Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

Á 1965. augusztus S. fÖfííA MEGYEI REPŰJSAG JOBB SZÁLLÍTÁST, alaposabb együttműködést — Szállítók és népi ellenőrök ankétja — Napjaink bokros teendői között is igen komoly helyet foglalnak el szállítási gondjaink. A kritikus időjárás, a tavaszi dunai áradás luadósan igénybe vette szállítási kapacitásunkat. A későbbiekben számolni lehet azzal, hogy a szál­lításra még a mostaninál is na­gyobb tennivalók várnak. Annál is inkább, mert amint az a me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­gának egyik ülésén elhangzott: az idei évre várható 20 szá­zalékos kapacitásnövekedés elmarad: az árvízkárok elhá­rítása közben a gépkocsik és más szállítóeszközök a szo­kottnál nagyobb elhasználó­dásnak voltak kitéve. A helyreállításhoz szükséges anyagfuvarozást pedig soron kí­vül is biztosítani kell. Van aztán még más körülmény is. Az esős, hideg tavasz eltolódásokat idézett elő a gabonák érésében, s az ugyancsak bő csapadékot hozó nyár pedig a betakarítást hátrál­tatja. Becslések szerint várható, hogy a kapások a vártnál maga­sabb termést hoznak. A szállító­kapacitás bizonyos csökkenése mellett tehát jelentős csúcsra kell számítani A fenti körülmények, s a prob­lémák megelőzésének szándéka vezette a megyei népi ellenőrzési bizottságot, amikor összehívta a szállítással foglalkozó szervek megbízottait. A tanácskozáson sok gond és probléma merült fél. Szóba ke­rült például, hogy a megye termelőszövetkezetei közül néhány gyakran töre­dék szállításokat végez, nem használja ki kellően a gépe­ket, autókat. Jobb lenne, ha néhány mázsás fuvar esetében inkább igénybe vennék a rendszeresen közlekedő darabárús járatokat. A járási székhelyeken, valamint Simon- tomyán és Pincehelyen az Autó- közlekedési Vállalat szállítási gó­cokat létesített. Ezeken lehet egyeztetni az elképzeléseket még visszfuvar esetén is. A tapasztalatok és észrevételek közül sok hangzott el a meg­beszélésen. Szóvá tették például, hogy nincs elkívánható rend a szállítások tervezése körül. Meg­esik például, hogy a menetlevélre anyagszállí­tást írnak be, s közben a 3,5 tonnás, vagy annál is nagyobb tehergépkocsi egy, vagy két személyt szállít két munka­hely között. Az Autóközlekedési Vállalat és az Építőanyagfuvarozó megjelent képviselői hívták fel a figyelmet a következőre: gyakran előfordul, hogy a szállításról csak a lebo­nyolítás napjián értesülnek. Sok­kal célszerűbb lenne, ha főként az építővállalatok egy hétre elő­re elkészítenék szállítási tervei­ket. s így az AKÖV pontosan tudná irányítani járműveit. A TÜZÉP megbízottja nem vett részt az ankéton. Ennek el­lenére saját tapasztalataink alap­ján elmondhatjuk: az őszi csúcs­forgalmi időben problémák je­lentkeznek majd a lakossági tüze­lőszállításnál. Ennek elsősorban azok látják kárát, akik most, amikor még lehetőség kínálkozik rá. nem szállíttatják házhoz téli tüzelőjüket, ősszel vagy várakoz­niuk kell, vagy pedig az amúgy is jelentős sápot zsebre vágó ma­Napirenden a gyermekvédelem Rendelet készül az állami gondozásról és az örökbefogadásról A gyermekvédelmi munka idő­szerű kérdéseiről tájékoztatta az MTI munkatársát Molnár István, a Művelődésügyi Minisztérium gyermekvédelmi osztályának ve­zetője: — Az elmúlt évben a társa­dalmi és tömegszervezetek, a nép­frontbizottságok kezdeményezésé­re számos akció bontakozott ki azoknak a gyermekeknek érde­kében, akiknek nevelése, vagy iskolán kívüli felügyelete gondot okoz. A tanácsi végrehajtó bizott­ságok is országszerte megvizsgál­ták és megtárgyalták területük gyermekvédelmi helyzetét és a megoldandó feladatokról megfe­lelő határozatokat hoztak. A tapasztalatokat figyelembe' vettük az 1965—66-os munkaprog­ram összeállításánál. A következő időszakban a gyermekvédelem hatékonyabbá tételének fontos eszköze lesz az állami gondozásról és az örökbefogadásról szóló ren­delet, az új gyámügyi eljárási jogszabály megjelenése, valamint a gyámügyi ügykezelési szabály­zat, amely új alapokra helyezi a megelőzéssel kapcsolatos nyilván­tartási rendszert. Az állami gondozásba vételről szóló új rendelkezés a gyermek erkölcsi, értelmi, egészségügyi fejlődésének akadályoztatása ese­tén teszi lehetővé a gondozásba- vételt, szemben az eddigi szabá­lyozással, amely az úgynevezett veszélyeztetett gyermekekre vo­natkozott. Arra törekszünk, hogy lehetőleg minél kevesebb gyerek kerüljön ki a családi környezet­ből. — Az örökbefogadás új szabá­lyozása az eddiginél magasabb követelményeket támaszt a neve­lőszülőkkel szemben. A cél az, hogy a gyerekek sorsát minél gyorsabban, s optimális bizton­sággal rendezzék. Ezért előzetes, úgynevezett próbaidős kihelyezés­sel megnézik, hogy belátható időn belül kialakulhat-e olyan lelki kapcsolat a nevelőszülő és a gye­rek között, ami biztosítja a gye­rek számára a normális családi légkört. Csak a próbaidő után hoznak határozatot az illetékesek az örökbefogadás véglegesítésére. (MTI} gánfuvarosok kényénetk-kedvének lesznek kiszolgáltatva. Ugyancsak tervszerű és figyel­mes munkát követelnek a követ­kezők: a keresztbeszállítások meg­akadályozása, a rakodási idő betartása. Mindkét esetben jelentős a feles­legesen kidobott pénz. Anekdotá­nak is elmegy például, hogy Du- naföldvárra, ahol különben ter­melnek folyami kavicsot a Duná­ból, az ország más részéből szál­lítottak. Ám, ha miár megérkezett, legyen ott, a történet csattanója azonban éppen az. hogy a kavi­csot továbbirányították Tamásiba. A MÁV képviselője két fontos dologra hívta fel a figyelmet. Az egyik: amennyiben lehetséges, tereljék a szállítás egy részét közútira. Csak egy példa: ha mondjuk Nagydorogról akar va­laki Paksra szállítani, erre csupán Rétszilason keresztül van módja. Időben is körülményes ez, s hoz­zátesszük, hogy 21 kilométeres közúti szállítással hamarabb meg­oldható. A másik felvetés a szom­bati és vasárnapi fuvarozás. A hétvégi ’ napokon a MÁV a szo­kottnál jobban tud vagont bizto­sítani. Ezt azonban eddig nem használták ki kellő mértékben sem a mezőgazdasági üzemek, sem pedig az építővállalatok. a füstölgő »«énhegyet Bejelentés érkezett tegnap reggel szerkesztőségünkbe: A szekszárdi TÜZÉP-telep egy vásárlónak olyan lignit-brikettet szállított, amelyik korábban begyulladt, s most omlik, porlik. Az árut a telep visszacserélte, ám ezzel a probléma nem oldódott meg: több vagon szénről van szó. A panasz nyomán körülnéztünk a szekszárdi TÜZÉP- telepen. Eddig soha sem tapasztalt mennyiségben, s a lehető legnagyobb zsúfoltságban tárolják a tüzelőt. Becslések sze­rint a korszerűtlen, szűk telepen a tárolókapacitásnak körül­belül a háromszorosa áll most szénből. S a felduzzadt kész­letekre ráadásul ott van a kifogásolt hidasi lignit-brikett. Egyik garmada ottjártunkkor is füstölgőit. Az ok nyilván­való. A tavaszi és nyári esőzések következtében a hegy be­ázott, s öngyulladás következett be. A kérdés azonban még ezzel sincs elintézve! Az okok to­vábbi kutatása során rájöttünk, hogy a kényszerű körülmé­nyek miatt a szekszárdi TÜZÉP eltért a tárolási szabványtól. Ez körülbelül ezeket írja elő: A hidasi lignit-brikettet legfel­jebb két méter magas, tíz méter széles, s húsz méter hosszú garmadában lehet tárolni, de csak tető alatt. Az a bizonyos füstölgő hegy az előírtnál jóval magasabb, s a szélesség és hosszúság körül sincs minden rendben. Meg­becsültük a brikett minőségét. Ügy találtuk, hogy már az eddigiekben körülbelül 20 százalékos veszteség keletkezett, s a továbbiakban ez még emelkedik. A lehetőségekhez ké­pest rostálják, válogatják, de az így nyert brikett minősége sem teljesen megfelelő. A füstölgő szénhegy láttán felmerül néhány kérdés. Az első: a központi irányító szervek miért kényszerítenek ilyen mennyiségeket a korszerűtlen telepre? A második: belke­reskedelmi propagandánk a megelőzés érdekében vajon nem tudott volna valamit csinálni? S a harmadik: hol találnak olyan bőzsebű vásárlót, aki majd a csökkent értékű lignit- brikettet is szívesen megveszi? A válaszok sürgősek, mert ha máshol is olyan a hely­zet, mint a szekszárdi telepen, komoly károsodás fenyegeti a népgazdaságot. Emberek között Mielőtt nyugdíjba vonul Titkár elvtársnő... titkár néni...” a megszólítás asze­rint változik, ki az ügyfél. A fi­ataloknak inkább a „titkár néni­re”, az idősebbeknek az edvtárs- nőre, vagy a „titkár asszonyra” áll a szájuk. Kántor Györgynét, a diósberé- nyi tanács vb-titkárát szeretik a községbeliek. Nyugodt beszédével, megnyerő modorával a hangosko­dó ügyfelet is könnyen leszereli. Igazságszeretetéért, határozottsá­gáért becsülik. Hajában ezüst szálak csillognak. Élettapasztalata patriotizmusa, amit faluja iránt érez, tiszteletet parancsoló. Ami­kor faluja fejlődéséről beszél, a lelkesedés megfiatalítja. Jóval fi- aitalábbnak látszik, mint amennyi. A titkárnő ismeri a falu életé­nek minden rezdülését. Tudja mi történik egyik napról a másikra a tsz-ben, mi foglalkoztatja a la­kosságot, az időseket, a fiatalo­kat. A pártszervezet munkájában legalább annyira járatos, mint saját hivatali mimikájában. Párt­tag, és segíti a pártszervezet mun­káját is. — Községünk a néhány év alatt örvendetesen fejlődött. Nekünk már különösebben fel sem tűnik. Természetesnek vesszük, hogy van autóbuszvárónk, most már télvíz idején nem kell a szabad­ban fagyoskodnd. Természetes, hogy a faluban járda épül, s nem járunk sárban, pocsolyában. Ter­mészetes, hogy van bölcsődénk és idónynapközink. az asszonyok nyugodtan dolgozhatnak. Termé­szetes, hogy van olyan kultúrott- honunk. ahol a vendégelőadók is szívesen fellépnek. Magunk ta­lán csak akkor látjuk mindezt, ha olyan vendég, rokon érkezik a faluba, áld a fejlődés láttán meglepődik és elismerően beszél. Dióslicrény fejlődött. Tavaly óta erősödött a Rákóczi Tsz is. Ez elsősor­ban a tagok érdeme, de erősö­déséhez köze van a községi ta­nácsnak is. Mint vezető testület segíti a tsz-t. A néhány évben igencsak gyengélkedő tsz-ben az idén különösen jók a kilátások. Annyi gabonájuk termett, hogy .. ■• ., > . • r .'Ssa­TARLÓHÁNTÁS a tanácsnak kellett segítséget ad­ni a gabonaratotározáshoz. A községben tavaly autóbuszvá­ró épült. Szép summát költöttek járdaépítésre, az óvoda és böl­csőde korszerűsítésére. — Tavaly azért tudtunk ennyi mindent építeni, mert a lakosság segített. Az egy lakosra jutó tár­sadalmi munka értéke meghalad­ta az ötven forintot — mondja a titkár asszony — mintegy a la­kosságnak címezve az elismerést, a dicséretet. — Az idén nagy fába vágtuk a fejszét Törpevízmű építését tervezzük. Ez most az elsődle­ges, s ez minden rendelkezésre álló anyagi erőt leköt. Csak a terv került ötvenegyezer forint­ba, hol van a többi, a másfél millió forint. Szerencsére a járá­si és a megyei tanács részéről anyagi támogatást, kapunk és a lakosság társadalmi munkaválla­lása is nagyobb lesz az eddiginél. Az idén minden pénzünket az épülő vízműre tartalékoljuk. Csu­pán az iskola átalakítására, épí­tőanyag és ablakok vásárlására vontunk el egy kis pénzt. Az anyag szállítását a tsz vállalta •társadalmi munkában, de a la­kosság is sokát segít. Szombat délutánra és vasárnapra társadal­mi munkát szerveztünk, s a szü­lők szívesen jönnek hívásunkra, mert saját iskolájuk szebbé téte­léről van szó. A titkárnő ismét a törpevíz- mu emtesere tereli a beszédet, s a lakosság „hozzáállá­sáról” így vélekedik: — Sok földet kell megmozgatnunk ebben a dombra épült községben. Portán­ként legalább 14 méter hosszú­ságú árkot kell kiásni és bete­metni, de bízunk abban, hogy a lakosság miint eddig is tette, tá­mogatja törekvésünket. És ha ez meglesz, utána már könnyű szív­vel vonulhatok nyugdíjba. POZSONYI IGNÁCNE

Next

/
Thumbnails
Contents