Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-19 / 221. szám
Mérföldkő a népművelésben Budapesten, a Művelődésügyi Minisztériumban megalakult az Országos Népművelési Tanács. Létrejöttét a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 2018 1965. évi határozatának köszönheti, s célját a szóban forgó rendelet „a népművelési tevékenység összehangolt irányításának biztosításában” jelöli meg. A 20 tagú tanácsban az egyes minisztériumok és a különböző tömegszervezetek képviselői foglalnak helyet. Elnöke dr. Törő Imre akadémikus. Mi lesz ennek az új szervnek a feladata? Erről beszélgettünk Gö- nyei Antallal, a Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztályának helyettes vezetőjével — A népművelés feladatairól az elmúlt évben élénk vita bontakozott ki az országban — mondotta Gönyei Antal. — Érintette ez a vita a népművelés valameny- nyi tartalmi és szervezeti feladatát. Egyöntetű óhaj volt mindenki résziéről, hogy teleljük egy mederbe a népművelésben részt vevő különféle szervek erőfeszítéseit, javítsuk meg a koordinációt, tartalmi, szervezeti, gazdasági kérdésekben egyaránt. Mindezt megköveteli a tömegek általános műveltségének gyarapítása. — Számos falusi, járási, megyei művelődési otthon vezetője a népművelési munkában részt vevő tízezrek bizonyítják: az elmúlt években a fejlődés nyilvánvaló jelei mellett előfordult, hogy a kellő összhang hiánya miatt az erők elaprózódtak és a népművelési munkába fektetett erőfeszítések nem bizonyultak eléggé hatékonynak. Egymástól függetlenül szervezett ismeretterjesztő előadások, ankétok, rendezvények felaprózták az erőket. Nem mindig a legcélszerűbben történt a rendelkezésre álló szerény anyagi eszközök felhasználása sem. Előfordult, hogy kis lakótelepülésen elég lett volna egy művelődési objektum megépítése is, de a tanács és más társadalmi szervezetek külön-külön kezdtek építkezni. — Javítani kell a közös tervezést a célszerűbb elosztás, a jobb felhasználás érdekében. Az utóbbi időben már történt változás, hisz a szakszervezetek és a Művelődés- ügyi Minisztérium közös utasításban szabályozták egyes népművelési intézmények, művelődési otthonok, könyvtárak közös fenntartásának kérdéseit. Ugyancsak a TIT, a szakszervezetekkel és a KISZ-szel közösen kidolgozták az üzemi és az ifjúság között végzendő ismeretterjesztés összehangolt elvét. A módszertani irányítás megjavítását szolgálta, hogy például Budapesten a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a Fővárosi Tanács az Egressy-klub- ban közös módszertani irányító központot hozott létre. Az Eg- ressy-klub kísérleti műhellyé vált, amely bebizonyította, hogy összefogással a tömeg-kulturális munka feltételeit sokoldalúbban, gazdaságosabban lehet megteremteni, s amellett az elvi irányításban is jobban alkalmazhatók a korszerű módszerek. — A tapasztalatok nyomán már a múlt évben három megyében — Fejérben, Szabolcsban és Hevesben — a SZOT-tal közösen egybefogtuk a tanácsi és a szakszervezeti népművelési szerveket. Még ebben az évben további öt megyében — Szolnokban, Hajdúban, Nógrádban, Zalában és Somogybán — ugyancsak létrejönnek a pénzt és ötleteket egy, közös forrássá duzzasztó népművelési szervek. Ezt a folyamatot hivatott segíteni az Országos Népművelési Tanács is, amelynek megyei és járási megfelelőit ugyancsak a közeljövőben alakítjuk meg. — A kulturális tömegmunkában az eszmei-politikai nevelő munkát tekintjük legfőbb feladatunknak. Megfelelő teret, lehetőséget és még az eddigieknél is komolyabb figyelmet kívánunk szentelni a népművelésre, amely az emberek átformálásának, a korszerű gondolkozás kialakításának felelősségteljes munkáját segíti. Csak egyetlen példát az Országos Népművelési Tanács munkájára. Már az első, alakuló ülésen beterjesztettük a művelődési otthonokról szóló, tudományos igénnyel megszerkesztett anyagunkat. Ebben 1959-től 1964- ig feldolgoztuk az ország 3504 művelődési házának munkáját egybefoglaló jó és rossz tapasztalatainkat. A művelődési házak jelentőségét elég egyetlen számmal bizonyítani: 1964-ben 51 millió ember fordult meg országszerte a művelődés otthonaiban. Ebben a számban azonban a könyvtárak és a kultúrházakban működő mozik látogatottsága még nincs is benne! — Felmérésünk egyik legérdekesebb mozzanata, amely a népművelési munkának egy meglehetősen új, még kiaknázatlan részét képezi: a népművelés és a televízió című fejezet. A televízió rohamos terjedésében egyes népművelők munkájukat nehezítő ve- télytársat látnak. Már a tavalyi országos értekezlet, de az azóta eltelt esztendő is bebizonyította: szó sincs itt rivalizálásról, sokkal inkább arról kell beszélni, hogy a népművelési munkások fontos segítőtársat kaptak, s ennélfogva ki kell használni a benne rejlő vonzó, a népművelési munkát új színekkel, ötletekkel felfrissítő lehetőségeket. — Egy példa erre is. Bokor Péter „Századunk” címmel jelentős történelmi filmsorozatot készít a televízióban. A huszadik század fontosabb politikai, gazdasági és kultúrtörténeti eseményeit, korunk kimagasló személyiségeit — írókat, művészeket, tudósokat, stb. — mutatja be, igen vonzó formában, a filmarchivumokból élőbányászott, értékes filmtekercsek, dokumentumok segítségével. A népművelési évad során a művelődési otthonokban, tv-klubok- ban — a sorozat alapján — feldolgozzák századunk sorsdöntő fordulóit, felfedezéseit, eseményeit, stb. Kiállításokat szerveznek, a könyvtárak megfelelő történelmi szakirodalommal készülnek fél a témakör még belterje- sebb megismertetésére. Tehát azt az érdeklődést, amelyet a filmszalag csak felkelt, tovább formálják. Ily módon újabb tízezrei: előtt fog kibontakozni századunk, válnak majd ismeretessé az események közötti és mögötti összefüggések. A népművelési munkások számára folyóiratunk, a Népművelés októberi száma részletesen kidolgozott módszertani útmutatót közöl majd ennek a munkának elvégzéséhez. — Az említett példa természetesen csupán egy a sok közül. Figyelmünket elsősorban az idei évadra koncentráljuk. Igyekszünk úgy ösztönözni a népművelők munkáját, hogy maradéktalanul megfeleljenek a sok milliós érdeklődésnek, mind a korszerű igényeknek, követelményeknek — mondotta befejezésül Gönyei Antal. B. T. KÓNYA LAJOS: Kézfogás Az emberség a fürge ujjak és tenyerek fészkében ül. Rangja mögé, pénzébe bújhat, két keze vall kéretlenül, nézd meg az embert, mielőtt még meghallgatnád mondatait, hogy fog baltát, kapát, célokét — ez legyen leikéhez a híd. Sokágú ügy, soktitkú szakma, kétkeziek — egész világ! Aki nevüket hajtogatja, s kezd róluk váratlan vitát, akkor legyen hitele nálad, ha ujjai hegyében ég emléke a tapasztalásnak, ha használni tudja kezét. Akihez szándéka szerinti készséggel simul az anyag, azt az örőklét meglegyinti, az a tárgyakban megmarad, egy jóleső fogás a szerszám nyelén éppúgy dicséri őt, mint aki fát ültet ezerszám, s legyőzi a futó időt. TÉNAGY SÁNDOR: TÁJ: emberekkel, fákkal és gyárkéménnyel Alapszín: vízszintes könnyű-zöld. A vásznat uralja szinte. Park. Pirosbordájú padok. Éles csík a zöld fölött keskeny fényszínű ég. Három nehéz-barna fatörzs a kép aljáig szalad. Középen nyugdíjas ül, mozdulatlan, mint a táj. Kezében bot, alig látható függőleges vonaL De mintha e botból nőtt volna ki: égre szúr a háttér karcsú díszlete, az embert növesztve nagyra. A fáradtság szobra ül, csak ül, a gyárkéményt emelve magasba. Sólyom József: Megszólal a játékliarang /ff III. Richard vA- 7 (Illusztráció: ifj. Kertész László.) R eszketős sípolással száguldott be a vonat az állomásra. A kihalt peronon magányosan várakozott egy magas, szikár, ősz hajú férfi. Arcát félig eltakarta felhajtott kabátgallérja és leheletét pirosra festették a pályaudvar neonbetűi. Nyugtalan tekintettel fürkészte a vasúti kocsikból kitóduló utasokat. Karácsony este volt. A magányos várakozó tekintete megpihent egy bőrkabátos fiatalemberen, aki számtalan kisebb, nagyobb csomagjával bajlódva utolsók között baktatott át a síneken. Az ősz hajú férfi minden sietség nélkül elindult felé. — Üdvözlöm, őrnagy elvtárs — köszöntötte a bőrkabátost és hangja inkább bocsánatkérésnek, mint üdvözletnek hatott. A fiatalember csodálkozva nézett rá: — Jó estét... csak nem engem várt? — Tudtam, hogy a gyorssal érkezik... — Ez igazán kedves meglepetés, köszönöm. Felesleges volt azonban ilyen hidegben kifáradnia .... — Fontos mondanivalóm lenne őrnagy elvtárs. Már megbocsásson, hogy így idetolakodtam, de.. — Miért mond ilyet?! Őszintén örülök, hogy újra találkoztunk. Juhászoknál, úgyis ... — Nem megyek oda — vágott közbe az őszhajú Ekkor emelte fel először a hangját Észrevette maga is, és nyugodtabban tette hozzá: — Nem mehetek. Erről kell beszélnünk ... — De gondolom, nem itt a peronon, mert megfagyunk... — Bemehetnénk a restibe... ha megengedi segítek Koccintottak. Az őrnagy elégedetten cset- tintett: — Ez jólesett. Cudar hideg van kint. Asztaltársa komótosan megfontolt mozdulattal eresztette le poharát. Forgatta ujjai között, nézte néhány pillanatig, aztán eltolta maga elől. — Eh. egyszer úay is el kell kezdeni — mondta, mint aki saját magát biztatja. — Nem egyszerű ügy ez őrnagy elvtárs. A fiatalember barátságosan elmosohiodott — Hagyja már ezt az őmaayoznst. Tavain karácsonykor Htunk arra hogy Sándornak szólít. És most Gyula bátyám ki vele. mi a bői? — és időt sem hagyva a válaszra, cinkosan kacsintott: Nagyon szereti Magdát? Az őszhajú megdöbbenten nézett rá: — Tudja? — Az első perctől... Magda megírta nekem. — És nem gyűlöl engem? — Én? Dehát miért? — Pista a bajtársa volt, én pedig egy idegen. — Maga egy rendes ember, Gyula bátyám... Harmadik karácsonyt töltjük együtt.. — Ez az... rendes ember. Egyszerű, kisember vagyok, semmi több. Ez a baj... — Hogy mondhat ilyet? — Megmagyarázom. ígérem rövid leszek, mert tudom, hogy várják. Pisti nagyon várja magát. A karácsony a kettőjük estéje, hat éve már. Ezt még nekem mondta el Magda. Szóval tudta, hogy szeretem öt? Ez jó, megkönnyíti a dolgomat. Mert igaz, szeretem. Nagyon szeretem. Most tudom csak, hogy milyen nagyon. Ne értsen félre. Elmúltam negyven éves és a holdfény, suttogás már nem nekem való. Egyedül éltem eddig és Magda is nagyon magányos a férje halála óta. Egymásra találtunk, össze akartunk házasodni. Ma este lett volna az eljegyzésünk. Csendes kis eljegyzést terveztünk, elrejtve az ünnep örömei mögött... Dehát nem lehet... A gyerek nem akarja... Nem akar új apukát. — Ezt Pisti mondta? — Igen... és én megértem őt. Tizenöt hónapos volt, amikor meghalt az édesapja. Óvodába járt már, amikor először kérdezte Magdát: anyu nekem miért nincs apukám... A pici gyereknek még nem lehetett elmondani, hogy mi történt. Nem is értette volna meg. Halott, halál, — ezek ismeretlen szavak voltak akkor még előtte. De nagyon vágyott apa után. Egyszer a szobájában játszott és Magda hívta, hogy menjen vele sétálni. Nem akarta otthagyni a játékait. Csalogatta az anyja, megígérte azt vesz neki, amit csak akar. Igazán? — kérdezte Pisti és amikor látta, hogy anyja komolyan beszél, ezt mondta: vegyél nekem egy apukát... Mindez régen történt, a gyerek most már másodikos. Ahogy nőtt. okosodott, egyre jobban megtalálta apját, aki már nem él. Azt hiszem az iskolában kezdődött. Az úttörőcsapatot a hős Juhász István halárőr főhadnagyról nevezték el... Pisti édesapjáról. A csapat szobájában ott a fényké-
