Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

1965. szeptember 29, fOLRft MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 100 % alatt Szőke fiú I csak toét 1 _____I honama nol­h ónapja dol­gozik teljesítménybérben, — Mennyit keresett az elmúlt hónapban? — Nyolcszáz forintot; — Szakmunkás? — A nyáron szabadultam. — Hány százalékot teljesített? — Úgy ötven és hetven között. Nem tudom pontosan. — Mennyit keresett volna, ha eléri a százat? — Legalább ezerkétszázat. — Nehéz elérni, vagy tudná teljesíteni maga is? — Ha rákapcsolnék, biztosan. A Szekszárdi Faipari Vállalat­nál, ahol kárpitos, április óta teljesítménybérben dolgoznak, öt nem fogadta be a brigád. — Miért? — Azt mondták, az első hónap próbaidő. Én ötvenöt százalékot értem el. „Nincs szükségünk még egy lógósra” — így utasítottak el. — Ha tudta, hogy ettől a hó­naptól függ. hogy bekerül-e, mi­ért nem igyekezett? Vállrándítás, csend. — Jobb lenne a brigádban dol­gozni? — Jobb, mert ott kell. — Ha egyéni teljesítményben van, akkor nem? — A keresetemmel magam gaz­dálkodom. Otthon nem kérik, a bátyáim is keresnek már. Ha ke­vesebbet kapok, kevesebb megy a takarékba. Van már háromezer forintom. — Mire gyűjt? Motorra? — Nem. Csak úgy. Feleletei kurták, feszeng a szé­ken. Kellemetlen számára a be­szélgetés, mint ahogy bántja az is. hogy a brigád lógósnak köny­velte el. De szavai és cselekedem tei közt könnyű felfedezni az el­lentmondást. — Ha akarnék, tudnék gyor­sabban is dolgozni. — Kinek jó az, ha kevesebbet keres? Rándít a vállán, hallgat. A pénzkereset még nem kényszer s—'mára, nem megélhetési forrás. Er ni akkor is kap otthon, ha nem visz haza egy fillért sem. Nem vették be a brigádba? Ez kelle­metlen, de ő nem könyörög sen­kinek. Legfeljebb még úgy sem igyekszik. Kinek árt vele? Ter­mészetesen elsősorban magának, de az üzemnek sem mindegy. tozást. Valahol benne is kell hi­bának lenni, amit el is ismer, de csak szóban. Gondolatban láza­dozik. Hogy egy kicsit többet jár az udvarra cigarettaszünetet tar­tani, mint más? Elvégre most sza­badult, nem hajthat úgy, mint a felnőttek. Nehéz is megszokni a munka állandó ritmusát a kötet­lenebb tanulóélet után, ez biztos. Az üzem vezetője is elismeri, hogy az ipari tanulóknál a na­gyobb súlyt a tanulásra fordítják, a gyorsaságot a termelés üteme diktálja majd. és a több kereset iránti vágy, ha már felnőttként dolgoznak. Hibáztathatjuk-e a brigádot, amiért nem próbálta megformálni T I-t? Nem. Hogyan vállalhatnák valakiért a felelős­séget, aki semmi jelét nem mu­tatja, hogy közéjük akar kerülni? Bár kéthónapi munka kevés en­nek megállapításához, de T. I. itt volt ipari tanuló, így régebbről ismerik. A lehetősége megvan ar­ra. ha tévesen vélekednek róla, bebizonyítsa az ellenkezőjét. Sen­ki nem akar kéthónapi munkája után végkövetkeztetéseket levon­ni. De ő sértődött, elvágyódik. Pestre akar menni. Ez a köny- nyebb megoldás, az a nehezebb, amelyet E. L. választott, ö is kapott figyelmeztetést, pedig ő régi szakmunkás. De a vállalat­nál csak két hónapja van. — Dombóvárról kerültem ide, ott nem volt teljesítménybérezés. Itt mindjárt öt forintba soroltak, de megmondták, ha igyekszem, emelnek. Ennyi pénzért igyekez­zek? Ötvenkilenc százalékom volt. — Mennyivel keresett keve­sebbet? — Nem is érdemes beszélni ró­la. Minden százast megérzünk, fi­atal házasok vagyunk, egy éve nősültem. Modora kicsit fölényes, kezén nevének tetovációja. — Azért kell, mert boxolok, egy erősebb ütéstől ha elfelejtem, hogy hívnak, csak idenézek. Nevet, várja a szellemesség ha­tását. — Hiány éves volt, amikor csi­náltatta? — Tizennégy. — Ma is megtenné? — Hát... Talán nem. Lefo&z- lik arcáról a fölényesség máza egy pillanatra. Aztán visszazök­ken a régi hangnembe. — Mondták, hogy igyekezzek, mert attól függ a besorolásom. No, dolgoztam is, mértékkel. így lett olyan kevés a teljesítményem. Persze el tudom érni a 100 száza­lékot is. ha muszáj . . . Ha itt ennyire kell dolgozni..: Megemlíti még hogy őt Dom­bóvárról úgy helyezte ide a sport­egyesülete. Kimondatlanul is ben­ne van a szavaiban, hogy eleinte azt hitte ez a munkatempóban is könnyebbséget jelent. A lényeg azonban, hogy a figyelmeztetés használt, azóta komolyan dolgo­zik. — Azt mondták, felemelik az órabérem is. A brigád mondta, amelyik befogadott. A brigád segítette O. M.-et is. Fekete hajú, piros arcú kislány. Zavartan mesél önmagáról, mint aki szégyelli néhány hónappal ez­előtti lényét. Az év első három hónapjában, amikor még egyéni teljesítményben dolgoztak, mindig 100% alatt volt a teljesítménye. — Figyelmeztettek is, de még nekem állt feljebb, összeszólal­koztam a brigádvezetőmmel is, mert mi tagadás, nagy szám van. Átkerültem a rekamiésokhoz, no ott még úgy sem ment a munka, mint itt, kezdtem már megszokni a székkészítést. Aztán visszafo­gadtak. A bizalmuk erőt adott nekem is: most már megcsinálom, amit várnak tőlem. Az órabére­met pedig öt forintról 6.80-ra emelték. Jó itt köztük ... Három ember | kulön- - böző helyzetben, különböző körülmé­nyek közt. T. I.-ről különben az üzem vezetői úgy beszéltek, mint akiben bíznak, s akiről korai még az ítélkezés. De az írás nem ítél­kezni akar, segíteni, hogy ő is megváltozzon. A brigádjától bi­zalmat kér számára, tőle cseleke­deteket. Legalább a 100% erejé­ig. •< Moldován Ibolya MEGJEGYZÉS A KÉTELKEDŐ Nagyszokolyon egy tsz-tag nem akarta elhinni, milyen sok búzája termett az idén a szövetkezetnek. Vitatkozott az utcán a főagronómussal, egyszerűen lehetetlennek tartja #zt a nagy termést. Szerinte csak beszélnek a tsz-vezetök, „be­dobnak" egy számot a köztudatba, hogy a nagyüzem fölé­nyét igazolják. Persze a régi termésátlagokhoz képest valóban igen nagy az idei, talán hihetetlenül nagy egyes nagyszokolyi emberek szemében. Tudniillik az egyéni gazdálkodás idején a községi átlag, az egész határ termése holdankénti átlag­ban hét-kilenc mázsa volt. Az idei nyáron tizenöt mázsa hatvan kiló kenyérgabonát takarítottak be egy-egy hold­ról a Béke Tsz-ben, ami ugyancsak az egész nagyszokolyi határ termését jelenti. Ha a táblánkénti rekordot nézzük, abban is óriási a fejlődés. Azelőtt maximum tizennyolc mázsa búza termett egy-két gazdánál kivételesen jó eszten­dőben egy holdon, most viszont huszonegy mázsa hatvan kilót termett egy száznegyven holdas tábla minden holdja. Ez a búza a Bezosztája 1-es fajta. De nemcsak a búza fizet jól Nagyszokolyon. Szinte va­lamennyi növényféleség bizonyítja az idén a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, — hogy a témánál maradjunk. Ter­mészetesen bizonyítja azt, hogy a megfelelő szakszerűség­nek jó munkával kell párosulnia. Kitűnő szakembert kapott a Béke Tsz egy évvel ezelőtt főagronómusnak, és az egy év alatt erősebb, következetesebb lett a vezetés is. Hozzátehet­jük még: harmadik összetevő a részes művelés. Bevált, tet­szik az embereknek. Az eredménye konkrétan megmutat­kozik a korábbi munkakezdésben, s egyáltalán abban, hogy többen kapálnak, mint azelőtt. A szakszerűség (őszi mélyszántás, istállótrágyázás, stb) és a korai növényápolás eredménye, hogy a cukorrépa két­szer annyit térem, mint tavaly. Az elmúlt évben száztíz mázsát adott holdanként, most kétszázhúsz mázsával fizet. Ebben a községben soha nem látott termés ez is, az egész határ átlagában számítva. A burgonya 1964-ben száz mázsát termett holdanként, az idén százhúsz mázsát ad. A cukor­borsóból a tervezett tíz mázsa helyett tizenhárom mázsa harminc kilót takarítottak be egy-egy holdról. Az őszi árpa a tervezett tizenöt mázsa helyett 16,4 mázsával fizetett átla­gosan. Kitűnő termés ígérkezik kukoricából. Mindezek eredményeként természetesen jóval több lesz a munkaegység értéke is a tervezett 30 forintnál. Ebbe pe­dig nyilván belenyugszik majd az a makacsul hitetlenkedő tag, mint ahogyan a 15,60 mázsás búzatermésbe is előbb- utóbb kénytelen lesz „beletörődni”. ... (gemenczi) - <«•' Milyen lesz a tolltermés? A megye libatenyésztő közös Az első tépést már korábban be- gazdaságaihan megkezdődött a fejezték és ez a második az ér­második tolltépés. A regölyi, a tékesebb. Az eddigi eredmények szakályi, a mőcsényi, a bátai, a azt mutatják, hogy a „tolltermés" tolnai, a majosi, a cikói közös kielégítő. A tsz-ek a nagydorogi gazdaságban a toll afféle kiegé- földművesszövetkezetnek adják el, szító jövedelemforrás. Ezekben a és innen kerül majd feldolgo- I tsz-ekben rajnai libákat nevelnek, zásra, felhasználásra. ŐRSÉGBEN — Tolvajt fogott a katona — — Kaptunk írásbeli figyelmez­tetést is, az alacsony százalékunk miatt, egy munkatársammal együtt. Amit már nem tesz hozzá: A következő hónap sem hozott vál­Űszi gondok az őcsényi Kossuth Tsz-ben (Tudósítónktól). Az ősz beköszön- tével az őcsényi Kossuth Tsz-ben is megszaporodtak a gondok, és a meg­oldásra váró problémák. Jelenleg a betakarítás jelenti a legnagyobb gondot, mert sürget az idő. Fedél alá kell juttatni a kukoricát, burgonyát, fel kell szedni még 63 holdról a cu­korrépát. Sürget a kenderszállítás is, és 800 holdon a talajelőkészítést is el kell végezni. A nagy munkák mellett is gondol­ni kell a jövő évi termés biztosítá­sára. A vetésterv szerint 1200 holdon őszi búzát. 400 holdon őszi árpát, 50 holdon rozsot, és 80 holdon őszi ke­veréket kell elvetni. A trágyakihordást ötletesen oldot­ták meg: az őcsényi Kossuth Tsz összefogott a decsi Űj Élettel, közös brigádot alakítottak és mindkét tsz földjén elvégezték a trágyázást. Gondot jelent az alkatrészhiány is. Egy példa: az egész környéken nem lehet izzót kapni, így a gépek közúti forgalomban nem vehetnek részt, és éjszaka sem tudnak dolgozni. Sági László levelező ördögh Attila őrvezetőt egy szombati napon őrségbe osztották be. Az őrhelyen nem történt semmi esemény, a közel­ben, a távolban nem mozdult egy élőlény sem, elhagyott volt a tá j. Mégis mindenre figyelve rótta a lépéseket, legfeljebb az jutott né­ha eszébe, hogy a többiek ilyen­kor már kint vannak a városban, szórakoznak. Aztán megérkezett a váltás, a pihenő következett. Az őrszobán beszélgettek, volt, aki olvasott. Eördögh őrvezető közben meg szomjazott. Előhúzta kulacsát, ivott egy kortyot, aztán kelletlenül vette le szájáról a kulacsot. A víz langyos volt. En­gedélyt kért az őrparancsnoktól, hogy íj!mehessen vízért. Az orszoba előtt a kút rossz volt, így a közeli építkezés víz­csapjához irányította lépteit. Az országúiról egy kerékpáros for­dult be és haladt el mellette. Lá­tásból ismerte már, a közeli szi­vattyútelep egyik kezelője volt. Amint elhaladt mellette, egy pil­lantást vetett a kerékpárra. Ösz­tönös volt a pillantás, mert a bevonulás előtt autószerelő volt, valahogy egészen belerögződölt már, hogy minden járművet meg­nézzen magának. „Masszív bicikli, majdnem új” nyugtázta magá­ban a látottat, és ballagott to­vább. Amint a csapnál a kulacsot töltötte, odaballagott az éjjeliőr. Beszélgetni kezdtek, az örvezető érdeklődött, hogyan halad az építkezés, mikorra készül el? Jó negyedórái diskuráltak, aztán el­köszönt, indult vissza az örszo- bára. A szivattyútelep mellett elha­ladva, meglepetten figyelt fel. Az előbbi kerékpáros kormánnyal, pedállal igyekezett a mellékhelyi­ség mögé. Gyorsan beállt egy fa mögé, onnan figyelte, hogy a másik hogyan ássa el a kerékpár alkatrészeit. — Hm... Az előbb jött a ke­rékpárral. .. Most meg a darab­jait ássa el... Ez gyanús, minden­képpen gyanús. A sajátját nyil­ván nem ássa el senki. jKT ilépeit a fa mögül, meg- szaporázta lépteit. A má­sik visszatérőben észrevette az őrvezetőt, de az úgy tett, mint­ha semmit sem látott volna. — Gyerekek, figyeljetek csak — szólította izgatottan a többie­ket. — A szivattyútelepen a ke­zelő kerékpárt ás el. .. Az őrszoba ablakából figyelték a fejleményeket. Néhány perc múlva az ember csupasz vázzal lépett ki és el­tűnt vele a széntárolóban, majd üres kézzel ballagott vissza. — Ez az ember biztosan lopta azt a kerékpárt. Most szétszedte és darabonként akarja eldugni... — Mit csináljunk? — Jelenteni kell az esetet... — De nem várhatunk holna­pig, amíg megjön az új őrség, mert az éjszaka hátha eltünteti máshova... Így tanakodtak egy ideig, majd megállapodtak; nem várhatnak másnapig. — Itt a telefon, jelentsük a dolgot a laktanya-ügyeletes tiszt­nek. O majd értesíti a rendőrsé­get. Már alkonyodott, amikor a rend­őrség megérkezett. Eördögh őr­vezető közölte, mit tapasztalt a szivattyútelepen. A mellékhelyi­ség mögött elásva találnak egy kormányt, két hajtókart, pedá­lokkal. A széntárolóban pedig a vázai... A rendőrök a jelzett helyen a földből — mintegy fél méter mélyről előszedték a mondott al­katrészeket. Visszajöttek, hogy a széntárolóban nem találják a vá­zat. Most már Eördögh őrvezető is ment velük, Tamás tizedessel együtt. A váz nem a szén közt volt elrejtve, hanem a tetőgeren­dákhoz felkötözve. Tovább foly­tatták a kutatást. Egy kiásott vízvezetékárok mentén friss ásás nyomaira bukkantak. Onnan a sárvédők kerültek elő. — Egy másik helyen elásva pe­dig megtaláltunk egy piros színű női kerékpárt is — mondja Eör­dögh tizedes. (Időközben ugyanis rajparancsnoki beosztásának el­látásáért, kiképzésben elért ered­ményeiért előléptették, sőt, az ár- vízvédelemben való helytállá­sáért kitüntetést is kapott). — A bíróságon az első tárgyalá­son a tolvaj azzal védekezett, hogy egyik barátját akarta meg­tréfálni és azért szedte szét, ásta el a kerékpárt. Az illető viszont azt vallotta, hogy nem is volt ke­rékpárja. A női kerékpárnak pe­dig már a tulajdonosa is jelent­kezett. Azzal meg talán őt akarta megtréfálni? A szivattyútelep munkásai mondták, ez az ember azzal dicsekedett, hogy kivágta magát nehezebb ügyekből is. Én továbbra is állítom, hogy a ke­rékpárt úgy lopta, mert nem téte­lezem fel meglett emberekről, hogy tréfából kerékpárokat szed­nek szét és ásogatnak el... A végső szó kimondása tér- mészetesen a bíróságra tartozik. Viszont tény, hogy Eördögh Attila tizedes a szolgá­latát kiválóan látta el, hiszen az őr kötelessége nem merül ki a rábízott őrhely őrzésében, Hanem figyelnie kell azt is, mi történik annak környékén. Rendelleneset tapasztalt, jelentette, s így fel­tehetően egy kerékpártolvajt si­került lelepleznie. BI.

Next

/
Thumbnails
Contents