Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-02 / 232. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1965. október 2. Szerda délután a fiánál A fák lombjai mintha vibrálnának. Az őszi napsugár játéka ez, melynek fénye megtörik a vízen, visszatükröződik és becsapja a szemet. Az öreg Nap a végét járja. Ereje elkopott a nyáron, melege már nem az igazi. A Sió is egyhangúan szállítja a Balaton vízét a Dunába. Felszínén sárga levelek úszkálnak. Itt a vénasszonyok nyara, az ősz kezdete. A környék hangulata mégis a nyárra emlékeztet. Gyerekek kiáltásától, jó ízű nevetésétől hangos a holt ág. Fürdő- ruhás fiúk és lányok szaladgálnak a parton. A bokrok tövében kis csoport ül, kezükben evezőlapát, kíváncsi szemük a középen magyarázó embert figyeli. A holt ág vízén gyerekekkel teli csónakok siklanak. Csak a kormányosok vezénylése és az evezők egyforma csobbanása hallatszik: moly indokkal maradnak távol. Minden szerda délután külön élményt jelent számukra. Az osztályfőnök befejezi az oktatást, tölcsért formál tenyeréből és a csónakosok felé kiált: — Kössetek ki a csónakokkal! Csere következik! A csoportban ülők, mintha kilőtték volna őket, hatalmas üvöltéssel rohannak a révbe jutott csónakok felé. Megragadják az evezőket. Meg sem várják, míg társaik kikászálódnak a vízi járművekből. Ring a csónak, az ember néha azt hiszi, hogy mindjárt felborul. Borulásról azonban szó sem lehet, mert a gyerekek úgy mozognak a ,. bárkákban’’, mintha szárazföldön lennének. A csónakban ülők elhelyezkednek és gyors evezőcsapásokkal eltűnnek a kanyarban. Minden csónakban egy úttörővezető ül, vigyáz a rendre, ök már komoly fiúk, gimnazisták. tött az osztály Fadd-Domboriban. Itt táboroztak és 14 kilométeres evezés volt napi adagjuk. Sokszor tört vízhólyagot a gyerekek kezére az evezőlapát, de mindenki szívesen csinálta, még a lányok is. Nagyszerűen evez az osztály minden tagja, pedig amikor elkezdték a vízi foglalkozásokat, még úszni sem tudott mindenki. Ma már senki nem fél a mély víztől. A csónakosok visszatértek. A csapzott hajú lurkók alaposan megdolgoztak. A napfény itt-ott megcsillan izzadt testükön. Kifújják magukat, majd elkezdik a következő gyakorlatot. A csónakot egyedül kell kihozni a víz közepéről. Nehéz lecke, mert a vízi alkotmány elég nagy ahhoz, hogy egykönnyen elbánjon vele egy kisfiú, vagy kislány. Hatan ülnek az evezők mellett. A kormányos irányít és az úttörővezető ellenőriz. A vizijártassági követelménye nélkül nem lehet vízre szállni! — Kettő... Kettő.. . Kettő. .. Vízi úttörők, a Petőfi Sándor Általános Iskola hetedik osztálya. Somogyi Lajos osztályfőnök tartja az elméleti foglalkozást. — Amíg az idő engedi, minden szerda délután kiruccanunk — mondja —, kettőkor jövünk, ötkor megyünk. A gyerekek egyik része a vízen gyakorol, a másik a fűben ülve hallgatja az elméleti oktatást. Nem beszélgetnek egymással, mint az iskolában, az órák alatt. Nem kell rászólni senkire sem, hogy ne zavarja az előadást. Mindenkit érdekel a csónakismeret, legyen az fiú, vagy lány. Ha a testnevelési óra alól felmentést is kérnek, a Sió-parti foglalkozásról csak koMíg az újabb csoport elkészül az elméleti foglalkozásra, az osztályfőnökkel beszélgetünk: — Amíg eljutottunk addig, hogy a gyerekek már otthonosan érzik magukat a vízen, sokat- kellett tanulniuk: csónakismeretet, folyamismeretet, a holt vízen való közlekedést és a hajózási jelzéseket. mind-mind el kellett sajátítaniuk. Edzett gyerekeket nevelt fiaiból. A csónakokkal hosszú túrákat tettek nyáron is. Minden foglalkozás alkalmával feleveztek Sióagárdig, onnan pedig vissza. Jövőre már Kölesdig tervezik az utat. A szünidőben egy hetet tölkisebb kirándulásokat a környező hegyekbe. A múlt szombaton Öbányán voltunk. Mire a Nap a dombok mögött búcsút int, felszedelőzködik az osztály. Még egy pillantást vetnek a folyóra, a környező partraj aztán lassan elindulnak hazafelé; Mindenki egyre gondol: Bár már ismét szerda lenne! FERTŐI MIKLÓS Foto: BAKŐ JENŐ Ki tud gyorsabban megfordulni a csónakkai? Egy szőke hajú, alacsony fiú az első próbálkozó. A holt ág közepén áll a csónak. Mindenki leteszi az evezőket, csak a „vizsgázó” ügyeskedik. Néhány perc és a csónak orra puhán ütődik oda a part oldalához. — Bravó, Feri, nagyon jól csináltad — hangzik az osztályfőnök elismerő hangja a dombtetőről. — Egy öreg tengerész sem oldotta volna meg jobban a feladatot. Űjból kieveznek a víz közepére és egymás után csinálják végig az előírt gyakorlatot. tik a vízi alkalmatosságokat a vízből, és a gyerekek nekilátnak a munkának. — Itt, a Sió-parton neveltem igazi kollektívát az osztályból — mondja Somogyi Lajos. — Most már jól együtt vannak a fiúk és lányok az iskolában is. Kár, hogy hamar beköszönt a rossz időjárás, megszűnnek a Sió-parti kirándulások. Igaz, megoldjuk majd másképpen, csónak nélkül. Gyalog, vagy kerékpárral tervezünk Az idő lassan öt óra felé közeleg. Beeveznek a csónakokkal a vízről. Vége az oktatásnak, megkezdődik a karbantartás. Kieme„Beruházási gyakorlattal rendelkező mérnököt, vagy technikust keres felvételre az OTP Tolna megyei Igazgatósága”. (34) Olvassa, terjessze! A TOLNA MEGYEI Népújságot fiwTTnmtTmHfTnuTttimmi TTTTf ? tt? tv? ttt? t? it? ttttttvt. Sárközi Gyula: cA szingapúri ] táneúsné Kül- és belföldi gyártmányú háztartási villamos gépek. készülékek garanciális és garancián túli javítását vállaljuk a TOLNAI FÉMIPARI ÉS SZERELŐ KTSZ. Telep: Tolna, Ságvári E. u. 1. Telefon: 251. Vállalóhelyiség: Tolna főterén. Paks, Dózsa Gy. u. 34. Dunaföldvár, Kossuth L. u. 3. Telefon: 127. Felvevőhelyünk van a paksi és szekszárdi járás minden községében az fmsz. megbízottjánál. (6) ▼VTTV»wVTT*w1TTT»VTTTTTTVV»V»T'rV?'rTT*V*VV*TVTTWVVr*Wf**rVWVTVVVT — 76 — Pedig ha több tapasztalattal rendelkezett volna ebben a szakmában, amit köznyelven úgy hívnak, hogy kémkedés, bizonyára felfedezte volna minden este más és más maszkban hol az egyik, hol a másik páholyban szürcsölgetve whisikyjét. Dehát ő még nagyon kezdő volt ezen a pályán, mint ahogy azt Li úr véleménye is kifejezte. Szombat éjjel volt a legnagyobb forgalom a Vasmacskában. Olyankor egy tűt nem lehetett volna leejteni a bárban, olyan dugig volt matrózokkal. Egy ilyen szombat éjjel történt. Szokása szerint, amint befejezte a műsorát, egy kiszemelt asztaltársasághoz telepedett (most már kiismerte magát a sarzsik között, nem volt szüksége többé a pincéi- segítségére), és „elbeszélgetett” a tiszt urakkal, hogy aztán egymás- után felvigye őket a szobájába „egy feketére”. Hárman ültek az asztalnál. Három tiszt. Jack, a főhadnagy volt aznap éjjel a legmagasabb sarzsi az egész bárban. Vaskos, bivalyerejű férfi. Amikor Sári felállt, hogy Jack-kel szobára menjen, a másik kettő is felállt s ők is menni akartak. Jack előbb szép szóval próbálta lebeszélni őket szándékukról. De ők csak azt hajtogatták, — erősen illuminált állapotban —, hogy elsők akarnak lenni Sharynál. Jack-et elöntötte a méreg és a következő pillanatban két ökölcsapással leterítette társait, aztán felkapta Sárit a karjaiba és felszaladt vele a harmadik emeletre. — 77 — — Miért bántottad őket darling? Olyan helyes fiúk! — mondta Sári szemrehányóan. — Nem szeretem a konkurrenciát! A főhadnagy mackó létére hamar kidőlt az ágyban. Pillanatok alatt elaludt s olyan sípolva horkolt, mint egy vicinális gőzmozdony. Sári ott feküdt mellette s azon kapta magát, hogy megint a maláj fiúra. Babura gondol. Határozottan imponált neki bátor kiállása s amint maga elé képzelte sudár, bronztestű alakját, szabályos vonású arcát, amelyet csupán ferde szemei tettek kissé idegenné és talán érdekessé, azt állapította meg. hogy tetszik neki. Ekkor halk kopogást hallott, ami inkább kaparászásnak tűnt. Felült az ágyban és úgy fülelt. Szíve hevesebben kezdett dobogni. A kopogás megismétlődött. Most már hangosabban. Sári Jack-re pillantott, de az úgy aludt, mint akit főbe kólintották. — Tessék... — suttogta inkább, mint sem mondta. Nesztelenül lenyomódott a kilincs és megnyílt az ajtó. Bábu dugta be barna fejét a résen. Ujját a szájára szorította s úgy intette csendre. Gyorsan beosont és kulcsra zárta masa mögött az ajtót. Aztán mint az ángolna siklott be a fürdőszobába és behívta Sárit. A lány engedelmesen követte. — Hogy mertél visszajönni?! Ha Li úr meglát... — Pszt! Csendesebben! — csitította a maláj = 78 — fiú. — Fontos dologról akarni beszélni miss-szel... — Beszélj, Bábu, de gyorsan, mert felébred a vendégem s akkor jaj lesz mind a kettőnknek! — Nem félni miss, míg Bábu itt lenni — nyugtatta meg a maláj és Sári maga sem tudta miért, de megnyugodott szavaitól. — Bábu nagy titkot közölni miss-szel... Figyelni rám jól. A bajuszos tiszt, aki a múltkor félrehívni angol kapitányt, kémelhárító lenni és magát, miss figyelni minden este. Nagyon vigyázni magára, miss! Bábu itt lenni minden este a Vasmacskában és figyelni angol kémelhárítót és látni, rosszban tömi a fejét... — Te itt vagy minden este? — csodálkozott Sári, s ahogy elnézite a fiú izmos, kisportolt alakját, amelyen most egyszerű matrózruha feszült, úgy érezte, hogy ez a Bábu igazi férfi, akire bármely nő nyugodtan rábízhatja életét. — Nem félsz, hogy Li úr elcsíp? Halálra keres a pribékjeivel. Ha elkap, a másvilágra küld. — Nem lenni könnyű Bábut elkapni! — mondta a fiú büszkén és oly határozottan, hogy Sári el is hitte neki. — Bábu — hajolt közelebb Sári füléhez — partizán! Sári azt hitte, nem jól hall s ezért megkérdezte: . — Mit mondtál? Partizán?! — Pszt!... Igen, partizán, miss! Ezért lenni itt minden este... és még egyért... — Miért?
