a képességük. Minden esetre a két fiatalembernek nem ajánlatos mégegyszer bemenni a paksi Gyöngyvirág cukrászdába, mert itt „mutatványukat" semmiképpen nem kíséri az általuk várt „siker”. Cs. E. Ritka szép élmény Kisvejkén A kis községet a pécsi Mecsek Művészegyüttes látogatta meg szombaton. A művelődési otthon közönsége között ott voltak a szomszéd községekből is. Különösen nagy sikert arattak népi táncaikkal, népdalaikkal. Műsorszámaikban szerepeltek baranyai népdalok, kunsági pásztorbotoló, székely kettős címmel erdélyi táncok, szatmári táncok, észak dunántúli csárdások, sárközi ver- bunk, és somogyi táncok, de több szép szavalat is tarkította az estét. VARGA LAJOS Sárközi Gyula cd iziiicjapíui \ t/uieűsnű A% elképzelésből valóság lehet! — A Posta figyelmébe Tűz! ! ! Hallatszott a nagy istálló őrének kétségbeesett kiáltása a szuroksötét éjszakában. A mozgó éjjeliőr ijedten figyelt fel, majd a másik istállóból is ott termett az őr. — Meg kell húzni a harangot! — Telefonáljanak Szekszárd- ra, az állami tűzoltóknak! — Ki kell engedni az állatokat — kiabálták. — Elmegyek Feri bácsiért, mert a telefonkészüléket egyikünk sem ismeri —, kiáltja a mozgó őr. Az istállónál az önkéntesek parancsnokának gyors határozott parancsszavát és kérdéseit hallani. — A fecskendőt a tónál szereljétek fel. Két sugárral támadunk, a maximális teljesítménnyel. — Értesítették Szekszárdot? — kérdi az őrtől, — mert a tűz nagy, segítségre van szükség. Józsi elment Feri bácsiért, hogy telefonáljon — hangzik a válasz. vizes vedrekkel ide állított emberek nem sokat tudnak tenni ellene. Folyik az egyenlőtlen küzdelem. Hosszú-hosszú percek után villogó kék lámpával, piros fecskendőikkel megérkeznek az állami tűzoltók. A parancsnok első szava ez volt: „Miért nem értesítettek bennünket hamarabb?” Utána kulcsok, tömlők zörgése, a gépkocsi búgása jelzi, hogy megérkezett a segítség. A később meggyulladt épület felét sikerült megmenteni, a nagy istálló azonban végigégett. Még pár perc és a lángok végleg megszűnnek, ismét sötét lesz a puszta. Az épületben 50 szarvasmarha pusztult el, a kár több százezer forint. • Ilyen küzdelmet kellett volna vívni a gazdaság vezetőinek, a puszta lakóinak, és önkéntes tűzoltóinak Középhídvégen 22-én éjjel, ha valóban tűz keletkezik. Szerencsére azonban ez a történet csak elképzelésben jelent meg ezen az éjszakán. A gazdaság irodájában, ahol 23 óra 50 perctől 40 percen át küzdöttünk azért, hogy telefonon felhívjuk Szekszárdot. Szontág Ferenc, az Állami Gazdaságok Igazgatóságának tűzrendészeti előadója, Polák Imre gépkocsivezető és jómagam felváltva tekertük a készüléket eredménytelenül. Meggyőződtünk arról is, hogy Csáki Ilona, az alsótengelici postai központ kezelője annak rendje és módja szerint bere- pülőzte a gazdaság telefonját. Az itteni csengetésre azonnal jelentkezett a szekszárdi posta. A berepülőzést újból elvégeztettük. Hívásunk azonban ekkor sem járt eredménnyel. Évek óta probléma ez. Szinte állandóan levelezgetünk a postai szervekkel, mert megbízhatatlanok a berepülőzések. Nem a központok kezelőivel van probléma, hanem a berendezéssel. A Posta vezetői ismerik, tudják, hogy mik a problémák, ideje lenne már határozottan kézbe venni ezt az ügyet! CSÖGLEI ISTVÁN tűzoltó százados A távfűtés fejlődése és gazdaságossága A hagyományos központi fűtés [ kazánjait a lakások pincéiben, vagy külön kazánhelyiségekben helyezték el. A fűtőközeg a levegő, a víz, vagy a gőz volt, amely eljuttatta a meléget az egyes helyiségekbe. A fejlődés folyamán több épület részére épímazták, hogy a szénnek új és állandó fogyasztókat szerezzenek — olajjal szemben. A Szovjetunióban is nagymértékben és sikeresen alkalmazzák a távfűtést. Az első telepet 1924- ben építették Laningrádban. Moszkvában 1945-ben 5 fűtőkörzet Sercegve jelenik meg a víz a tűzoltók sugarain. Három ember is fogja a sugárcsövet. Két oldalról teljes erővel nyomják a vizet az izzó farészekre. Ezeken a helyeken kissé alább hagy az égés, hogy aztán, amikor a sugarakat tovább viszik, ismét hatalmas erővel törjön fel. Egyre több zsarátnok száll a magasba. Veszélyben a szomszéd istálló. — Már jöhetnének az államiak — törli kormos, verejté- kes arcát a parancsnok. — Forgalom nincs, 30 perc alatt kiérnek. Nagyon kellene, hogy itt legyenek, ekkora tűzhöz a mi fecskendőnk kevés, legalább nyolc sugár kellene. — Feri bácsi! A szekszárdi posta nem jelentkezik, pedig már fél órája csengetünk! Keressetek motorost, vagy gépkocsit, és rohanjatok a postára, Zörgessétek fel a központost, és onnét próbáljatok telefonálni. Mondjátok, hogy teljes erővel jöjjenek, mert a tűz nagyon nagy. A tomboló vörös kakas mintha megérezte volna, hogy gyenge az ellenfele. Egy légörvény tettek egy kazánt. Kiderült, ha a fogyasztók száma nagyobb, akkor a kazánüzem gazdaságossága is emelkedik. Ebből az elgondolásból fejlődött ki az a gyakorlati megoldás, hogy városrészek, sőt egész városok fűtését is központi fűtőművel oldják meg. A legrégibb ilyen rendszerű fűtést Angliában 1919-ben építették. A súlyos csővezeték-korróziók miatt a kísérlet nem sikerült és néhány év múlva a vezetékeket is kiásták. A második világháború után ismét fellángolt az érdeklődés Nagy-Britanniában a távfűtés iránt. Az NSZK-ban, főleg a második világháború után, a városok helyreállításakor csaknem mindegyik lakást központi, körzeti fűtéssel szerelték fel. A körvolt, ma 12. A moszkvai rendszer kétszázszor nagyobb mint a legnagyobb angol rendszer. A szovjet távfűtőrendszereket főleg a hőerőművekkel kapcsolták ösz- sze, és az egész világon a leggazdaságosabbak közé tartoznak. A körzeti fűtés rendszere által a levegő szennyezése majdnem teljesen kiküszöbölhető. A háztartási tüzelőberendezések jóminőségű tüzelőanyag-igényével szemben a korszerű, nagyméretű távfűtés nagyon gyenge minőségű tüzelőanyaggal is gazdaságosan és zavartalanul üzemeltethető. A leggyengébb lignit és barnaszén 90 százalékos hatásfokkal tüzelhető el. A hazánkban épülő új nagy lakótelepek túlnyomó többségét szintén távfűtéssel látják el. Sz. M. hatalmas égő zsarátnokot dob zeti fűtés mozgalmát elsősorban a a szomszédos istálló tetejére. A szénbánya-érdekeltségek szorgalTTTTTTTTTTTVTT»»TTTTTTTTTTT»TTTTTVf 'TT’rTTTTTVTTTTTTWTTTTTT’rTYTTTTTTfTTTYTTYTTTTTTTTTTTTTTVVTTT»»*»'"»»» — 142 — „Hardyt, a sátán cimboráját bosszúljátok meg, testvéreim!”. A fa törzséhez préselte magát, szinte eggyé vált vele s még a lélegzetét is visszafojtotta, nehogy elárulja jelenlétét. Már sejtette, hová viszik Sárit: az X—10-es táborba, az Intelligence Service főhadiszállására, Scott ezredes hírhedt bungalowjába1 Most már tudta azt is, mit kell cselekednie. Megvárta, míg a kocsi kigördül a kapun, a lemaradt matróz pedig visszamegy a bárba, aztán kilépett a fa mögül. Óvatosan körülnézett: semmi sem mozdult az udvaron. Csak a bárból hallatszott ki a pergő dobolás, a rikácsoló trombitálás és a szaxofonok visítása. Az utcán megnyújtotta lépteit. Közben sűrűn hátrasandított, nem követik-e. De nem jött utána senki. Egyelőre nem vették észre. Az első sarok után már futni kezdett. Zegzugos kis mellékutcákon, sikátorokon futott, míg ki nem ért az Erzsébet királynő útjára. Egy motoros riksa vesztegelt a járda mellett. Beugrott és a riksa máris indított. Reggel hét óra körül már másodmagával, maláj földművesnek álcázva az X—10-es tábor kapujával szembeni rizsföldön dolgozott, a most már csak szemex-kélő esőben. Munka közben olykor belestek a szögesdrótkerítésen, a tábox udvarába. A jeep még a bungalow előtt állt. Sárit tehát még vallatják. Szegény kislány! Szívét fájdalom hasogatta és legszívesebben egy— 143 — maga rontott volna be a bungalowba, hogy kiszabadítsa szerelmesét. Az eső azonban annyira megeredt, hogy a rizsföldön nem lehetett többé dolgozni. A többi munkás is abbahagyta már a gyomlálást, akik távolabb dolgoztak. Bábu és Song egy hatalmas pálmafa alá húzódtak és nekifogtak reggelizni. Az arra haladó emberek, katonák jóízűen falatozó, jámbor munkásoknak nézték őket, akik a zuhogó eső elől a fa alá húzódtak reggelizni. A közeli sűrű bozótosban hagyták a motor- kerékpárjukat, hogy ne ázzon az esőben és kéznél legyen. Ez a pillanat el is következett. A jeep körül katonák tűntek fel: valamit cipeltek, majd azt a valamit, vagy inkább valakit betették a kocsiba. Aztán egy nylonköpenyes civil szaladt ki a bungalowból és az is beszállt a jeepbe. — Jönnek! — mondta Bábu és nyomban abbahagyták az evést. A motorkerékpárjukhoz osontak. Mire a jeep kikanyarodott a kapun az országúira, már ők is nyeregben ültek. Kétszáz méter előnyt adtak a kocsinak, aztán ők is elindultál:. A motorkerékpár két utasával nem volt feltűnő, mert ebben a délelőtti órában nagy volt errefelé a forgalom. Civil és katonai autók, motorkerékpárok, motoros riksák száguldoztak az úton. A jeep beért a város központjába és rákanyarodott a Liverpool útra. Bábu rögtön ráeszmélt, hová viszik Sárit: a — 144 — katonai börtönbe! Neki se kellett több. Letért egy mellékutcába és gázt adott. Fél óra múlva pedig már a börtön előtt húzódó erdőben hasaltak Song-gal az útmenti bozótosban, géppisztollyal a kezükben. — Jönnek! Bábu keményebben megmarkolta a fegyvert. Az útikanyarban feltűnt a gyorsan közeledő jeep. Kinéztek az útra. Szerencsére senki nem jái*t erre, mert ez az út csak a börtönbe vezetett. Oda meg nemigen jártak sűrűn járművek. — Vigyázz! — vezényelt Bábu. — Te a kerekekbe lőj, ón az emberekbe! Lőj! A két géppisztoly szinte egyszerre szólalt meg. A sebesen közeledő jeep két elülső gumija szétpukkadt. A kocsi nagyot pörgött, féloldalára fordult s úgy csúszott a betonon s egészen az árok szélén állt meg. A sofőr feje véresen és élettelenül lógott ki a kitört szélvédő ablakon. A mellette ülő matróz ki akart ugrani, de Bábu golyója őt is leterítette. Az eső most mintha még vadabbul zuhogott volna. A föld szinte eggyé vált a szürke felhős éggel. Song fel akart állni, hogy a kocsihoz rohanjon, de ebben a pillanatban nyílt az oldalán fekvő kocsi felső ajtaja és Hardy hadnagy Sári elalélt testét maga elé tartva kecmergett ki belőle.
