Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-17 / 219. szám
ÍÖLNA MEGYEI NEPŰJSÁG 5 196?. szeptember 17. OLemzedJékek építették Dunaszentgyörgyön, a Tavasz utcában kitavaszodott egy ház. Régóta áll már a helyén, nemzedékek építették, toldozták- foldozták olyanná, ahogyan most fogadja a látogatót. Régi épületből varázsolták újjá a mai lakók: Szombat István és családja. Állnak még a régi falak, de új szobákat fognak körbe, öreg ház — megifjodott köntösben. Újjáéledt — kényelmesebbé, szebbé, eredetibbé, lakályosabbá, mint amilyen új korában volt. Földes szoba, szabad konyha Még 1930-ban vásárolta meg a Szombat család a Tavasz utcai házat. Akkor költöztek be a falut körülvevő tanyavilágból. Ezer pengőt fizettek érte a lisztes Dömötör Károlyéknak. Róluk már nem sokat tudnak a mai lakók. Annyit, hogy sok Dömötör élt a faluban, s ezért ragasztották ennek a neve elé a lisztes jelzőt. Ennek is volt valami története, hogy miért éppen lisztesnek keresztelte őket a falu szája, dehát ki emlékszik már arra? Valami ősüknek lehetett őrlője — azt úgy maradt rajtuk. Szombat István, a ház mai tulajdonosa a vétel idején hetedik életévét töltötte. Emlékszik még — hiszen jó sokáig taposta — a földes szobákra, meg a szabad konyhára. S meggyújtotta ő is néhányszor a petróleum- lámpát estefelé, amikor még dolgozniuk kellett valamin. Itt nőtt fel, ezek között a falak között. Ha van emlékezetük, hát Szekszárdon emlékeznek rá, mint diákra is, meg bajuszserkedő korában is ide akasztotta a tükröt az ajtófélfára, amikor borotválkozáshoz fogott. Padló, vagy parkett Ide, az ajtófélfára, de nem erre az ajtófélfára! Mert azóta nagyot fordult a világ kereke, meg nagy változáson esett át ez a ház is. Ö vásárolta meg a szülői házat, a testvéreknek megadta a részüket, pontosan, amennyi megillette őket. Aztán összehoztak egy kis pénzt, a többit meg hozzátette az OTP. Két szép nagy szoba lett, a két kicsi helyébe, mert nemcsak régi falakat vertek ki a helyükből, hanem építettek egy új szárnyat is a meglévő háztömb mellé. Az utcára néz ablakaival a két első szoba, s bejutni egyenesen az udvarról lehet, meg a másik oldalon egy előszobán át. A bútor még a szomszédban van, sajnálták volna, hogy a nagy munkában kára essen. A falakat fehérre meszelték, az ajtókat is átfestették már fehér olajjal. Tisztára mosták az előszoba kövét, már ki tudja hányszor, meg az új keretekbe rakott ablaktáblákat is tükörfényesre dörzsölték, pedig még nincs itt a teljes rend ideje. Hátra van a padlózás. Hogy parkett, vagy padló kerül a régi földre — azt még nem tanácskoztak tudják. Az dönti el a dolgot, hogy melyikhez sikerül hozzá- jutniok. Nem szeretnek adóssággal aludni — Csak szépen sorjában lehet megcsinálni mindent, mert sok pénz kell hozzá. Kértem OTP-kölcsönt, meg segítettek is — mondja Szombat István —, dehát... Szóval most többet fizetünk vissza, mint amennyit kellene. Menjen le a tartozás minél előbb, nem szeretek adóssággal együtt aludni. Szombat István tizenhárom éve dolgozik a Paksi Konzervgyárban, a ládaüzemben. A fiából már fodrász lett, jelenleg Szekszárdon dolgozik. A felesége a biritói, a lánya a Gyapai Állami Gazdaságba jár munkára. — Hogy kinek a pénze van a házban? Hát mindegyikünké. Igaz, a fiú még nem nagyon keresett, amikor megkezdtük az átalakítást, de ő is részt vállalt abból, hogy meghúzzuk a nadrágszíjat. Mindannyiunk takarékoskodása kellett hozzá. Sok pénzt megemészt az ilyen nagy renoválás, de megéri! A fehér falak- barátságosan világítanak, a végleges festésre várnak, majd jövőre, amikorra kiszárad rendesen az új vakolás. A nagy ablakon függöny, dicséri a szorgos asszonykezek munkáját. S az ablaktáblák mögött filodendron nyújtózkodik egy hatalmas cserépben. M. É. Épül a tamási járási KISZ-tábor Balatonszabadi-Sóstón elkezdőa pártarchívumok vezetői A Párttörténeti Intézet irányí- t hsával tapasztalatcsere-értekezletet tartottak Szekszárdon, szeptember 15-én a pártarchívumok vezetői. A tanácskozáson, amelyen részt vett Virág István elvtárs, a Tolna megyei Pártbizottság titkára is, tizenkét megye képviseltette magát. A tapasztalatcserének feladata volt, hogy az archívumok vezetői összegezzék a pártokmányok gyűjtésében, rendezésében szerzett néhány évi tapasztalatukat, összevessék saját gyakorlati tevékenységüket a szekszárdi archívum munkájával, valamint közös állásfoglalás kialakítása azokban a — munka során nak azt a gyujtőtevékenyseget, melynek célja, hogy a két világháború időszakában Tolna megye területén lezajlott illegális kommunista és demokratikus mozgalmak még megtalálható emlékeit, a mozgalomban résztvevők visszaemlékezéseit összegyűjtse és feldolgozza. Az archívumi iratok vizsgálata után K. Balog János, a Tolna megyei pártarchívum vezetője előadásban összefoglaló képet adott az archívum munkájáról. A jól sikerült tapasztalatcsere az archívumok vezetőinek széles körű vitájával ért véget; dött a tamási járási KISZ-tábor építése. A falak egy része már áll és úgy tervezik, hogy az épületeket őszre tető alá hozzák. A tamási járás fiataljainak tábora teljes egészében társadalmi munkában épül. Ehhez a kiszesek munkájukkal, az úttörők pedig személyenként tíz forint értékű hulladék leadásával, vagy egyéb közös munkával szerzett pénzzel támogatják az építkezést. Eddig legtöbbet a szakályi fiatalok dolgoztak a tábor építésén. Négy vasárnapot töltöttek a Balaton mellett és összesen 600 óra társadalmi munkát végeztek. Derekasan részt vettek a munkában a pincehelyi fiatalok is. felmerült — kérdésekben, melyek a pártokmányok, munkásmozgalSARA mi dokumentumok gyűjtésére, rendezésére vonatkoznak. Az archívumok vezetői tanulmányozták a nyilvántartás, a rendezés, a selejtezés és az iratgyűjtés módszereit. Érdeklődéssel vizsgálták a szekszárdi archívumKözös kiránduláson vettek részt a nagvkónyi KISZ-szervezet tagjai A közelmúltban a nagykónyi KISZ alapszervezet 16 tagja többnapos közös kiránduláson vett részt Hévízen. A termelőszövetkezet saját üdülőjében biztosított helyet a fiataloknak. A kiránduláson azok a tsz tag KISZ-esek vettél részt, akik év közben a munkában is jól megállták a helyüket. A termelőszövetkezet ezzel a kirándulással jutalmazta a fiatalok eredményes munkáját; Ami legelőször megragadott ebben a szigorúan fekete ruhás, alacsony termetű, egyenesen járó kis öregasszonyban, az a benne rejlő vidámság. Ráncok közé elbújtatott szeme melegen, hamiskásan néz a világba, két keze megszokott mozdulatokkal, motollaként jár a szövőszék felett ide-oda, villan a piros szál, aztán a zöld, meg a kék, szapo ■ rodik a szőttes, mert ez már a kisunokámnak lesz, azt mondja mindig: „ugye nagymami sokat csinálsz nekem...” Mpzes István néhoz, Sóra nénihez bokáig érő sártengeren evickéltem át, nemhiába hívják a falut Sárpilisnek. A legrégibb szövőasszonyok közé tartozik, talán meg se tudná mondani hány törülköző, abrosz, lepedő, meg miegymás került már ki a keze alól az elmúlt hatvan évben. Tizenhat éves korában kezdte, akikor ült először a szőNÉNI vőszék mellé, és most már bizony a nyolcvanadikat tapossa. Az anyja ültette oda, amint az szokás volt abban az időben. Kérdezem Sára nénit, ugyanúgy sző-e mint az anyja? — Tőle tanultam — mondja egyszerűen. — Másfajtát sohase próbált? — Dehogynem. Nem szabad megmaradni egy mellett, mindig másikat kell próbálni. Én is rajzolgattam mintákat, meg láttam másnál is szépet, akkor az tán megcsináltam. Ha tetszett, akkor anyámasszonnyal tovább próbálgattuk, kitaláltunk mindenféle mintákat. Sára néni egyedül él a kis házban, körülötte a szoba megszokott, régi berendezése. — Nem válók meg én ettől, mindig a magam asszonya voltam, miért lenne most másképpen? Elszövögetek, amíg a kezem bírja, hadd örüljön a kisA községi népi ellenőri csoportok szerepe a társadalmi ellenőrzésben Egyre inkább társadalmi jelleget, ölt hazánkban az ellenőrzés, amely leginkább a népi ellenőrzés tevékenységében jut kifejezésre. Ennek az ellenőrzési formának új- és nagyszerűsége az, hogy a dolgozó tömegek széles körű, mindenkor a legmegfelelőbb szakemberek bevonásával történik. Éppen ezért a társadalmi jellegből fakadóan egyre inkább szükséges, hogy a községi közigazgatási egységekben is szervezetten érvényesüljön a társadalom ellenőrző szerepe. Pártunk Politikai Bizottsága 1964. február 18-i határozatában többek között megállapította: „ .. . A népi ellenőrzés eddigi működése igazolta a társadalmi erők közreműködésére épülő állami ellenőrzési rendszer létrehozásának szükségességét és helyességét. A népi ellenőrzés munkájával segítette a párt és a kormány határozatainak érvényesülését. Alkalmas eszköznek bizonyult a dolgozók fokozottabb mértékű bevonása a közügyek intézésébe...” Ez a megállapítás további és fokozottabb munkára kötelezi a népi ellenőrzési bizottságokat. Ezért szükséges a már meglevő és működő községi népi ellenőrzési csoportokat továbbra is támogatni, segíteni, ahol nincs, ott a lehetőséghez mérten szervezni, hogy a községi vezetést munkájukkal segítsék. A községi NECS-ek szervezetét, jogait, különböző szervekhez való viszonyát jogszabály nem rendezi. Rájuk is a különböző szintű népi ellenőrzési bizottságok népi ellenőreire vonatkozó jogok és kötelességek vonatkoznak. Egy alakulóban levő szervről van szó, amely igen alkalmas a helyi pártós állami vezetés segítésére. Legfőbb feladatuk főleg a helyi párt- és állami szervek által megjelölt ellenőrzési feladatok elvégzése, a területükön a gazdasági élet alakulásának figyelemmel kísérése, a szociális-kulturális feladatok megvalósulásának szemmel tartása, a társadalmi tulajdon védelme, valamint az állami és állam- polgári fegyelem megszilárdításában való nevelő munka. Ezen a területen akár személyes tapasztalat, akár pedig a lakosságtól érkező bejelentések alapján vizsgálatot szervezhetnek, melyről az illetékes szerveket tájékoztatják. Természetesen félreértés ne essék, a NECS-ek, illetve azok tagjai nem rendelkeznek több jogosultsággal, mint ami a népi ellenőröket egyébként megilleti (helyszínen nem adhatnak utasítást, stb.), s működési területük a községi tanács közigazgatási területére terjed ki. A NECS-ek fő feladata, hogy a mindennapi életben tapasztalt hiányosságokra, bürokratikus kinövésekre hívják fel a figyelmet. Nem dokumentumok, számviteli tanulmányok készítése a fő cél, hanem a közvetlen személyes tapasztalat, megfigyelés. Munkájuk ezáltal bürokráciamentes, a mindennapi élet gyakorlati kérdéseinek megoldásához a helyi igényeknek megfelelően nyújtanak segítséget. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy megfelelő segítséget csak ott tudnak nyújtani a NECS-ek a községi vezetőknek, ahol megfelelő támogatást kapnak, igénylik munkájukat, feladatokkal bízzák meg őket, ahol szorosan együttműködnek. Számos esetben tapasztaltuk, hogy a községi népi ellenőrök mechanikus csoportba vonása után tényleges, eredményes munkát nem végeztek, létük formálissá vált. De ugyanakkor kedvezőbb tapasztalataink is vannak, így csak egy-kettőt említve pl. a tamási járásban a simontomyai, tolnanémedi NECS-et, ahol a csoport vezetésével megbízott Halász István bőrgyári dolgozó, vagy Kovács József, a tolnanémedi kendér- gyár művezetője a csoporttal jó munkát végez. De hasonló dicséret illeti a hőgyészi NECS-et, és annak vezetőjét, Witzl elvtársat is. Nagyon hasznosak voltak megállapításaik mind a mezőgazdaság, mind az ifjúság védelmének helyzete című vizsgálatainkban. Helyesnek bizonyult az, hogy a javasolt elvtársakat a községi tanács ülésén választják meg, s ebből kifolyólag a végzett munkájukról időközönként, de legalább évenként be is számoltatják, mint tette ezt a közelmúltban a gyönki községi tanács. A megye községeinek 50 százalékában működnek NECS- ek. Szervezésük azonban nem kampányszerű, hanem az igények felmerülése során folyamatos, a szocialista társadalom építésének természetes és egészséges követelménye. Szocialista ellenőrzési forma csak ezen az úton haladva képzelhető és érhető el, az egész társadalom javát szolgálva. Dr. Ettig Elemér, a megyei NEB elnöke unokám. Meg aztán megszoktam az egyedüllétet, látja az uram már tíz éve meghalt. A magam szőtte halotti lepedőben temettük el. Itt egy kicsit megtörik a hangja, elhomályosul a szeme, aztán bólogatva mondja: — Amióta világ a világ, egyik nap besötétedik, másik nap kivirul. így van ez jól — vigasztalja saját magát. Aztán kirakodja a komódot, a régi szőttesek napvilágot látnak. Amikor a kisunokára terelődik a szó, vidámabban jár a keze a rakosgatásban, mert „az egy olyan jó kisleány, gyakran itt van nálam, iskola után eljön, megnézi mire mentem aznap”. A kisunoka, Sára néni életében központi helyet foglal el. Neki gyűjtögeti azt a kevéske pénzt, ami a termelőszövetkezettől kapott nyugdíjból megmarad. — Nézze meg, ezt a szoknyát most vettem neki, mert benne van az együttesben, táncol a lelkem, hadd legyen neki. Majd kikeményítem, ráigazítom, aztán mehet, pöröghet-foroghat benne. Kezünkbe akad egy sűrűn szövött, nagymintás darab. Ez is az unokának készült, van egy ilyen szoknyája. Ahogy fejlődik a kislány, Sára néni mindig hozzátold egy darabot, „nehogy őneki ne legyen, ami másoknak van.” Nézem a kezét, élesen elő- ugranak rajta az erek, mégis milyen könnyedén mozog a szövőszék felett, simítgatja a szálakat. — Nekem ehhez még mindig nem kell az ókula, szőni anélkül tudok igazán. Csak az újságban nézem vele a kisebb betűket, azok összefolynak, azokat már nem látom. Becsukja a szomszédasszony mögött az ajtót, visszaül az öreg szövőszékhez, a keze végigtapintja az elkészült darabot, és az új szálak engedelmesen simulnak a régiekhez. Cs. E.
