Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-20 / 247. szám

1365. október 20, föLNA MEGYEI NEPÜJSÄÖ 5 Éjszakai ellenőrzésen Miért nem jelentkezett a tűzoltóság? Tűz mindig váratlanul keletke­zik. Nappal és éjjel fennáll a tűz­veszély. A tűz elleni védekezésre minden órában készen kell lenni. Tűzvédelmi rendelet szabályozza, hogy a műszak befejezése után a munkahelyiségeket, raktárakat meg kell vizsgálni és az esetleges tűzrendészeti szabálytalanságot meg kell szüntetni. A közlekedési utakat, kijáratokat szabadon kell hagyni, el kell végezni a gépek és helyiségek áramtalanítását. A kályhákban a tüzet el kell oltani. Ugyancsak rendelet szabályozza, hogy valamennyi dolgozót, de kü- különösen a portásokat, éjjeliőrö­ket ki kell oktatni a tűzoltási teendőkre. Az üzemek több­ségében éjjeli műszák nincs, így tűz esetén az őrkö­déssel megbízott 2—3 személyre hárul a feladat, hogy a tűzoltósá­got és az üzem vezetőit, önkéntes tűzoltóit — a riasztási tervnek megfelelően — értesítse. Éjszakai ellenőrzésünk során arra voltunk kíváncsiak, hogy üzemekben mit tennének ha tűz keletkezne ? Az elmúlt két éjszaka néhány üzemben és telepen tartottunk el­lenőrzést, és tapasztalataink nem kedvezőek. A Dombóvári MÁV Fatelítő Üzemben a portás részé­re nem adtak ki tűzriadótervet, ezért intézkedései bizonytalanok voltak. Az üzem fő közlekedési útját eltorlaszolták. Ha ebben az időszakban az állami tűzoltóság­nak be kellett volna menni az üzem területére, akkor csak az akalályok leküzdése után tudták volna megközelíteni a víztároló medencét. Az egyes üzemi helyi­ségekben sem volt különb a hely­zet, mert a kijáratokat parkettá­val, villamos targoncával torla­szolták el. A Tanácsi Építőipari Vállalat Szekszárd, Keselyűs: úti telepén szép rendet találtunk. Ilyen ked­vező benyomások után tettük fel a kérdést az egyik portásnak, mit csinálna, ha tüzet észlelne? „Azonnal értesíteném a tűzoltó­ságot” — hangzik a határozott válasz. Tessék akkor az értesí­tést leadni, — szólítottuk fel a porta őrét. Itt kezdődött a baj. A tűzoltóság telefonszámát nem ismerte. Először összekeverte a számokat, majd amikor ismertet­tük a tárcsázás módját, ismét hív­ta a 0—05-öt. A készülékben re­csegés, ropogás, majd ismét a szokásos sípoló hang jelentkezett. Elkeseredetten mondta kis vára­kozás után — „Nem jelentkezik a tűzoltóság”. Persze, hogy nem, mert a tárcsázás előtt a fehér gomb lenyomásával lehet városi vonalat kapni. A másik portással, illetőleg egyben éjjeliőrrel már nem ment ilyen könnyen a do­log. Kérdésünkre ő is határozot­tan válaszod, és ismertette, hogy kiket kell értesíteni. Azonban te­lefonálni nem tudott. A számo­kat állandóan összekeverte, több mint fél órás magyarázat után végül a kezét fogtuk és úgy tár- csáztattuk. A tárcsázásnál a szo­kott hibák. Nem nyomta le ő sem a fehér gombot, utána pedig a számokat összekeverte. Ennyi idő alatt az egész telep a tűz marta­léka lenne. Késő este csengettünk a Kese- lyűsi úti TÜZÉP-telepen is. Meg­találtuk az éjjeliőrt, s feltettük a szokásos kérdést, határozott volt a válasz, azonban a tűzoltóság te­lefonszámát nem ismerte. Amikor közöltük a tűzoltóság telefonszá­mát, probléma volt, mert a szem­üvegét otthon felejtette, és így tárcsázni nem tudott, nem látta a telefonon a számokat. A bőrdíszműben tíz óra előtt néhány perccel udvariasan fogad­tak bennünket, de a telefonálásnál itt is bizonytalankodik a portás. A lakatos- és köszörűs-műhelyben az eléggé meleg kályha mellett papírzsákot találtunk. Az üzem­ben még dolgoztak, ezért bemen­tünk az egyik műhelybe, és hat dolgozónak tettük fel a kérdést, hogy tűz esetén a falon felfüg­gesztett poroltó készüléket hogyan használná. Mindannyian kijelen­tették, hogy nem értenek a ké­szülékhez, ha tűz van, az önkéntes tűzoltókat értesítik. Pedig ezeket a készülékeket a dolgozók részé­re helyezték a műhelybe. A Mű­szergyár volt következő ellenőr­zött helyünk. Az éjjeliőrökkel együtt három személy tartózko­dott az üzemben, ketten a portán voltak. Itt is feltettük a szokásos kérdést. Az egyenruhás portás közölte, hogy ő csak pár napja van az üzemben, majd csak reg­gel kap kioktatást. A polgári ru­hás őr viszont kijelentette, hogy már október 1-től teljesít szolgá­latot, így tudja, hogy a tűzoltósá­got kell ilyenkor hívni. De egyik sem tudta, hogyan kell telefonál­ni. A 'Tolnai Textilgyárba mentünk ahol a portás határozottan, gyor­san intézkedett. Az üzemben el­fogadható rend uralkodott. Négy dolgozótól kérdeztük meg. ho­gyan kell használni a kézi tűzoltó készüléket, közülük egyik sem is­merte az üzembehelyezés módját. A Sélyemgyárban ugyancsak is­merték a tennivalókat, tűzriadó- terwel is rendelkeztek. Iretas éjjeliőrrel is találkoztunk a mözsi malomban. Előlünk a ma­lom udvarán lévő gépkocsiba bújt. Amikor megtaláltuk, közölte, hogy látott bennünket, de kiván­csi volt, hogy mit keresünk. Itt is feltettük a szokásos kérdést. Leg­nagyobb igyekezete ellenére sem tudta a tűzoltóságot értesíteni, mert a telefonálás módját nem is­merte. Az ellenőrzés során meg­állapítottuk, hogy az éjjeliőrök és portások — különösen a kisebb üzemekben — nem ismerik a te­lefonkészülék használati módját. Ez a tudatlanság nagy kárral jár hat. Az éjjeliőrök többsége nem rendelkezik zseblámpával. egy­két helyen saját lámpájukat hasz­nálják. Jónéhány üzemben nem készítettek tűzriadótervet, vaey ha készítettek is, nem adták áí a portásnak. Az üzemek többségé­ben nem tartanak rendszeresen — félévenként — próbariasztást. Az üzemi helyiségekben nem végzik el a rendeletben előírt felülvizs­gálatot. Nem szüntetik meg a tűz­rendészeti szabálytalanságokat. Ezek a hiányosságok előbb, vagy utóbb nagy kárt okozhatnák a népgazdaságnak. A kisebb, de jelentős értéket képviselő üze­mekben és telepeken a legtöbb esetben csak egy személy őrködik. Neki kell fontos intézkedéseket gyorsan és határozottan megten­ni. Ezek elmulasztása komoly kárral járhat. A tűzoltóság, ha értesítik, azonnal jelentkezik, és percek alatt a jelzett helyre, jól felszerelt rohamkocsijaival kivo­nul... , Csőglei István tűzoltó százados Több felelősséggel... Azzal kezdem, hogy nem nagy ügyről van szó, látszatra jelentéktelen, de mégis el lehetett volna kerülni. Vasárnap reggel 8 órakor felhívtam az AKÖV forgalmi irodáját, hogy megkérdezzem, mikor megy Bonyhádra autó­busz. , , — Nyolc óra húszkor, majd húsz perccel később, 8,40. órakor. Nyolc óra tíz perckor az autóbusz állomáson voltam es mivel autóbuszt, ami Bonyhádra megy, nem láttam, bemen­tem a váróterembe, ahol néhány másodperc alatt meggyő­ződtem arról, hogy az információ téves volt, mert vasárnap 8.20 órakor nem megy Bonyhádra busz, hanem 8,40 órakor. Annyi baj legyen, gondoltam magamban, tévedni em­beri dolog, várok 20 percet. Nyolc óra 25 perckor „különjárat” feliratú autóbusz állt be, Lengyelbe ment, melyet mintegy 30 utas állt körül. Unal­mamban néztem a felszállást és így vettem észre, hogy 6—8 asszony felszerelve vödrökkel és egyéb szüreteléshez nélkülözhetetlen kellékkel fel akart szállni a kocsiba, de a kalauz erélyesen visszaküldte őket: — Látják kérem, ez kiskocsi, nem lehet túlterhelni, majd jön a pécsi busz, azon van hely bőven, arra szálljanak. A szüretelő asszonyok belátták, hogy nagyobb kocsival kényelmesebben utaznak, és szó nélkül várakoztak tovább. Csak akkor érte őket meglepetés, amikor a pécsi autóbuszba felszálltak és ott közölték velük: — Az autóbusz Kakasáig nem áll meg. — Ne csináljanak belőlünk bolondot, itt mindenki mást mond — dühösködtek az asszonyok. Végül a szakályi járat elvitte a szüretelöket a Mocfa-csárdáig. A látszatra jelentéktelen, de alapjában véve mégiscsak bosszantó dolgokat egy kissé nagyobb felelősséggel, lelkiis­meretességgel el lehetne kerülni. Meghallgatásra talál? A kérdést a dunaföldvári fiata­lok nevében tettük fel, lapunk 1965. április 7-i számában. A cikk a dunaföldvári KISZ-fiatalok gondjaival, problémáival foglal­kozott. A kendergyári fiatalok a velük való beszélgetés során több témát érintettek, s köztük egyik a legnyomósabb volt a fiatal há­zaspárok lakásgondja. Arról be­széltek, Dunaföldvár miért nem kapcsolódhat a társasházépítésbe? Mint mondták: „Dunaföldvár vá- rosodását, csinosodását segítené elő, ha a régi, üiött-kopott állami házak helyére emeletes társas­házak épülnének”. A cikkre felfigyeltek az illeté­kesek: a megyei és a járási KISZ- bizottság, a járási és a helyi ta­nács. Keresték a probléma meg­oldását, mert mint tudott, eddig csak a. járási székhelyek voltak kijelölve társasházépítésre. Április óta folytak a különböző szintű tárgyalások, s már-már úgy látszott, a fiataloknak le kell mondaniuk a fészekrakásról, óha­juk beteljesedéséről. Szerencsére — Elmesélek még egy mesét, aztán csukjátok be szépen a sze­meteket és aludjatok! Ezek a szavak az egyik tolna- némedi ház nagy nyitott ablaká­ból hallatszottak. Falán tábla, s rajta hivatalos írás: „Állami óvoda”. Az udvaron „csodálatos” dolgok fogadják a betérő emberfiát. Per­sze a csoda hatása fordított arány­ban áll az életkorral, mennél ki­sebb szám fejezi ki az ember éveit, annál nagyobb a hatás. Hogy mik ezek a csodálatos dol­gok? Legelőször egy autóbusz. Jóval kisebb azoknál, amelyek az ut­cákon futkosnak, nincsen teteje, a kerekeket is berakott téglák he­lyettesítik, de ez mind nem szá­mít. Mert lehet azon utazni, mesz- szi tájakat bejárni, jegyet válta­ni, kanyarodni, megállni, meg el­indulni, csak fantázia kell hozzá. És az sem az „utasoknál”, sem a „vezetőnél” de még a „kalauznál” sem hiányzik. Mi van még az udvaron? Egy ház. Egy igazi, nin­csenek falai, mert ez babaház. De van benne kicsi bútor, karosszé­kek, asztalka, minden, mint egy valódi - szobában. Aztán a homo­kozó, egy külön világ, lehet épí­teni várat alagúttal és tornyok­kal, csinálni mindenféle alakú tortákat, meg süteményeket, akár csokoládé, hab is lehet a tetején. A termekben most készülődik délutáni alváshoz a társaság. Ki­csi- és nagycsoportosok egyfor­mán, mert ez a rend, és » regu­Piroska, az óvó néni meg a gyerekek lát mindenképpen be kell tartani Előkerülnek a kis heverők, mind­egyikhez külön ágynemű tartozik. Honnan ismeri meg Marika, vagy Józsika, hogy melyik az övé? Hát a ráhímzett jelekből. Van ott mindenféle jel, pirospöttyös lab­dától csákón át, egészen a mo­solygó, nagykalapú gombáig. Minden gyerek tudja, melyik jel az övé, aztán mindig megkeresi a saját kis tárgyait. Egyelőre valamennyi fej az óvó néni felé fordul, figyelő, kerekre nyitott szemmel hallgatják, ho­gyan indul el Piroska a nagy- anyóhoz látogatóba. A sok szőke és barna „frizura” között itt-ott feltűnik egy bogárfekete haj, a hozzátartozó sötét, kerek szem­mel. — Nálunk a cigánygyerekek ugyanolyan ápoltak és tiszták, mint akármelyik falusi gyerek. Nincs közöttük különbség, nem is engednénk, hogy legyen — mond­ja Faluközi Józsefné vezető óvó­nő —, megállva az egyik kislány ágya mellett, aki dehogy figyel ránk, felnőttekre, amikor Piroska éppen most találkozott a farkas­sal az erdőben. Hogy ő ugyanúgy játszik a babákkal, mint a má­sik gyerekek? Hát persze, ő pon­tosan úgy szereti a Zsuzsi babát, mint a mellette fekvő Éva. Faluköziné nyolc éve óvónő rajongással és szeretettel beszél a hivatásáról, mintha frissen került volna ki a képzőből. — Egy titka van ennek — néz rám mosolyogva, megvonva ki­csit a vállát —, szeretni kell a gyerekeket. Ugye nagyon egy­szerű? — Érdekes lehet az óvónő mun­kája, többet „játszik” felnőtt ko­rában, mint valamikor régen, gyerekként. — Ez olyan „játék”, ami néha nagyon fárasztó, és sokszor ko­moly megerőltetésembe kerül, hogy vidám és felszabadult le­gyek. Érdekes „ijiűszer” a gyer­mek, rögtön megérzi, ha az óvó néninek valami gondja, vagy baja van. Itt sokszorosan érvényes az a szabály, „hagyd a küszöb előtt minden magánügyedet, az ajtón túl csak gyerekek vannak”. Néha fárasztók, rosszak, csintalanok, de semmiért nem tudnám itthagyni őket. Frázisnak hangzik? Nem, nem hangzik frázisnak, mert csakis így lehet, helyeseb­ben csak így érdemes dolgozni Óvodabővítésről, nehézségekről, helyhiányról beszélgetünk aztán, hogyan lehet eredményeket elér­ni, az új és mindig újabb mód­szerek alkalmazásáról, gyerek­históriákról. Egyszercsak felcsil­lan a szeme, és nyomban arról mesél, hogy a régi „csudák” mel­lé újabb kerül az udvarra, egy zöldségesbolt alakjában. Mi lesz ebben a boltban? Minden, ami egy „rendes” zöldségesboltban fel­lelhető. Csak persze műanyagból. Még pénzzel is fizetnek a csöpp­ségek a vásárláskor, játékpénzzel, ismerjék meg az értékét. A szobában közben egymás után hajlanak párnára az addig figyelő fejek, becsukódnak a sze­mek, és most már álmukban szö­vögetik tovább Piroska csodálatos történetét. (csatai) a tanács vezetői nem mondtak le egykönnyen. Érveket sorakoztat­tak fel az ellenérvekre. Szerepelt egy olyan nyomós érv is a többi között, amelyet nem lehetett fi­gyelmen kívül hagyni. — Duna­földvár várossá fejlesztésre var javasolva — mondták. Hogy vá­rossá lesz-e nyilvánítva Dunaföld­vár, még nem dőlt el. Tény az, hogy egy hónappal ezelőtt az már eldőlt, hogy Dunaföldvár- is be­kapcsolódik a társasházépítési ak­cióba. A községben nagy az érdeklő-: dés a társasházépítés iránt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt egy hónap. Egy hónappal ezelőtt vette kezdetét a szervezés, máris szép számú jelentkezést tar­tanak számon. Eddig 11 KISZ- fiatal és 8 idősebb házaspár je­lentette be házépítési igényét, olyan feltételek mellett, hogy az építési költség 20—25 százalékát előre ki tudják fizetni. Ahogy Biró József elvtárs, a tanács vb- elnöke elmondotta, a tanács ve­zetői maguk sem gondolták, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien je­lentkeznek. A jelentkező igény a tanácstól is gyorsabb ügyintézést követelt. Dunaföldvár központjá­ban, ahol a közművesítés is meg­oldódott, két, egyenként kéteme­letes ház építésére jelöltek ki ház­helyet. A tervek szerint az eme­letes házakban egy szoba és két szoba összkomfortos lakások épül­nek. Az emeletes házak építésével a kereskedelmi hálózat fejleszté­se is részben megoldódik. A há­zak földszinti részén kereskedel­mi egységeket, üzleteket létesíte­nek. A társasházépítés iránti érdek­lődés a fiatalokat igazolja. Az építéssel csökken Dunaföldváron a lakásgond és megszűnik a fia­talok elvándorlása is. És végűi, nem utolsó szempont az sem, hogy szépül Dunaföldvár köz­pontja. P. M. Értesítjük ügyfeleinket, hogy vállalatunk november hónap folyamán megkezdi a törköly és megfelelő jelentkezés ese­tén egyéb gyümölcs bérfőzé­sét ELŐJEGYZÉSEKET MÁR MOST FOG ADUNK A VÁL­LALAT TELEPHELYÉN. Szeszfőzdénk korszerűsítése biztosítja a jó minőséget és a gyors kiszolgálást. Tolna megyei Szesz- és Üdí­tőitalipari V. Szekszárd. (158) Szakképzett üzletvezetőt keresünk, 2 fő családtaggal Nagykónyiba.n üzemelő, havi 120 ezer Ft forgalmú modem presszós falatozónkhoz. Er­kölcsi bizonyítvány szüksé­ges. Jelentkezni lehet a Ta­mási és Vidéke Körzeti Föld- művess2övefckezet, Tamási, központi irodánál. (166)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents