Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-31 / 204. szám

1SG5. augusztus 31» TOfeNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Mosolygó üzem Mennyit ér a selejt? Van, aki azt hiszi, semmit sem. Hogy ez milyen tévedés, azt az alábbi történet bizonyítja: Napok óta rosszul sikerült az öntödében egyik kis alkatrész megformálása. Mérgelődött az öntőmester, nyelte a szemrehá­nyásokat, míg egyszer megelé­gelte. Addig kísérletezett, amíg egy újítással egycsapásra véget vetett a hibáknak. Ment is az esztergályoshoz, aki eddig sokat panaszkodott a selejt miatt. — Na, milyen az újított öntés, szaki? — Fene a kezét, aki megcsi­nálta! — Rossz még ez is? — Inkább, mind jó, az ördög Vinné el! — Az meg miért baj? — Mert eddig ha 100 öntvény­ből 30 selejtes volt, nekem azt nem kellett esztergálnom, de ki­fizették a díját, hisz nem én rontottam el. Most pedig meg kell munkálnom mindegyiket! A takaró János bácsi lassan nyugdíjba megy, de üdülni még soha nem volt életében. Elküldték hát Hajdúszoboszló Béke-szállójába, egyik munkatársával együtt Külön kétágyas szobát kaptak, az első nap ennek az örömével telt el. Lefekvéshez készülődtek, amikor felfedezte az öreg portás, hogy van ennek a kiváló hely­nek egy fogyatékossága is. Egy darabig járt-kelt a szobában, még a függönyök mögé is bené­zett, végül kibökte: — Te, Pista! Mivel fogunk mi takarózni? Hol a dunna? Nosza, megkezdődött a keres­gélés. Végül már egy hitvány pokróccal is beérték volna, mert a fényűzően berendezett szobá­ban nyoma sem volt takarónak. Már-már a gondnokhoz fordul­tak, amikor János bácsi keze megakadt egy gombban a reka- mié oldalán. Véletlenül meg­nyomta, aztán ijedten ugrott egyet. Pedig csak a rejtett ágy­neműtartó rész tárult ki hang­talanul. Szerencsére, különben reggelig őrizte volna titkát a frá­nya szerkezet. Életveszélyben Kardos asszonyka a művezető felesége, egy üzemben dolgoznak a férjjel. Egyszer fiatal nő jött a műhelybe, az emberek jól lát­ták, hogy kezetfog a művezető­vel, aztán beszélgetni kezdenek. Hallani azonban nem hallottak semmit, hát egyikük felkereke­dett és szólt az asszonynak, hogy most jöjjön, mert éppen csábít­ják a férjét! A fiatal újságírónő már csak arra figyelt fel, hogy az addig hangos beszédű művezető szava elhalkul, szeme rémülten elkere­kedik. Már közeledett a riada­lom oka is, fenyegető sebesség­gel. Nyolcvan .kilónyi súly, ha meglódul, s ehhez a mennyiség­hez egy villogó asszonyszem pá­rosul, igazán nem csodálkozha­tunk, ha egy kicsit az újságírónő is megszeppent. Gyorsan elő­kapta a jegyzetfüzetét és óriási lélekjelenléttel kérdezte: — Arra válaszoljon még az elvtárs... A művezető válaszadás helyett fejvesztetten hápogott, mintha valóban rossz fát tett volna a tűzre: — Azonnal, be-bemutatom a feleségem! Bemutatkozás után is lassan tért vissza a rendes szín a férj arcába, az asszonyka pedig még néhány percig fenyegetően jár­kált a helyiségben, hallgatta az interjút, aztán lassan, sértett méltósággal elvonult. Az újságírónő csak a művezető megkönnyebbült sóhajából fogta fel, hegy milyen veszélyben for­gott az imént... (-» -a) Nézzük, milyen is lesz az őszi divat? A park munkásoknak már egyre több tisztogatni valójuk akad: bér a fáik lombja még zöld, de itt-ott mór megjelentek az ősz előhírnökeiként az elsár­gult levelek is. hogy ziizegive aláhulljanak. kezdődik a tanító®, a gyermek iskolába megy» tanszer, ruha kéül neki. A nyaralók sietve búcsút mondanak vendéglátóiknak, ha­Jónás Katalin az utolsó nyári napsugarakat élvezi a dunaföldvári strandon. A piacon megjelent mór a szőlő, a görögdinnye. A vas­boltban mind nagyobb az ér­deklődés a kályhák iránt. A Nap jóval előbb lebukik már a hegy mögött. Az erdőn-mezőn nem virít a milliárdnyi virág. Nyárvég, őszelő! A szülők egymásnak adják a kilincset a papírboltban és a ruhásüzletekben: néhány nap és zautaznaik, hogy a nyári sza­badság után holnap, holnapután folytatódjék a szorgalmas mun­ka. A postások az utolsó „stran­doló”, „hullámzó” képeslapokat kézbesítik. A rajtuk lévő szö­veg mór egészen más, mint pór héttel ezelőtt. Az „egész nap fürdőink, remekül érezzük ma­Búcsú a g unkát” helyett inkább ilyen szöveg olvasható rajtuk: „So­kat sétálunk, és alszunk. Azon­nal küldjétek egy őszi kabátot. Öled, csókot benneteket.. Reggel otthon mindenki für­készve kémleli az eget és per­cekig tűnődik: „El merjek in­dulni még ma kiskabótban, vagy ballont is vigyek?” Végül a döntés: „Még ma elindulok kiskabótban”. Félútrói aztán fu­tás vissza, mert mégiscsak hű­vös van, s ismét sötét felhők tornyosulnak, esőt, hűvösödéi jelezve. A falusi ember ilyenkor kez­di meg a számíitgatásít ilyenkor mór mer kalkulálni, hogy va­jon mit is hozott az idei esz­tendő, mire lehet alapozni. Mert ilyenkor már a még kint lévő növényeknél is biztosabban sejt­hető, hogy mennyi kerül majd betakarításra. Ilyenkor hangza­nak ed az első vélemények az idei esztendő gazdasági ered­ményedről. De ilyenkor terül előtérbe a falusi embernél a következő esztendő is. Már megkezdődtek és javában folynak a vetési elő­készületek, pár hét múlva kez­dődik a vetés, vagyis a követ­kező év megalapozása. Az értekezleteken, hivatalos megbeszéléseken ilyen témák szerepednek: „Öszj csúcsforga­lom,” „Felkészülés az őszi szál­lítási idényre”, „Az őiszi beta­karítás megszervezése”, „Gon­doskodás az őszi áruellátásról”. Az építőiparban latolgatják, hogy mennyi is van még visz- sza az évből, mennyi kedvező idővel számolhatnak még, mi­lyenek az évi terv teljesítésé­nek reális lehetőségei, mát le­het még tenni a következő he­tekben, hónapokban. Megjelent a vadásznaptár. Az erdőségekből megérkeztek az első hírek, az első szarvasbőgé- sekről. A vadászok már szá­molják a napokat, hogy mikor is kezdődik ennek, vagy annak a vadnak a vadászata. nyártól Nemsokára érik a gesztenye. A hölgyek naphosszat bön­gészik a divatlapokat: „Vajon milyen is lesz az őszi divat?” Mert legyen bármilyen évszak, a divatot nem lehet figyelmen kí vül hagy ni ... A gólyamama és gólyapapa már megtanította ’ röpülni ki­csinyeit, most tartják a „nagy­gyűléseket” a réteken, hogy az­tán útra keljenek délnek. Köl­tözésre készül a többi madár Is. Költöznek a nyárral együtt. Búcsúzik mindenki, minden a legkedvesebb évszaktól, az aranyló napsugara« nyártól. BODA FERENC Fotó: TÚRI MARIA Vége a játékszezonnak, közeledik a tanítás. Előkerültek már az „Orkán”-ok, ballonkabátok is,

Next

/
Thumbnails
Contents