Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

ISSE. augusztus 3, volna wmrm mmsaAe 9 Egy ügy sok szemszögből Hol van az előírva, hogy a gyámoltalan vezetés következmé­nyeit a tsz-ekben a tagok visel­jék? Honnét az a jogcím, ame­lyik oly könnyedén pocsékolja eü a gazdák bizalmát? * Átadom a szót az érdekelt fél­nek, a szövetkezet néhány em­berének. * Az elnök: — Áprilisban kezdtem a mun­kát. Szeretem az embereket, jó szívvel és sok elhatározással ér­keztem ebbe a községbe. Azt ha­mar észrevettem, hogy a tagok elég bizalmatlanok. Sokan van­nak, akik nyíltan megmondják, hogy nem hisznek senkinek. Sze­mély szerint is rosszul érint ez a dolog. Azon leszek, hogy a gaz­dák a véleményüket megváltoz­tassák. A tavalyi szalma-ügy fáj még most is. Állítólag az történt, hogy itt az irodán olyan szalma árát is levonták, amelyet a gaz­dák meg sem kaptak. Ennyi elég ahhoz, hogy oda legyen a biza­lom. A tavalyi dolgok következ­ményeit sajnos viseljük. Nehéz a dolgunk, mert intézkedéseinket gyakran fenntartással fogadják és nem bíznak bennünk úgy, ahogy szeretnénk. Egy magas, sovány tsz-tag: — Azt csinálnak velünk, amit akarnak. — Nem mondhatja ezt, ez túl- Bás. — Maguk a járásnál és a me­gyénél rólunk keveset tudnak. — Beszéljen elvtárs. — Tavaly az agronómus tanúk előtt jelentette ki, hogy a szal­mát összeszedhetjük és hazavihet- jük. Ingyen. Nem kell érte fizetni semmit. Az a lényeg, hogy gyor­sabban lehessen szántani. Két ko­csira való szalmát én is hazahoz­tam. Utána tudja, mi történt? Megfizettettek velem háromszor annyit. — Reklamálnia kellett volna. ■— Megtettem. Nem ért semmit. — Mégis, mit mondott a főag- ronómus, vagy a főkönyvelő? — A főagronómus azt mondta, hogy most ezzel nem ér rá fog­lalkozni. A főkönyvelő pedig hall­gatott Itt minálunk szokás a hallgatás. A szalma árát külön­ben aszerint vetették ki, hogy hol, mennyi a jószág. Mondtam az agronómusnak, rendben van, fizetjük a szalmát, de a trágyát majd fizesse ki a tsz. Az volt erre a válasz, hogy a trágya nem cikk. — Miért a jószág és miért nem a ténylegesen elvitt szalma szá­mított? — Valahová kellett a pénz. — Hol van jelenleg az agro­nómus? — Elment. Úgy tudom, Kisíkún- lacházára ment. * A párttitkár: — A szalmaelosztás úgy tör­tént, hogy itt lemérték... * A mérlegfelelős: — En mértem a szalmát. Akik behozták, azokét lemértem, de sokan a kertek alatt vitték haza. Nem kell félteni a tagokat. — Milyen szempontok szerint állapitották meg, hogy ki meny­nyit fizessen? — A szalma elfogyott, a magáét tehát mindenki elvitte. — Hát ez bizony furcsa logika. — Nem kell félteni a tagokat. Megkevernek mindent. — Jó, a tagok sem angyalok, ám a jelek inkább arra mutat­nak, hogy maguk kevertek össze mindent. Miért nem mondták ki, hogy a szalmához senki nem nyúlhat, illetőleg miért nem mondták ki, hogy kizárólag mér­legelési jegy ellenében szabad a meghatározott napokon szalmát szállítani. Ez a rend, és az em­berek most nyugodtak lennének. Nem érzi maga az óriási különb­séget a vitt és a vihetett szó kö­zött? — Aki idehozta, azét én le­mértem; — Ki volt a szalmaelosztásért a felelő®? — Nem tudom. — Szóval senki. És ennek mi­ért a tagok isszák a levét, miért nem maga, vagy éppen a főagro­nómus? — Könnyű annak, aki idejön meghallgatni a tagokat és... — Jobb lenne, ha maguk is többször hallgatnák meg a tago­kat és ha mindig embernek néz­nék őket, és ha elhinnék, hogy a fogatosnak, a kanásznak van esze még akkor is, ha „csak” fogatos, vagy ha „csak” kamasz. * Egy idős tsz-tag: — Nézze, én megmondom ma­gának, mi volt itt a helyzet. Ne vegye rossz néven, de maguk is hibásak a tagok úgyszintén. Ide­jött három esztendeje egy ember elnöknek. Még nem tudott csi­nálni semmit de az újság már azt írta róla, hogy 5 majd ki­húzza a tsz-t a kátyúból. Sze­gény feje kutyaszorítóba került. Valamit föl kellett neki mutat­ni. A tagok éljenezték, majd­hogynem kezet csókoltak neki. Az elnök a tsz-t csakugyan kiemelte, de csak addig, ameddig a dotá­cióból tartott. Tavaly már körül­ményesen jött össze a pénz. Hó­napokig szaladozott a megyéhez, a minisztériumhoz. Megcsinálták körülötte a felhajtást és azon volt, hogy becsülettel távozzon innét. Ezért kellett a pénzt min­den áron összekaparni. Bizonyára egy bizonyos összeg még hiányzott és ezt szalma cí­mén kivetették a tagokra. Tőlem hat mázsa szalma árát fogták ló, és jó, ha hazavittem ötven kilót. Nekik ez nem volt érdekes, ne­kik az volt a fontos, hogy ered­ményt tudjanak felmutatni, és becsülettel távozhassanak. El is mentek szépen. Lehet, hogy nincs igazam, de a többiek is igy lát­ják. Ma már nincs annyi huncut­ság, mint régen volt, de ami van, én azt se bírom. Ne értsen félre, a demokráciának híve vagyok, az is maradok, éppen ezért mond­tam el a magam gondolatát, bár nern vádolok senkit, nem piszká­lok senkit, hiszen én már idős vagyok kérem. • Mikor lesz egyszer már arra is idő, hogy ne az irodákban, hanem az emberek között éljünk és lé­tező szép igazságainkkal mindig idejében gyógyítsunk? Szekulity Péter eEöQQOIgQQQ T VÄLA Hiába, lassan elmúlik a nyár, és bármilyen kellemetlen, gondolni kell az iskolára is. Képünkön a három nebuló már a tanszerek között válogat. Igaz, kicsit szomorúan... Foto: Tun Mária, Néhány tanács az étel- mérgezés elkerülésére S. K. olvasónk kérdezi, hogy a nyári hónapokban hogyan lehet el­kerülni az ételmérgezést. Különösen a nyári hónapokban gyakori az ételmérgezés, mert az éte­lekben, italokban található szerves anyagok gyorsan bomlásnak indul­nak. A veszély azonban hűvös időben ugyancsak fennáll, mert a szerves anyagok bomlásán kívül más, külső tényezők is okozhatnak fertőzést. A boltokat, a vendéglátóipari válla­latokat az egészségügyi felügyelők rendszeresen ellenőrzik. Az üzemi étkezdékből, vendéglőkből stb. steri­lizált üvegben lezárt élelmiszermin­tát kell küldeni a Közegészségügyi és Járványügyi Állomásnak. Ennek elle­nére előfordulhat, hogy a higiéniai előírásokat nem tartják be, s a fer­tőzés veszélye fennáll. Ml magunk is sokat tehetünk a fer­tőzés elkerüléséért. Első és legfonto­sabb az otthoni, és éttermi étkezé­seknél egyaránt, — a kézmosás. So­kan nem tulajdonítanak ennek jelen­tőséget pedig a fertőzéseket legin­kább a kézre, tenyérre, ujjakra tapa­dó bacilusok okozzák. A kis háztar­tások konyháiban is, mindenki, aki nyers vagy kész élelmiszerrel dolgo­zik, mosson szappannal, körömkefé- j vei kezet. Vágja rövidre körmét, mert a hosszú körmök alatt gyakran kór­okozó bacilusok lapulnak. Nem szo­kás, de nagyon fontos, hogy haszná­lat előtt mossuk meg a tojást is. A szennyezett, mosatlan tojáshéj a leg­több fertőzés okozója lehet. Ha mo- feátian tojás után nyers húshoz* sült tésztához nyúlunk, átvihetj ük a ba- cjiusokat. | A legtöbb ételt a tűzhelyről levé­ve, langyosan — fedővel fedve tárol­ják. Ennek következménye, hogy a leves hamar megsavanyodik, a fő­zelék bomlásnak indul. Az ízén sok­szor még nem is érezhető, hogy az , ételben megindul a káros bomlási j folyamat. Ezért ezt az ételt tálalás előtt ismét fel kell forralni, hogy a káros baktériupiok elpusztuljanak. Különösen sok bajt, rosszullétet okoz­tak a több napig álló krémes süte­mények, a tejszínes torták és a va- nlliafagylalt. Ezért ezekből az élel­miszerekből csak friss árut vásárol­junk, fogyasszunk. A háztartásban a legfontosabb, hogy az edényeket tisztán tartsuk, Mosat- tant ne tároljunk, és nyár idején a lemosott edényt többször öblöges­sük él. A nyári fertőzések hordozója a légy. Konyhaablakra, élelmiszerpolc­ra, kamraablakra tegyünk vékony Szúnyoghálót, hogy a légy ne férjen az élelmiszerekhez. Az ételt tartsuk fedve, de a legszerényebb körülmé­nyek között is gondoskodjunk a hű­téséről. Há nincs jégszekrény, vagy jégláda, megfelel egy nagy edény is, amelybe jéghideg vizet töltünk és ebbe állítva hűtjük az ételt, az élel­miszert, s így tároljuk. Az ételmérgezés kevés gondossággal elkerülhető, csupán a legelemibb egészségügyi szabályokat kell betarta­ni. Nyári szezonbetegségek Egy szekszárdi olvasónk a nyári szezonbetegségekkel szeretne meg­ismerkedni s annak ismertetését kéri. 1. A gyomor és bélcsatoma fertő- zéses megbetegedései. (Hastífusz, para- tífusz, vérhas.) 2. Malária. E két megbetegedés-cso­portban a betegségátvivők (légy, szú­nyog), szerepeinek elsősorban. Azo­kat a szezonmegbetegedéseket, ame­lyeknél nem magára a szervezetre ki­fejtett hatásról van szó, hanem a be­tegségátvivők elszaporodása játssza a fő szerepet, indirekt, vagy máskép­pen ál-szezonbetegségeknek nevezzük. 3. A csecsemők nyári halálozása is halmozódik. Az újabb vizsgálatok szerint ennek oka, a fizikai hősza­bályozás zavara, illetőleg ennek kö­vetkeztében létrejött hasmenés. 4. A Beri-beri betegség. Ennek meg­jelenésében a levegő nedvességének van döntő szerepe. Japán adatok szerint fonó- és szövőgyárakban, ame­lyek egy ipartelepen feküdtek és a munkások azonos életkörülmények között voltak és a beri-beri jelent­kezése különböző volt. A fonóosztá­lyokon a relatív nedvesség 48—52 szá­zalékos volt és itt a megbetegedés 0,6 százalék volt, szemben a szövő­műhelyekben észlelt 9,2 százalék meg­betegedéssel. Ezen a szövőosztályokon a relatív nedvesség 85—90 százalék volt. Ez arra mutat, hogy a vitamin- szükséglet nem abszolút, hanem kül­ső körülményekhez is alkalmazkodik. Siegler vizsgálatai szerin a szerve­zet védőanyagképzése lényegesen csökken páradús miliőben. Küstner adatai szerint nyáron a terhesség 285—286 napig tart. (A normális idő 200 nap.) Télen a terhesség ideje rö- videbb 277—278 napos. Hőguta Kaptuk a következő levelet: „Ked­ves Négyszemközt! Szeretnék bő­vebben tudni a hőgutáról. Halált is szokott okozni?” A hőguta erősen kisugárzó környe­zetben (emberek közelsége, tömegek­ben lévő emberek, menetelő katonák, homokos talaj, partok, szűk házsorok, nagy szélcsend... stb.) és munkavég­zéskor szokott fellépni. A hőguta tü­netei: fénylő szemek, vörös arcszín, fokozott szívműködés, reszketés, erős főfájás* torokszárazság, rekedtség* száraz bőr, szikralátás, fülzúgás, hő­emelkedés, görcsök, összeesés, esetleg halál, ildült (krónikus) fizikai hősza­bályozásgátlás esetén például rossz munkahelyen dolgozók, a trópusok­ra bevándoroltaknál stb. a kóros tü­netek inkább a nagyobbmérvű ha­lálozásban nyilvánulnak meg. Például 20 fok hőmérséklet esetén a halálo­zás az ott dolgozókon megfigyelve 13,1 ezrelék volt, míg a 25—26 fok hőmérsékletű környezet esetén 20.5 ezrelék. A testi és szellemi teljesítő- képesség lecsökken. Csökkent lesz a szervezet védőanyag (immuntest) termelése is. Süketnémaság Egy dombóvári olvasónk arra ki­váncsi, hogyan jön létre a süket­némaság és lehet-e gyógyítani? Süketnéma az olyan egyén, akinek vagy embrionális (méhenbelüli) éle­tében vagy születése után fiatal gyer­mekkorában — mielőtt beszélni meg­tanulhatott volna — kóros fülelválto­zások következtében hallóképessége annyira megromlott, hogy az a be­széd eltanulásához nem elegendő. Olyan egyén is, aki a beszédet meg­tanulta ugyan, de süketsége folytán gyakorolni nem tudja, a beszédet tel­jesen elfelejti, vagy jellegzetes hibás­hangsúllyal beszél. Magyarországon minden százezer lakosra 90, Svájcban 245, Karinthiá- ban, Bemben, Lutzernben 440 süket­néma esik. A süketnémáknak csak 30—40 százaléka süket teljesen, 60—70 százalékban kisebb-nagyobb hallási maradék kimutatható. A süketnémák hallási maradéka 33 százalékban olyan fokú, hogy az különleges isko­lában, szakszerű tanítás mellett az élő beszéd megtanulására elegendő. Ép­pen ezért olyan süketek, akik a be­széd megtanulására elegendő hallási maradékkal rendelkeznek, különleges módon, az úgynevezett „nagyothal­lók” iskolájában a ballószer révén tanítandók. A többi süketnéma okta­tására elsőrendűen vezetett állami in­tézetek állnak rendelkezésre. A ma­gyar süketnéma-intézetek vezetői a süketnéma-oktatásban alapvető és út­törőmunkát végeztek már a múltban is (Császár András a váci süketnéma- intézetben), de újabban is olyan mód­szereket dolgoztak ki, amelyek se­gítségével (Bárczi Gusztáv) a telje­sen süket növendékek is hangos be­széd megértésére és értelmes, han­gos beszédre megtaníthatok, úgyhogy az ezen intézetekből kikerült növen­dékek rendszerint a társadalom hasz­nos tagjaivá válnak, mert a rendsze­res oktatás, tanítás, a szellemi képes­ség kifejlesztésére is súlyt helyez.

Next

/
Thumbnails
Contents