Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-16 / 244. szám
1965. október Í6. TOLNA MFOVF1 NÉPÚJSÁG 3 Megoldódik a szekszárdi szennyvízgyűjtő főcsatorna problémája A közelmúltban foglalkozott a sajtó és a rádió a csődött mondott szekszárdi szennyvíz-főgyűjtőcsatorna ügyével. A jelentős költséggel építtetett főcsatorna egyik, hatszáz folyóméteres szakaszán használhatatlan, s nagy vita támadt arról, hogy tervezői, vagy kivitelezői hiba okozta-e a lehetetlen állapotot, amelynek helyrehozását napirendre tűzte a Tolna megyei Tanács is. Tekintve, hogy Tolna megye fejlődő székhelyének égetően szüksége van a főgyűjtőcsatornára, az Országos Vízügyi Főigazgatóság segítségére sietett a városnak az eléggé bonyolult ügy megoldásában. Az OVF főigazgató-helyettesének irányításával, a beruházó VIZIBER és a közben átalakult kivitelező: Komlói Építőipari Vállalat utódai: a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat és a Baranya megyei Építőipari Vállalat közreműködésével, új nyomvonal és annak alapján új terv szerint még az idén megkezdik a hibát kiigazító munkát. Addig a hasznavehetetlen szakasz áthidalására a Tolna megyei Vízmű Vállalat egy magas vezetésű csatornát készített átemelő szivattyúteleppel, s így ideiglenesen működhet a főgyűjtőcsatorna. A 600 folyóméternyi nem működő csatornaszakaszt teljesen kiiktatják a hálózatból, s helyette megfelelőbb nyomvonalon építik meg a hibát kiigazító új vezetéket. Az új szakaszt a talajvíztől elzáró azbeszt-cement csövekkel, s biztonságosabb kötéssel épitik ki. A részletes kiviteli terveket költségvetés nélkül — a Tolna megyei Tanács építési és közlekedési osztályának közlése szerint — október végéig eljuttatja Szek- szárdra a budapesti MÉLYÉP- TERV. Remélhető, hogy a holtpontról kijut ezzel a szennyvízfőgyűjtőcsatorna ügye, amelynek ideiglenes megoldása is súlyos gondot okoz a Vízmű Vállalatnak. A világtakarékossági napok előtt A Hazafias Népfront megyei titkársága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ megyei bizottsága, a MÉSZÖV elnöksége, a Postaigazgatóság és az OTP megyei igazgatósága — felszabadulásunk óta első ízben — VILÁGTAKARÉKOSSÁGI NAPOK-at rendez Tolna megyében 1965. október 30. és november 10. között. Október 22-én a megye postás vezetői tárgyalják meg a takarék- szolgálattal kapcsolatos tennivalókat, — majd a társadalmi és tö- megszeryezetek mozgósítanak annak érdekében, hogy minél többen lássák és hallják október 28- án este a televízióban sorra kerülő kerekasztal beszélgetést az OTP és a posta vezérigazgatója, a SZÖVOSZ elnöke és a tv riportere között. November 3-án Bonyhádon, 5- én Tolnán, 9-én pedig Dombóváron a KISZ-szervezetek és az OTP-fiókjai közös rendezésében „ifjúsági takarékossági est” lesz a KISZ-szervezetek csapatai és a közönség részére rendezett tréfás szellemi vetélkedővel valamint műsorral. Október 30-án Regszemcsén, november 6-án pedig Bátaszéken a takarékszövetkezetek rendeznek műsoros takarékos- sági estet. Az ifjúsági takarékos- sági esteken Kaszás Imre országgyűlési képviselő gimnáziumi tanár, az iregszemcsei esten Vedelek Mihály iskolaigazgató, Bátaszéken pedig Benkó Iván iskola- igazgató, a Hazafias Népfront helyi elnöke emlékezik meg a takarékossági mozgalomról. A szekszárdi postahivatal a világtakarékossági napok alatt alkalmi bélyegzőt használ. Az OTP megyei Igazgatósága az október 30-án 0 óra után elsőként született Tolna megyei „állampolgárkát” ezer forintos ajándék díszbetétkönyvvel fogja köszönteni. (szk) több méteres keresztet, aztán egy éjszaka nem aludt szőtte a terveket, hogyan tud oda feljutni úgy, hogy a szükséges munkákat is elvégezze. Tervezett, kalkulált, elmélkedett, aztán néhány nap múlva elindult a torony tetejére. Ameddig lehetett, belül ment a létrán, a kupolánál belül már nem lehetett tovább jutni. Leszedte egy helyen a borítóanyagot, kinyújtott egy könnyű létrát, nekitámasztotta a keresztnek, alul rögzítette, s óvatosan felmászott rajta, majd, hogy biztonságosabban mozoghasson, a kereszthez kötözte a létrát. Lent a földön mindenkiben meghűlt a vér. Sokan elfordították a fejüket, nem bírták nézni, hogy abban az irdatlan magasságban, azon a madárjárta toronycsúcson hogyan mozog egy ember. Schmidt Györgyöt pedig, ahogyan letekintett a mélységbe, kellemes érzés fogta el, a szorongó félelem helyett. Jóleső volt az a tudat, hogy ismét sikerült úrrá lennie a nehézségeken. Itt, a „helyzet magaslatán" határozta el, hogy máskor is vállal ilyen munkát, hiszen egy-egy ilyen feladat megoldásához nemcsak határtalan bátorság, hanem szárnyaló fantázia, ezernyi ötlet is szükséges, ebben nincs sablon, minden egyes csúcsot, más-más módszerekkel lehet megostromolni. Azóta már volt, amikor egy szál kötelet rögzített és azon lógott ki a toronyból, s körüljárta a kupolát, mint ahogyan mi, közönséges halandók idelenn sétálunk a földön. Megesett, hogy a legfelső rész már rozoga, düledező volt, éppen, hogy nem omlott össze. Schmidt György innen sem jött el azzal, hogy „a munkát nem tudom elvégezni, mert veszélyes”. Ezt éppúgy, épp olyan pontosan elvégezte, mint amikor a helyi tanács megkéri valamire. A tanácsnál az a vélemény róla, hogy nem is tudják sokszor, mit csinálnának nélküle, mert bármit akarnak tenni, abban akad valamilyen mechanikus munka, márpedig faluhelyen nem egyszerű dolog szakemberhez jutni, kiváltképp a nem mindennapos szakmákban. Schmidt György áldozatkészséggel segít, a társadalmi munkások közt is a legelsők közé tartozik. Ez is éppúgy kitelik tőle, mint az ilyen apró-cseprő emberi jószolgálat, hogyha valakinek sürgős ügyben orvos kell, beül a kocsijába és elhozza az orvost a legnagyobb télben, a legrosszabb úton — köszönömért. Egy szakmát sem tanult hivatalosan, ö nem volt inas, sem ipari tanuló. Magánszorgalomból, kedvtelésből vált ilyen sokoldalú mechanikussá, magánszorgalomból jutott el a magas csúcsokra. Aki a „hogyan” iránt érdeklődik nála, nem is mond neki egyebet, mint: — Jöjjön velem a torony tetejére, majd megtudja! BŐDA FERENC Az az elvük: a gépek ne álljanak... Komplexbrigád a Hőgyészi Állami Gazdaságban A Hőgyészi Állami Gazdaság párttitkára, Fodor Sándor elismeréssel beszél a Rudolf majori kerület mezőgazdasági komplexbrigádjáról. Ezeket mondta: „Szoros egységet képeznek. A munkát elosztják maguk között, szem előtt tartva a jó szervezést, a termelékenységet. A munkában támogatják, segítik egymást” A Rudolf majori kerületben 1965. március 1-én alakult meg a komplexbrigád. A brigád tíz tagja 1530 hold szántóterületen dolgozik, nyolc erőgéppel, s a hozzá való munkagépekkel. Vezetőjük Hartenstein Adóm, szerelő. A brigádvezető másodmagával egy traktoreke javításán dolgozott amikor náluk jártunk. Az altén eltörött a tengely. Sürgősen ki kellett javítani, hogy estére már dolgozhassanak vele. A két szerelőről, Hartenstein Adómról és Zsoldos Jánosról a legjobb véleményt hallattuk a majorban. — Abban, hogy a munkában eddig nem volt fennakadás, nagy része van a két jó szakemberünknek — mondták többen. A gépek üzemeltetése a gépmű- helyeseken múlik és a két szerelő nemcsak gépeket javít, de ha a fiatal traktorosok közül valamelyiknek estére kelve dolga akad: udvarlás, moziba menés, miegymás, kettőjük közül mindig van vállalkozó, aki a fiatalt helyettesítse, s traktorra üljön. Az az elvük: a gépek ne álljanak, s az esti óráikban is menjen a munka. A két szerelő beszélgetés közben sem teszi le a szerszámot. Megígérték Barabás Dénesnek, hogy amilyen gyorsan csak lehet, rendbehozzák az ekét. Hartenstein Ádám részére a gazdaság havonként 1600 forint fizetést helyezett kilátásba — előlegként. A többit a tervezett termésmennyiség végelszámolásánál fizetik majd ki. A brigádtagok maguk között ezt nevezik év végi zárszámadásnak. A kamplexbrigád bizakodása nem alaptalan. A Rudolf majori kerület gépesített komplexbrigádja nem hiába igyekezett. A munkák elvégzésére nagy gondot fordítanak, s tavasztól kezdve betartották a technológiai naptár szerint megadott határidőket, ami lényegesen befolyásolta az eredményeket- Az 1530 holdas szántóterületen búzából hét vagonnal, pannon-bükkönyből három vagonnal, mákból 24 mázsával, lucernamagból előreláthatólag 100 mázsával termeltek többet a tervezettnél. Bizakodásuk a terméseredmények-, re van alapozva. — Szerződésükben szerepel egy olyan pont is, hogy a munkában támogatják egymást. Miben jutott ez kifejezésre? — kérdeztük Zsoldos élvtárstól. — A tapasztalatok átadásában és abban, hogy a havonta egyszer megtartott brigádértekezleten, nevelő célzattal, szemtől szembe megmondtuk a véleményünket annak, akinek a munkájában hiányosságot láttunk. — Volt is rá példa, hogy valakit noszogatni kellett, vagy esetleg ki kellett zárni a kollektívából? — Noszogatásra igen, de kizárásra nem került «sor. Azért is jó az ilyen kollektíva, mert ha tíz ember közül kilenc jól dolgozik, az egy, a kihúzó is jobban mozog. Azt tartjuk, aki egyszer beszáll a kamplexbrigád hajójába, rá van kényszerülve, hogy a többivel együtt evezzen — mondta. A Hőgyészi Állami Gazdaság Rudolf majori kerületének gépesített komplexbrigádja eredményesen és jól dolgozik. Nem hiába járnak hozzájuk tapasztalatcserére. Nemrég a szomszédos Fejér me— Van tartalék ekénk, de ezt szokta meg, s jobban szereti. Magam is szívesebben dolgozom olyan szerszámmal, ami a kezemhez áll. Miért ne járnánk a fiatalok kedvében, ha egyszer módunk van rá? — mondja Zsoldos elvtórs. — A komplexbrigád tagjai hogyan találják meg számításukat és milyen eredményeket várnak? — kérdeztük Hartenstein elvtársat, a brigád vezetőjét. — Ez bizony lényeges kérdés, de azt mondhatjuk: a brigád munkája jól indult, és a keresettel is meg vagyunk elégedve. Egyelőre havonta megvan az 1800—2000 forintunk. Az év végi zárszámadás elé is bizakodással nézünk. — Mint a beszélgetésből kiderült, a komplexbrigád az 1530 hold szántóra megkapta a központ által lebontott tervet, hogy milyen növényféleségekből menynyit kell termelni. A brigádtagok Zsoldos János gyéből volt látogatójuk. A látogatás célja az volt, hogy tapasztalatokat szerezzenek és a helyszínen tanulmányozzák a brigádmunkát. A miről tájékoztatták a vendégeket? kérdésre a brigádvezető, Hartenstein Ádám így válaszolt: — Elmondtuk a brigádon belüli munkamegosztást, és hogy menynyit keresünk. — Másról nem is esett szó? — De igen, mégpedig két lényeges dologról is beszéltünk még: Elmondtuk, hogy augusztus 20-án egyik brigádtagunk, Tamás János „Kiváló dolgozó” jelvényt kapott. A másik, hogy a Rudolf majori gépesített komplexbrigád Április 4-e brigád néven benevezett a szocialista brigád cím elnyeréséért indított mozgalomba. Pozsonyi Ignácné Nehéz terepen dolgozik Balázs Henrik, a Hőgyészi Állami Gazdaság komplexbrigádjának egyik tagja. Nagy figyelemre, körültekintésre van szükség, hogy a dimbes-dombos területen egycuesek legyenek a vetősorok.