Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-10 / 213. szám
1965. szeptember 10. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄÖ Megválaszolásra váró kérdések: Hz állami dotációról, a traktorok áráról, a bankról, a művelési ágváltoztatásról U» npfalánfán a földművelés- 690 ezer forintba kerül. Egy koca túlzás, de az is valószínű, hogy IIŰ ll&iűlűlllűll ügyi miniszter férőhelyének az ára tehát 22 700 rengeteg ebben az igazság. Job- megkórdezné tőlem, hogy mi volt forint. A bankhivatalnokkal együtt bán oda kellene figyelni a pénz- az utóbbi időben a legmeghökken- mások is feltették a kérdést: Mi- ügyletek lebonyolításával kapcso- tőbb élményem, akkor elmesél- kor térül meg ez az egy kocára latos panaszokra, hiszen az át- ném neki a madocsai tsz-elnök jutó igen nagy építkezési költ- szervezés óta hazánkban kineve- esetét. Ehhez a madocsai termelő- ség, vagy megtérülhet-e egyálta- lődött egy kulturált, széles látószövetkezeti elnökhöz bement egy Ián? körű, jó megjelenésű és igen alkalommal az egyik szövetkezeti ^ rokonszenves termelcszövetkezeti tag és ezeket mondta: „Maga fí ÍQ7-PlfllPII PflVPHL'PIlt^ ve‘ vezetőgárda. E gárdáról bűn felmegkárosította a madocsai népet, M lot «HUUII liy f bUAblll zetők tételezni, hogy megalapozatlanul, több mint kétmillió forintot vett számtalanszor elmondják, hogy a szélnek-világnak beszél. S ha e ki a zsebünkből. Azt hiszem érzi, létfontosságú mezőgazdasági erő- gárda oly gyakran hangoztatja a tehát, hogy mennyire teher a ma- gépek, véleményük szerint, sokba túl bonyolult munkamódga jelenléte a tsz-ben.” kerülnek. Azzal érvelnek, hogy a szerét, * akkor e munkamódszer , ,, . . mezőgazdasági erőgép egyáltalán fékező, érdes felületeit miért nem Elgondolható, hogy ezek a sza- nem nevezhető luxuscikknek. i„h„t t.siszoiniz Mée tavalv tör- ’vak megdöbbentették és le is Furcsa tehát, hogy ennek ellené- tAnt. a Tolna meevei tsz vezetők hangolták a tsz elnökét. Az az re az MTZ-traktomál egy lóerő ^ká.^ tnácSSin a ^^ ÄcfLÄÄocS í SS ZJSTJSSÍZ* szül működött, a közös Csáky szál- titok, hogy a termelőszövetkeze- mája volt, a vezetőség nem tudta takre háruló teherviselés nem tűikéiben tartani a dolgokat — a zottan tesz különbséget, holott az tagok jártak jól, mivel állami adottságok között oly nagy eltédotációt kaptak, jövedelmüket ki- rések is vannak, hogy Mőcsény- az epizouor aeseru s egészítették a népgazdaság pén- ben például egy traktor árát 50 7°ln3, mogyeben ma 1S em" zéből. A bíráló madocsai tsz-tag hold búzatermés fedezi, ugyanezt hsgetak.S a, megvalaszolasra vá- véleménye szerint tehát Madocsa a traktort Mözscn, Szentgálon stb. ro k<frdest így teszik fel: Miért számára kész büntetés a hozzá már csak 25 hold búzatermés. van kiszolgáltatva a tsz a bank értő, a közöst kézbentartó veze- kénye-kedvének? S mivel ez elég tés, mert ha ez a vezetés „ügye- Mindennek megvan a maga általános vélemény, célszerű vele sebb” és elnézőbb lenne, akkor a oka és magyarázata, s az itteni számolni, s mint létező, megol- madocsai tsz is kaphatna dotá- Tolna megyei tapasztalatok bir- dást igénylő problémával, vele ciót, ám, mert az elnök nem elég tokában szinte kötelező leírni, foglalkozni. „ügyes” és nem elég elnéző, ezért hogy a szövetkezeti közvéleményt megkárosítja a tagokat. zavarja, idegesíti, hogy az előbb tetésre jutottak, hogy nem csoda, ha nem tekintik őket a fiókok felnőtt partnernek, hiszen lám, a fejétől büdösödik a hal. Ezt az epizódot keserű szájízzel itt . ,. Kisebb jelentőségű, Nyakatokért __logika? Lehet. -.““K S“ M. <Om probléma M indenesetre gondolkodásra késztető tény a dotáci jelenlegi formája, mert a gyengébbek szomszédságában lévő jobb tsz-ek tagjait időnként valósággal demorali. zálja. S ha már ezeknél a megvála de a maga he- a művelési ágváltozással járó tortúra. Senki nem vitatja, hogy a szántóföldek védelméről szóló törvényt be kell tartani és tartatni. De nem furcsa, hogy gyakran, éppen a termelcszövetkezeti vezetőkről tételezzük fel, hogy e okokra a tsz-tagok és vezetők jelenleg még nem kapnak kellő, kielégítő magyarázatot. S itt most tényleg nem arról van szó, hogy a forrófejűek, a demagógok pozícióit erősítsük. Annyi csupán a szándék, hogy a szá--- - . -- .. — - molgató, az összehasonlításokat , . , .,, . , . , szolatlan kérdéseknél tartunk, végző, a nagyüzemi gazdálkodást torvenvt meg akarják sértem akkor nézzünk szejjei még job- saját édes gyermeküknek tekintő N*m, ^zerubb mkabb bán. Előtte tálán azonban, ne- tsz-emberek meditációja, a nyílt- azt feltételezni — es igazságosabb hány mondat erejéig,^ érdemes s^g és az őszinteség jogcímén is —» hogy a. termelőszövetkezet utalni arra, hogy az átszervezés nyilvánossiágot kapjon. Már ez is elnöke, főagronómusa, éppen nép■’?, Pár esztendő. Ez idő eiőreiépés, mert hiszen ez a nyil- gazdasági érdekek szem előtt tar- alatt formálódott a szövetkezet: v/.no„X, eovútta1 dingnózi-j az gazaasagi erntneK wm élet. sok dolgot maga az élet is aztán ^ tórd^fhogy’ mi- tósáva1’ óhajtja 3 szfntóna^ reformált, alakított, sok dologról j j a lehetőségek nősített, de szántónak egyáltalán vegervenyesen megállapíthatjuk, el6tt tartályai, milyen le- nem alkalmas földterületet füvehogy jó, némely pontokon viszont kihegveződtek, s előtérbe tolakodtak olyan problémák, amelyekre az átszervezéskor még gondolni sem lehetett, és amely abban az időben minden tekintetben helyénvalónak látszott: elő- relendítette, előresegítette a termelőszövetkezeti mozgalom ügyét. Ennyi már csak azért is idekíván- . kozik, hogy mellőzni lehessen azoknak az okoskodását, akik még ma is szeretnek a sorok között olvasni. hét az orvoslás. Egy bizonyos: nem alkalmas földterületet füvesíteni? Mórágyon például minden sokkal jobb tudni, hogy miért józan érv amellett szól, hogy kö- kerül többe a mezőgazdasági rülbelül 3—400 hold „kinevezett” erőgép, mint a luxuskocsi, mint szántó, minden további nélkül, esetleg tévhitben, vagy abban a legielő legyen. Miért van ennek meggyőződésben élni, hogy mond- oly sok akadálya? juk velem, a termelőszövetkezeti elnökkel senki nem tartja szükségesnek közölni a valóságos helyzetet Olyan vezetővel még soha nem találkoztam, amelyik a Magyar Szekulity Péter Hangulatmozaik a RÖVIKÖT-telepr Néhány hónappal ezelőtt a RÖV1KÖT szekszárdi lerakatának dolgozói különböző hírekből arról értesültek, hogy telepüket átszervezik, és ez jónéhány embernek az áthelyezésével jár együtt. Azóta bizonytalanságban élnek, hangulatukat erősen befolyásolja, hogy végleges döntés még nem született ügyükben. A telep vezetői és a megye illetékesei pedig azon munkálkodnak, ha valóban szükségessé válik az átszervezés, úgy oldhassák meg, hogy ne sértsék vele sem a népgazdaság, sem a dolgozók egyéni érdekeit. Ez persze huzamosabb időt vesz igénybe, az emberek közben, belefásultak a sorsuk miatti aggódásba, kicsit megrendült a bizalmuk is, bár reménykednek a kedvező döntésben. Felkerestem őket a telepen, beszélgettem velük, lerögzítettem amit elmondtak. A kép amely néhány hónapos várakozás alatt kialakult az emberekben, ízelítőt ad arról, hogy innen-onnan kapott értesülések milyen furcsa mozaikképpé alakulhatnak. Az irodában — El sem tudjuk képzelni, tűk a hírt, hogy átszerveznek hogy mennünk kell! — mondja egy bennünket, —kontráz egy magas piros blúzos asszony. Amikor ide- karcsú. kerültem, akkor mentem férjhez. De kiktől? Először idegenekakarja beütni a fejét az ajtófélfába kimenet. — Mert ezek csak felvonulási Mast meg mar akkora a fiam, ... , ... , ,, .. , T... „„„ i „i, Ln:.in' if ’ tol, a varosból hallottuk meg Jot- hogy meg kell hajolnia, ha nem , , , , ., . , , . . . tek a teherautóval be, es kérdezték. hallottuk-e már? — Mindjárt összefutottunk, kér- épületek. Ideiglenesen húzták fel deztük egymást. Senki nem tudott őket, amikor a raktárt építették, semmiről. Amikor építettek itt. Vizesek, egészségtelenek. Az idén úgy dolgoztunk, hogy az ablakon talán új irodaház építésébe kezd- befröccsent a malter. Letöröltük tek volna, megvoltak már a tér- az asztalt, és kész. Mennyit várvek is. és a fedezet. Ehelyett kap- tunk az aszfaltozott útra is! A raktárban Azt mondták, elhelyeznek, ha A munkánkat dicsérték, minket szükséges. Hová, kérdem én, hová meg áthelyeznek? Szekszárdon? Hiszen közismerten — Mi egyszerű emberek vakevés a női munkaerőnek a hely. gyünk, a mi életünk nem fontos Még ezt is megszüntetnék? Vagy senkinek? Ha valaki elhatároz va- Pécsre menjünk dolgozni, adjuk lamit. azt akkor is végrehajtják, el a házat, kezdjünk új életet? ha ésszerűtlen? — Félévkor elsők lettünk a há- — Aki itt kezdett, annak majd rom lerakat kö2rti versenyben, mindegyike reumás. Fűtőtest alig Dicsérő oklevelet kaptunk, pénz- két éve van, üvegfal az átvevő- jutalmat azért nem mert értéke- irodában ugyanannyi ideje. Törlés csak év végén van. De az el- tűk a hideget, tapostuk a sarat, múlt évben a mi munkánknak most már úgy-ahogy rendbejöttek erős része volt abban, hogy a a munkakörülményeink, hát kezd- vállalat elnyerte a kiváló címet, jünk máshol? Röviden ennyi a vélemények csokra. Az indulatok forrnak az emberekben, mert információik elég hiányosak. Megnyugtatásukra szeretnénk elmondani, hogy akik ismerik a gondjaikat, azoknak egyáltalán nem közömbös a sorsuk, és ha döntésre kerül majd sor, az ésszerű vonatkozások mellett elsősorban az emberieket tartják szem előtt. Kérik a türelmüket, és azt, hogy bízzanak bennük, igyekeznek a legmegfelelőbb eljárást megtalálni. MOLDOVÁN IBOLYA Szóval folytatnánk: A minap Nemzeti Bank tsz-ekkel kapcso- a bonyhádi járásban, egy megbe- lat08 pénzügyleteiről elismerően szélésem, szomszédom, a bank- nyilatkozott volna. Ezzel szemben hivatalnok, a vitát alátámasztan- minden második tsz-vezető azt dó, érdekes számításokat végzett, állítja, hogy a banki rendélke- Kimutatta egyebek között, hogy zések és szabályok igen sokszor van olyan sertésfiaztató, amely bénítanak, gúzsba kötnek. Való- az állami támogatást leszámítva, színű, hogy ebben azért sok a Eleiem a munka •.. Termelési tanácskozások a mezőgazdasági üzemekben Az állami mezőgazdasági üzemekben szeptemberben mindenütt megtartják a harmadik negyedévi termelési tanácskozást. Ezzel egyidejűleg sor kerül a szakszervezeti taggyűlések lebonyolítására is. Annak érdekében, hogy a dolgozók minél átfogóbb képet kapjanak, egy-egy gazdaságban újszerű módon kerül sor a termelési tanácskozások megtartására. Hőgyészen például kis termelési egységekben 12 helyen szakmánként beszélik meg a vezetők á dolgozókkal a tervteljesítés jelenlegi állását, és a termeléssel kapcsolatos tennivalókat, feladatokat. Ezzel a módszerrel feltehetően nő majd az úgynevezett általános aktivitás, hiszen az állattenyésztők elsősorban a sajátos állattenyésztési feladatokat beszélik meg, a növénytermesztés, a gépesítés, stb. dolgozói megintcsak a maguk szakmáját érintő kérdéseket vitatják meg alaposabban. A termelési tanácskozást eddig egyébként több üzemben már meg is tartották. Huszonnyolc évvel ezelőtt egy félénk gyereklányt vitt be az édesanyja a Tolnai Selyemgyárba. Azóta a félénkség elmúlt, asszony lett a lányból: Bolvári Józsefnének hívják. Emberek és üzem kibontakozása, felemelkedése a felszabadulással kezdődött. Erről így emlékszik: Abban az időben a munkások, ahogy az üzemben dolgoztak, fapapucsban, vizeskötényben, úgy siettek délben ebédelni. A hazafelé vezető úton, ha nem látták is az emberek, tudták, most mennek a selyemgyáriak. Olyan messze érződő, átható szaguk volt. Hírből sem ismerték akkor a mosdót, s más szociális létesítményeket. Most nem lehet megismerni, ki dolgozik a műhelyben, ki irodában, olyan csinosak, ápoltak, jól öltözöttek. A két évtizede adódó fejlődési lehetőség teljesebb kihasználásért folytatott harcban mindenütt ott látható ez az energikus, de mindig szívesszavú, örökké segítőkész asszony. Közel másfél évtizede párttitkár, s e fontos társadalmi elfoglaltság mellett munkahelyesem könnyű, hiszen több mint 700, főként munkásnő gondját, baját viseli szívén. És, hogy jól, ezt mi sem bizonyítja jobban: országgyűlési képviselőnek választották. Ilyen nagyfokú bizalom megnyilatkozása láttán lehet-e kételkedni szavaiban: Nagyon szeretem az embereket, szinte életelememmé vált gondjaikkal, bajaikkal törődni. A képviselőséggel pedig a saját gondja is nőtt. Most már nemcsak az üzem, hanem több község — Tolna, Fadd, Mözs, Fácánkert — többezer lakója számít rá. Most éppen a faddiak segítségei kérő levelét látom az asztalán. Az iskolába járó gyerekek és a különböző vállalatoknál dolgozók utazási problémáit kell megoldania. Fácánkerten az állomás áthelyezését kell szorgalmazni, segíteni kell, hogy a művelődési ház építését befejezhessék. Bogyiszlón, Mözsön a tanácsülésre várják a képviselőnőt. — Hogy bírja mindezt, mikor az üzemben is van elég tennivaló? — A községekben általában este vannak a megbeszélések, akkor már az üzemben nincs dolgom. S mivel a vállalat vezetői is segítenek — kocsit qdnak az utazáshoz —, jut idő családlátogatásokra is. A személyes beszélgetéseket — megtanultam — nem helyettesítheti még- annyi gyűlés, beszámoló sem. — De engem is meglátogatnak. Még vasárnap is felkeresnek. SZTK-iigyek, elhelyezési problémák, nyugdíjpanaszok, és még ki tudja, mi minden kerül ilyenkor terítékre. — Mikor van a képviselőnek magánélete? — A reggel az enyém egészen, s azt az unokámnak szentelem. Valóságos felüdülés számomra. De ő erősít, ha néha nagyon is elfáradok. Az otthon is ad gondot, bár ennek — nagy szerencsémre — nagy részét az otthoniak igyekeznek levenni a vállamról. Szavaival élve mindez egy kis töredéke munkájának, két országgyűlés közt, de benne van az, amit búcsúzóul mond: Életem a munka, a kisunokám és az otthon. Boldog vagyok. (i—ej
