Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-10 / 213. szám

\ 1965. szeptember 10. VOLNA MEGFEJ NEPÜJSÄG Gondolnak a jövőre is Az asztalon ^Aziny! csiklandozó illat betölti a kis konyhát, Szabóék ebédjüket fo­gyasztják. Nem illik a családot ebéd közben zavarni, de szíves vendéglátók, majdnem megsér­tődnek. mikor bejelentem, hogy elmegyek. — Inkább üljön le közénk. Egyen velünk, bár kirántott csirkével nem szolgálhatunk, de egy kis marhapörkölt is meg­teszi. Az uram főzte, borral — traktál Szabóné. Aki takaré­koskodik, nem élhet nagylábon. Kis, szoba-konyhás lakásban él a háromtagú család, a kere­set minden fillérét élére rakva. Takarékoskodnak. Bonyhádon nem újdonság a takarékosko­dás, minden második család­nak tekintélyes pénze áll az OTPrfiókban. Szabóék is be­osztó emberek. A férj 1800 fo­rintot, a feleség 1000—1100 fo­rintot keres. — Három éve élünk együtt, és amit itt lát, azóta szereztük. Nem volt könnyű, mivel hamar megszületett a kis „trónörökös-’ — mondja az apa, közben sze­retettel nézi a kétéves Jancsi­kát, akinek már felnőtt mód­jára áll a kanál a kezében. A lakás nagyon pici, de ízlé­sesen berendezték. Űj bútorok, ragyogó tisztaság. A kis konyhá­ban is minden katonás rendben sorakozik, pedig mindketten kora hajnaltól késő estig dolgoznak. Takarékoskodnak és dolgoz­nak. Pár év alatt megszerezték a bútort, a rádiót, a televíziót, és a legfontosabb háztartási gé­peket, csupán a megfelelő la­kás hiányzik. — Az is meglesz hamarosan, mór félig készen áll a falu vé­gén. Az év végére talán már beköltözhetünk. Eszter, a fele­ség beszéd közben is sürög-forog, tcsz-vesz a konyhában, egy pil­lanat megállása sincs. Jó fele­ség. rendes férj, ez az első ta­lálkozásnál mór megállapítható. Ez közhely ugyan, de igazság. Ma reggel is mindketten ötkor keltek. A férj az épülő házhoz ment dolgozni, a feleség elké­szítette a reggelit, kitakarított, elvitte Jancsikát a nagymamá­hoz, megfőzött. — Délután rendet rakok eb­ben a kis lyukban, utána ki­megyek a házhoz, segítek János­nak. Két hét szabadságon va­gyunk mindketten, ez alatt a kőművessel együtt a tetőt is felhúzzuk — mondja Eszter. Szívesebben töltöttük volna sza­badságunkat a Balatonnál, de előbb a ház legyen kész, aztán jöhet az üdülés. Lassan befejezik az ebédet. A férj segít összerámolni az asztalt, majd veszi sapkáját, el­köszön. — Jövőre, ha ellátogat hoz­zánk, már nem házra spóro­lunk. hanem a nyaralásra. Az is lehet azonban, hogy gép­kocsira! Amit egyszer Szabó János el­határoz, azt végre is hajtja. Három év munkájának ered­ménye a bizonyíték. Szabóék házával sfem_ ben csinos, kertes, villaszerű épület. Varga Béla lakja családjával és anyósával. Magam is megcsodá­lom a barátságos „kacsalábon forgó várat”. Csak Vargáné és édesanyja tartózkodik otthon. A férj dolgozik, késő este jön haza. Két gyermekük óvodában tölti a napot. — Szívesebben dolgoznék én is — sóhajt nagyot a fiatalasszony, de olyan náthát szereztem a múlt héten, hogy négy napig nyomtam az ágyat. Talán holnapután már kiír az orvos. Panaszkodik, hogy kell a pénz, ilyenkor mindig valami bajnak kell történni. Megmutatja a ház belsejét, ahogy a szobákon ke­resztül vezet, büszkeség sugárzik arcáról. Akinek ilyen lakása van, joggal büszke. — Miből szerezték? Vargáné mosolyog s tovább­vezet a másik szobába, onnan a konyhába. Édesanyja éppen a szennyes edényeket rakosgatja az asztalról, ök is ebéd után van­nak. Paprikiáskrumpli maradéka van a lábasban. Vargáné mint­ha megérezné, mire gondolok. — Sajnos, mi sem eszünk na­ponta pástétomot. Meg kell elé­gedni a szerényebb ételekkel. En­nek a háznak nagy részét is a takarékos háztartásból építettük. A fiatalok hat éve kerültek össze. A fizetésükön kívül jófor­mán semmijük sem volt. Taka­rékossággal kezdték ők is. Var­gáné édesapjának halála után el­adták a kis vityillót 60 ezerért, hozzátették a maguk kuporgatta kis pénzt és felépítették a házat. A további két év alatt beren­dezték. — Azért eszünk paprikás- krumplit még ma is, mert most is tervezünk. Úgy határozott a férjem, hogy gépkocsit veszünk. Igaz, nerhesak a férjem, hanem én is nagyon szeretném. Az autó árának fele már a betétkönyvben várja a további szaporodást. Vargáék szerint nem telik bele még egy év sem, és meglesz az új Skoda. Hat év ál­dozatos munkája van a házban és az OTP-ben. A havonkénti fizetések alkalmával könyvet ve­zetnek a háztartásról, és ebből nem marad ki a nagymama sem. A férj 2400, a feleség 1300, va­lamint a nagymama 600 forintja, filléres beosztással kerül a „pénz­tárkönyvbe”, hogy a takarékos családban ne szenvedjen hiányt senki sem, de a terv is sikerül­jön. ' • A takarékos *££8?®«. Vargáék családja nem h kivé­teles gyűjtögetőkhöz tartozik. Bonyhádon takarékos, beosztó emberek élnek. Fertői Miklós ÖREGEK TEGNAP ÉS MA F ezetéknevét talán maga sem tudta. A városban min­denki csak Janikázta az idős koldust, aki reggeltől estig a maga módján bekopogtatott a házakba. Az idős ember szigorúan betartotta a sorrendet. A világért sem fordulhatott nála elő, hogy egy héten két­szer jelentkezett volna ugyanabban a házban alamizsnáért. Voltak be­vezetett házai, ahol is­merősként fogadták. De másutt sem tagadták meg tőle az adományt. Janika nem volt válo­gatós. Éppen olyan há­lásan köszönte meg a két-három szem krump­lit, hagymát, avas sza- lonnavéget, mint a jobb falatot, bár ilyeneket csak a nevezetes ünne­pek után, a búcsú után vagy a disznóvágások idején kapott. Janika és a hozzá ha­sonló sorsú emberek, a szekszárdi alsótemető­sori szegényházak emlé­ke önkéntelenül vető­dött fel bennünk End- rődi Ferenccel, a szek­szárdi járás szociálpoli­tikai csoport vezetőjével folytatott beszélgetés so­rán, Párhuzamot von­tunk a mai öregellátás és az egykori szegény­házi lakókról való gon­doskodás között. Hány Janikához hasonló ma­gatehetetlen ember ten­gette életét a szegény­házban, hányán „tartot­ták fenn” magukat kol­dulásból. Milyen embert megalázó volt a neveze­tes ünnepek előtti lát­ványosan 'megrendezett adakozás, az uraságoktól levetett cipő- ruhaosz­tás. Ha az elmúlt 20 év alatt az égvilágon sem­mi más nem történt vol­na csupán annyi, hogy megoldottuk a magukra maradt öregekről való gondoskodást, már ez is óriási eredménynek számít, annak ellenére, hogy egy-egy község­ben még ma is akadnak magukra maradt öre­gek. Vannak magukra ma­radt öregek és sajnos vannak kirívó esetek, amikor a hálátlan fia­talok megkeserítik az öregek életét, de ezeket is más mércével mér­jük, mint a régieket. Az egyik községi ta­nács bejelentése alapján nemrég családi problé­mával volt kénytelen foglalkozni. A fiatalabb családtagok ugyanis szinte naponta jártak a tanácsvezetők nyakára a nagymama szociális ott­honi gondozásba vétele miatt, összeférhetetlen­séggel vádolták az öreg­asszonyt, akivel . nem tudtak kijönni. Panasz­kodásuk tulajdonképpe­ni indítéka pedig az volt, hogy meg akarták szerezni maguknak a szobát, amiben a nagy­mama lakott. Az öreg­asszony nem maradt magára. A társadalom vette gondozásba — a fiatalok költségére. Hal­lottunk olyan esetről is, amikor a magukra ma­radt öregek saját ma­kacsságuk miatt szen­vedtek. Nehéz éveket húzott ki egy idős há­zaspár a falutól, lakott területtől távol, szőlő­hegyi tanyájukban. Té­len csaknem betemette őket a hó. Néha élelem nélkül voltak és nélkü­löztek. A községi tanács többszöri ajánlására sem voltak hajlandók elfogadni a szociális otthoni beutalást. Egy hülés és súlyos beteg­ség kellett ahhoz, hogy maguk is belássák hely­zetük tarthatatlanságát. Végül is elfogadták a segítséget nyújtó kezet. Augusztus 20-a óta mindketten a Mázai Szociális Otthon lakói. A szekszárdi járásban a községi tanácsok ál­landóbizottságai, a tár­sadalmi szervek, a Vö­röskereszt, a nőtanács élénk figyelemmel kísé­ri a község öregjeinek sorsát Tolnán egy há­romtagú családról tör­tént gondoskodás a tö­megszervezetek bejelen­tése után. A járás 20 községében 121 elaggott, munkából kiöregedett nő, férfi ellátásáról gondoskodnak intézmé­nyesen. Azok számára, akik nem kaptak inté­zett elhelyezést, indo­kolt esetben évente egy- szer-kétszer pénzbeli se­gélyt utalnák ki. Sokrétű nálunk az öregekről való gondos­kodás, melynek egyik megnyilvánulása a nem­rég megjelent kormány- rendelet is. Ennek ér­telmében a járási és a községi tanács, a hely­beli tömeg szervezetek aktív hozzájárulásával napközi otthont létesít­het az olyan öregek ré­szére, akik öregségi já­radékot, vagy nyugdí­jat kapnak, és saját la­kásukban laknak. A szekszárdi járásban Tol­nán és Bátaszéken ter­vezik felállítani az öre­gek napközi otthonát, ahol tetszés szerint reg­geltől estig ott tartóz­kodhatnak és számukra egyszeri étkeztetést is biztosítanak. A beszélgetés Endrö- di Ferenccel a múlt egy kis epizódjának felvil­lantásával kezdődött. Az írás is a tegnapból indult, de már a holna­pot körvonalazza. POZSONYI ICNÁCNÉ ParadíicsoMszttrei Hat év óta a Paksi Konzervgyárral köt szerződést a faddi Lenin Termelőszövetkezet paradicsomtermelésre. Az idén 22 holdon ter­meltek paradicsomot, mely holdanként 170—180 mázsás termést ad. Felvételünkön a termelőszöv etkezet két kertészeti tanulója, Vecsei Borbála és Balogh Teréz. A termelőszövetkezet vezetősége a kézi munkaerő jó részét erre a munkaterületre irányította. Gyorsan telnek a ládák és a férfiak alig győzik kocsira rakni és szállítani a gyűjtőhelyre, ahonnan már egyenesen a konzervgyárba kerül. Foto: Bakó Jenő, SAMPION, a rendkívüli tenyészkan A tengelici Petőfi Tsz-nek van egy tenyészkanja, amire büszke az egész tagság, és a látogatók megcsodálják. A Sampion nevű apasertés ugyan­is rendkívüli méreteivel elis­merést vált ki mindenkiből. Az Állatforgalmi Vállalat egyik munkatársa, akihez Tengelic is tartozik sertés­ügyekben, úgy jellemezte Sampiont, hogy az nem is kandisznóra hasonlít, inkább talán vízilóra. Sampion fajtája: nagy an­gol sertés. Hosszú törzsű, oly­annyira, hogy bár sovány, mégis 360 kiló. Kétéves, sze­líd, sőt lusta, illetve azért szeret feküdni, mert a lábai nem bírják hatalmas testét. A Petőfi Tsz törzsállatenyész- tő gazdaság, ezt a kant öt­hónapos korában kapta Sári- besnyőről. Angol importanyag­ból választották ki. Igen jó, hogy az utódai öröklik legjellemzőbb tulaj­donságát, vagyis hosszú tes- tűek. Szaknyelven úgy mond­ják: az utódoknál nagy a fej­lődési energia. Például egy kansüldőfalka, amely négy­hónapos. átlagosan ötven ki­lós süldőkből áll. A szövetke­zet szakemberei mondják, hogy héthónapos kansüldök elérték a mázsás súlyt, ennek a hatalmas apaállatnak az utódai közül. Sok utóda ke­rült más szövetkezetekbe, pél­dául kocasüldő Dunakömlőd- re, Tolnanémedire, Izménybe, Mözsre és Szekszárdra, kan­süldő pedig még több helyre. Sampion utódaiból néhá- nyan hízékonyság-vizsgálaton vannak, jelenleg Hőgyészen. Szakszerű tenyésztői munká­val felmérik, milyen a Sam- piontól származó sertése* takarmányértékesítő képessé** ge.

Next

/
Thumbnails
Contents