Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-08 / 211. szám
19ÉE. szeptember 8. toitís meg'tpt vwtrjs/fö 5 GÉPEK A HATÁRBAN Ezen a felvételen a mórágyi Rákóczi Tsz szerelőjét látjuk. Kicseréli a vetőelemeket. Jellemző, hogy az őszi vetésekre való felkészülés központi alakjai a mesteremberek. A technika térhódításával a mezőgazdaságban is a műszaki gárda felkészültségén múlik, hogy idejében kerüljön lebonyolításra a különféle munkák sokfélesége. Aztán a vetés megkezdésekor ismét a traktorosok kezébe kerül a. vezénylőpálca. Ez a főpróba: megállapítják, hogy minden rendben, a gép kijavítva, s Mórágyon is kezdődhet az őszi vetés. A szövetkezeti gazdákat rengeteg fáradtságtól kíméli meg a gép, de még így is nagyon sok a tennivaló most, amikor megkezdődött az esztendő legszebb, de egyben legtöbb szorgalmat igénylő munkája, a vetés, és a gazdag termés betakarítása. HARAGBAN — Ott a szürke ház mellett, a másik soron, ott laknak a Mesterék. Csak menjenek, megtalálják őket, egyszerű. A Mester néni ügyében jönnek? — Öt keresnénk. — No, csak kapják le mind a tíz körméről mind a kettőt! Megérdemlik! — fűzik az útbaigazítás mellé a szavakat. — Így bánni azzal a szegény asszonynyal! Lelketlenek ezek a mai fiatalok. Mennyit törődött velük, áldozott rájuk. Aztán ez a hála! No, szép dolog. Szidják le őket, de nagyon! A gyerek, az tabu! Fehér haját kendő mögé rejti'. Kék színű patakokként futnak kezefején az erek. Idegesen meg- megremegnek a görcsös ujjak, ahogyan válogat a fényképek között. Mindet mutatni szeretné, mindet egyszerre, — mert azok, akik a képről mosolyognak, mind egyformán kedvesek szívének. A tiszta szobában ülünk. A falak fehérre meszelten világítanak. A sárgára eresztett padlón, olcsó, tiszta szőnyeg nyújtózik, több csíkban. A szögletesre vetett ágy fölött is családi fényképek, középen pedig a képkeret szentképet ölelget. — Hét gyereket neveltem fel. Hetet. .. Tessék, ez itt a legnagyobb lányom, ez meg tani ióné, Dombóváron, mellette a férje. . . — És előkerülnek lassan az unokák is. Tizen vannak összesen. Egyikre büszkébb, mint a másikra. Szép gyerekek, csuda szépek. A gyerekek. . . ök voltak mindig a „tabuk” a családban. A tabuk, — a szentek, a sérthetetlenek, akiket ütésre lendülő kézzel nem volt szabad érintenie még Mester Józsefnének, az édesanyjuknak sem, s különösen nem abban az időben, amikor még csak' nyiladozott az értelmük, amikor még csak úgy térdmagasságból szemlélhették a körülöttük kavargó életet. Mester József, bolondja volt mindig a gyerekeinek. Imádta valamennyit, egyformán, őrülten, mélységes rajongással. Hát még az unokák! Ha lehet fokozni a rajongást, akkor 'ők ketten úgy csüggenek az unokákon, úgy, olyan elnézéssel, megértéssel, dédelgetéssel, úgy, ahogyan csak nagymamák és nagypapák tudnak, amilyen mély ragaszkodással csak ők képesek. „Fojtogatott, meg leköpött" — Mert rászóltam, hogy ne 'üsse azt a gyereket! — kezdi Mester néni. — Persze, ami igaz, igaz, mondtam én neki mindent, hogy te ilyen, meg olyan! Ha ideges vagy, azt ne a gyereken öntsd ki. Meghasad a szívem, úgy bánt, amikor ráemeli a kezét. Aztán ő, az Ica, a menyem is visszaszólt és leköpött. — Akkor lépett közbe a fiam. Hogy ne szóljak mindig az ő dolgukba, ne mártsam magam mindenbe. Jutott neki is, nem mondom, tőlem sok mindenféle keresetlen beszéd, dehát én is ideges voltam. Ne bántsák, ne üssék a gyereket. Olyan aranyos, szép kis teremtmények, meg aztán beteg is volt és mégis üti. Hát anya az ilyen? Így szó szót követett, s a fiam nekemugrott, s fojtogatni kezdett. — Este aztán összekapott a két fiam is. Egymásnak estek, alig tudtam szétválasztani őket, mert a másik számon kérte, hogyan mert kezet emelni rám, fojtogatni amaz. . . — Most aztán így élünk itt, haragban. Pedig. . . Pongyola meg öltöny Pedig az első időben szépen megvoltak. Vállalták a két fiatalért — a fiukért, a Józsiért, meg a kis menyecskéért, az Icáért — még azt is, hogy szájra veszi őket a Béke-telep. Mert először nem voltak összeesküdve. Ott laktak, ott szorongtak már akkor is, szinte egymás hegyén, hátán, éppen úgy, mint most, a szoba-konyhás kis lakásban. Aztán elköltöztek... Az első gyerek az Alföldön született, s amikor elutaztak megnézni az unokát, ők mondták, ők, a nagyszülők, hogy a csöppséggel nem lehet ilyen helyen lakni. Lehetetlenség, hiszen az égboltozat tekintgetett be a tanyai fészer tetején. Akkor költözött vissza az Ica, meg a Józsi, a csöppséggel együtt. — A másik menyem is kapott egy matlaszé pongyolát, hát vettem az Icának is. Igaz, neki csak ilyen, egyszerűbb jutott, mert még a fiamnak is én vettem meg á rendes öltözet ruhát, amiben elmehetett aztán esküdni. Először jól voltak, amióta a második gyerek is megvan, rengeteget veszekednek. És a gyerekeken töltik ki a dühüket. Én nem értem, mi lett ezzel az Icával... Próbára teszi őt az élet A kamra ajtaja kulcsra zárva. Hasadékán fény türemlik ki a nappalba. Itt lakik, a konyhából nyíló kis helyiségben ifj. Mester József és családja. Az asszony — az Ica —, szélesre nyitja az ajtót. A gyerek nyöszörög, a kopogtatásra ébred. Az anyja egyik kezével csitítja, a másikkal meg a pongyolát fogja össze magán. Négyen, ebben a csöpp, ablaktalan kamrában. A nagyobbik beteg, azért vannak itthon, ßokat betegeskednek a gyerekek. Elkapja egyik a másiktól a bajt. A gyárban sem szeretik, hogy Ica állandóan otthon marad, de hót muszáj. Ica vékonyka teremtés. Alig néz ki belőle a két gyerek. A szűk szoba — ahol főz, mos, étkeznek és az éjszakát töltik —, ahogyan lekattintja a villanyt, sötét árnyként lapul a háta mögött. Valóban nagy próbára teszi őt és türelmét az élet! Most halkan mondja a szavakat, szinte hihetetlen, hogy ocs- mány szó és tett is felszabadulhat ezekről az ajkakról. Leszídni. „lekapni a tíz körméről” — milyen egyszerű is volna?! * Három család és egy súlyos beteg fiatalember szorong a kis lakásban. Egymás sóhajtását is kénytelenek meghallani. Még a másik gondolataiba is beleszólnak, akarva, akaratlan; a jelenlétükkel is. A körülmények — a sok-sok eevmásba kapcsolódó napok, percek láncszeme. Az apró, keserű — előbb visszafojtott, majd gátlástalanul felbuggyanó — indulatok, tűrések. . . Milyen komplikált, sokrétű, széles skálájú az emberi élet, a sorsok alakulása. S mégis?! összecsaphat annyi gond, annyi probléma, annyi hullám egy gyerek fölött, hogy indulatait a szülőn vezesse le?. .. MÉRY ÉVA A kölesdi téglagyár munkásokat keres kocsitolói munkakörbe. Bérezés teljesítmény alapján. Jelentkezni lehet a téglagyár irodájában. Munkásszállást biztosítunk. (30) A megye egyik legjobb közös gazdaságában a Zomba-szentgáli termelőszövetkezetben is az erő- és munkagépek sokfélesége uralja a határt. íme, így néz ki napjainkban a burgonyaszüret. A krumpliföldön traktor halad, maga után húzza a burgonyaszedőt, és a gyalogerőre már csak a gumótermés összeszedése vár. A széna betakarítását jórészt szintén a kézi erő kikapcsolásával végzik. A rendsodró hasznos, ügyes szerkezet. A traktor után akasztják, a gép megindul, és máris sorakoznak egymás mellé a rendek. A rendsodró, ha kell, akkor megfelelő szögbe* állítva, forgat és szárít.
