Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-17 / 193. szám
* 1965. augusztus 11. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄQ 5 * Szakcs magára talál Az asszonyok vasárnap délelőtt misére jártak. Ki hitbuzgalomból, ki pedig azért, hogy megmutassa mindenkinek vadonatúj ruháját. A férfiak vasárnap délelőtti elfoglaltsága egészen más volt, megsétáltatták — megjáratták — növendék bikáikat, és eközben véletlenül mindig a központban kötöttek ki, s véletlenül itt minden gazda összetalálkozott. Ahogyan az asszonyok új ruháikkal kérkedtek, a férfiak ugyanúgy növendék állataikkal. A faluban sok gonddal, szeretettel nevelték a növendékeket, hogy kiváló tenyészállat váljék belőlük. Több évtizedes múltja volt ennek, és időközben kialakult egy olyan közfelfogás, hogy a jó gazda, a hozzáértő gazda mutatója mindenekelőtt a tenyésznövendék. Ezért aztán egymással versengtek, vetélkedtek, hogy kinek a növendéke szebb, jobbformájú, jellegzetesebb. A vasárnap délelőtti „véletlen” találkozásokon aztán meg is mustrálta mindenki a másikét. Kevés helyen alakult ki az állattenyésztésnek ilyen magas színvonala, mint Szakoson. A község maga meglehetősen eldugott helyen fekszik, de nevét mégis ismerték, nemcsak a környéken, hanem az egész országban: a szakcsi tenyészbika márka volt. Később élenjárt a falu az igényesebb, de egyben hasznosabb sertésfajták meghonosításában. Szó, ami szó, Szakoson viszonylag magas szintű gazdálkodás folyt már akkor is, amikor legtöbb helyen még általánosan használták a fagöröndős ekét, a tehenet pedig elsősorban igavonó állatként tartották. Nem csoda hát, hogy mindenkit meglepett, amikor szövetkezetbe tömörült a falu, és ennek ellenére sokáig nem tudtak boldogulni, pedig éppen a szövetkezeti keretek közt gyümölcsözhetett volna igazán a szakcsi gazdák régi tenyésztési tapasztalata, munkaszeretete, szorgalma. Most, évek múltával végre a javulás komoly, bíztató jeleiről lehet beszélni. módszereivel magyarázható. Akadt vezető a tsz-ben, aki a valóságos gazdálkodási eredmények növelése helyett inkább különféle manipulációkkal, adminisztratív trükkökkel próbálkozott. Olyan vezető is szerepelt a szövetkezet krónikájában, akit a tsz-ben csak néhanapján láttak, mert állandóan utazgatott. A vezetés és a tagság közt óriási űr tátongott, ami már eleve nem vezethetett jóra. A fő hiba az irányításnál volt és most — a jelek szerint — éppen itt következett be pálfordu- lat. Varga Imrét választották meg elnöknek, aki korábban Döbrö- közön volt főagronómus. Két hónapig járt a szövetkezetbe Varga Imre, mielőtt sor került a választásra, így őt is megismerték a szakcsi gazdák, de ő is megtudta, hol a hiba, mit kell itt tenni. Az új elnök jól látta, hogy egyszerűen szót kell érteni az emberekkel, nem szabad eljátszani bizalmukat. A szövetkezeti vezetés és tagság összeforrásának ez az egyik legfontosabb előfeltétele és ha ez adott, gyorsabb ütemben erősödhet a szövetkezeti tagság. Varga Imre nem állt elő hangzatos szólamokkal, ragyogó ígéretekkel, hanem azt vázolta, hogy mit kell tenni, milyen munkát kell elvégezni ahhoz, hogy eredményre számítani lehessen. Közben nagyon ügyelt arra, hogy minden egyes tag érezze, nem egyszerűen tagja, hanem gazdája a szövetkezetnek. A terv minden egyes részletét megbeszélték a tagokkal, az érdekelt brigádokkal, s amikor az a közgyűlés elé került, a tagság nem csóválta a fejét értetlenül, hanem tudta miről A részesedési feltételeket is sorra megtárgyalták az egyes munkahelyeken, rögzítették azokat a közös megállapodás értelmében. A kocsisoknak például más volt a kívánságuk, mint amit javasoltak számukra, végül vita után a kocsisok álláspontját fogadták el mérvadónak. Azóta a kocsisok rájöttek, hogy jobban járnak, ha a javaslatot elfogadják, egyikmásik szerette volna is megváltoztatni a határozatot, ennek azonban már évközben nincs helye. Az egyességek, határozatok — nagyon helyesen — évközben megváltoztathatatlanok. Az elnök sem kívánja kénye-kedve szerint változtatni az elszámolási formákat, de a tagság sem léphet fel ilyen igénnyel. Az az álláspont győzött, hogy évközben nem vitatkozni, hanem dolgozni kell. Dolgozik is a tagság. A gabonabetakarítás még sosem folyt ilyen szervezetten a szakcsi szövetkezetben, mint most, de az egyéb munkákkal is jól állnak. Meg lehet nézni a szakcsi határt. A borsóbetakarítás idején éjszaka két órakor már a határban dolgozott a tagság. Igaz, ott volt velük az elnök is, nem restellt az éjszakai latyakban kilométereket gyalogolni. Rendszeresen fizetnek munkaegység-előleget — tíz forinton felül. Bevezették, hogy kifizetés csak munkakezdés előtt és munkabefejezés után van, tehát az értékes munkaidőt nem pénztári sorbanállással töltik. Ha kell, a nemet is éppúgy kimondja az elnök, mint az igent, nem félti tőle népszerűségét. De miért is kellene féltenie, hiszen a tagok egyebek közt éppen jelleméért, nyíltságáért becsülik. Szívvel, odaadással látja el mindennapos teendőit — a szövetkezeti közösség ügyéért. De máris — félév után — ott tart a szövetkezet, hogy nincs munkaerőgondja, megváltozott a munkamorál, ami — nem kétséges — az anyagi gyarapodást is maga után vonja. NAGYMÁNYOK, Petőfi utca 59. Az épület szemre megegyezik a többivel. Valójában a kultúra ütött benne tanyát, mert bár nem művelődési ház, de itt kapott helyet a községi könyvtár, „társbérletben” a KISZ-szervezettel. özvegy Bábel Ern önének 8 éve furcsa albérlői akadtak. Négyszázan voltak és naponta rengeteg látogatójuk érkezett. Könyvekről beszélünk, arról a 400 könyvről, ami 8 éve Nagymá- nyok könyvtárát jelentette. Akkor az alakuló termelőszövetkezetnek kellett a könyvtár helyisége, így kerültek azok Bábelné lakására. Ö a könyvtár vezetője, megmondhatója, mennyi gondot jelentett az időközben négyezerre szaporodott könyvtár elrendezése. Tavaly decemberben költöztek új helyükre, a Petőfi utca 59-be. A tsz elnöke biztosította a fuvart, a kis úttörők egész regimentben igyekeztek rakodni, a szomszédok kamráiból előkerültek a nagy ládák. A járási könyvtáros napokig segített az új „lakosztály” berendezésében. Mindenki örömmel segített, — emlékszik vissza mosolyogva Bábelné. Az első negyedévben 1088 látogató 3092 kötetet kölcsönzött, A decemberi négyezer kötet időközben négyszázzal megnövekedett. Évi nyolcezer forint értékű könyv szállítására szerződtek az Áliamd Könyvterjesztő Vállalattal, ami havi 500—600 forintos tételekben érkezik, a legújabb kiadásokból. Megrendelték a művészeti, zenei, filozófiai lexikonokat is. Sok szakkönywel rendelkeznek. A ráérősebbek kényelmét olvasóterem szolgálja. Mindkét szobában tágas ablakok, drapériával, kis vitrázzsal. A könyvtárszobát fénycső, az olvasószobát 7 ízléses kis égő világítja. Ebben a szobában 12 féle folyóirat is kínálja rrtagát. * A KISZ-szervezet 46 fiataljáról Titusztól haliunk: Éppen rossz fát tettek a tűzre. Pedig derék fiatalok a mi fiaink, lányaink — mutatja be őket. A bányatelepi KISZ-házban in jó helyük lett volna, de messze van. Másfél hónapja aztán sikerült birtokba venniük a Petőfi utcai ház két üres szobáját. Az udvaron jókora gondozatlan raktárhelyiség, pince és mellék- helyiség éktelenkedett. Egy vasárnap Neubaer szomszéd jelentette, hogy baj van, „titokzatos kezek” lebontották az építményeket, és a háza melletti pincét is szétszedték, ami házának biztonságát veszélyezteti. A „bűnt” tehát elkövették, és most bűnbánóan hallgatnak. Dehát olyan szép a tervük, csak éppen az engedélyt nem volt türelmük kivárni a tanácstól. Az udvaron röplabdapályát építenek, a pince helyére. Táncplaccot is létesítenek, meg szép parkot melléje. A bnikett- gyáír vállalta a talajegyengetéiiít, a gyaluláshoz dósert is ad; a tsz akácfát ad villanyoszlopnak, a ktsz kifestette a helyiségeket, a fiatalok kimosták a szőnyegeket, patyolat-tisztán tartják új „otthonukat”. Augusztus végére mindennel végeznek. Ezenkívül 1000 óra társadalmi munkavállalásukból, a tsz-ben már több mint a felét teljesítették. A múlt hónapban pedig az árvízkárosultak javára rendeztek Anna-bált. Ennyi hát a bűnük, de a jövőben ez sem lesz, mert már tudják, hogy a tanács vezetői jóbarátok. Nem az emberekben volt a fő van szó. hiba, hiszen nem veszett ki be- ______ t őlük az akarat, az áldozatkészség. Az egyik télen — mivel őszszel nem tudtak végezni a betakarítással — fagyban, hóban szedték a férfiak, nők egyaránt a kukoricát, mentették a menthetőt. Hogy mégsem tudtak boldogulni, az inkább a tsz vezetőinek rossz Boda Ferenc először a tanácstitkáirtól, Szőcs H. S. a becsületes, és miért? Emberek és vélemények Varsádon — kit tartottak mások becsületes embernek? — Kajtár Istvánná. A nagy bajuszos „udvarmester’* bólint, a kérdező csak ennyit mond: — Az a párttitkár. Oriásperzsa Ügyeskezű asszonyok, lányok készítik évek óta a Tolna me- gyei Háziipari Szövetkezet paksi, központi üzemében a perzsaszőnyegeket. Az értékes szőnyegek zöme exportra készül. Most egy belföldi megrendelést kapott a szövetkezet, mégpedig két darab, minden eddiginél nagyobb méretű szőnyegre. A szőnyegek tizenkét négyzet- méteresek lesznek, hosszuk tíz méter, szélességük 120 centiméter, egy budapesti művelődési ház részére készülnek. Általában különféle mintákkal látják el a Pakson készülő perzsaszőnyegeket, e két szőnyeg azonban egyszínű, kék lesz. Készítésük éppen ezért sokkal nehezebb, hiszen itt nem enged-1 hető meg a legkisebb árnyalati eltérés sem. Még egy adat: A szőnyegeket az eddigi legnagyobb _ csomó- sűrűséggel készítik, négyzetméterenként százezer lesz a csomók száma. Tehát a két perzsaszőnyegbe összesen kétmillió- négyszázezer csomót kötnek. III i is az a becsület tulajdonképpen? Az értelmező szótár pontos meghatározást, ad rá: „A társadalmi együttélésben koronként és helyenként változó társadalmi szokásoknak megfelelően kialakult erkölcsi eszmény, amely az egyén vagy valamely közösség magatartását az igazság, erkölcs, emberiesség szellemében irányítja.” A becsület fogalma tehát társadalmanként változik, a fogalom tartalmának alakulása tükrözi a társadalom változását is. Ebből az alapgondolatból indultam ki, amikor egyik faluban „közvéleménykutatást” rendeztem. A községbeliek, kit tartanak a legbecsületesebb embernek és miért? Varsádon a községi tanács titkárával beszélgettem először. Amikor feltettem neki a kérdést, sokáig gondolkodott, csak aztán válaszolt: — Az emberek többségét becsületesnek tartom. Nem is tudnék hirtelen neveket mondani. — Mégis... — Talán a termelőszövetkezet elnöke. Bármilyen problémát felvethetnek a tagok, ha egy mód van rá, elintézi. Nem részrehajló, igazán jól ellátja a munkáját. De említhetném a tanácselnököt, a párttitkárt és a falu összes vezetőit. Mert ha valaki vezető lehet egy községben, az biztos jele annak, hogy a falu becsületes, rendes embernek ismeri. — Csak a vezetők ...? Közbevág. — Dehogy, szó sincs róla. Itt van például a Péter Lukács bácsi, növénytermesztő a termelőszövetkezetben. Ö mindig megmondja az igazat, még akkor is, ha az valakit személy szerint érint. Mondhatnám Tamás Mártont is, akj kocsis a termelőszövetkezetben. vagy Trautmann Jánost. Nehéz így elhatárolni az embereket. — Miért tartja őket becsületesnek? — Hát ahogyan mondtam, jól elvégzik a munkájukat, kiállnak az igazság mellett, rendes életet élnek. — Mondjuk, ha valamelyiket egyszer részegen látná, akikor is becsületesnek tartaná? — Igen. Egyszer-egyszer mindenkivel előfordulhat. i termelőszövetkezeti istálló lépcsőjén három paraszt- ember beszélget. A kocsikra várnak, hogy megrakodhassanak szénával. Idősebb ember mindegyik, túl a hatvanon. Meglepi őket a kérdés, de azonnal válaszolnak: — Becsületes itt mindenki a faluban. Nem lehet azt mondani, hogy egyik jobban, mint a másik. — Tamás Mártont milyen embernek tartják? — Rendes — mondja az egyik. — Hát, hiszen bántani nem bánt senkit... — Meg dógos is, pedig mér 65 éves, — teszi hozzá a harmadik, nagybajszú bácsi, akit a többiek „udvarmesternek” hívnak, ö tartja rendben az istálló környékét, söpri az udvart, adja ki a lovakat, szóval amolyan gondnókféle az istállónál. A beszélgetés egy kis ideig megreked, mert a két öreg tréfásan ugratja a csőszt, hogy ő biztosan azért dicséri, mert neki édes bátyja. Az meg visszavág nekik: ők meg jó barátságban vannak vele. Jót nevetnek a tréfán, aztán komolyra fordítva a szót. megegyeznek: Tamás Márton mindenképpen becsületes ember. — Ki van még felírva? — kérdezi a harmadik, egy szikkadt, inas parasztember, kicsit felemelkedve ültéből. Hangjából kíváncsiság érződött: lássuk csak — Nem nagyon ismerjük, csak két éve dolgozik itt a faluban, — mondja a csősz. — Népszerű asszony. — Meg becsületes is. Egyszer kevesebb munkaegységet számolt; Amikor szóltak neki, elismerte, hogy ő hibázott Szóval rendes asszony. — Nem nagyon ismerjük még, — mondja még egyszer a csősz. — Trautmann János? Róla mi a véleményük? — Azelőtt bérelt kocsmája volt a faluban. Most a tsz-ben dolgozik, mindenes, — mondja a csősz. — Becsületesnek tartják? — Nem csal. nem lop, meg aztán a munkáját is jól elvégzi. Épp olyan ember ő is, mint a többi. 4 kérdésekre adott válaszok ^ elgondolkoztattak. Vajon lehetséges-e a becsületben nagyságrend? Azt hiszem, nem, hiszen semmiféle mértékegységet nem találni rá. Bármennyire szubjektivek is a vélemények, a becsületnek mindenkinél ezek a feltételei: lelki- ismeretes munka, igazságosság, beilleszkedés a közösség életébe, Kónya József
