Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-10 / 187. szám

ÍÖCS. augusztus ti,

«fffT^Ä WFGTÍTf KfiPÜJSÄÖ

Az élete ez a munka

A

vpnj szépmívesek, amikor • «Ul kezükbe vettek egy remekbekötött könyvet, elégedetten mustrálgatták. Dicsérni nem dicsérték, mert azt tartották, hogy ebben a szakmában szép lehet mindenki, de mester, akit már senki sem szárnyal túl, aligha. A kebelbeli nyomdászok pedig a szájhagyomány szerint így osztályoztak: dolgozik az üzemben

ennyi nyomdász, s két könyvkötő. Ök tehát szinte kizárták maguk közük a könyvek beszegőit. Nem ezért, hanem más okokból megritkultak a mesterség szakemberei, egyre kevesebb a könyvkötő. Maszek pedig Tolna megyében — ahogy a ma divatos szóhasználat szerint a magánkisiparost hívják — éppenséggel alig egynéhány

Krum István Bonyhádon él, s bevallom: három évig jártam el cégtáblája előtt, amíg rászántam magam, hogy bemenjek, s ha az alkalom úgy hozza, írjak is róla néhány sort. Felépítettem magamban egy elképzelést a cégtábla mögött élő emberről. Azt hittem: öreg könyvbúvár fogad, akinek minden életrezdülése a könyvekhez kötődik, s aki hosszú-hosszú működése során remekművek sorozatát halmozta fel abban a Bal- zac-i homályt rejtő kis kamrácskában, ahova csak avatottak s a vendégek kedvesebbjei léphetnek be.

Egyben nem téVédtéYtt éSák: Krum István idős ember, hetvennyolc éves. A kamrát a lakásnak is szolgáló kisebb udvari szoba alkotta. Hiányzott azonban belőle szinte minden, ami a nagy múltú és nemes mesterség gya- i,óriáséhoz szükséges. A parányi ■) asztalon néhány félig kész arrább ki tudja hány éve .sodó vázlat egy kötéstervről. A sarakban kézi prés. S a mester közöttük élt egész életén át némán. Mert Krum István süket- néma.

Meg sem próbálom a kérdezést. Az állítólag egyszerű, de számomra mégis igen bonyolult: jeJbeTTYTTTTTTTTTTTTTTTTT'

széddel a család egyik tagja siet segítségemre. De még így is csak apró mozaikokból állíthatom ösz- sze Krum István életrajzát. Tíz éves volt, amikor a századforduló idején elkerült a váci siketnéma intézetbe. Nyolc évig tanult, s talán itt szedte fel s változtatta tulajdonsággá a könyvek babonás szereltét. Hogy milyen volt ez a korszak, sohasem fogom megtudni. Az emlékek ziláltak, az élmények felszínesek.

A ragaszkodás a munkához, a könyvekhez azonban majdnem természetellenes. Más, hetvennyolc éves ember a nyugalmat, a pihenést keresi. Krum István pedig a munkát.

Az igazsághoz

vedély mellett a körülmények is közrejátszanak. Az életnek furcsa tréfái vannak. A 78 éves mester élete nagyobbik felét mások alkalmazottjaként töltötte el. S nyugdíjat még sem kap. Az utánjárások során derült ki, hogy bizonyos megszakítások miatt a fennálló rendelkezések nem biztosítják nyugdíjjogosultságát. Mindenképp igaza van a törvénynek, de az ember mégis kissé furcsán érzi magát, ha hallja, hogy a család csupán az egyetlen támasz. Az egyetértés természetesen viszonylag nyugodt körülményeket teremt, s az a kevés, ami a régi mesterségből még „bejön”, amolyan pótlás inkább.

Ennek a pótlásnak azonban szinte életfenntartó jelentősége van. Nem az anyagi, hanem az érzelmi oldal miatt. S ezt megsérteni sem lehet. Hiába a kér- lelés: pihenjen, nyugodjon, adja be az iparengedélyt, Krum István hajthatatlan. Nem vitatkozik, erre nincs módja. Letelepszik a munkaasztal mellé, s próbálja bizonyítani: tud ő még annyit,

mint a fiatalok. S ilyenkor elhallgat a család. Talán sejtik, hogy ez a szótlan ténykedés az apa és nagyapa életét jelenti.

| Sz. I.

rTTTTTTTTTTT*TTWTTVTTTT*t^TTTfn

rfTTYYYYY

Pintér István f

GYILKOSSÁG

NEW YORKBAN

Vélemények:

A ssáraxdi tsz tíz év múlva

Üzenet egy ismeretlen kollégának: Kedves Kollégám! 1965. augusztus 3-án a tamási járás egyik kis községében, Száraz- dón jártam. Szövetkezeti emberekkel beszélgettem. Azt kérdeztem meg tőiük, hogy mit gondolnak, milyen lesz a szárazdi tsz tíz év múlva? Ha majd 1915-ben letelik a tíz esztendő, ne mulassza el megnézni, hogy a nyilatkozók közül ki közelítette meg legjobban az igazságot. Fáradozásait előre is köszöni e sorok írója.

*

A fiatal Guzsola János a falu felé kerekezett, a köves- útón állítottam meg néhány szóra. A tizenhét esztendős fiú a kombájnszérűn dolgozik. Édesapja tsz-tag, ő pedig besegítő családtag. 1975-ben még mindig fiatalember, hiszen ma még jóformán gyerekember.

— Ha minden így marad, akkor nem fog jól menni — kezdi, és egyre bátrabban folytatja. — A vezetők mindany- nyian fixesek, ők megkapják a magukét. Azon kellene változtatni, ami nem tetszik a tagoknak. Azon, ami nem igazság. Ügy lenne jó, hogy a vezető is a jövedelem arányában részesüljön, akár a tagok. Nézzen körül. Rengeteg a jószág, és nézze meg, mindössze néhány kazal széna van. Kevés a széna. Pedig sok a rét, csak sajnos nincs lekaszálva, sok helyen még egyszer sincs lekaszálva — mondja Guzsola János, a tizenhét esztendős fiú.

A termelőszövetkezet elnökével a kombájnszérűn találkoztam. Neki is feltettem a kérdést. Meglepődik, gondolkodik, majd így válaszol:

— A mi termelőszövetkezetünk állattenyésztésre hivatott tsz. Ennek megfelelően nézzük a jövőt is. Elsősorban kérődző állatokkal foglalkozik majd ez a gazdaság tíz év múlva. Az állattenyésztés lesz a fő profil, persze akkor már nagyfokú korszerűség, a szakszerűség uralja ezt a termelési ágazatot.

— A tsz-tagok évről évre öreg- « szenek. 1915-re a jelenleg dol- 2 gozó emberek döntő többsége

2 eléri a nyugdíjkorhatárt. Ebből

3 adódik a másik feladat: ügyes, 2 embert pótló gépekkel kell

1 majd felszerelni a gazdaságot.

2 Szerintem sok ilyen géppel

1 rendelkezik majd 1915-ben a

2 mi termelőszövetkezetünk is. 2 Véleményem szerint lényegeid sen kevesebb emberi erővel, 2 mégis sokkal jobban végzik el

majd akkor a mezőgazdaságban a munkát. Tíz év múlva az állattenyésztésben főleg nők dolgoznak, és munkájuk jószerivel a különféle gépek kezeléséből fog állni — ez az elnök véleménye.

Józsa Lajos, a közös gazdaság egyik alapító tagja, az idősebb generáció képviselője e szavakkal foglalta össze „meglátásait”:-f Visszatekintéssel kezdem: Tíz évvel ezelőtt még nagyon kevés volt a gép. Ahhoz képest máris nagy az előrehaladás. Csakhogy a fiatalok itthagytak bennünket, és aj gép emberi erő nélkül nem működik. A szövetkezeti tagok zöme 60—65 éves ember. Engem ez nyugtalanít legjobban. Az, hogy ki fog itt majd dolgozni tíz év múlva? A gép nem old meg mindent. Hozzáteszem persze, hogy amilyen nagy a technika haladása, 1915-re itt már olyan gépek is lesznek, amilyenekről én jelenleg mégcsak nem is álmodom. De ember is kell.

Riegelmann János traktoros szintén fiatal ember. Vonakodva ugyan, de azért nyilatkozott:

— Huszonöt éves vagyok, jó fél esztendeje, hogy a gépállomásról idejöttem a termelő- szövetkezetbe. Szerintem kialakul. Aki dolgozik, az megtaláljai a számítását. Tíz év

múlva sokkal könnyebb lesz. Ügy gondolom, az emberi erőkifejtés, a mai és a régi értelemben, szinte teljesen megszűnik. Itt van ez a néhány idős bácsi és látja, mégis learatunk. A nehezét a gabonabetakarításnak, elvégzi a kombájn. Ki gondolta volna mindezt, mondjuk 1940-ben? Senki. Jó ütemben halad a tsz gépesítése. Jelenleg a gazdaság S erőgéppel rendelkezik. Tíz év múlva több lesz a traktor és egy traktorosra nem jut annyi munka, mint most. Inkább többféle géphez kell majd érteni a traktorosnak és többféle gépet kell majd kezelnie. Tíz év múlva már nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is a munkák zömét gépesítik. Szóval sokkal jobb lesz és könnyebb.

Megkérdeztem még Harcsa Ilonát is. A kislány mezőgazdász szeretne lenni, az idén fejezte be a nyolc általánost, mezőgazdasági technikumba jelentkezett, de elutasították. Más választás nem lévén, gimnáziumba kérte felvételét. Szeptemberben a hőgyészi gimnáziumban kezdi meg tanulmányait. Szerinte nehéz előre látni, de annyi bizonyos, hogy tíz év múlva a mezőgazdaságban minden második embernek meglesz már a szakmunkás- bizonyítványa.

Sz. P.

Mesterséges folyó a föld alatt

Az örmény SZSZK magas hegyei között megkezdték annak a 48 km hosszú alagútnak az építését, amelynek rendeltetése az lesz, hogy az Árpa folyó vízének egy részét a Sevan tóba vezesse.

A szokatlan megoldásra azért került sor, mert az elmúlt 30 év során a Sevan tó vízéből táplált Rasdan folyó vízszükségletét a tó már nem tudja fedezni és így szükségessé vált a túlságosan igénybevett vízkészlet pótlása. A Rasdanon az idők folyamán hat vízierőművet építettek, s ugyanez idő alatt az Ararát fennsíkján 100 000 hektárnyi földet tettek termővé. Örményország ellátása árammal így az évek folyamán megoldódott, de ma már nagyobb gondot okoz a víz-, mint az energiahiány;

Az alagút két szakaszból áll

majd. Az egyik 18, a másik 30 km hosszú lesz. A gyorsabb építkezés érdekében négy függőleges aknát mélyítenek, amelyek közül a legmélyebb eléri a 670 métert.

Ebből is kitűnik, az alagút helyenként mélyen a föld alatt halad, s ezért számolnak azzal, hogy egyes szakaszokban a léghőmérséklet a 40 C fokot is eléri. A víz- szállítás másodpercenként 15 köbméter lesz. A vízelvezetést a Árpán épített 50 m magas duzzasztógáttal oldják meg. Az építkezés a Transzkaukázusban egy mesterséges folyót hoz létre, amelynek szakaszai: 48 km az alagúti rész, 70 km maga a Sevan tó, s valamivel több mint 70 km a Rasdan folyó erőműjének csatorna-alagút és csővezeték-hálózata;

Az építkezést 1970-re tervezik befejezni;

(Sz. M.)

VTTTT»»VV***WTVTTTVTTVTVVTVTVIWTVTTVTTTWT?VTV??TVT?VTVTWTTTVV?fVTV'rVWVlryT?TTVTTVTVTWT'rY’»Tl

— 55. —

— Naív maga. fiatalember — oktatott ki Förster. — Az államjog komoly dolog. Az egész közép-európai térség további történelmi útjára komoly befolyással lehet, hogy Magyarország felszabadítása után ki veszi kezébe a kormányzás rúdját. Az Egyesült Államok nem kis ösz- szeget áldoz, hogy ez a várva várt nap mielőbb bekövetkezzék. Nem mindegy, hogy ki élvezi a támogatást. . .

— Éppen e körül folyik a vita — fejtegette tovább Lewis. — Szerkesztőségem azt a megbízást adta, hogy behatóan elemezzem a helyzetet.

— Akkor elemezze.

— Ki kell derítenem még a fényeket. Egyelőre csak a kiindulópontokkal vagyok tisztában. Temer azt állítja, hogy magától Horthy kormányzótól kapta még 1944-ben a megbízást, hogy halála után legyen az utóda.

— Hát akkor rendben van. Akkor Temer a nagyobb fiú — vélekedtem.

— Igen, csak hiányoznak a szükséges bizonyítékok. Temer ugyanis nem tudja alátámasztani állítását. Azt mondja, hogy Horthytól négy- szemközt kapta a megbízást, amikor kihallgatáson fogadta őt 1944 őszén.

— És ha hazudik? — kérdeztem.

— Előfordulhat. Temer azzal érvel, hogy a rendkívüli helyzet miatt nem foglalták írásba a kormányzó végakaratát. És Csánkó is elismerj hogy a kérdéses időpontban a magyar kormány— 56. —

zó kihallgatáson fogadta Temert.

— Hát akkor?

— Viszont Csánkó azt mondja, hogy ott egyáltalán nem arról volt szó, hanem azért hivatták Temert, mert a kormányzónak tudomására jutott még egy Terner-panama, amelyet mindenki széltében-hosszában tárgyal, úgyhogy Ter- ner búcsút mondhat a tábornoki rangjának...

— És Csánkó? Ö mire hivatkozik?

— Arra, hogy őt támogatja a többség.

— És mit mond erre Temer?

— Azt, hogy Csánkó közönséges szélhámos, aki senkinek nem kell. Csak azért hozott létre cinkostásaival egy szervezetet, hogy a hangzatos név fedezete alatt felszedhesse a dollárokat.

— A dollárokat? — kérdeztem csodálkozva.

Lewis ismét politikai fejtegetésekbe bocsátkozott.

— Mondtam már, hogy mi, amerikaiak, kötelességünknek tartjuk anyagilag támogatni a vasfüggöny mögött élő elnyomott népeknek a szabad világban élő képviselőit.

— Sok pénzük van, azt látom — mondtam. — Megjegyzem, amikor én ideérkeztem, ebből a sokból mindössze tíz dollár jutott nekem.

— A pszichológiai közvéleménykutatók szerint a túlzott segélyezés rossz irányba befolyásolja a menekültek elszántságát — mondta Lewis. — Amerika a szabadság hazája és bástyája, amely készséggel nyújt menedéket az arra érdemeseknek. Államunknak azonban kötelessé— 57. —

ge vigyázni rá, hogy a befogadottak el ne puhul- janak...

— Most már értem, miért vannak poloskák az Emigration Service fogdájában — epésked- tem. — Tréning céljából. Megjegyzem, most csakugyan edzettebb vagyok, mint tegnap ilyenkor voltam...

— Kormányhivatalaink nemes és tiszteletre méltó elvek alapján tevékenykednek — folytatta a riporter, nem törődve megjegyzésemmel. — Nagyon sajnálatos, hogy ezzel visszaélnek. Sok Csánkóhoz hasonló szélhámosnak sikerül bizonyos előnyökhöz jutnia. Persze, mindez csak azért lehetséges, mert az illető kormányhivatalokban nem játszanak vezető szerepet azok a körök, amelyeket mi támogatunk. Ha ők ülnének a legfontosabb íróasztalok mögött, sok minden másképpen lenne. Az amerikai jólét és szabadság fellendülése...

Nem bírtam tovább cérnával.

— Akkor meg foglalkozzanak a saját dolgaikkal! — vágtam közbe. — Ne adjanak egy vasat se Csánkónak meg Tememek. Nem ez lenne a legegyszerűbb megoldás?

öt perccel később már bántam ezt a megjegyzést. Az Evening News munkatársa ugyanis hosszú, unalmas és számomra ebben a helyzetben különösen érdektelen fejtegetésbe fogott az amerikai politika magasztos céljáról... Majd Ruth vette át a szót.