Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-03 / 181. szám
r 1 1965. augusztus 3, TOLNÁ MEGYEI NfiPÜJSÄG i «» SOY CUBA IX. Besxélgetés Lazaro Pena elvtárssal Nemcsak Kubában, hanem La- tin-Amerikában mindenütt, ahol mukások élnek, ismerik és tisztelik Lazaro Pena elvtársat. Magas, széles, de kissé hajlott vállú, ezüstös hajú, kreolbőrű, magabiztos fellépésű, halk szavú ember. Szavára azonban évtizedek óta egy földrész munkásosztálya figyel, véleménye százezrek véleményét befolyásolja egész La- tin-Amerikában. A kubai munkásmozgalom veterán harcosaként tartják számon, s egyike azoknak, akik munkájukkal, egész életükkel bizonyították e földrészen, hogy kommunistának lenni egyértelmű a becsülettel, az önfeláldozással, a néphez való tántoríthatatlan hűséggel. Ma Lazaro Pena elvtárs a legnagyobb kubai tömegszervezet, a CTCR, a Kubai Forradalmi Munkás Központ főtitkára, a kubai szak- szervezeti központ közszeretetnek örvendő, elismert vezetője. A legendás munkásvezér meghívását természetesen megtiszteltetésként fogadtuk, s örömmel siettünk a találkozóra. Ku bai újságírók és fotóriporterek vártak ránk irodájának előszobájában, s ez egy pillanatra letört minket. Azt hittük, hogy néhány perc múlva valamilyen ünnepélyes fogadáson veszünk részt, s talán elhangzik néhány pohárköszöntő, de őszinte, kíváncsi beszélgetésre nem is lesz idő, alkalom. Protokoll nélkül.., i-c •» - • ’ * ** ’ •• Még végig sem gondoltuk azonban mindezt, amikor kipattant az ajtó, s arcán széles mosollyal hívott minket Lazaro Pena elvtárs. Ingujjban volt. — Vegyék le, barátaim maguk is a kabátjukat, kutya meleg van, és így különben is fesztelenebből beszélgethetünk, örülök, hogy meglátogattak. — így köszöntötte küldöttségünket, s ezután minden hivatalos protokollt felborítva, közénk ült. Egy perc múlva már belemerültünk a beszélgetésbe. Olyan beszélgetés volt ez, mint barátok, elvtársak között szokás — formaságok, fenntartások és szóvirágok nélkül. Mielőtt mi kérdezhettünk volna, vendéglátó gazdánk megelőzött minket: — Tudják-e, hogy megjelent nálunk, spanyol nyelven Kádár elvtárs könyve? Mondják ezt meg otthon! Már el Is olvastam. — Mi a véleménye Lazaro elvtársnak a könyvről? — kérdeztük. — Maguk nem is sejtik Magyarországon, milyen jó érzés tudni itt, Kubában, hogy Európában ilyen kommunisták élnek és, hogy hazájukban jól haladnak most a dolgok. A barátság kikötője Kuba nem szegény ország. Olyan természetű kincsekkel rendelkezik, amelyekkel jólétet lehet teremteni. Nem a kubai nép tehet arról, hogy egészen a közelmúltig nem tudott élni az ország nagyszerű gazdasági lehetőségeivel. Az amerikai imperialisták a szó legszorosabb értelmében fosztogatták ezt az országot és csírájában elfojtottak minden nagyobb önálló ipari vállalkozást. Ennek ellenére Kuba termelte a legtöbb cukrot a világon. A világhírű kubai cukorgyártás mellett nemzetközi viszonylatban is jelentős ércbányászat folyt már a forradalom előtt is Kubában. A mangánérctermelő országok között az előkelő tizenhatodik helyet foglalta el: 1958-ban 31000 tonna mangánt bányásztak. A krómérctermelő országok sorában a tizedik helyet foglalta el Kuba. Ugyancsak 1958-ban 26 000 tonna krómoxi- dot termeltek. A nikkelére bányászásában Kuba megelőzte az Egyesült Államokat is. Ezeket a rendkívül értékes érceket azonban nem fordíthatták az ország iparosítására, sőt, sokszor az amerikai monopóliumok már csupán azért felvásárolták a kibányászott termékeket, nehogy valakinek eszébe jusson ezeket Kubában feldolgozni. A forradalom tehát egy olyan országban győzött, amely a természetes lehetőségek ellenére spm rendelkezett számottevő nehéziparral. S nemcsak nehézipara nem volt Kubának, rendkívül elmaradott állapotok uralkodtak a könnyűiparban is. Legjobb bizonyíték erre, hogy a cipőgyárakban kézművesmunka folyt és a hazai textilipar megközelítőleg sem tudta ellátni a szükségleteket. A trópusi országnak egyetlen villanyhűtőgépet készítő üzeme sem volt. A háztartási gépek gyártására még kisüzemeket sem létesítettek. — Nincs is szükség ilyen gyárakra, üzemekre — mondták az amerikaiak. — Cukorért, a króm-, nikkel- és rézércért mi készárut szállítunk, ellátjuk az országot konzervtől szerszámgépig minden szükségessel. A blokád csődje Korábbi gazdasági politikájuk egyenes következménye volt a blokád, az élelmiszer, közszükségleti cikkek és iparcikkek szállításának beszüntetése. Az amerikaiak jól ismerték a kubai gazdasági viszonyokat és így számítottak: ha nem veszik át a kubai termékeket, nem szállítanak árut, akkor munkanélküliség, éhínség tör ki az országban és a forradalom ellen fordul a nép. Ami a gazdasági számításokat illeti, azok valóban pontosak voltak. Az amerikaiak tudták a legjobban, hogy Kuba az egyik legnagyobb kőolajimportáló ország: 1958-ban az USA 3,8 millió tonna kőolajat adott el cukorért. A rizst importáló országok sorában Kuba a kilencedik volt a forradalom előtt, 190—193 000 tonna rizst importált évente. A gondos üzleti kalkulációk azonban ezúttal csődöt mondtak. Igaz, hogy szűkösebb körülmények közé kerültek a kubaiak, de a blokád még szorosabbra fogta a szabadságért küzdő nép sorait. Akár csak a fegyveres küzdelem, a gazdasági harc is egyre jobban megedzette a forradalom népét. Az amerikai gazdasági terrorra úgy válaszoltak a kubaiak, hogy hozzáláttak saját iparuk megteremtéséhez. Az első időkben ennek a gigászi gazdasági harcnak, számunkra első pillanatban érthetetlen állomásai is voltak. Akadtak provinciák, ahol a kubai parasztok felégették a dúsan termő cukornád-ültetvényeket. Szemükben a cukornád az amerikai elnyomás jelképe volt. Azt gondolták: az országnak minden gazdasági gondja abból fakad, hogy az amerikaiak egyoldalú mezőgazdasági kultúrára kényszerítették a kubaiakat. S ebben' sok igazság is volt. Ebben az időben azonban súlyos hiba volt felégetni az ültetvényeket, hiszen a megtermelt cukor nem az amerikaiakat, hanem a kubai népet gazdagította már. Mégis meg kell értenünk ezeket az indulatokat, a gyűlölt zsarnokság szimbólumát akarta eltörölni a kubai paraszt az ültetvényre vetett lángcsóvával. Mindez ma már a múltté. A kubai kormány jelenlegi gazdasági politikája: a régiek mellett új cukornád-ültetvényeket teremteni, több cukrot termelni, mint a kapitalizmus idején bármikor. A Szovjetunió szerződést kötött Kubával, vállalta, hogy a legjobb világpiaci áron mindaddig átveszi a kubai cukrot, amíg más vevője nem akad az országnak. (Folytatjuk) Új nyár - áj fürdőruhád! A Tolna megyei kisipari szövetkezetek a megye minden részén megtalálhatók! Bátaszéki Vegyesipari Ktsz Bonyhádi Ruházati Ktsz Dombóvári Vegyesipari Ktsz Szekszárdi Szabó Ktsz és részlégéi Tolna megyei Háziipari Szövetkezet (Paks) ■ * \ 1 ■* ' A legújabb divat szerint, kiváló minőségben, szolid áron készítenek fürdőruhákat, strandöltözeteket. (6) Nehézgépszerelőket, (dumper, kotró, dóser), autóvillamossági szerelőket, hegesztőket, gépműhely-segédmunkásokat felvesz az ÉM. Földmunkát Gépesítő V. Főépítésvezetősége, Székesfehérvár, Seregélyesi u. 83. sz. (194) Augusztus 25-én a bonyhádi gépíró- és gyorsíróiskola pótfelvételt tort! Jelentkezni személyesen vagy írásban lehet. Érettségizettek előnyben részesülnek a felvételnél. (1)-fiíjtje lem ! Újabb részletakció! PANNÓNIA 250 cm3 motorkerékpár HORIZONT nagyképernyős televízió 102. tip. szegletes mosógép 805. tip. fékes törpe centrifuga 1965. augusztus 1-től OTP-hitellevélre is vásárolható a megye vas-műszaki boltjaiba n. VÉNUSZ porszívó már 10% előleg (140,— Ft) lefizetése esetén is vásárolható. (10)
