Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-14 / 216. szám

1965. szeptember 14, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az elirányított 1RÁNYVONAT Az őszi csúcsforgalom elkezdődött. Minden vagonra, minden menelpercre nagyon kell vigyázni, hogy a legéssze­rűbben használják fel, és oda küldjék, ahol éppen szükség van rá. A jó vonatmenesztés, a fogadó- és indulóállomások együttműködése elengedhetetlenül fontos. Mert kevés a va­gon, sok az áru... És mégis ritkán múlik el nap anélkül, hogy valami ésszerűtlen dologgal ne találkoznánk. A múlt hét közepén a szekszárdi vasutasok legnagyobb megrökönyödésére, egy irányvonat érkezését jelezték. Nem az irányvonat érkezése, hanem tartalma, és menetiránya váltott ki nem éppen dicsérő jelzőket a szekszárdi vasuta­sokból. A harmincegy vagonos irányvonatot Adony—Duna-part állomásról küldték, folyamkavics-rakománnyal Bajára. A folyamkavicsot — sódert — egy bajai építkezésre irányí­totta a Kő- és Kavicsipari Tröszt. A 684 tonna sóder meg­érkezett rendeltetési helyére. Itt kirakták mind a harminc­egy vagonból és újból hozzáfogtak, hogy a vagonokat meg­rakják áruval — sóderral. Bajai sódert raktak negyven vagonba, így egy újabb irányvonat állott össze és a vonat elindult rendeltetési helyére. Az ésszerűtlen, — szaknyelven talán keresztfuvarnak mondott — áruszállítás eklatáns példájával találkozhattunk. Ha józan eszünkre hallgatunk rögtön kész a megjegyzés: Minek kell a Duna százhúsz kilométerrel feljebbi szaka­száról a sódert vagonokba leszállítani, amikor Baján a fel­használási helyén is van bőven, hisz ugyanez nap negyven vagon bajai sódert raktak vagonba. Ha erre azt mondják az építőipar derék munkásai, hogy csak az adonyi kavics jó a bajai építkezésre, leikükön száradjon. De engedtessék meg azonnal ehhez is egy megjegyzést fűzni. Ha már min­denáron ehhez az ésszerűtlen fuvarozáshoz fordulnak, akkor miért nem víziúton szállították a 31 vagon folyamkavicsot. Hisz egy valamire való uszályban nem harminc, hanem öt­ven vagon sódert is játszva elszállítanak. Ugyanakkor a harmincegy, illetve negyven vagont más áru szállítására lehetett volna állítani. No, nemcsak az építőipar ludas ebben az elirányítotf irányvonat-ügyben. A vasút, elsősorban Adony—Duna-part állomás, azután Baja állomás és végül a Központi Szállí­tási Tanács is osztozik a sikeresen elirányított irányvonal sikerében. — oOo — Nemcsak a vasúton történik azonban ilyen felesleges keresztfuvar. Nemrég a gerjeni komplejáró építéséhez hord­tak sódert. Nem, nem a Cerjen alatti Duna-mederböl, ha­nem egyenesen Gyékényesről. A kavicsot vagonba raktálc Gyékényesen, a vonat elhozta a szekszárdi állomásra, itt gépkocsikra lapátolták, azok elvitték a KÜV rendelésére a komplejáró építéséhez... Nyilván, hogy a kocsik ne járja­nak üresen, ezért Gerjenből a szekszárdi tanács részére hoztak sódert... Itt is az indok: csak gyékényesi kavics jó a komplejáró építéséhez... Még szerencse, hogy sokat be­szélnek az ésszerű fuvarozásról.-Pi­rié elkezdenünk megteremteni az egyházat, újjá kellene alakíta­nunk tanításait, nem annyira a kinyilatkoztatásból és a hagyo­mányból kiindulva, (figyelemre méltó ennek a dualizmusnak megerősítése, amelyet nemcsak a protestáns és ortodox egyházak vonnak kétségbe, hanem más te­kintélyes zsinati atyák is az első ülésszak folyamán, a „De fonti- bus" dokumentum vitájában! A szerző), hanem inkább evilági kö­rülményekből, amelyek között az evilági élet folyik, hogy új gon­dolkodásformákat, szellemiséget, szokásokat kezdeményezzenek, azon a címen, hogy keresztény­ségünkbe csak ma feltárt igaz­ságot olvasztanak bele, amely egyedül érthető koHink emberei számára. Nem meglepő, hogy újult len­dülettel indulnak ellentámadásra a szélsőségesen maradi körök, amelyek Xlh Pius alatt abszolút uralmat élveztek. Síri bíboros, aki annak idején a Pacem in terris eneiklika ellen fordult, ismét kürtjébe fújt és követeli hogy „egyesítsék Euró­pát a tévelygés és a gonosz elle­ni harcra”. Ottaviani bíboros, aki a zsinat jánosi ülésszakán ve­elkárhoznak azok a katolikusok, akik „a kommunizmusnak ked­vező mozgalmakhoz csatlakoz­nak vagy bármiféleképpen szö­vetségre lépnek a kommunisták­kal”. Az ellentámadás azokban az országokban is érezhető, ame­lyeknek képviselői a zsinaton bátor szavakat emelték. Az II Regno című bolognai katolikus lap tájékoztat egy hol­land jezsuita támadásáról a hol­land katolikus egyház ellen. „A holland egyház — írja a jezsuita cikke — legsúlyosabb válságába került a reformáció óta. Vitatják egyes alapvető ta­nításait, pl. a cölibátusról, a há­zastársi életről a liturgiáról, a gyónás szentségéről, sőt a „való­ságos jelenlétről” szóló tanítá­sokat. Megrendült az egyház te­kintélye. keserűség és nyugtalan­ság hulláma csap Róma felé. A papi és egyházi elhivatottság minden jóslaton túlmenően csök­ken, és nagy a veszély, hogy megszakad a kapcsolat Róma és Hollandia között.” Szembetűnő, hogy a holland jezsuita cikke éppen Alfrink bí­borosra akar csapást mérni, a reséget szenvedett, de az utolsó ülésszakon győzelemre tör, ismét fenyegetően hangoztatja, hogy zsinat egyik legbátrabb, leghaia­Mire fordítják a szociális-kulturális alapot? Jó tíz évvel ezelőtt egyik ter­melőszövetkezetben így véleked­tek a szociális-kulturális alapról; — Minek az? Ki kell osztani, azzal is több lesz a munkaegység értéke. — És ha valaki megbetegszik? — Az az ő baja... Akkor majdnem szenzációnak hatott, ha valamelyik szövetkezet a hosszan tartó betegségben szen­vedő tagnak munkaegységet írt jóvá. Hogy a tagokat üdülni, vagy éppen külföldi kirándulásra küld­jék, olyan meg nem is volt. Manapság már nincs olyan zár­számadás, amelyen ne számolna be külön a szociális-kulturális bizottság, hogy mire fordította ezt az alapot. A lehetőségek termé­szetesen mindenütt mások és má­sok, az erre a célra szolgáló anya­giak nagysága is változó. Mégis, a jellemző az, hogy a célnak megfelelően használják fel : a betegek, az öregek, a rászoru­lók segítségére, kulturális és sportcélokra. A szárazdi Búzakalász a kisebb szövetkezetek közé tartozik. Eb­ben a szövetkezetben az idén 57 ezer forintot fordítanak szociális­kulturális célokra, 14 OOO-rel töb­bet, mint az elmúlt évben. Ennek az összegnek nagy részét kimon­dottan segélyezésekre fordítják. Eddig öregek, betegek segélye­zése címén 2596 forintot fizettek ki. Pátrovics Jenőné például ha­vonta 260 forintot kap, addig, amíg a nyugdíjügye el nem inté­ződik, mert munkaképtelen, be­teg. Uzsák Józsefné férje meghalt, az asszony ott maradt, három is­kolás korú gyerekkel. A szövetke­zet — a szociális bizottság javas­lata alapján — úgy határozott, hogy Uzsáknénak havonta ICO fo­rint segélyt fizet, amíg a gyere­kek be nem fejezik iskolai tanul­mányaikat. Az elhalálozott Réti Henrik feleségének temetkezési segélyként 300 forintot fizettek. Kátai Ferenc szülési segélyként kapott 300 forintot. Hogy mennyire törődnek a mun. kából kiöregedett, idős tagokkal, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az idén 19 000 forint érté­kű természetbeni juttatást kap­nak. elsősorban kenyérgabonát. Az elmúlt évben például 11 rá­szoruló. idős tag kapott kenyér­gabonát. A szövetkezet az öregek segé­lyezése mellett a kulturális alap­ból igyekszik lehetőséget terem­teni a fiataloknak szórakozásra, sportolásra. A szövetkezet vállal­ta például a sportolók utazási költségeinek fedezését. Erre ez- ideig 4303 forintot fizettek ki. Az egész évi előirányzat 14 000 forint. Könyvvásárlásra — főleg szakkönyvekre — 1436 forintot fizettek ki ezideig. Újsá­gokra, folyóiratokra pedig 1391 forintot. (A Magyar Mezőgazda­ság például „hivatalból" jár min­den vezetőségi tagnak.) A szövet­kezet elnöke dániai tanulmány­úton járt a tavasszal. Az utazás költségeit — 4210 forintot — a szövetkezet fizette. A szomszédos, keszőhidegkúti Uj Élet Tsz-ben ugyancsak a lehe­tőségeknek megfelelően gazdál­kodnak a szociális-kulturális alap. pal. Ebben a szövetkezetben pél­dául ebből fizetik a betegek eset­leges felmerülő utazási költségeit. Szülés, házasság esetén 400 fo­rint segélyt ad a szöyetkezet, de ugyanennyit fizetett egy bevonuló fiatalnak, bevonulási segély cí­mén. Az utóbbi időben két ízben fizettek ki szülési segélyt, és a közeljövőben lesz esedékes egy házassági segély. Halálozás esetén a szárazárak­tól eltérően a hidegkútiak a teme­tés összes költségeit fedezik. Az idén egy alkalommal, a hirtelen elhunyt Komár József temetésé­nek költségeit fizette a szövet­kezet. A kulturális alap egy részét ki­rándulásokra fordítják. Legutóbb egy balatoni kirándulás 3000 fo­rintos költségeit fizette a szövet­kezet. A két szövetkezetből felsorolt példák azt mutatják, a szociális­kulturális alapot valóban, a ren­deltetésének megfelelően hasz­nálják fel. Az összeg nagysága szövetkezetenként változik, ki­sebb, nagyobb, és ennek megfe­lelően alakul az öregek gyámolí- tására, születésekre, házasságra, temetésre, a fiatalok — és az egész tagság — szórakozási, mű­velődési, sportolási lehetőségeinek megteremtésére jutó pénz. BI. BONYHÁDON IS LESZ hangversenysorozat ÁZ 1965-66. ZENEI ÉVÁDBAN Bcmyhád egyik legpezsgőbb kul­turális élettel rendelkező községe a megyének. Saját színjátszó cso­portja, énekkara, zenekara, pezs­dóbb tagjára, aki annak idején olyan élesen összeütközött Otta­viani bíborossal. Az utolsó ülésszak kezdetén tehát sötét felhők borítják a va­tikáni zisinat egét. A zsinat so­kat veszített újító lendületéből. Félő, hogy sorsát most már vég­leg eldöntötte az 1964. novembe­ri „fekete hét” fordulata és a római kúria ellentámadása a két ülésszak közötti időben. Az esetleges kudarc következ­ményeit nem könnyű értékelni, de máris nyilvánvaló, hogy nem­csak a katolikus világban, főleg annak haladóbb szektoraiban érezhető csalódás, hanem a pro­testánsok is egyre jobban elzár­kóznak. az ortodox egyház leg­befolyásosabb pátriárkái pedig a formális tiszteletadások ellenére egyre hűvösebbek. Kétségtelen, hogy ami az el­következő hetekben a Vatikán­ban történik, nem hagyhatja kö­zönyösen azokat az egyéneket, közösségeket és intézményeket, amelyek a jánosi időszakban és azután bizalommal párbeszédre készültek, kinyújtották kezüket. Most úgy látszik, hogy erre a kéznyújtásra nem kapnak választ. LIBERO PIERANTQZZl Ferkelt János kajmádi tehenész portréja Tizennégy éve dolgozik a Szek­szárdi Állami Gazdaságban. Fiá­val, a 17 éves Jánossal, 32 te­henet gondoz, — a legjobbak között emlegetik. Árvizes terü­letekről idekerült állatokkal fog­lalkozik. „Amit lehet, megtesz az ember.” Egy .héten egy sza­badnapja van. A váltást csalá­don belül oldják meg. A munkahely-változtatásról: „Nincs értelme a tekergésnek, egy szektort szolgálunk, minek törje, zúzza az ember a kis hol­miját. Csak az csavarog, aki nem szeret dolgozni”. Néha elmennek bálba a feleségével, a fiával és a leányával, de csak tízig, mert reggel háromkor kell kelni. Ed­dig a „Szabad Föld”-et járatta, most napilapot szeretne előfizet­ni. A politika és a sport érdekli az újságban. Uj lakást kapott. Nagyon meglepődött. „Hihetet­len volt. Azt gondoltam, azoké lesz, akik közelebb vannak a tűzhöz”. Negyvenegy éves, ki­lenc gyereke van. „Dolgozni kell, nincs mese” — mondja. Irta és fényképezte: Bakó Jenő gő színházi élete indokolja ezt a megállapításunkat és ha arra gon­dolunk, hogy néhány éve a fiók zeneiskola működésének a hatásá- ’ ra nőttön nőtt a zene iránt érdek­lődőknek a száma, akkor mégin- kább igazolva látjuk megállapítá­sunkat, A bonyhádi zenebarátok évek óta felkeresik a szekszárdi hang­versenyeket. Régi kívánságuk azonban, nevezetesen az, hogy ön­álló hangversenysorozatra kerül­jön sor a községben — eddig nem teljesülhetett. Kocsis Albert hegedűművészünk tavaszi hangversenye aztán végleg alapot szolgáltatott a községnek ehhez az igényéhez és ezért a Járási Művelődési Ház elhatároz­ta, hogy az 1965—66. zenei évad­ban önálló hangversenysorozatot hirdet, amelynek a keretében 4 hangversenyre Bonyhádon kerül majd sor, négy hangversenyt pedig Szekszárdon hallgathatnak meg a bonyhádi zenebarátok. A bonyhádi sorozat nagyvárosi színvonalat, óriási élményt ígér és így minden remény megvan ahhoz, hogy Bonyhádon is végleg kialakuljon a Bonyhádi Zenebarátok Köre. Szeptember 27-én Szekszárdon 'esz a sorozat első hangversenye, amelynek keretében az Állami Operaház kiválóságai: László Mar­git szoprán. Ilosfalvi Róbert tenor (Kossuth-díjas) és Katona Lajos bariton mutatja be művészetét Érsek Mária zongorakísérete mel­lett. Októberben a tervek szerint Ko­csis Albert ismétli meg nagysikerű hangversenyét ugyancsak Bonyhá­don. Novemberben a bonyhádi zene­barátok Fischer Annié háromszo­ros Kcssuth-díjasunk zongoraest­jét hallgathatják meg a megye- székhelyen és decemberben is Szekszárdra látogatnak majd Zempléni Kornél zongorahangver­senyére. Januárban és februárban Bony­hádon 'esz hangverseny Az egyik­nek a keretében a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola tanárai adnak ízelítőt felkészültségükből, febru­árban pedig Husek Rezső ad ön­álló hangversenyt. Márciusban a Tátrai vonósné­gyest hallgatják meg a bonyhádiak Szekszárdon és áprilisban Perényi Miklós gordonkahangversenye zárja be az idényt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents