Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

A Budapesti Zenei Hetek program j ából . Néhány év óta már nemzetközileg is számon tartott esemény a Budapesti Zenei Hetek. Évről évre méltó nyitánya ez az ősszel induló művészeti évadnak, összeállították az idei programot is: ahogy a terveket nézzük, az ez évi színvonal sem marad alatta a múlt évieknek. Az Erkel Színházban, szeptember 20-án hangzik el a nyitány. Ernest Ansermet veszi kezébe a karmesteri pálcát, a Magyar Állami Hangversenyzenekart vezényli. A következő esemény dá­tuma szeptember 25., színhelye a Zeneakadémia. Az ÁHZ szerepel, ezúttal csak Bartók-művekkel. A karmester Ferencsik János. A szólót Gabos Gábor, külföldön is az egyik legismertebb fiatal zongoristánk játssza. Ismét külföldi karmester, ezúttal a finn Jorma Panula áH a Zeneakadémia dirigensi pulpitusára szeptember 27-én. A Helsinki Városi Zenekart vezényli: Sibeüus műveit hallhatja a közönség Az ÁHZ legközelebbi koncertjét szeptember 30-án tartja a Zene- akadémián, Lehel György vezényletével, elhangzik itt Beethoven III. szimfóniája. A Kamarateremben a nagysikerű világjáró turnéjáról nemrég hazatért Tátrai vonósnégyes október 2-án lép a hazai közönség elé, Bartók két vonósnégyesével. Október 4-én az Erkel Színházban Erica Morini közreműködésével, Erdélyi Miikilós vezényletével rendez hangversenyt az ÁHZ. Műsorán Csajkovszkij és Prokofjev, továbbá Beethoven IV. szimfóniája szerepel, vala­mint egy ősbemutató, Tardos Béla Evokáció című műve. Lukács Ervin, a fiatal karmesterek tavalyi római nemzetközi versenyé­nek győztese, vezényli az ÁHZ-t október 7-én, a Zeneakadémián. Hernádi Lajos lesz az est szólistája. Liszt, Kodály és Honegger mellett ezen. az estén is magyar ősbemutatóra kerül sor: Pefro- vics Emil új Vonósszimfóniáját hallhatja első ízben a közönség. A zenei csemegék kedvelői nagy érdeklődéssel várják Amadeus Webersinke, az utóbbi időkben feltűnt új nagy zongoristatehetség koncertjét. Október 10-én a Zeneakadémián Beethoven-zongora­estet rendez. Október 11-én Amerikában élő kiváló hazánkfia, Doráti Antal vezényli az Erkel Színház színpadán a Magyar Állami Hangversenyzenekart. Két Mozart-művet adnak elő, továbbá Prokofjev V. Szimfóniáját A Mozart-zongoraversenyt nem kisebb rangú művész tolmácsolja, mint Fischer Annié. Október ÍZt a hesseni rádió, a Hessische Rundfunk zenekara mutatkozik be a Zeneakadémián, az amerikai Dean Dixon vezénylete mellett. A Budapesti Zenei Hetek gazdag programjához tartozik to­vábbá Doráti Antal és az ÁHZ másik koncertje október 14-én. a Zeneakadémián, amelynek során Beethoven III. Leonóra nyitányát; Bartók Concertoját és Brahms II. szimfóniáját adják elő. Mihail voszfkreszenszkij szovjet zongoraművész lép a közönség été, a MÁV Szimfonikus Zenekarral, október 15-én a Zeneakadémián. Kóródy András vezényli a Filharmóniai Társaság zenekarát (Erkel Színház, október 18.), a koncert szólistája Nikita Magaloff. A kitűnő bolgár művész október 20-án önálló zongoraestet is ad (Zeneakadémia). Hazánkba látogat a Bratislava! Zenekar és Énekkar, vendégszere­pei Igor Markevitsch karmester, ismét hazalátogat GertSer Endre hegedűművész, afki Bartck-estet ad. Október 30-ig tart a nagy Oroszország kremliéi A Kreml nevét a földkerekség tudják, hogy e lenyűgöző épület­eik1^111 valamennyi lakója isme- együttes távolról se egyetlen al­Pl MflPDCro c7rUrÄ Acmlró«? folní An Vi..Jrti. t ___________ r i. Magasra szökő, csipkés falai és nyúlánk tornyai mély szimbólum­ként fejezik ki: a Kreml a szovjet főváros szíve, Valahányszor a ne­vét halljuk, nyomban arra a ma­gaslatra gondolunk, amely a Moszkva folyó partjáról a víz tük­rébe tekint, hogy abban is meg­nézze koronaként csillogó hagyma- kupoláit, a Legfelsőbb Tanács méltóságteljesen magas, fehér épü­letét és a falak felett őrködő bás­tyákat A Kreml építményeit csodáló látogatók közül bizonyára kevesen kotás. Kevesen tudják, hogy a ne­vezetes moszkvai erődítményen kí­vül még tizenöt hasonló falálható Oroszországban. És közülük a moszkvai nem is a legidősebb; Természetesen nem a cárok vé­letlen elhatározásából pattant ki felépítésük gondolata, hanem a szükség parancsoló szava követelte ezt. Mivel az ellenség hol innen, hol onnan rontott az orosz népre, az ország határain erődítménye­ket építettek, hogy segítségükkel megtörjék a támadók erejét. Építé­A novgorodi kreml tornyai. zenei események sorozata fővárosunkban. *— (b. t.)_ pe.., színes fénykép. Mosolyog rajta. A betűk is színesek körülötte — hős névadónk... Élete történetét az iskolában minden gyerek ismeri, tudják, hogy nagyszerű kommunista, hű barát és bátor harcos volt. Tudják, hogy a népi hata­lomért áldozta életét. Napjában százszor is el­mondják egymásnak: Juhász István mindig őszinte volt barátaihoz ... soha sem rettent meg a nehéz feladattól... És Pistinek is így mond­ják tanítói: jól feleltél, édesapád most örülne neked ... tanulj, hogy méltó légy hozzá. — Megérti ezt őrnagy elvtárs? — Sándor... olyan nehéz ezt kimondani? — Élni nehéz... igen élni ■.. miért nem mondják el a gyereknek, hogy élni is nehéz... összevissza beszélek, ne haragudjon. Pisti kis­fiú még, ezt úgysem értené meg. Különben is ilyet ki tud egy gyereknek elmondani?... Pisti életét betölti az apja. Minden ami történik kö­rülötte, a halottra emlékezteti, aki számára élőbb, mint bárki más. Apja ezrede naplót ve­zet a gyerekről, felkeresik, félévenként lefény­képezik, elviszik maguk közé játszani, barátkoz­ni. Szeretik, törődnek vele, és arról beszélnek neki, hogy milyen nagyszerű parancsnok volt a bajtársuk ... az édesapja. És én is tudom, hogy ez igaz. Elkísértem a múltkor Magdáékat a lak­tanyába Felsorakozott a díszszázad az ezredes és Pisti előtt. Peregtek a dobok és egy százados harsány hangon olvasta a neveket. Keményen pattogtak a válaszok: jelen... jelen... Egyszer csak hallom: Juhász István határőr főhadnagy!... és a sorból hangzott a válasz: Hősi halált halt a hazáért!... E pillanatban. úgy hiszem könnye­ket láttam a katonák szemében. Az ezredes hangja is megremegett, amikor válaszolt: örök dicsőség emlékének... így csak igaz embert gyászolnak meg férfiak... — És itt vagyok én... Miféle ember va­gyok? ... Bőrgyári munkás. Ahogy mondta: rendes ember. Semmi több. Nem vagyok hős. Öregedő férfi, egy a sok közül. Pisti mellett óriás áll ... Mindig mosolygó óriás. Ezt az em­léket nem akartam lerombolni, nem... Az em­lék árnyékába akartam... őszinte szeretettel nevelni, semteni. megtenni érte mindezt, amit a halott már nem tehet meg gyermekéért. Pis­ti azonban senkit sem tűr meg apja helyén... most már tudom. Az iskola előtt megvártam ma és csodálkozva felelt: de hiszen nekem van apukám ... Az őrnagy szótlanul emelte koccintásra a poharát. Az ősz hajú férfi azonban csak nézett maga el": — Nem tudok birkózni... Ez lehetetlen . . . Zsebéhőt erry sokpengéjű kést vett elő. ] — Ezt vigye el Pistinek... Karácsonyra kérte, meg. Magda megengedte, hogy én vegyem . Jobban értek hozzá. Még kis fűrész is van benne... És most ne szóljon, ne válaszol­jon semmit. Segítsen Magdának, neki is nehéz... Későre járt már, amikor az őrnagy beko­pogott Juhászék ajtaján. A gyerek, indiánüvöl­téssel ugrott a nyakába. — Úgy vártalak, Sándor bácsi... A mama le akart már fektetni, de mondtam neki, hogy biztosan megérkezel. Megígérted, hogy kará­csonykor mindig eljössz hozzám. — El, kisfiam... minden karácsony este. Amíg csak élek, ez a mi esténk lesz... Az asszony mosolyogva nézte őket, és hogy elrejtse meghatottságát, erélyesen rájuk szólt: — Gyerünk férfiak! Nem tanyázunk az elő­szobában ... — és kedves zsörtölödéssel tusz­kolta befelé őket. A férfiak azonnal egy öblös fotelba teleped­tek. A kisfiú rajongva nézett az őrnagyra. — És most mesélj gyorsan, mielőtt ágyba zavar anyu. — Miről meséljek? — Apukámról... hiszen mindig róla szok­tál mesélni Az őrnagynak ráncba szaladt a homloka. Térdére ültette Pistit, mélyen a szemébe nézett és beszélni kezdett: —■ Apukád a legjobb barátom volt. Együtt avattak tisztekké minket. Ezt már többször is el­mondtam neked. Most azt szeretném elmondani, hogy milyen ember volt az édesapád. Halk sza­vú, szerény... ember, mint a többiek. És bátor katona, mint ezredében bajtársai ... — És ugye téged a testével védett a golyók­tól? — Igen'.'.! Megsebesültem, s ő a golyózá­porban rámhajolt, hogy a testével védjen, ön­feláldozó bajtárs volt. — Neked biztosan elmondta, hogy kit sze­retett a legjobban? — Téged és az édesanyádat... Azt akarta, hogy nagyon boldogok legyetek. Az asszony az ajándékcsomagokat rakos­gatta a karácsonyfánál. Az őrnagy felállt és mellélépett. A kezébe csúsztatta a zsebkést. — Magda, ezt is tegye az ajándékok közé... ö küldi.... Ezután a feszülten figyelő kisfiúhoz fordult. Felemelte, arcát az arcához szorította. — Nagyon szeresd az édesanyádat.. A karácsonyfa egyik ágán megrebbent az ezüsthavas parányi játékharang, s egy pillanat­ra úgy tűnt, mintha csilingelne is. Egy könny­csepp huUt rá­támadásaik ereje végül mégis le­lohadt. És ebben jelentős szerepet játszottak az orosz föld megerősí­tett végvárai is. A XVIII. században Oroszország végre elűzte az ellenséget, meg­szüntette sorozatos támadásaikat. Ezzel együtt megszűnt a várak ko­rábbi katonai jelentősége is. Az építőmunka lendülete a várakban azonban cseppet sem csökkent, sőt, újabb virágkorát élte: északon és délen, keleten és nyugaton évről évre növekedtek az erődítmények. Hatalmas, díszes termek, pompás hagymakupolás templomok, gazda­gon ékesített székesegyházak ke­rültek ki a neves építőmesterek kezei alól. A kremlek így fokoza­tosan elveszítették szigorú hadi külsejüket, ugyanakkor puszta megjelenésükkel is kifejezték az ország megnövekedett erejét; Ekkor, a békés alkotás évtize­deiben készült Oroszország nagy­szerű építészeti remekműve, a rosztovi kreml. Dús fantáziával formált díszes tornyai és várfalai, méltóságteljes kőfalai az élettelen ásvány nyelvén hirdették a világi hatalom győzelmét az egyházi fe­lett: Említést érdemel, hogy a nép világosan látta e várak jelentő­ségét. Nem a fejedelmek mániákus igényei kielégítésének tekintették, hanem jól tudták, hogy veszély idején a vastag kőfalak között biz­tos menedéket találnak. A nép ezért szerette, épületeibe ezért le­helte bele legteljesebb alkotó gé­niuszát. Az orosz várak éppen emiatt, nemcsak a hadiépítkézés emlékművei, hanem a nemzet mű­sük tehát fontos állami feladat volt. S hogy az ide vonatkozó elő­írásokat milyen szigorúan vették, vészeti erejének is méltó megteste­bizonyítja a hét évig tartó szmo- lenszki építkezés is: ez alatt az idő alatt halálos büntetés terhe mel­lett tilos volt bármilyen egyéb kő­munkát végezni az országban; A mi kremljeink tehát az orosz állam újjászületésének szemtanúi és egyben aktív részesei is. Orosz­ország legrégibb kővárát a XI. szá­zadban „Velikij Novgorod úr’’ építtette. Száz év sem telt el és a novgorodi tájak északi határán, a Ladoga tó közelében, a Volhov fo­lyón felépítették a „Ladoga” erő­dítményt. A harmadik kremlt a sítői. Mind a pszkovi fehér kő­falai, valamint a Volga és az Oka fölé emelkedő nyizsegorodszki fen­séges formái, mind a meseszép rosztovi az orosz nép nemes mű­vészi adottságainak megragadó tü­körképei; Érdekes megfigyelni, hogy olasz kortársaiktól eltérően az orosz építőművészek nem kedvelték a merevséget. Csak a tulai és a za- rajszki várak szögletesek. A töb­A rosztovi kreml a legszebb építészeti remekművek közé tartozik. balti partok közelében, Koporban emelték. És aztán sorra épültek a többiek: 1308-ban a pszkovi, 1367- ben felépítették a régi moszkvait, a XVI században Nyizsnij Novgo- rodban, Tulában, Zarajszkban, Ko- lomneben és Szerpuhovban emel­tek vastag, erős, díszes, vagy dísz­telen várfalakat, magas tornyokat, biek szinte szabadon követik a halmok vonulatait, a folyók, tavak partjait. De nemcsak a várak, ha­nem tornyaik formái sem ismétlik egymást. Mindenütt a célszerűség dominál, mesterien ötvözve a har­monikus megoldásokkal: a csipké­zett, vagy egyenesvonalú várfalak, a dísztelen, vagy meseszerűen dí­hogy védelmezzék az orosz népet szített vártornyok nagy változatos- az ellenséges támadásoktól. Mert ságuk ellenére is egységes, harmo- ellenség az idő tájt bőven akadt. A nikus, művészi egészet alkotnak. »—*• * —* * «•*. • <­tárok s a litvánok szinte verseng- jan művészi nagysága, ve törtek be az orosz földre, de Lev Voszkresíenszkij

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents