Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-12 / 189. szám
1965. augusztus 12. •TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A termőföldek védelme Hogyan hajtották végre megyénkben a VI-os törvényt? — Több mint háromezer holddal csökkent a parlagterület Törvényt hoztak hazánkban 1961-ben a termőföldek védelmére. Közismert ez az úgynevezett VI-os törvény, szükség volt rá, és tulajdonképpen állandóan napirenden volt a végrehajtása, ha a sajtó nem is foglalkozott vele állandóan. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán az igazgatási csoporton bdlül földrendezők foglalkoznak a VI-os törvény végrehajtásának ellenőrzésével. Természetesen minden járásnál van gazdája, szakembere ennek a munkának és tizenkét szerződéses földrendező, négy agrármérnök, s két adminisztrátor mellett sok állami gazdasági agronómus is részt vett e munkában. A megyei tanácson Rutkai Lajosné vezető földrendező irányításával elsősorban a felmérés eredményeit ösz- szegezik. Rutkai Lajosné maga is gyakran járta a községeket, szövetkezeteket; pontos képet tud adni a helyzetről. A törvény lényege, célja az volt, hogy minden terület, főként a külterületek, a legmegfelelőbb hasznosításba kerüljenek. Tolna megyében 1962—63-ban 1212 hold szántót találtak más művelési ágban. Megtörtént, hogy rétnek volt bejelentve a szántó, vagy más területnek. Ez a felismerés tovább bővült 1964-ben: 653 hold szántót találtak, amit más művelési ágban tartottak nyilván, illetve hasznosítottak. Sok parlagföldet és vizes rétet megtaláltak. Összesen 5090 hold volt az ilyen terület 1965 tavaszáig, április 25-ig, de az idén háromezer-négyszázötvennégy holdat művelésbe vettek a határszemlék után, 193 holdat pedig kényszerhasznosításba. Viszont 1747 hold még mindig parlag, vagy vizes, nem használható rét. Rutkai Lajosné tájékoztatása szerint a parlagföldek nagyobb része úgynevezett zártkertekben található, apró parcellákban. Ezek kipusztult szőlők, bokros, szántatlan szőlőföldek, vagy egy- egy kis szőlőterület mellett levő parcellák, amiket nem használnak a tsz-tagok és más falusi emberek, mert elég nehéz a megművelése, szántása. A tsz-tag jobban jár, ha ezt a földet nem veszi bele a háztáji területébe, ugyanis itt csak lófogattal lehetne szántani többnyire, viszont a szövetkezet megszántja neki a közös földön kiadott háztájit, sőt a kukoricát ekekapázza is traktorral. Van még továbbá az 1747 hold műveletlen területben olyan rész is, ami víz alatt állt az idei tavaszon. Természetesen ezt jövőre ismét hasznosítják, többnyire már most Tizenkettő helyett harminc Lassan két hete lesz, hogy a szekszárdi Béri Balogh Tsz-ben befejeződött az aratás. Kétszáz hold árpát és 520 hold búzát arattak le a kombájnok, az aratógépek, s most a cséplőgépek vannak munkában. De azok sem sokáig, mert a számítások szerint még mintegy tizenhárom vagon az elcsépeletlen mennyiség. A terméseredmények csak ekkor válnak véglegessé, de már most nyilvánvaló, hogy a tervezett termésátlagot búzából jóval túlhaladják. Az őszi árpa ugyancsak háromnegyed—egy mázsával haladja meg a tervet, a búza viszont jobban fizet; a 12,8 mázsánál hárommal-néggyel többet. A szövetkezet így a tervezettnél többet is értékesít, ad el az államnak, tizenkét vagon helyett harmincat. Ezt a harminc vagon búzát már be is szállították a gabonafelvásárló vállalathoz. A szövetkezet úgy számított; első az értékesítés, míg a saját szükségletet abból fedezik, amelyet most csépelnek. A terven felüli termés, illetve az értékesítés 430 000 forinton felüli többlet- bevételt hozott a szövetkezetne!:. öreg nem talál több kalapálni valót. De tévedett. Másnap reggel már nyitásra ott állt három szekér, vasalásra, ráfhúzásra vártak. Mintha csak rendelésre történt volna minden, úgy jöttek egymás után aztán a szekerek és lovak. Késő estig tartott a műszak, de megint kifogyott minden. — Most figyelj az öregre — mosolygott Miska, amint fáradtan hazafelé ballagtak. — Ha csak a szomszéd faluból ide nem csődíti az embereket rossz lábasokkal, meg egyebekkel, nem tud felhajtani semmit. Hogy tévedett, az másnap reggel derült ki. Már megint a műhely előtt várták a nyitást. A változatosság kedvéért most kerítést kellett készíteni. Ez olyan munka, hogy művészetnek is elmegy. A kerítéseket hajdan, fiatal korában, az egész környéknek kétszer Kovács csinálta. Nehezítette a dolgot, hogy nem új anyagból, hanem mindenféle hulladékból csinálták az elsőt. Három, vagy négy napig bajlódtak vele szótlanul, mint a haragosok. Amikor elkészültek vele, hárman három fele indultak. A segédeknek ahhoz sem volt kedvük, hogy azon gondolkozzanak; mit talál ki másnapra az öreg? Tán mondani is felesleges már: alig virradt, a műhely előtt állt az új megrendelő. Megint kerítést kellett csinálni. Hamarosan három új vaskerítés került ki a kovácsok keze alól. Sorra jön talán a negyedik is, ha egy este a szikár, bütykös kezű öreg kovács meg nem szédül. Jancsi kapta el, különben ráesik az üllőre. Ügy vitték haza ölben. Az orvos azt mondta, nincs az öregnek különösebb baja, de nem való már az ilyen vén ember kezébe a nagykalapács. Különösen nem az olyan, mint az övé. A két segéd szótlanul ment hazáig. Másnap kinyitottak, de csak ténferegtek a műhelyben, még sepregetni is elfelejtettek. Este meg minden megállapodás nélkül az öreg Kovács házához mentek. Feküdt az ágyon, alig mozdította a karját. Egy hónap kellett a felépüléséhez. Amikor kissé még fehéren beállított, szó nélkül felmérte a műhelyt, a kalapácsát kereste. Azt a marha nagy dögöt, amivel negyven évig verte a vasat. Nem tudni azonban hogyan, de eltűnt. Helyén, formára hasonló, de sokkal kisebb állt a szerszámoson. Előbb szemmel mérte végig, aztán megfogta, megmarkolta a nyelét, mintha ízlelni akarná. S talán ekkor enyhült meg a két segéd iránt. A harag elmúlt, elszállt, de egy enyhe feszültség továbbra is fennmaradt. Ha munka van, az öreg beáll középre, Miska fél kézzel tart, csengeti az ütemet, Jancsi meg az öreg pedig ráver. Nem haragból, csak úgy, a virtus kedvéért. SZOLNOKI ISTVÁN ősszel felszántják. Varsádon igen életrevaló, okos kezdeményezés született: telepítenek szőlőt egy tagban a háztáji gazdaságok részére is, és a zártkertet, az ilyen parlagföldeket felszántják gépekkel, a közösnek. Előzetes kijelölést kértek szőlőtelepítésre. 26 holdhoz. A földrendezéssel egyidőben erdőrendezés is folyt hazánkban, igy Tolna megyében is. Erről az 1961. évi VII. törvény rendelkezik. Nálunk az Országos Erdészeti Főigazgatóság erdőrendezőségei közül a pécsi dolgozott, az utóbbi időben pedig kiegészítésként a váci erdőrendezőség. Felmérték, illetve ahol még tart a munka, felmérik a községekben, hogy lehetőség szerint nagyüzemi művelésbe vonják az erdőket: ne szétszórtan és megfelelő gondozás nélkül legyenek a kisebb erdők sem. A Tolna megyei tsz-elnökök következő dunaújvárosi tanácskozásán szó lesz a földrendezésről, a termőföldek legcélszerűbb hasznosításáról is. Előadást tartanak róla, vitát indítanak. Tisztázni kell minden kérdést annál is inkább, mert sok szabálysértés történt az elmúlt években: például engedély nélküli erdőtelepítés, engedély nélkül halastó létesítése, stb. A szabálysértést pedig ezertől háromezer forintig büntetik. A munka még nem fejeződött be. hiszen parlagterület is van még, több mint 1500 hold. A végleges rendezés nemcsak országos érdek, de érdeke minden szövetkezetnek, minden tsz-tag- nak. (ff. J.) A HELYETTES helyettese — Kérek egy lottószelvényt... — Ezt a levelet adnám fel a fiamnak, aranyoskám... — Halló! Igen, kapcsolom, 121-es... — Igen, Kovács bácsi, maga az? Volna két távirat is. Merre felé jár?... No, egy pillanat, beolvasom. — Mátó János nyúl a két távirat után, s már mondja is a szöveget az érdeklődő kézbesítőnek, Kovács Istvánnak. A dunakömlődi postahivatal kicsiny helyiségből áll, amelyet még kettészel egy választófal. Belül, az üvegablakon túl a hivatali helyiség. Két asztal — az egyiken a külső szemlélő szerint rendetlen összevisszaság. A szakavatottak szeme azonnal felleli a hivatali, ügyviteli rendet. Az íróasztalnak támaszkodik egy szekrény, — vajon iratokat, vagy ruhákat zár magába? — s vele szemben pléddel fedett úgy. A — Hát ez? — s folytatni sem kell, Mátó János érti, hogy a berendezés ejt zavarba. — Nincs szolgálati lakás, így azután itt lakom a hivatalban. — Mióta? — Alig néhány napja, én ugyanis csak helyettes vagyok. A helyettes helyettese. A dunakömlődi postahivatalból a múlt év szeptemberében helyezték át a paksi postára a hivatalvezetőt. Azóta Magyar Ferencné helyettesíti a jelenleg nem létező hivatal- vezetőt. Szolgálati lakás nincs a községben, így azután véglegesen nem vállalja senki ezt a munkát. A helyettesítő Magyar Ferencné most tölti évi rendes szabadságát, s így került Mátó János ide, az íróasztal mögé. — Milyen a helyettesítő postások élete? — Vdndóriunk. Nem egész évben. Inkább tavasztól őszig. Ahogyan a szabadságot kiveszik a hivatalvezetők. Télen aztán otthon vagyunk mi is. — Hol az az otthon? — Gyulaion lakom. Az ottani postahivatalhoz tartozom. — Nem kellemetlen a vándorélet? — Akkor, amikor egy helyben kell otthon ülnöm. Várom, hogy mehessek. Ebben is ván valami nagyszerű! Mindig más vidék, új emberek, körülmények... Én már megszoktam, meg szeretem is ezt a munkát. A helyettesítés nagyobb gyakorlatot, sok irányú képzést igényel. Mindennel tisztában kell lennie a helyettesítőnek, ami munka, feladat a nagy postahivatalokban reszortonként másra-másra hárul, itt egymagának kell elvégeznie. S ami komplikálja az egészet: ismeretlen helyen, ahol idegenek a szokások, az emberek. Foglalkozása: IDOtUNZO „Magyarul” normás. Brr! Rázkódunk össze ennek a szónak a hallatára. A köztudatba hálátlan feladatként vonult be ez a munkakör, és a. tevékenységgel járó ellenszenvünket gyakran plántáljuk át arra az emberre, aki ezzel foglalkozik. Szegedi Istvánt, a Faipari Vállalat időelemzőjét mégis szeretik. 0 a szakszervezeti bizottság elnöke is. Van aki ezt úgy határozza meg, hogy egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Pisch Ferencné, aki a kárpitos részlegnél dolgozik, utánam kiáltott, mikor eljöttem a teremből: — Aztán sok jót írjanak ám róla! Kérése meglepő, mert néhány perccel azelőtt ő panaszkodott, hogy a januárban bevezetett új norma szorosabb munkatempót kíván. — Éppen, hogy teljesítjük. Hogyne bosszankodtunk volna, amikor közölték velünk. Ezért a munkáért, amit most csinálok, öt forinttal kevesebbet kapunk, mint a tavalyiak. A kereset? Félévkor kaptunk jutalmat is. én négyszáz forintot. Többet nem is kérdezünk. Az irodában megtudjuk, hogy a félévi jutalomosztáshoz a januári normarendezés is hozzájárult. — Rendezés? A normakarbantartás pontosabb szó. — helyesbít Szegedi István. — Miben különböznek? A karbantartás azt jelenti, hogy figyelemmel kísérjük a munkafázisokat. Höl állapítottak meg magasabb teljesítést, és hol érte el a begyakorlottság azt a szintet, hogy lazább munkatempóval is magasabb százalékot mutathatnak fel? — Sajnos, nekünk kell megértetnünk az emberekkel, ha olyan intézkedést hozunk, ami kihat ugyan a termelésre, de ideiglenesen kevesebb bért visznek haza fizetéskor. Ilyenkor megkérdik tőlem: „Olcsóbb lesz a szék, ha én kevesebbért dolgozom rajta?” Mit válaszoljak. Szeretném megértetni, hogy a gazdaságosabb termelés később feltétlen kihat az életünkre. A norma- rendezéskor csak a szigorítást veszik észre, a lazításért senki nem zúgolódik. Pedig a norma- karbantartás azt is jelenti, hogy ahol nehéz feltételeket szabtunk, könnyítsünk. — Mi mutatja, hogy a normák elavultak? — A munkanap-fényképezés. Jegyzőkönyvet vesz elő. Ebben percről percre bejegyzik, hogy mivel mennyi időt tölt egy dolgozó? Takarítás, géptisztítás 12 perc, munka 38, beszélgetés 5 perc, szóval rendre mindent feljegyeznek. A nap végén összesítik, érdekes dolgok derülhetnek ki. A munkanap fénykép elárulja, hogy ha segédmunkások hozták volna az anyagot, kevesebb lett volna az időveszteség. — Ilyenkor beszélgetünk a művezetővel, és megkérjük, hogy jobb munkaszervezéssel próbálják csökkenteni a veszteségidőt. Ha ez megtörtént, megkezdhetjük az időelemzést. A vizsgált munkaműveletnél különböző időpontokban megmérem stopperórával, hogy mennyi időt fordítanak a munka elvégzésére. — Ha ezért lassabban dolgoznak a szokottnál? — Észreveszem, és jogomban áll a rendes munkatempót számolni. Ha gyorsabb az átlagosnál a dolgozó, azt is figyelembe vesszük. — Vagyis, nem történhet tévedés? — Ritkán, inkább a becsült normáknál. Egy-egy cikkünk 6—700 munkaműveletre is feloszlik. természetesen nem végezhetünk mindegyiknél időmérést. Vannak azonos idejű munkák is, például az osztó és csapóborda megmunkálásnál. Általában az időelemzéssel megállapított normák megfelelnek a teljesíthetőség követelményeinek. Nem is erre panaszkodnak az emberek. Mert sokszor jönnek maguk is: Nézzük meg a normát, jól állapítottuk-e meg? — Akkor is, ha lazának érzik? — Előfordult az is, igaz nem mostanában. Szegedi István régi időelemző, még 1954-ben végzett háromhónapos tanfolyamot. Két év múlva visszakívánkozott a fizikai munkához. — 1961-ben visszakerültem, erre a hálátlan posztra, abbahagynám, mert nem szeretem ezt a munkát. Az asztalosság a tanult mesterségem. Kicsit szomorúan legyint, aztán felderül az arca. — Megmutassam a teljesítményszázalékot ? Kedvezően alakult év eleje óta! Most a Béke-garnitúra egyes műveleteit vizsgálom felül. Lelkiismeretes gonddal rótt rubrikái fölé hajlik, számolgat. Amikor leteszi a ceruzát, felpillant. Kék szemében ártatlan öröm: — Lehet, hogy néhol valóban szoros a követelmény, és reális kérelem, hogy lazítsunk! M. L