Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-19 / 195. szám
1965. augusztus 19. TÖLffÄ KEGYEI WEPTJSStí' 3 A szekszárdi járás legjobb traktorosai A szekszárdi járási és városi szántási verseny- bizottság vasárnap rendezte a termelőszövetkezeti traktorosok szántóversenyét. A versenyre Szekszárd és Tolna között, a 6-os műút mellett, a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezet földjén került sor. Az érdekes versenyre 16 traktoros nevezett. A legjobb eredményt Simon Ferenc, a mözsi Űj Élet Tsz traktorosa érte el, kétvasú ekéjével. Második helyen Halász László, a szekszárdi Garay Tsz traktorosa, háromvasú ekéjével. A tolnai Aranykalász Tsz traktorosa, Heronyányi József, a harmadik helyen vég- zett. A versenybizottság értékelése szerint Hand-1 Simon Ferenc, a versenybizottli Károly (mözsi Űj Élet Tsz) negyedik, míg Heronyányi István (faddi Lenin Tsz) ötödik. Képünkön a verseny győztese, ság tiszteletdíjával, a férfikerékpárral. A képen baloldalt Halász László, jobbról Heronyányi József. Bevezették a poliészter-fényezést a Dombóvári Faipari Ktsz-ben A Dombóvári Faipari Ktsz-nél már évek óta gyártják a különféle bútorokat, illetve végzik a gyártás „B” fázisát. A Budapestről kapott alkatrészeket fényezik és összeszerelik. Eddig azonban hagyományos módszerrel, politúrozással fényeztek. Az idén eredményesen fejeződtek be a szövetkezetben azok a kísérletek, amelyeknek célja az volt, hogy megvalósítsák a po- liészteres fényezést. A műanyaggal fényezett bútorok ugyanis igen keresettek, mert fényük tar- tósiabb és jobban ellenáll a különféle — hő, nedvesség stb — káros hatásoknak. Emellett a termelőnek is előnyös az új technológia, mivel így a munka sokkal termelékenyebb. A szövetkezetben az első félévben készítették el a mintadarabokat. A Faipari Minőségellenőrző Intézet ezeket megvizsgálta és gyártásra, forgalombahozatalra alkalmasnak találta. A második félévben már négyszáz kombinált szekrényt készítenek el a szövetkezetben, poliészter-fényezéssel. k AAAAAAAAA AAAAAAAAA AAAAi Olvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI Népújságot! tAAAAAiAAAAAAAAA/tAAAAAAA már nagy gyerekei vannak. Panaszkodni ritkán szokott, most már a végső kétségbeesés hozta el. A helyzete nem könnyű. A lakás, amiben a család él, az iskolában van. De milyen lakás! Vizes, penészes falak, a bútorok a szoba közepén állnak, hogy teljesen azért mégse menjenek tönkre. A padló elkorhadt, re- eseg-ropog minden lépésnél. Az előszobában a szél befújja az ablaküveget, minden remeg ilyenkor, mintha össze akarna dőlni az egész épület. Fűteni egyenlő a lehetetlenséggel, a meleg kiszökik, hiába rakják a kályhát, semmi eredménye. Hasonló állapotban van az iskola épületé is. A sötét tantermekben borús időben villany nélkül nem lehet tanítani. Az iskola épületéhez, így tehát a tanító lakásához sem tartozik kút. Ez még külön tüske az életében. A vizet a szomszédoktól kell hordani, hol egyiktől, hol a másiktól. Volt rá példa hogy a szomszéd kijelentette, elég már tanító úr, ne vigyenek több vizet! A helyzeten aránylag könnyű lenne segíteni, van megoldás. Mindössze annyiból áll, hogy a bonyhádi községi tanács egy új házat vásárol Ladományban. Már ki is néztek egy szép, nagy házat — ahol most is van egy bérelt terem — ez az iskola céljainak kitűnően megfelelne és egyben Dobosék lakásgondja is megoldódna. A községi tanács a köz- ségfejlesztéisi alapból tervbe is vette a ház vásárlását. Körülbelül hatvan-nyolcvanezer forintot igényelne a vásárlás, ha a régi épületet tatarozzák, az lényegesen többe kerülne. A vásárlásból azonban semmi sem lett. A mottó: az iskolát úgyis körzetasítjük, miért költsünk új iskolára? A körzetesítést azonban nem lehet végrehajtani ahhoz kövesút kellene, amin a gyerekek bejárjanak a bonyhádi iskolába. Anélkül nem megy. így a házvásárlás terve füstbe ment és a tanító maradt a régi lakásban. Ekkor Dobos László beadta a járási tanács oktatási osztályára az áthelyezési kérelmét. Az időpont azonban az áthelyezéshez már késő, a határidő a kérelmek beadására március végével lejárt. A járásban már egyáltalán nincs üres hely, hova menjen Dobos ISászló? Nagyobb szerepet kell biztosítani a tanácstagok munkájának — Észrevételek a paksi községi tanács tömegkapcsolatáról — A tanácstörvény egyik rendelkezése az, hogy a hatalom gyakorlásába, az ügyek intézésébe be kell vonni a lakosság széles tömegeit, a tanácsoknak állandóan szoros kapcsolatban kell lenniük a lakossággal. Ennek sokféle formája lehetséges. Ha a fentiek alapján vizsgáljuk Paks község tanácsának munkáját, azt tapasztalhatjuk: annak ellenére, hogy több jó kezdeményezést valósított meg, bőven ahad tennivaló a tömegkapcsolat javítása terén, I Ezt állapította meg a napokban tartott brigádvizsgálat is. Elmondották a tanácstagok, hogy a tanácsülések egyikéne-má- sikára a tanácstagokon kívül a község lakói közül többen elmennek. Ez főleg akkor történik meg, amikor a községfejlesztésről tárgyalnak. Abból a körzetből van a legtöbb vendég, amelyben a tanács valamit építtetni akar. Észrevételeikkel. javaslataikkal segítik a tanács munkáját. Feltétlenül említést érdemel az a törekvés is, hogy a tanácsülések önálló napirendi pontjainak jelentős hányadát az állandó bizottságok elnökei terjesztik be a szakterületüket érintő kérdésekről. E beszámolókat — esetenként — a beterjesztés előtt az állandó bizottságok maguk is megtárgyalják. A fent elmondott példák azonban ritkák. S bár valóban nagy a hivatali adminisztráció, mégsem menthető az a tény, hogy a paksi tanács munkája leszűkül a mezőgazdasági termelés elvi irányítására, a hivatali ügyintézésre és a kommunális beruházások vitelére. Feltűnő, hogy a tanácsülésekről a tanácstagoknak csaknem egynegyede állandóan hiányzik (a 72 tanácstagból 15—28 hiányzott ebben az évben.). Arra azonban még nem igen futotta idejükből az apparátus függetlenített dolgozóinak, hogy elbeszélgessenek a hiányzókkal. Furcsa képet kapunk akkor is, ha azt vizsgáljuk, hányán szólaltak fel egy-egy előterjesztett napirendi ponthoz. Addig, amíg a község közbiztonságának helyzetét, a közegészségügyet, vagy éppen a községfejlesztést tárgyalják 9—12 a vitában résztvégrehajtásáról szóló érdekes, sokoldalú beszámolóhoz mindössze hárman, a tsz-ek állatállományának átteleltetéséhez, a növényápolási munkák helyzetéről szóló napirendhez csupán egy hozzászóló volt, míg a beterjesztett mun ka tervhez senki sem kívánt hozzászólni! A példákat lehetne sorolni tovább. A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó napirendeknél — úgy tűnik — nagy az érdektelenség. Ennek oka, hogy a tanácstagok — az előterjesztett beszámolók alapján — nem kapnak megfelelő vitaalapot. nem ismerik a termelőszövetkezetek gazdasági helyzetét. Figyelembe véve, hogy Paks mintegy 13 000 lakosú és a legnagyobb határral rendelkező községek közé tartozik a megyében, ez természetesnek mondható. De ezen lehetne változtatni, például úgy, hogy a tanácsülést megelőző napok egyikén a tanácstagok helyszíni szemlét tartanának a tsz-ben, a helyszínen tanulmányoznák a megvitatásra kerülő témát. Ez a módszer nem új. Az állandó bizottságok részére is nagyobb teret, lehetőséget kellene biztosítani arról nem is beszélve, hogy e bizottságoknak nincs elegendő aktívájuk sem. Pedig a sokoldalúbb, a rendszeres, az alaposabb tevékenység feltétele egyrészt, hogy a tanács igényelje az állandó bizottságok segítségét, másrészt, hogy a bizottságok a kapott feladatokat széles körben, esetenként a helyszínen tárgyalják meg. Sajnos pillanatnyilag nem lehet azt mondani, hogy a nyolc állandó bizottság rendszeresen tevékenykedne. Egy-egy bizottság átlagban mindössze kétszer, háromszor tart ülést évente. A tanács tömegkapcsolatának egyik mutatója 'lehetne, ha a község tanácstagjai — a tanács- törvénynek megfelelően — beszámolnának , választóik előtt a végzett munkáról. Az idén azonban a 13 000 lakosú községben mindössze 270 választó hallgatta meg a tanácstagi beszámolókat. Sok körzetben még csak a beszámoló megszervezéséhez sem fogtak hozzá. Miért lehetséges, hogy ennyire háttérbe szorult a tömegkapcsolatok ápolása? Több oka van. Ezek közé tartozik, hogy a függetlenített vb-tagok közül az elnökhelyettes úgyszólván kizárólag a termelőszövetkezetekkel foglalkozik, az iskoláról a közelmúltban visszatért elnök munkájának többségét pedig a községgazdálkodás irányítása, szervezése és ellenőrzése köti le (mintegy 60 személyt foglalkoztatnak építkezéseiken). A tanácstitkár a belső munkát irányítja. S miközben anyagbeszerzéssel, az építkezések ellenőrzésével, új munkahelyek kijelölésével, az adminisztrációval foglalkoznak — kissé'elfeled- keznek a tanácstagokról, az állandó bizottságokról, nem adnak kellő segítséget a tanácsülés elé kerülő beszámolók elkészítéséhez. A munka során elkövetett hiányosságokat a tanács vezetői az elmúlt hetekben már felismerték. Ahhoz, hogy a tömeg kapcsolat háttérbe szorulása ilyen nagymérvű: hozzájárult az is, hogy a községi pártbizottság sem ellenőrizte a tanács ilyen irányú tevékenységét. A fontos részfeladatokról szóló beszámoltatások mellett a tanácsnak a tömegek között végzett munkájára is nagyobb gondot kellett volna fordítani. A község lakói őszinte elismeréssel szólnak arról a nagy erőfeszítésről, amit a helyi tanács tesz Paks felvirágoztatásáért, fejlesztéséért. Dicsérik az új létesítményeket, egyetértenek a további tervekkel is. De a tanács határozatairól, intézkedésedről vajmi keveset tudnak, pedig a tanács elsősorban nem építtető szerv, és nem is hivatal, hanem államhatalmi szerv és tömegszervezet. S e funkciónak csak a lakosság széles körű bevonásával tehet maradéktalanul eleget. K. Balog János vevők száma. De például az ara- tás-cséplés helyzetéről szóló napirendhez, ketten a községi tanács által elfogadott kulturális program Y endégséghen német vadászoknál Megkapta a választ: elhelyezését sajnos a művelődésügyi osztály nem tudja biztosítani. Persze ez nem jelenti a megoldást. mert ha sikerül is elhelyezni, ki megy a helyébe Ladomány- ba? Pedig ott is szükség van tanítóra. Dobosék jól érzik magukat ott. ha lakásgondjuk megoldódik, szívesen maradnak. Dobos László azt mondja, ezen a helyzeten változtatni kell, ő így tovább nem tud ottmaradni. nyugodtan, rendezett körülmények között szeretne élni. Négy-öt év múlva nyugdíjba megy, a helyén nem akar változtatni, de így most már a családi békéjük is felborult, az áldatlan viszonyok közepette. * Dobos László gondja már nemcsak az övé, a járási pártbizottság és az oktatási osztály megígérte segítségét. Felülvizsgálják a tényeket és ennek alapján döntenek. A döntés hamarosan megszületik. Közeleg szeptember, amikor Nomádiában is újra megkezdődik a tanítás. Kíváncsian várjuk tehát, hogyan alakul Dobos László helyzete? Cs. E. Három szekszárdi vadász a Német Demokratikus Köztársaságban jár nemrég, ottani vadászok vendégeként. A Kari Marxstadt-i vadászati kerület meghívta a vadászkongresszusára Suba Jánost, a Szekszárdi Állami Gazdaság vadászati előadóját, Szatmári Lászlót, a szekszárdi szakszervezeti vadásztársaság vadászmesterét és Prajda Vendelt, aki a megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgozik, mint telepítéstervező, de ugyancsak szenvedélyes vadász. Prajda Vendel elmondta, igen érdekes és látványos volt a német vadászok összejövetele: egyenruhába öltöztek, ami hasonlít a mi erdészeink egyenruhájához, csak sötétebb zöld. Tizennyolc harsonás, illetve vadászkürtös fiatalember köszöntötte a kongresszus résztvevőit. Nagyon őszinte, kritikus vizsgálat alá vették a Kari Marxstadt-i vadászati kerület vadászai tevékenységüket. Például ahol megsebesítettek egy vadmalacot, most „a fejükre olvasták” ezt. Igaz, hogy meglehetősen kevés a német vidéken a nagyvad, kivéve az őzbakot. A szekszárdi vendégeket és csehszlovákiai vadászokat őzbaklesre vitték a tanácskozás előtti napon, de egyébként nem láttak ottani vadászatot. Érdekes, hogy sok nő tartozik az NDK-ban a vadásztársaságok tagjai közé. Ezen a tanácskozáson arról is döntöttek, hogy a női vadásztábort bővítik. A kerület tagjai közül hazánkban és Tolna megyében csak egyetlen ember járt eddig, s annak gazdag élményei alapján határozták el, hogy szorosabb kapcsolatba lépnek a Tolna megyei vadásztársaságokkal. Tervükben szerepel, hogy többen eljönnek Magyarországra vadászni. Prajda Vendel elmondta, Csehszlovákiában még magasabb a vadászati kultúra, mint a Német Demokratikus Köztársaságban. Hazafelé jövet egy napig időztek Pilsenben és meggyőződtek erről. Legfőbb tanulság az, hogy még szervezettebben kell hazánkban gondozni a vadállományt, irtani a düvadakat és színesebben dokumentálni az eredményeket, a vadászati lehetőségeket, elsősorban természetesen a külföldiek számára.
