Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-24 / 198. szám

fSOfa megyei népújság 1965. augusztus 24. Érettségi találkozó után Levél azoknak, akik nem jöttek el Kedves Csimbi, J“­’iska, Pimpi, meg a többiek! A katonatisztek! Kaszás Sanyi, te gyógytomásztató, köl tő és sportújságíró, te cselgáncs-szakértő! Vártunk benneteket augusztus 20- án a gyönki gimnáziumban. Hiányoztatok. Vagyunk néhá­nyon, akik nem is láttuk egy­mást tíz év óta. Kár, hogy nem tudtatok eljönni, jól sikerült az érettségi találkozó. Képzeljétek, milyen öröm volt például, hogy Balázs An­ti, a Safranek megnőtt és meg­váltásodon. Igaz, lehúzott a honvédségnél 28 hónapot. Del- tásabb, mint én, 1Vem beszélve arról, hogy az esztergályos szakma mellett tud kocsit ve­zetni, sőt autóbuszt Budapes­ten, és két év múlva mérnöki diplomát szerez. Szhrauf öcsi főtechnológus, a Vice megyei nyomozó, a Kaláris járási vé­dőnő, Forrás Joli tanácstitkár, a Járai Franyó * gyász. Én változatlanul újságíró vagyok, csak a Szabó nevet Gemen- czivel álcázom. Eszetekbe jutott-e, hogy már 28 évesek vagyaink, lassanként mi leszünk a derékhad, fel­váltjuk majd az előző nemze­déket: számot kellette vetni önmagunkról, milyenek is va­gyunk, hogyan érezzük magun­kat, mire leszünk képesek? Igaz, ez a kérdés nem hang­zott el a találkozón, csak én boncolgatom, de azt hiszem, az összkép alapján mindenkiben támadt ehhez hasonló gondo­lat, érzés. aki ott volt vetünk. Én úgy látom, nagyon remény­teljes az osztály helyzete, a ké­pen kevés a sötét szín. Ennek, mint újságíró különösen ifcii- íök, mert véleményem szerint rólunk meg lehet rajzolni az egész mai, érettségizett 28 évf- sek arcát. Az általános, teljes képet. Nézzük csak: 2 fanár, 2 jogász, 2 testnevelő, egy mér­nök és két mérnökjelölt, egy védőnő, egy ápolónő, egy rend­őrnyomozó, hét tisztviselő (bankfióktól minisztériumig), négy katonatiszt (esetleg egy még csak tiszthelyettes), egy gépkocsivezető, egy óvodai dolgozó, egy újságíró, két disz- szidens, egy halott, összesen 29. Ennyien vagyunk a tab­lón. De a statisztikánál többet mond a jellemzés: ki milyen életrevaló, hogyan bol­dogult eddig. Tehát Balázs. finí tem, Balazs Anti mérnök lesz. Először esz­tergályos volt, aztán autóbusz- vezető, de két év múlva mér­nök lesz. Még nőtlen, iókedvű, és sokkal beszédesebb, mint régen. örömmel állapítottuk meg, hogy a zárkózottságot le­vetkőzte... Baán Arnold. Egy­szer Schrauf Öcsi találkozott vele Miskolcon, továbbszolgá­ló katona volt és a derékszí­ját a pocakja alatt hordta. Ez természetes. Emlékezhettek, már 16 éves korában pocakos gyerek volt a Baán. Illetve po­cakos, mint az öreg Mikszáth. Tekintélyes katona lehet... Bölcsföldi Gyurka, banktisztvi­selői munkaköre után, kiment a szocialista mezőgazdaságba Nagy barátja a bornak és a dalnak. Ö vitte u prímet a ta­lálkozón. Fantasztikus, hogy bírja ez a vékony srác. Fat- ranek régen kikészült a gyönki vinkóíól, am kor Gyurka még javában áriázott. Csak minden szövetkezet legalább ennyire lenne erős, mint ö... Bölcsfö1- di Jóska a matematikus tanár a székesfehérvári leánygimná­ziumban tanít. Állítólag még nőtlen és jól állja az ostro­mot... Csillag Béla testnevelő az egri. főiskolán, nemrég nő­sült, éppen abban az épület­ben tartotta esküvőjét, ahol Stocker Cili dolgozik: Buda­pesten az V. kerületi tanács­nál. Összetalálkoztak a folyo­són, amikor Csimcit vezették a „vesztőhelyre"... Forrás Jo­Pintér Istvánt VTTTVyTTtTyTTTTtTTTYY rrr< GYILKOSSÁG NEW YORKBAN li (Antalné) módfölött csinos, akárcsak a többi lányunk. Egyáltalán nem látszik meg rajta, hogy Szigetmonostoron vészelte át a négyhónapos ár­vizet, a Duna kellős közepén, mint helybeli tanácstitkár. Mindenkit kiköltöztettek, de ő ottmaradt a szervezőkkel... Gu- rányi Klári (Enyediné) eddig két gyereket szült, de mivel védőnő, tudja, hogy még egyet vár tőle az ország. Ismeri a né­pesedési helyzetet... Jámbor Endre otthagyta előző munka­helyét, mert a tanuláshoz nem adtak lehetőséget. Rendőrtiszt, jelesen vizsgázott nemrég. Sok mindenhez ért, de még jogot is akar tanulni. Felesége, Wa- genbach Erzsi, ugyancsak az osztály tagja, pénzügyi szak­ember. Dr. lárai Ferenc utóbb pedig apa. Nagy híve a házasságnak, engem is agitál időnként, hogy érdemes meg­próbálni ... Jónás Oszkár ka­tonatiszt, értesülések szerint páncélos főhadnagy és század­parancsnok. Elismeréssel álla­pítottuk meg, hogy neki aztán felvitte az isten a dolgát. Aki volt katona, tudja mi az, hogy századparancsnok ... Kazik Pista meghalt. Édesanyja azt mondja, öngyilkos lett Isztam­bulban, tengerbe ugrott. Nem tudni, hogy történt, egyáltalán: furcsa, hogy őket is csak nyolc hónappal később értesítették. Szegény Pista sok mindenen keresztülment. Az érettségi után volt bányász, gépkocsi- vezető, majd hajós. Érdekes, hogy az osztály, valahogy nem akarja tudomásul venni a ha­lálhírt, azt mondják, állítólag mégis él.. . Kaszás Sanyi te­hát most gyógytornát vezet, valószínűleg Csepelen. Test­nevelő tanár, de tanított ő már gyerekbalettet is. Amellett cselgáncsozott és sportcikkeket írt. Egyszer, emlékszem, be­jött hozzám az • Eötvös Kollé­giumba, hogy volna-e kedvem megnézni a budapesti csel­gáncsbajnokságot, ő is verse­nyez. Adott jegyei. Előrebocsá­totta, hogy sokat ne várjak tő­le, mert egész éjjel lumpolt. Verseny előtt. De azért máso­dik lett a súlycsoportjában. Hallatlanul energikus. Verse­ket is ír, egy alkalommal rész­letet szavalt nekem a Dimit­rov téren egy monumentális és meghökkentő tartalmú ver­séből. Az öcsit a múltkor in­vitálta is a lakására, mondván, hogy ott a hét bizonyos napján fiatal költők jönnek össze. Mindenesetre, az nagyon meg­nyugtató, hogy a legújabb hí­rek szerint a Kaszás megnő­sült ... Kecskés Mariska (Hor- váthné) fejmosást érdemel. Gyönki lakos létére nem jött el a találkozóra. Tamásiba bezzeg mindennap el tud járni az ócska vicinálison: ott dolgo­zik a községi tanácsnál... Lu­kács Attila sokáig autóbuszt vezetett szép fővárosunkban, de tavaly óta könnyebb volánt fog. Egyébként barackot akar termeszteni Budapest mellett. Nem elveszett gyerek ... Lő- rincz Szidónia (Váliné) első házassága nem sikerült. Meg­őszült a Szidi, festeni kényte­len a haját. Második férje ag- ronómus ... Mészáros Laci nagy karriert futott be Fran­ciaországban. Egy ideig nyo­morgóit, aztán sportszakember lett és valami főedző... Scháf Ádi főelőadó a Magyar Nem­zeti Bank járási fiókjánál Ta­másiban, Sokszor találkozunk, jó humora van. Most például azt mondja, a legszebb dolog az életében, hogy este, amikor hazamegy, karonülö kisfia be­lecsimpaszkodik a hajába. Egyszer katona korában össze­találkozott a Sárkány Pistával. Szimpla honvéd volt, viszont Sárkány tisztiiskolás és bizo­nyos katonai rendezvényen áll­tak egymáshoz közel, jó ideig szót sem válthattak. Igaz, hogy a Sárkányt feszélyezte is ez a találkozás. Elég szomorú. Úgy látszik, fölvág a kölyök. Ta­lálkozott volna csak velem, amikor honvéd voltam! Tudni­illik, én írtam meg az orosz dolgozatait... Sántha Lőrinc ugyancsak katonatiszt, ördög tudja hol. Nem jelentkezett. Persze sok gondja lehet, úgy hallottam egy falubelijétől, hogy válik ... Solymosi Pál (Pimpi) ugyancsak fölcseréli az esztergapadot a mérnöki diplomával, Safranek szerint egy év múlva. Szívesen gratu­láltunk volna neki már előre, ha tiszteletét teszi a pernahaj- der ... Schrauf öcsiről (József) nagy elismeréssel kell szól­nunk, mert vállalatánál ő a fő­mérnök első helyettese. Azt mondja, „csillaghullás” volt a cégnél és a fiatalok vették át a gyeplőt. Feleségét egyébként úgy ismerte meg, hogy a hölgy önkiszolgáló cipőbolt­ban dolgozott és az Öcsi nem tudta egyedül kiválasztani a megfelelő cipőt... Dr. Stocker Cecília (Lakosúé) rokonszenves beszámolót tartott arról, meny­nyire beolvasott a főnökének. ez két­aki ugyancsak nő. Elájult a főnök ... Szendrei Juci (Bölcs- földiné — újabb Bölcsföldi!) Rengeteg gyerekkel foglalko­zik, de közülük csak kettő az övé, a többi szerencsétlen sor­sú, gyermekvédelmi gondozás­ra szorul... Szentes Zoli disz- szidált még annak idején, sem­mit nem tudunk róla... Ta- maska Juci (Vaskómé), veled mi van? Talán a Vaskor szá­modra aranykort jelent és jó ápolónőhöz méltóan, minden szabad idődet az ő gondozásá- sára fordítod? ... Till Komád­nak úgy látszik fejére esett egy tégla, hogy nem jött el. Azt írta ugyanis, csak ez gá­tolhatja meg a találkozón való részvételben. Vagy esetleg még­is inkább külföldi vendégeket fogadott 20-án?.. . Várkonyi Erzsi (Iráné) egy ideig Gyön- kön tanított gimnáziumunk­ban, de később Budapestre költözött. Hát bizony jobb egy általános iskola Pesten, mint egy gimnázium a poros Gyün­kön. Poros méBjnindig, ségtelen. Már nem is járási székhely. De az iskola sokat fejlődött. Képzeljétek: párhu­zamos osztályok vannak! Te­hát már nemcsak négy osztály tanul évente, hanem nyolc. A kollégium is új, a volt járási tanács épülete. Sokkal szebb és nagyobb a réginél. Talán ezért is nem öregszik Kaspari János bácsi, aki természetesen most is kollégiumi igazgató, amellett, hogy tornatanár. Kenderessy néni ugyancsak a régi, pedig már eladó lányai vannak kedves osztályfőnö­künknek. Magamat a végére hagytam. Egy folyóirat megtelne azzal, amik velem történtek a tíz év alatt. Sajtópert is átéltem, rá­galmazással vádolt egy asz- szony, mert megírtam, miért lett öngyilkos a férje. Meg­nyertem a pert egy kitűnő ügy­véddel szemben. Nett&z volt. kiszáradt a torkom. Nekünk mindig nehéz, pedig azt hi­szik, hogy könnyű. Újabban írogatok a Ludas Matyinak is. Ha találkoztok a Ludasban a Gemenczi névvel, az én va­gyok, a Szabó Jóska. Még csak annyit, hogy egyelőre nőtlen vagyok. Kevés errefelé a feke­te szemű lány, az a baj. Úgy látom, országos körözésre kell áttérnem. Az eredményről majd beszámolok a 15 éves ta­lálkozón. Ott legyetek mindnyájan! Szeretettel üdvözlök minden­kit és további jó munkát kí­vánok: GEMENCZI JÓZSEF TTYYy —- 88 — Bántott a tegező hang, de nem akartam ki­kérni magamnak, hiszen megvolt nekem anélkül is a magam baja. Minek vesszek össze még Ter- nerrel is? Az exaltábornagy és jelenlegi bukmé­ker meglehetősen figyelmesen hallgatott végig. Amikor befejeztem Banless látogatásának törté­netét, felugrott a karosszékéből, s járkálni kez­dett a parányi üvegkalitkában: — Ügy, tehát jól sejtettem! A CIA-ban egye­sek azt hiszik, hogy Csánkó használható ember. Most már értem, hogy miért nem én... Elhallgatott. Négy-öt kört szó nélkül tett meg. Aztán hozzám fordult: — Fiam, neked a magyar haza iránti szent kötelességed segíteni annak a gyülevész társa­ságnak a leleplezésében. Még hogy Csánkó ve­zérezredes! Még hogy az emigráns magyar kor­mány feje! Nevetnem kell! Közönséges szélhá­mos! És most a kezemben van! Majd adok én neki New York-i teát! — És Mr. Banless... — vetettem közbe. — Rá se ránts, fiam! Az a Banless egy kö­zönséges kontár. Bízd csak rám! Majd szer­zek én neked állást! És különben is, holnap reggelre olyan híred lesz, hogy nem lesz ne­héz elhelyezkedned. Banless pedig alighanem beadhatja’ a nyugdíjkérelmet. Éppen ideje, hogy kitegyék a szűrét. Amit velem is mű­velt ... Eszembe jutott, amit az újságírótól hallot­tam Terner és a Cl A megszakadt kapcsola­táról. Úgy sejtettem, Terner azért haragszik — 89 — Banlessre, mert annak része volt benne, hogy neki kitették a szűrét. De ez most közömbös volt számomra. Kiutat kellett találnom. — Tehát mit tegyek? — kérdeztem. — Mit tegyek. Terner úr? Kijavított: — Altábornagy úr! Fiam, mi, igaz magya­rok, a régi megszólításokkal is ápoljuk a szent katonai hagyományokat. . . — Mit tegyünk, altábornagy úr? — tettem fel ismét a kérdést, beadva a derekamat. — Fiam, te itt maradsz. A menyasszonyod szépen hazamegy, te pedig megvársz engem. Fél háromkor futtatják a Livingstone Derbyt Chicagóban. Háromnegyed háromkor megka­pom az eredményt és az osztalékot. Négyig kifizetem a nyerőket, aztán pedig együtt el­megyünk a Rithmus Hallba. — A teára? — sikított fel Ruth. — Oda, oda. És ne féljen kislány. Bennem és Kása úrban igazi, bátor magyar katonaszív dobog. Megvívjuk a csatát, és estére egy győz­test ölelhet magához! A magyarság diadalmas harcosát! Jobb híján beleegyeztem. Terner úr tapin­tatosan kiment. Én elbúcsúztam Ruthtól. Meg­állapodtunk, hogy este hétkor találkozunk az egyik vendéglőben, közel a Rithmus Halihoz. Ott nagyon jó whiskyt is mérnek. Ruth könnyezve csókolt meg. — Ma este végre a tiéd leszek, darling! — suttogta. — 90 — Szerettem volna már ott tartani... De még sok teendőm volt. Mindenekelőtt két órát kellett üldögélnek az exaltábornagy irodájában. Közben megjöttek Chicagóból az eredmények. Terner úrnak nem adott sok munkát a nye­remények kifizetése. Két esélytelen ló végzett az első és második helyen, a nagy favorit pe­dig csak a harmadik lett. Ez jókedvre hangol­ta Ternert, hiszen ha a fogadók nyernek, ő veszít. Négy óra múlt, amikor bejött értem az irodába. — No, mára végeztünk. Gyere, fiam. Itt la­kom három házzal odébb. Gyorsan átöltözöm, aztán mehetünk .... Vele tartottam. Bezárta a bukméker irodát, felmentünk a lakására. Betessékelt a szobájá­ba, ahol majd hanyatt vágódtam. — Ugye, tetszik? — kérdezte Terner, látva megrökönyödésemet. Jobb híján bólintottam. És csakugyan tet­szett az egész falat betöltő kép, ha nem is úgy, ahogy a házigazda gondolta. Az előttem isme­retlen festő díszmagyarban, csapata élén, ló­háton ábrázolta Ternert. Csakhogy a piktor­nak furcsa elképzelései lehettek a díszmagyar­ról. A megrendelő — hiszen mi más ihlette volna ezt a képet, mint Terner készpénze — bő szárú gatyában. Lobogó ingben és amerikai katonasapkához hasonló, de az idegenlégiósok tarkóvédőjével ellátott sapkában üldögélt a pa­ripán, amely viszont lila színben játszott.

Next

/
Thumbnails
Contents