Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-28 / 228. szám
1965. szeptember 28. TOLNA MEGYEI VEPŰJSAG 5 A gyár pilléreivé válnak a fiatal szakmunkások — Hogyan találták meg számításukat a két éve szabadult tímárok ? — A pincehelyi építők munkájához Palásti Lajos, az ipari tanulók egykori oktatója így emlékezik fiaira: — Huszonötén kaptak szakmunkás-oklevelet, ketten közülük elvesztek a szakma számára, a többiek derék munkások. Jó tímárok, ma már, két évvel szabadulásuk után úgy beszélnek róluk mint azokról a munkásokról, akik több évtizede a gyárban dolgoznak. A szakmunkásképzés alig néhány éves múltra tekint vissza a Simontomyai Bőrgyárban. Azelőtt Újpesten képezték ki a szakembereket. Most, miután az első generáció már két éve a termelő munkában vesz részt, teljes jogi munkásként, felkerestünk néhány fiút, mondják el, hogyan találták meg helyüket. A szakmunkássá válás fontos esemény, örökké emlékezetes marad a vizsga, a tanulóévek soksok kedves emléke. És leginkább azoknak emlékezetes ez, akik pirosbetűs szakmunkás-oklevelet kaptak. Ez amolyan vörös diploma, iparitanuló-szinten. Három fiú kapott ilyen oklevelet. A kis Farkas, aki a legjobb gyakorlati ember volt, a fehérvári gyárba került, két hónap után már csoportvezető volt. Akkor történt vele egy — ma sem lehet kellően megmagyarázni — szerencsétlen eset, „lefokozták” visszajött az anyagyárba segédmunkásnak. Haj- mási, aki a legjobb volt a gyári első szakmunkás-csoportban ma már technikumba jár, kiváló szakmunkás, a gyárban minden gépen tudják alkalmazni. Univerzális, sokoldalú munkássá vált. S:tkei Ferenc a harmadik piros- betűs, most katona,' de a hadseregből is elismerő,, vélemény jön utána. A többiek itt dolgoznak a gyárban. \/ j • | . r a gyár > endrei emars, igazgató____________________ja mondotta a fiúkról: — Úgy tapasztaljuk, hogy az a fiatalos lendület, amit egy-egy brigádba vittek, hasznára vált a régebbi dolgozóknak is. Ci L ' C ' 1 pariszabó Sándor, titkár: ____________________ — A fiatal szakmunkások a mozgalmi munka első számú harcosai, rájuk mindig számíthatunk. A meszesműhelyben Márkus Péter üzemvezetővel és az egyik fiatal szakmunkással Fehér Lászlóval beszélgettünk. — örülök annak, hogy a fiatalok magukra találtak — mondja Márkus Péter — az első hetekben amikor a fiúk látták a több kereset lehetőségét, hajlamosak voltak arra. hogy ráverjenek, kevesebb gondot fordítsanak a minőségre. — Igen, mert a több kereset, különösen a „szegény” tanulóévek után nagyon kellett mindenkinek — mondja Fehér László — de időben figyelmeztettek bennünket. És ma már nincs ránk panasz. — Sőt, az első hónap után nincs — szól közbe Márkus Pé ter — tehát két évi munka áll a fiúk mögött. Nálam ketten dolgoznak Fehér és Cseh János. Motor mindkét fiú. Odaállítom őket. ahova jó szakember kell, ahol tudom, hogy a munkát még kell fogni, a társadalmi, mozgalmi munkában is számítok rájuk. Cseh Jánost most vették fel a pártba tagjelöltnek. Fehér meg a KISZ-nek aktív tagja. Egyébként az üzemben sokat segítenek a mozgalmi munkában. — Az idősebb szaktársaikkal hogyan férnek össze? — kérdeztük Fehér Lászlót. Németh Józseffel gozom _____________________ most* a zelőtt Kovács József . vu±t a társam. Jó szakemberek, kitűnő munkások. Örülök, hogy hozzájuk kerültem, és sokat tanulhattam tőlük. Úgy érzem azonban, hogy senkinek nem válik kárára ha idős szaktársak mellé osztják be dolgozni. Keresetünk is ezt bizonyítja, két év alatt kétezer-kétszáz forint volt az átlag- keresetem. Tehát anyagilag megtaláltam számításomat. És erkölcsileg is. Elismeri a vezetőség munkánkat, figyelik hogyan dolgozunk. És nem marad el a dicsérő szó sem. Persze még éveknek kell elmúlni, hogy tekintélyünk olyan legyen, mint azé a szaktársé, aki már harminc éve a gyárban dolgozik... A Simontomyai Bőrgyárban a fiatal szakmunkások megtalálták helyüket. Beilleszkedtek a gyári kollektívába. S amikor ezt megállapítjuk, nem szabad megfeledkezni az oktatókról, akiktől emberséget, helytállást, munkásbecsületet tanultak. Varga és Palásti szaktársak méltán lehetnek büszkék fiaikra. A napokban, egy évi szünet után újabb iparitanuló-csoport kezdte meg a szakma tanulását a bőrgyárban. Mit ajánlanak a szakma ifjainak a két éve szakmunkásként dolgozó fiatalok? A sok véleményből ezeket lehet ösz- szeállítani: — Először a munkát kell nézni, azután a pénzt. Tanulni, figyelni, és becsületesen dolgozni. Ez a titka, ha egyáltalán van titok a tímárszakmában. Az új tanulók, és a régi — már kétéves tímárok, majdan a gyár törzsgárdájává lépnek elő. A munkásélet útja itt a gyárban szép, és küzdelmes. Amelyet siker, anyagi és erkölcsi elismerés kísér. — Pj. — Naponta kétszázezer utas a szovjet repülőgépeken Jevgenij Loginov szovjet polgári légiforgalmi miniszter közölte, hogy a Szovjetunió légiútjainak hossza 500 000 kilométer, és naponta mintegy - 200 000 ember urálik repülőgépen. A gé- pek-.,-,650—900 kilométeres /óránkénti sebességgel szállnak. A légiforgalom az év végéig hatszorosa lesz az 1959. évinek. Jövőre mintegy 42 millió utasra számítanak. A belföldi és nemzetközi légiforgalmat egyébként 1500 repülőgép és helikopter bonyolítja le. Ozordn Bán Miklós, a községi Tanács vb-elnöke keresetlen szavakkal közölte, hogy a Pincehelyi Vegyesloari Ktsz építőit szabályszerűen kitiltották a községből. E részleg áldatlan működését végleg megelégelték. Tényeket és történeteket sorolt Bán Miklós arra vonatkozóan, ami a Vegyesipari Ktsz hírnevét kizárólag negatív előjellel öregbíti. Ezzel kapcsolatos egyébként az a panaszos levél is amit Teizl Gyuláné, ozorai lakos küldött a közelmúltban a Tolna megyei Népújság szerkesztőségének. Állami házban lakik, s a járási tanács jóvoltából ezt a lakóépületet több mint 100 ezer forintos költséggel felújíttatták. A munkát a Pincehelyi Vegyesipari Ktsz építői végezték — elég nagyvonalúan —, mert némelyik ajtókeret már ki akar esni a helyéből, holott a felújítás még csak a közelmúltban fejeződött be. A Tamási Járási építési és közlekedési csoportvezetője a mulasztásokat szintén megállapította, és a megfelelő utasítást kiadta a hibák kijavítására. Ezt a Pincehelyi Vegyesipari Ktsz illetékes vezetője megígérte. Különösebb változás azonban még a mai napig sem történt. A levélíró panasza végeredményben jogos. Az azonban még ide tartozik, hogy a Pincehelyi Vegyesipari Ktsz ozorai szereplése semmiképpen sem nevezhető szabályosnak. A községi tanács vb-elnlíke elmondja, hogy az építési részleg munkájával kapcsolatos kifogásaikat számtalanszor és nagyon sok helyen elmondták. Változás azonban nem történik. TIem érti> mi lehet ennek az okét és a magyarázata. A környéfe végül is kényszerhelyzetben van, mert jobb híján rá vannak utalva azoknak a munkájára, akiknek a munkájában nincs semmi köszönet. Sokáig így marad ez? Tanács VB A befestett gépekhez Az év első felében a megye gépállomásai, az erő-, valamint a munkagépek jó részét „kiárusították”. A vevők főleg és elsősorban a termelőszövetkezetek voltak. A vásárt szakemberek részvételével és bevonásával, bizottságok közreműködésével bonyolították le. A portékát a vevő, az eladó is látta, némi túlzással „meg is tapogathatta”. Magyarán: a termelőszövetkezetek tudhatták, hogy esetenként milyen boltot csinálnak. Figyelembe véve azonban a rejtett hibákat, az eladó kötelezettséget vállalt és háromhónapos garanciát, az eladott gépekre. Legtöbb közös gazdaság kimondottan jó üzletet csinált, Itt-olt azonban hangulatkeltő és a valóságot eltúlzó kijelentések hallatszanak. Akadnak tsz-vezetők, akik azt állítják, hogy a megvásárolt erő- és munkagépek rosszak. Befestették azokat, és a közös gazdaságokra rásózták. A Gépállomások Megyei Igazgatóságán ezzel kapcsolatban a következőket mondották: — Eladás előtt az erő- és munkagépeket a gépállomásokon rendbehozták, kijavították és valóban be is festették. Arról azonban szó sincs, hogy ezeket rá- kényszerítették volna a termelő- szövetkezetekre. Előfordulhat, hogy egyik-másik erő-, vagy munkagép esetében később „jöttek elő” üzemeltetés közben, bizonyos rejtett hibák. Viszont az eladó pontosan erre való tekintettel vállalta a háromhónapos garanciát, ami különben annyit jeleni, hogy három hónapig elvégzi és vállalja a szóban forgó mezőgazdasági gépek kijavítását. A Gépállomások Megyél "igazgatóságán egyébként azt is közölték, hogy általában nincs semmi fennakadás e téren. Amint valamelyik termelőszövetkezet bejelenti a garanciális igényt, nyomban intézkedés történik. Szóval, ebben az esetben arról van szó, ami ma még elég divatos, meggondolatlan és felelőtlen hangulatkeltésről. Izgalmas pillanatok a levegőben Kényszerleszállás egy szárny nélkül A napi sajtó a közelmúltban hírt adott arról, hogy egy négymotoros Boeing 707 típusú repülőgép, amely San Franciscóból startolt, repülés közben elvesztette jobb szélső motorját és szárnyának mintegy 20 láb (5 méter) nagyságú részét. A valószínűség és az aerodinamika törvényei szerint, ilyen körülmények között a teljes elpusztulás várt a repülőgépre, 143 utasára és 10 főnyi legénységére. A repülőgép kapitánya, Charles Kimes. így mondta el a szörnyű percek történetét: — Hatalmas rázkódást éreztem, majd utána robbanás tompa hangja töltötte be a vezetőfülkét. A detonáció után nagymértékben csökkent a sebesség. A másodperc töredékével később a repülőgép meredeken jobbra dőlt. Ugyanakkor megszólalt a vészjelző berendezés csengője és a fedélzeti műszerfalon kigyulladt a piros lámpa. Miller, az első tiszt megnyomta a motor kémiai oltóberendezésének gombját. Csak ezután jutott ideje, hogy kinézzen az ablakon, tájékozódjék, tulajdonképpen mi is történt. Olyan látvány tárult elé, amilyent még élő ember nem látott, és el nem mondott. A jobbszárny végét hatalmas tűzfelhő borította és fehéres színben izzott. A motor izzó fémdarabjai szerteszét repültek. A másodpercek gyorsan peregtek, a vészcsengő vadul riasztott, az oltóberendezés nem indult be! Minden pillanatban várható volt a szárnyban elhelyezett benzintartály robbanása, amely az egész gépet lángba borítja. A repülőgép, mint a hullámzó tengeren a hajó, jobbra-balra himbálózott ... Kimes kapitány szinte birkózott a kormánnyal. Csak később tudta meg, hogy mennyire reménytelen volt a helyzet. A nagy kilengések következtében mind gyorsabban hullott szét a gép jobbszárnya, s ezzel a repülőgép aerodinamikája teljesen megbomlott. Ahogyan a Boeing-gyár szakértői később megállapították, a repülőgépnek elméletileg ilyen körülmények között le kellett volna zuhannia. Kimes és Miller feltételezték, hogy a szárny egy részét elvesztették, de pontosan nem tudták megállapítani a helyzetet és azt sem, hogy a jobb szélső motor is leszakadt. Kimes ugyanis a pilótafülke bal oldalán levő székből nem látott semmit. Miller kilátását pedig eltakarta a jobb belső motor, A katasztrófa nagyságát csak az utasfülkéből lehetett jól látni, amit az is bizonyít, hogy az egyik utas fényképfelvételt is készített. Kimes kezdetben úgy gondolta, hogy a repülőgépet a Csendes- óceán vizére teszi te. Az utasokat felszólították, hogy vegyék magukra az úszómentő mellényeket. Ekkor már a repülőgép elhagyta a partot és a tenger felett repült. Kimes elhatározta, hogy mégsem a tengerre teszi a gépét, hanem megkísérli elérni a tra- visi katonai támaszpontot. A le- lető leglassabban repült, hogy ezzel is csökkentse a sérült szárnyra nehezedő levegő nyomását; A bajok ezzel sem szűntek meg, sőt még újabb nehézség támadt. Csődöt mondott a kerekeket kioldó szerkezet, úgy hogy a személyzetnek kézzel kellett a műveletet elvégeznie. Abban a percben pedig, amikor a repülőgép a kifutó fölé érkezett, Kimes kapitány a pálya felett erős porfelhő-örvényt vett észre, ami leszállás közben az erősen sé-1 rült repülőgép sorsát megpecsá- j telte volna. Az utolsó pillanat-. bán sikerült felhúznia, és‘ egy kör után végre, huszonnégy perces drámai küzdelem után, szerencsésen földre tette a gépet. 1 A munkaképtelenség megállapításához Egy beszélgetés alkalmával — amelyen termelőszövetkezeti vezetők vettek részt —, egyebek között szóba került a nyugdíjjal, valamint a szövetkezeti tagok biztosításával kapcsolatban a munkaképesség megállapítása is. A jelenlévők közül néhányan, példákra hivatkozva elmondották, hogy esetenként az orvosi bizottságok tévesen ítélik meg a szö- vekezeti gazdák munkaképességét, vagy munkaképtelenségét. Célszerű lenne minden esetben figyelembe venni a helyi vezetők véleményét is. Ezzel kapcsolatban arra kértük Bán Jánost, a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság nyugdíjosztályának a vezetőjét, hogy mondja el véleményét. Bán János a következőket mondotta: Bármelyik termelőszövetkezeti tagnak joga van orvosi bizottság elé állni és kérni annak megállapítását, hogy munkaképes, avagy mun kakép- telen. Ezt követően a bizöttság gondos és alapos vizsgálat nyomán döntéseit kizárólag a vizsgálat eredményére alapozza. Tévedés úgyszólván kizárva. Teljesen valószínűtlen, hogy az egészséges embert betegnek, vágy a beteget egészségesnek minősítsék. Kizárt dolog, hogy itt e téren melléfogás lennef. Végeredményben Bán János álláspontját kell elfogadni, mert a munkaképesség, avagy munka- képtelenség eldöntése elsősorban nem a tsz-vezetők, hanem az orvosok dolga. • • Ünnepélyes névadó Alsónyéken Vasárnap délelőtt Alsónyéken, a tanácsházán bensőséges névadó ünnepséget tartottak Karácsonyi János hegesztő és felesége, tszkönyvelő, Tibor Zoltán nevű gyermeke részére. A névadó ünnepségen Paksi Béni, a községi tanács titkára végezte el a névadás hivatalos részét, majd virággal köszöntötte a szülőket. Utána Lacza József, községi párttitkár a pártszervezet és a Dózsa Népe Tsz nevében üdvözölte a szülőket és az újszülött részére 500 forintról szóló betétkönyvet adott át, a tsz ajándékaként. A megjelent hozzátartozók és tsz- tagok is ajándékokkal és virágokkal köszöntötték a szülőket és a kis ünnepeltet. A meleg hangú ünnepségen részt vett Hunyadi Károly, országgyűlési képviselő, a népfront megyei titkára és Hajdú István, a népfront járási titkára, akik jókívánságaikat fejezték ki az ünneplőknek. s
