Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

1985, an gusztus 6. TOLNA MEGYÉT NÉPÜJSÁO 3 Nagy siker a jugoszláviai turnén Ti zenkétnapos vendégszereplés után tegnap hazaérkezett Szek- szárdra a Soós Sándor Városi Művelődési Ház művészeti együt­tese. A negyven tagú együttes a Szabad szél cimű operettet adta elő jugoszláviai portyáján. Tizen­két nap alatt nyolc előadást tar­tottak. Az együttes vezetőjéhez, Kajdi Bélához, a megyei tanács művelődésügyi osztályának mű­vészeti előadójához fordultunk a kérdéssel, hogy sikerült a turné? — Az együttes július 23-án in­dult jugoszláviai vendégszereplés­ig. Péterrévén fogadott bennün­ket Mánity Vladó elvtárs, a ta­nács elnöke. Üdvözlő szavai után a helybeli amatőr színház veze­tője és az együttes tagjai fogadást adtak tiszteletünkre. Az ünnepé­lyes fogadás után továbbutaz­tunk. — Hol léptek először színpad­ra? — Az első előadásunkat július 24-én Becsén tartottuk, amelyen nagy sikert arattunk. Az együt­tes produkcióját nem egy eset­ben vastaps kísérte, gyakran is­mételnünk kellett. A közönség nagyon élvezte az előadást, jó­formán nem volt „elveszett poén” számukra. — Hol szerepeltek ezután? — A becsei szereplésünk után még hét alkalommal léptünk színpadra, a környező községek­ben. Mindenütt nagyon szívesen és szeretettel fogadtak bennünket. Legnagyobb sikerünket a Belgrad melletti Debeljacsa községben i arattuk, ahol a közönség alig akarta leengedni az együttest a színpadról. — A szerepléseken kívül volt-e valamilyen programjuk Jugoszlá­viában? — Igen, a vendégszereplések befejezése után egy kicsit „kö­rülnéztünk” Jugoszláviában. Az együttesünk körülbelül 800 kilo­métert tett meg busszal, mialatt megnéztük Belgrád nevezetessé­geit, majd lelátogattunk az abbá- ziai tengerpartra. Az abbáziai ki­rándulás után utaztunk vissza Magyarországra. — A vendéglátó becsei együttes visszaadja-e a szekszárdiak láto­gatását? — Természetesen, hiszen köl­csönös csereakció keretében ke­rült sor a mi szereplésünkre is. A becsei művészeti együttes augusztus 13-án érkezik Magyar- országra. ők is nyolc alkalommal lépnek színpadra Szekszárdon és más Tolna megyei községekben. Reméljük, ugyanolyan nagy si­kert aratnak, mint a mi együt­tesünk Jugoszláviában, Cs. El Mi a véleményük? A kérdést Kiss István, a duna- szentgyörgyi Ezüstkalász Tsz ag- ronómusa tette fel. Utána egy darabig csend volt. Az agronómus a brigád vezetőkre, a brigád veze­tők egymásra néztek várakozóan, ki-ki a másiktól várta a választ. AZTÁN MEGTÖRT A HALLGATÁS csendje. Egyik brigádvezető két fogatot, a másik a magtisztítás­hoz három embert ígért. Elmond­ták, hogy brigád területükön mennyire vannak az aratással, a szalmalehúzással, szántással, má­sodvetéssel. Egyik helyen meg­kezdték a dohányszedést, a má­sik brigádterületen megérett a mák, azt szedik. A tsz-agronómus a brigádveze­tők bemondása és a saját fél- jegyzései alapján gyors számítást végzett. Ötszáz holdon le van aratva a búza. A kombájnt kö­veti a szalmalehúzó. Négyszáz­negyvenhét holdon ezt a munkát elvégezték. A friss szántásba 250 holdon muhart, kölest és siló­nak való kukoricát vetnek. A dunaszentgyörgyi , Ezüstkalász Tsz-ben megtartott brigádvezetői értekezleten az eddigiektől elté­rően új hangot ütöttek meg, A tsz-vezetők, Halász Lajos elnök Könyv a nagy dunai árvízről A Kossuth Könyvkiadó nemes kezdeményezést indított az ár­vízkárosultak támogatására. „Ár­víz 1965” címmel gyűjteményt je­Síremléket állítanak egy szovjet hősnek Mórágyon A mórágyi községfejlesztési tervben legnagyobb beruházással az idén a járdásítás tovább foly­tatása szerepel. Mintegy 63 ezer forintot költenek erre. A szoká­sosnál többet tudnak építeni eb­ből az összegből, mert a tanács házi brigádja végzi a munkát. Azzal is kevesebbe kerül az épí­tés, hogy helyi anyagokat tárnak fel, amelyért nem kell pénzt adni. A társadalmi munka zömét a lakosság szórakoztatására terve­zett két tekepálya építésénél hasz­nálják fel. Az egyik pálya a mű­velődési háznál már elkészült, de befejezés előtt áll a kismórágyi is. A többi társadalmi munkát a benti művelődési háznál tánchely kialakítására, parkosításra, udvar­ral dezésre használják fel. A terv legfelemelőbb létesítmé­nye egy síremlék lesz. Még 1960- ban, egy, a háború idején elesett és Kismórágyon egy kertben el­temetett szovjet katona földi ma­radványait, a község temetőjében helyezték el. Ebben az évben a községfejlesztési alapból síremlé­ket állítanak a hősnek. lentetfcek meg, amelynek teljes jövedelmét, körülbelül 400 000 fo­rintot az árvízkárosultak meg­segítésére ajánlották fel. A már forgalomba került díszes kivitelű kötetben írók, költők, újságírók, grafikusok és fotósok szerepelnek az árvízzel foglalkozó munkáik­kal. A 7 ív szöveget, 18 grafikát és 2 ív képanyagot tartalmazó köny­vet rekordidő alatt készítették el: .július 15-én adták nyomdába kéziratait, július 30-án már ké­szen került ki 25 ezer példány­ban. Az összegyűjtött riportok, képek hűen számolnak be a leg­nehezebb időszakokról, a Duna és mellékfolyói mellett lezajlott soha nem tapasztalt mérvű véde­kezésről. Bemutatnak több olyan új hőst, akiknek eddig a nevét sem ismertük, s most ebben a nagy csatában országra szóló tet­tekkel hívták fel magukra a fi­gyelmet. és az agronómus a feltett konk­rét kérdésre választ vártak. Hol, melyik területen, milyen problé­mák vannak, hova kell munka­erőt adni, a megbeszélés más voK, mint a régebben megtar­tott, gyakran veszekedésbe átcsa­pó „megbeszélések”. Valahogy az jutott kifejezésre, hogy megszű­nőben van a kényelmes másra várás, a felelőtlenség. Helyébe a „mindenki felelős a maga terü­letén végzett munkáért” elv lé­pett. Az agronómus SORRA VETTE A TENNIVALÓKAT. Hova kell irányítani a kisegítőbe kapott kombájnt, hány fogat kell a szénahordáshoz, hány ember a magtisztításhoz. Aztán a dohány­szedésről és a mákszedésről dön­töttek és megállapodtak abban, hogy a mák szedéséhez, mérle­geléséhez ellenőrző bizottsági ta­got állítanak. Az ellenőrzéssel — úgymond — megelőzik a fegyelmi vétséget. A dunaszentgyörgyi Ezüstka­lász Tsz-ben már nem egyszer fizették meg a „tanulópénzt”: mérleghiány, leltárhiány, gazda­sági problémák és egymást kö­vető vizsgálatok, a tavaszi mun­káknál súlyosan jelentkező mun­kaerőhiány. Abban, hogy a ta­vasziakat sikerült elvetni, része van néhány párttag tsz-tagnak, de elsősorban a gépesítési brigád­nak. A tsz-tagok most már úgy beszélnek ezekről az emberekről, mint a tsz ütőeréről. így is ne­héz helyzetben vannak, de mi lett volna akkor, ha a tavasziak vetésével kikésnek az időből. A gondok között is a legnagyobb a takarmónyhiány. Ami őszi árpa termett, már feletették. Arra már nincs raktározási gond. Hogy milyen előzmények idéz­ték elő a tsz-ben a nehéz hely­zetet, ezúttal nem firtatjuk. Nem lenne célszerű, mert a vizsgálat még nem fejeződött be. Helyette azokról AZ ÉSSZERŰ INTÉZKEDÉSEKRŐL szólunk, amelyet az újonnan megválasztott tsz-vezetőség tett, s amelynek hatása a hétfői bri­gádvezetői értekezleten bizonyos tekintetben mérhető volt. Az el­nöki irodában térkép van kifüg­gesztve, a tsz 1965—66. évi ve­tésterve. A terv a gépesítéshez és a munkaerőmérleghez igazodik; Kenyérgabonából 1250 hold, őszi árpából 600 hold kerül elvetésre. (Tavaly őszi árpából 200 holdat vetettek, nem vették figyelembe az állatsűrűséget.) A tavasziak közül borsóból 300 hold, kukori­cából 600 holdat vetnek, s jövőre nagyobb területen alkalmazzák az idén jól bevált vegyszeres gyom­irtást. A főbb növények mellett olyan ipari növényt termelnek, amihez biztosítva lesz a munka­erő. A legelők, kaszálók javításával együtt fejlesztik a szarvasmarha- és a juhtenyésztést, viszont a ser­téstenyésztést ámenetileg csök­kentik. Mint mondják, nem szí­vesen nyúlnak e megoldáshoz, de a szükség törvényt bont. Eddig ugyanis a sertésállomány szám­szerű növelését nem követte a szemes takarmány termésátlagá­nak növekedése. Az idén kise­lejtezésre kerülnek az alacsony fialású anyakocák. Helyettük jö­vő év áprilisáig 120 anyakocának való süldőt állítanak be. Hoztak néhány JOBB MUNKÁRA ÖSZTÖNZŐ INTÉZKEDÉST IS. A célprémium kötve van a mun­kák minőségben való elvégzésé­hez. A munkafegyelem megszid lárdítására közgyűlési határozatot hoztak, mely szerint csak az ré­szesülhet kenyérgabona-előlegben, aki a félévben a kötelező 90 mun­kaegységet megszerezte. A tsz-vezetők által elkészített intézkedési terv találkozik a tag­ság egyetértésével. Megindult a munka a dunaszentgyörgyi Ezüst­kalász Tsz-ben. Ahogy múlnak a napok, úgy váltják fel aprópénz­re az intézkedési tervben foglal­takat. Ennek vetülete volt a hét­főn megtartott brigádvezetői ér­tekezlet is. A brigádvezetők az agronómus kérdéseire felelőssé­gük tudatában konkrét választ adtak, véleményt mondtak. P. M. SZABAD A VÁLASZTÁS? Húsz darabos széria készül a Dömötör-féle hőcsöves kályhából a vasipari műhelyében. Egy öt­százas széria gyártásáról most kezdődtek a tárgyalások. A hiva­talos szervek ellsmerőn nyilatkoz­nak az újításról., De az újító még egy fillért nem kapott munká­ja után .., — Eljön majd annak is az ide­je — mondja Dömötör Béla — ki kell várni, az is megérik majd, nálunk mindennek van érési ide­je... A KERMI-től már háror hete várjuk a választ > j Pillanatnyilag nem lehet fel­mérni teljes egészében mire kó motor Béla újító és Pókai László tmk-lakatos szereli a prototí pes a H65 típusú olajkályha. Nem pus egy példányát. tudjuk még, ha külföld megveszi —- Pálkovács Jenő — mában is, minden a megrendelőtől függ... A Vasipari Vállalat, mint Lakos István igazgató mondotta, kész az exportra kerülő H65-ÖS olaj kályha gyártására. Felszerszá- moznák az üzemet, betanítanák a munkásokat és néhány hét múl­va folyamatos munkával készül­hetne a kályha ,. i És akkor mehetne Csehszlová­kiába is. A csehek is érdeklődnek. És a hazai kereskedelem? Még semmi hír erről, ügy látszik sok­kal „nyugodtabb” egy már befu­tott termék árusítása, mint az új bevezetése. A hazai kereskedelem hallgat. Még vámunk kell, hogy a H65 a hazai háztartásokba kerüljön. Pillanatnyilag a kályha árát sem tudják, hisz az árvetés valutában, rubelban és dollárban történt.. az újítást, akár a Szekszárdon ké- Egy azonban máris biztos: A kály- szült kályhákat, mit hoz az or- ha jó. A többi meg már nem az szágnak a kiváló újító munkája, újító dolga. Olvasó nemzet lettünk. Ezt a statisztikák és a könyv­vásárlásra fordított pénz meny- nyisége minden esetben éke­sen bizonyítja. Szeretjük a könyvet, tehát vásárolunk is. Minden esetben úgy, hogy a nekünk legjobban tetszőt, leg­megfelelőbbet választjuk ki a polcról. Külön örömünkre szolgál az évről évre megren­dezésre kerülő ünnepi könyv­hét, amikor könyvkiadásunk válogatott csemegéket szolgál­tat a könyvkedvelők számára. Az idei könyhéten mindenki, aki könyvet uásároít, a vásá­rolt könyvek mellé ötven fo­rintonként egy-egy ajándék­sorsjegyet is kapott. A könyv­sorsjegynek valamennyien na­gyon megörültünk, mert az volt ráírva, ha húzáskor nem is nyerünk vele nagyobb meny- nyiséget, valamennyi bevált­ható lesz névértékben. A hú­zás után a szerencsés nyerte­sek beváltották a könyvsors­jegyet, méghozzá szabadon választották ki a könyves­boltban az igényelt könyvet. Korántsem így történt ez a névértékben beváltásra kerülő könyvsorsjegyeknél. „Könyv­iparunk” jóvoltából a köny­vesboltok meghatározott meny- nyiségü és „minőségű” köny­vet kaptak erre a célra, hogy a kedves vevő kizárólag csak azok közül válogasson. A vá­laszték őszintén szólva nagyon kicsi és szegényes. Itt rögtön felvetődik a kérdés, az Állami Könyvterjesztő és a SZÖV- KÖNYV miért tesz kivételt a szerencsés és kevésbé szeren­csés nyerők között? Miért vá­laszthattak szabadon azok, akik nyertek a könyvsorsjegy- gyel, és miért nem választ­hatnak, akik nem nyertek? Igaz, hogy tíz forint nem nagy érték, ezért nemigen lehet még könyvet vásárolni. De volt olyan, akinek esetleg több könyvsorsjegy akadt a bir­tokában, vagy esetleg szívesen ráfizetett volna, csakhogy ked­vére való könyvet vásárolhas­son. Vagy talán ezt az alkal­mat használják fel arra, hogy a nem kívánt tartaléktól si­mán megszabaduljanak? A könyvvásárlás minden esetben örömöt jelent —, nem szabad azt ilyen módon elron­tani. Az idén már nem lehet változtatni ezen az egyáltalán nem kedvező „módszeren”, jö­vőre azonban másként kellene megrendezni. Vagy nagyobb választékot bocsássanak a névértékben beváltandó könyv­sorsjeggyel rendelkezők szá­mára, vagy pedig — és ez len­ne a legegyszerűbb eljárás —, mindenki azt vehesse meg, ami neki jólesik, így legközelebb jobban fogunk örülni az ajándék könyvsorsjegyeknek. — cse —

Next

/
Thumbnails
Contents