Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-27 / 201. szám
1965. augusztus Ti. TOLNA MÉGTEt NÉPÜJSAO 5 „Nem visszük sírba a tudományunkat’' Táncos famíliák — Lelkes öregek Madocsán Augusztus 20-án, aUw*má: t i .i-i i .1 nyunk ünnepén a faluban rendezett műsorban fellépett a madocsai népi táncegyüttes egyik csoportja is. Fiatal, tíz-tizenegy éves fiúk és lányok ropták a táncot de akadt köztük olyan is, akik még a hatodik életévüket sem érték él. Földes! János, az együttes vezetője és tanítómestere az előadás alatt érezte igazán, hogy nem volt kár feLáldozni szabadságát erre a munkára, szép. színvonalas táncot mutattak be a kicsinyek. Ugyanolyan jó érzés volt hallani, amikor az előadás közben valaki meglepetten felkiáltott: — hiszen ezek az én figuráim! Földesi Jánossal az első időkről beszélgetünk, az első bemutatókról, amikor még csak kibontakozóban volt az együttes. Az első igazán nagy siker után Seregi István bácsi és a többi öregek majdnem sírva köszönték meg. hogy azokat a motívumokat, eredeti madocsai táncokat látták viszont a színpadon, amit már csak ők ismernek a faluban. Megnyugvás is volt számukra látni a fiatal táncosokat: nem kell már sírba vinni a tudományunkat, — mondták. Madocsán hagyománya van a néptáncnak. A tánccsoport már a felszabadulást követő években megalakult, első nagyobb sikereik 1950—51-ben voltak. Akkor meghívást kaptak a budapesti Országos Táncfesztiválra, ahol figyelemre méltóan szerepeltek. Az idősebb emberek még jól emlékeztek a régi hagyományos táncokra, a fiatalok tőlük sajátították el az igazi madocsai néptáncot. A jelenleg működő három különböző korosztályú csoport is nagyrészt ezeknek az embereknek az utódiaból, leszármazottai- ból kerül ki. De maguk az öregek sem elégednek meg azzal, hogy megtanítsák a fiatalokkal a régi motívumokat. Sokszor ők is helyet kérnek a színpadon, és szinte fáradhatatlanul, korukat meghazudtolva ropják a táncot. Az idén például a Pécsett megrendezett Felszabadulási Táncfesztiválon öt pár képviselte a madocsai táncegyüttest. A férfiak életkora meghaladta az 55 évet, a lányok közül csak hárman lépték túl a huszadik életévüket. A lelkes, idős emberek megálltak a helyüket. Kovács Lajos, Seregi István, Bán Ferenc, Tárcái István és Boldog István a Pécsett szereplő együttes férfi tagjai kivétel nélkül idős, munkában megfáradt emberek. Talán nem is annyira a tánc szeretető buzdítja őket, inkább a madocsai népi hagyományok szeretete. és az a vágy, hogy tovább éljen ez a hagyomány. Földesi János ? szenteli minden idejét. Nincs egyedül, szinte az egész falu segít neki. Ö főleg a „táncos famíliák” gyermekeire számít, évek során bebizonyítódott, hogy belőlük lesznek a legjobb táncosok. Ilyen például a Seregi család. Az öreg Seregi bácsi .maga is jó táncos, unokája pedig a legfiatalabb csoport legjobb mozgású tagja. De ugyanígy kiváló táncosok kerültek ki a Boldog és a Szintai famíliából is. Az öreg Sós Feri bácsi a falu nótafája, tőle tanulták a legtöbb, legszebb dalokat, amiket jól tudnak hasznosítani egy-egy előadáson. Neki sem kell szégyenkeznie: unokája úgy látszik sokat tanult tőle, azt mondják: jó táncos, és talán még szebben dalol. A táncegyüttes a kezdeti sikerek után, jó ideig csak nagyon keveset hallatott magáról. Most újból fellendülőben van a csoport munkája. Biztosítják az utánpótlást is, szombaton vasárnap gyakran próbálnak a kicsinyekkel, alkalomadtán a középső „legénycsoporttal.” A harmadik, jórészt idősekből álló gárda már nem sokat próbál: fáradtak már ahhoz, hogy új motívumokat tanuljanak, meg ragaszkodnak is, az „igazi” madocsai tánchoz, aminek körülbelül 35 figuráját ismerik. A terveik szépek. ^iztaíó................. .Mii.. I ak, tavasszal már versenyen is részt vesznek. ígéretet kaptak arra is; hogy egy készülő televíziós filmben amely különböző tájegységek táncait mutatná be, szerepet kap a madocsai együttes is. És ha megvalósul mindaz, amit terveznek, valóra válik a táncos lábú öregek vágya: nem viszik sírba a tudományukat. Fiaikon, unokáikon keresztül él tovább a hagyományos tánc. ......................(konya) ö regember ül az árokparton, az ut mellett, a szekszárdi Szabadság Tsz. majorjánált. — Őrködik, bácsi? — Igen. De rettentő unalmas. Napközben nem jár erre egy lélek sem, mindenki dolgozik valahol. Csak azzal szórakozom., hogy az úton elrobogó autókat figyelem. Micsoda forgalom... A régi öregek néznének nagyot, ha feltámadnának haló porukból... — A régi öregek? Hány éves a bácsi? — Hetvenhét. — Szép kor. — Hát még ha úgy tudnék dolgozni, mint azelőtt. A feleségem m eg hetvenkettő. De neki is megvan a területe, mint másoknak. Úgy tud még kapálni, hogy felér sok harmincévessel. Mondják is a gyerekek, ne dolgozzunk már annyit, de azt tartjuk, amíg a magunk lábán megélünk, addig nem fordulunk hozzájuk. Elég jó itt a kereset, bőven megvan ami magunknak kell. Megvan a kenyér, mellé a hús, és egy kis bor is terem hozzá. Csak ezt az időjárási nem értem. Még most, augusztus végén is van peronosz- póra-veszély. Valamikor azt tartottuk, augusztusban már nem kell permetezni. Aztán itt van, a közös szőlőt megkapta egy kicsit. kevesebb lesz a termés. De a gabonáink szépen sikerültek. Hogy mennyi lesz pontosan, nem tudom, de több lesz, mint amit terveztünk. Itt lent, a lapon kombájn aratta, de fent a hegyben, olyan kisebb darabokat már aratógéppel, meg kézzel kellett aratni, de az nem volt sok. — No, meg itt van a kombájn. Hány ember munkáját elvégzi. Utána ripszropsz összehúzzák a szalmát, aztán már szánthatják is a földet. Meg zsákolni sem kell. Van ez a gabonafúvó, ott az istálló mellett ni, jön a vontató, ketten lapátolják bele. vagy öntözik a zsákokból, ez a gép meg felviszi a magtárba. Tudja, irigylem a mostani fiatalokat... Sokkal könnyebben dolgoznak, mint valamikor mi. Cigarettát kotor elő, gondosan félbetöri, egyik felét elteszi, a másikat a szipkába illeszti. Öngyújtóval gyújt rá. — Takarékoskodik? — Muszáj — nevet. — .4 kórA% árokparton házban az orvos azt mondta, csak módjával. Azelőtt pipáztam, Mikor olyan beteg voltam, még a dohányt sem kívántam. Amikor jobban lettem, először rágyújtottam, hát olyan büdös volt az a fránya pipa. hogy eldobtam. Azóta cigarettázom. Bort is csak módjával iszom, este, mikor hazamegyek, a vacsorához egy fái litert. Az jólesik, mert azért elfáradok, mire hazaérek. — Messze lakik? — Nem olyan nagyon. Fent a Tótvölgyben, a futballpálya mellett. — A futballmérkőzéseket megnézi? — Meg. Mindig megnézem, jó szórakozás, időtöltés vasárnap délutánonként. Ha győznek a gyerekek, néha meg is kínalom őket egy kis borral. — Azí mondta, irigyli a mostani fiatalokat, mert könnyebben dolgoznak a gépekkel? Miért? — Mert mi majdnem hogy rabszolgái voltunk a gépnek. Tudja, azelőtt én minden nyáron cséplőgépnél dolgoztam. Elkezdtük három órakor és este kilenckor hagytuk abba. Én kazalós toltam, de akkor még nem volt elevátor, úgy hordták fel a szalmát petrencével. — Kazalos volt? Az valóságos mesterség... — Az bizony. Ott volt a sok egyéni szérű. Kisebb-nagyobb osztagok. Szemről meg kellett állapítani, hogy mekkora alapot kezdjek a kazalnak, hogy rendesen be lehessen tetejezni. Na, meg aztán az úgy volt, ahol a gazda nem sajnált a bandától egy kis bort, ott szép kazalt raktunk. Amelyik fukar volt, az meg is nézhette utánunk. Hajaj, voltak ilyen esetek. — Egyszer például itt csépeltünk egyik gazdánál. Pálinka- főzdéje volt, de közülünk senkit nem kínált meg egy korttyal sem. Be is ázott a kazla egészen fenékig. — Egy másik meg megígérte, ha szép kazlat rakunk, lesz bor. A végén elfeledkezett az ígéretről. A mérnök volt az egyik szalmahordó, mondja: na, János bácsi, ez jól kitolt velünk. Nem baj mondom ha leszállók a kazalról döntsétek fel. Meg is csinálták. — Háf így ment ez akkor. De most már más a világ folyása. Most lehet szép nagy kazlakat rakni, csak az a baj, hogy én már nem tudok. Szédülök fent... — De minek is akar maga még dolgozni? Ott vannak a fiatalabbak. — Tudja, úgy van az ember, hogy amíg mozogni bír, addig dolgozik, hasznosítja magát, amennyire lehet. Hívtak a gyerekek is. de amint mondtam, nem akarunk addig elmenni, amíg megélünk a magunk lábán. m. Tőzegbányászok Több ezer hold termőföld javításához szükséges fekáitrágya- keveréket készítenek egy-egy évben a Tolna megyei Talajerőgaz- dálkodási Vállalatnál. Különösen az alföldi gyengébb minőségű földdel rendelkező állami gazdaságok, ezek homokos szőlészetei kedvelik a vállalat termeikét. Fejlesztették a technikai berendezést, növelték a termelést, Belecská.n például gépesítették a tőzegbányát, és Dombóvárott nagyteljesítményű trágyakeverőtelepet létesítettek. A belecskai tözegbányátoól naponta 35—50 vagon tőzeget szállítanak el. Itt jelenleg a Tevelí Gépállomás, és a vállalat vontatóival hordják a kitermelt tőzeget a majsai és a pincehelyi vasútállomásokra; A vasútállomásokról a tőzeget a keverőhelyekre hordják. A belecskai bányában Szili Dezső rakodógép-kezelő tájékoztatott bennünket a munkák állásáról: — Nem ritka, hogy egy műszak alatt a 20—25 traktor“ ötven vagon tőzeget is elszállít. A rendkívül nehéz útviszonyok, a kitermelés körülményessége azonban nehezíti a munkát. Jelenleg egy DT 54 típusú rakodógép segítségével töltik a traktorok pótkocsijait A * ._ „ __ . , *_ g ép két „lapát” tőzeggel megrak mwdja Szili Dezső rakodogep- egy pótkocsit, a felrakás gyors, de t Jó géppel könnyű a munka Egy „lapát” tőzeg. a pótkocsik ürítése is. ugyanis egy ötletes szerkezettel — traktorra szerelt géppel — tolják le a pótkocsiról a tőzeget, így emberi erőt alig vesz igénybe a munka. Gyenei János szerelő, Rák József és Tóth János traktorosok azonban a sok nehézség ellenére ís kiváló munkát végeznek; Ä tőzegbánya tervtéljesítése a programozott módon 'történik. És most azt a célt tűzték maguk elé a munkások, hogy amire a rossz idő elérkezik, annyi tőzeget hordanak a vasúti depóniákba. hogy télen is tudjanak majd dolgozni a vállalat különböző telepein. — Pj — *— Hej, ha ez a gép is működne! NYÁRVÉGI HANGLEMEZ-VÁSÁR Fele áron vásárolhatja meg kedvenc hanglemezeit! VIII. 23-tól IX. 11-ig a kijelölt boltokban és áruházakban! (127) f
