Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-09 / 160. szám
1965. július 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Az élet visszatér De ennek a szövegét na: nem restellik magukat? A kiJÄRTAM HARCTÉREN, láttam kintélye. frcmtot. Tapasztaltam mekkora mindenki komolyan veszi, még oktatás, a rendreutasítás azonban üresség, veget sem sejtető csend azok sem ülnek a padkara, akik .. , , , marad vissza amikor elvonulnak különben nagyon szeretnek ott eirnaiad. valahogy külön erő a csapatok. Kiürülnék, szinte pihenni. Nem csoda. Az út mel- kell ahhoz, hogy ezen a környé- meghalnak az állások, s a ko- lett fekvő erdőben talán két mé- ken hangoskodjék az ember rábbi, __ gyakran megfejthetetlen tért is eléri a víz, s az árterület Miközben kint jártunk, ' bent ertelmu nyüzsgést aporodott, nyo- a maga kiismerhetetlen gödreivel „ , , * maszitó némaság váltja fel. Nem kisebb vízmagasságnál is nagy a taiuöan ^^szaporodott az elet. tudom miért, de valahogy ilyen veszélyt rejteget, ismeretlen be- Ahol az előbb a honvédtiszt, érzés kerített hatalmába ahogy omlásokat, szakadásokat. meg a rendőr beszélgetett, most ínokzSkiSaif"töltő katonákat Ba?- £ frís^11 feketéllő megerősített hatan állnak. Az út mellett két nára esetett arcuk színe még ott mÄSOJT m^orkerekpar. Falubeliek, kitevibrált a szememben, még hal- lePítettek- Ahogy felszabadították bífflpaínÓWV^í: iák a fejüket, alszanak. Egyikük részben 32 utat> azonnal hazalátoLolfSég'az óriá^ kotró"fuSí feh,'e^ben' Hirtelen kap a csónak gattak. Az otthon, a ház, a porta ......................- - - szelehez, s aztan elmosolyodik: sorsa nem hagyott nyugtot. Látfordul maga- ni kellett, meg tapogatózni. A Az éjjel százfős mosolyog. Arca ráncain tétován terjed szét a férfias, szélesívű mosoly, amint magyaráz: Higgyék el, szólnak majd — Álmodtam A BESZÉDRE FELÉBRED a másik is. Véres szemmel néz bele a délelőtti napfénybe. Babrálja a magúid* ha lehet jölmi. Addig azonban legyenek türelemmel. NINCS BAJ A TŰRÉSSEL. A dörmögő zaja is. A faluban azonban. mindent elnyomott a csend. A bolt épületének falához két ^‘^"aludlam' egyenruhás ember támaszkodik. Az egyik honvéd százados, a másik pedig rendőr törzsőrmester. Halkan beszélgetnek. Mondanivaló jukat úgy közük egymással, mintha tömeg venné őket körül, motort, s aztán társa felé int. s nem akarnák, hogy közülük — jó lenne indulni, bárki is meghallja amiről éppen beszélgetnek. Pedig — mint mon- Köszönésüket mái- az erdőből dóm — senki sem áll körülöttük, halljuk vissza. Ahol a télen és látogatók tudomásul veszik, hogy csak a csend. tavasszal erdei vadak élték napi még nem lehet. Szétszélednek. Honnan, honnan sem, nem tu- életüket most motorcsónak bér- Annyira látogatásnak tartják ha- munkásőr ^^ülh^iénk.^ihSnm- reg'. 82011 3 vizet, s fodrokat ver zaérkezésüket, hogy még a motort sen, magyarázóan integet: „Las- 3 fákhoz. is az útfélen hagyják, san, lassan...” Az út két oldalán, a természetes élet azonban Nem sokkal később csikordul gúbari1 emá ünosító ^7nyugal ammal ™intha nem is nagy?n !enTle két kapusarok, terpeszkedik a víz. Érezhetően úomúst erről az egészről. Talán a csendben disszonáns a nyiikor- mozog az út a gépkocsi alatt. csak a csendre várt az a három g<3 hang, de jó hallani. Mintha A vasúti átjárón faradt, tört szarvas amelyik elomereszkedik a &zt mondaná, hogy né'hány hetes emberek igyekeznek keresztül a víz széléig, egy alig tenyérnyi kemény harc, s a sűrűre üllepe- a köazöntés^Tádiatóan ""nehe^ sz,Setrö1' Térdig gázolnak az dett csend után Pörbölyre visszaMegjegyzés Egy létszámcsökkentésről a köszöntésre, láthatóan nehezükre esik még a beszéd is. árba. Felvetik a fejüket, beleszaAz előbb integető munkásőr a a leJagőbe-. .“f“kocsi oldalához támaszkodik. Né- va®r legalább is úgy kepzelem, zi az érkezőket. hogy most különös elszánás vert — Egész éjjel dolgoztak — tanyát bennük: áUábalják a vizet, mondja kis sajnálkozással a sza- táplálékot keresnek, menhelyet. S vai között. — Tudja, megcsúszott mintha a csalódás fájna nekik, tér a normális és teljes élet. Szolnoki István Éppen a napokban, a dunaúj városi hideghengermű átadásakor beszélt Kádár János elvtárs arról, hogy a párt decemberi határozatának végrehajtása szerte az országban a kívánt módon történik. Az intézkedések nyomán javult az üzemekben a tervfegye. lem, a termelési költségek kedvezőbben alakulnak, mint a megelőző év azonos időszakában, örvendetes, hogy a termelékenység is a tervezett módon alakul, annak ellenére, hogy az iparban számos objektív tényező károsan hatott... Az ismert határozattal kapcsolatban szinte minden üzemben természetszerűen felülvizsgálták azt is, hogy egy-egy munkaterületen sok-e. kevés-e az ember. Valahogy olyan formában végezték el üzemeinkben ezt a nagy emberséget kívánó munkát, hogy senkit se sértsenek meg, az esetleges áthelyezés során pedig a dolgozó képességének megfelelő munkakört kaphasson, hogy ott is teljes értékű munkálkodója legyen nagy ügyünknek.;. A vasúton is nyilván így akarták e fontos létszám-átcsoportosítást megoldani. Sajnos a jószándék rosszul végződött, politikai hibává vált. Szükségessé vált a dombóvári állomáson is a létszámgazdálkodás felülvizsgálata és megállapítása annak, hogy a munkahelyeken levő személyzetnek hány százaléka felesleges. Az állomás illetékesei, gazdasági és tömegszervezeti vezetői elvégezték ezt a munkát. Hasonló számítást végeztek a MÁV Pécsi Igazgatóságán is. S megállapították, hogy a dombóvári állomás létszámából 49 fő felesleges, de szükséges újabb 6 munkahely-státuszt adni, tehát végeredményben csak 43 főt kell a vasút más szolgálati ágaihoz átirányítani, esetleg a vasúton kívüli üzemekbe helyezni. Amikor ennek közlésére a MÁV Pécsi Igazgatósága az állomások illetékeseit — főnökeit, pórt- és szakszervezeti titkárait — értekezletre behívta, elsőként. közölték, hogy Dombóvárott megszüntetik a térfőnöki beosztást. E beosztásban 1959 óta dolgozik Tóth Ferenc elvtárs, az állomási MSZMP-alapszervezet titkára. Tóth elvtárs csupán néhány hónap óta párttitkár. A meghívott állomási vezetők nyilván külön véleményüket kialakították az ügy kapcsán. Mert hamar híre terjedt a pécsi igazgatóság egész területén, a sajátosan értelmezett létszámcsökkentésnek, de olyan formában, hogy „... érdemes ennek a Tóthnak a párt ügyéért harcolni, amikor huszonkét évi becsületes szolgálat, hat évi térfőnökségi beosztás után, alacsonyabb fizetésbe sorolják, pedig »rangja« sem utolsó, hisz főintéző.” S tegyük még hozzá: a dombóvári állomáson évtizedek óta volt térfőnök, tehát szükséges munkát végez Tóth elvtárs. Sokat beszéltek az ügyről a vasúton. Még ma is téma ez. A dombóvári járási és a megyei elvtársak erélyes közbelépésére a MÁV Pécsi Igazgatósága megváltoztatta döntését. De vajon a politikai hibát, ennek hatását meg tudja-e a pécsi igazgatóság egy stomírozó levéllel szüntetni? Pálkovács Jenő a töltés, azt erősítették. Közel a rámpához, a megyehatár és a. vasúti átjáró között gépkocsikonvoj zárja el az utat. Egyet javítanak a kocsik közül, de legalább tizen. Csendben, szótlanul végzik dolgukat a szerelők, mintha uralma alá szorította volna őket a környék csendje. Az út mellett tábla: „A kőpályáról letérni tilos és életveszélyes.” Tapasztalataim szerint a különolyan bánatos lassúsággal lépkednek visszafelé, amikor a feltehetően vezíető rangot viselő nagyobb állat szügyig süllyed a szokatlan méretű tóban. Fordulóhely híján a bajai Duna-hídig utazunk. Oda és visz- sza horgászokkal találkozunk. Egy kissé furcsa, hogy itt, ahol még alig egy hete elkeseredett harc folyt a kitömi készülő folyóval, pecázók, sporthorgászok böző tilalmakat hirdető tábláknak vertek tanyát. Van közöttünk, nincsen nálunk valami nagy te- aki legszívesebben rájuk kiabál4 tyűk meg az öregasszony Az öregasszony ott ült a hen- Még ilyet!? Az öregasszony a tesüzlet előtt a lépcsőn. Mellette tyúkot is magával hozta. Volt, egy tyúk. A lábán zsinór, hogy aki titokban ugratta is: miért el ne menjen. Az öregasszony a nem vágja le inkább, ha már tyúkkal beszélgetett. Ilyeneket van, miért jön húsért? mondott neki: „Akarsz enni? Mosolyogtak és pletylcáltak. Fáj a lábad?”. Az asszonyok, Egy idősebb asszony — nyíl- akik, meleg lévén, majdnem van a menye lehetett, akivel be- ka^as, ott vannak a szabad^tyú- mindannyian a lépcsőn ültek, fosszak ’ a* aw^ekek^ Tönkrelet- kok’ udvarolÍ azoknak, kergesd úgy vártak a nyitásra, rávettek ték ‘ az öregjét Szegény már ApJÖb* SS^Ján *Z az öregasszonyon. Persze lopva, hetvenéves és hét éve jékélyes. ut0l£,'akkor rendben van, de mert nyíltan nem illik nevetni. Alaposan felizgattak. momt tiltakozott. tTTTTT« mnTrrrTTTmrTTm De nem hagyták győzni. Elkergették! Még mit nem gondol!? Csoda, hogy milyen gondolata van egy ilyen kakasnak. Rá akarja vetni magát egy védtelen, megkötözött tyúkra. Hess, meny te miért akarod ezt a megkötözött tyúkot, milyen jogon? Még négyszer próbálkozott a kakas. Nagyon dühös volt már. Most mehet a szabad tyúkok csattogás után. Pedig milyen könnyű lett volna... Foto; Bakó Jenő. Nem úgy volt az! — Az öregem csak nem hazudik!? Többen bólogattak A hentesüzletből hallatszott. — Itt van már? t, . __„„„ A tyúk kiabált, a kakas dühös — Persze, hogy itt van, de * nem egyedül. Egy már hátulról 02 asszonyokra, az asszobement. Most méri neki a húst. nyok a kakasra. Mert neki derogál sorba állni. & „áriak a kijövőt. A hátsó kapu volt most a te- Az ^ nyitáshoz közeledett_ . , , . , ,. , Hátulról, az üzletből egy esiMindenki elmondta a veleme- ..... Tr. nyét. Mindenki nagyon düKos nos fiatalember jött kt. Hona volt. alatt aktatáska. Elégedetten moAz öregasszony is. De ő a solygott. Az asszonyok sziszegtek, tyúkra, mert nem tudott nyu- Amikor elringott már a fiatal- godni. Felkelt, levitte a tyúkot ember, megjegyezték: az árokpartra, két téglát tett a zsinórra és azt mondta a búbosfejű tyúknak: „Tessék, itt a fű, egyél!’’. A tyúk láthatóan megértette csipkedni — Ellenőrizni volt a fiatalúr! — Miért nem tud sorbaállni? — Visszaél a hatalmával! Ilyeneket mondtak.-a parancsot, mert csipkedni a kakas ismét próbálkozott. kezdte a füvet. Az asszonyok elhessegették. Mit A téma továbbra is a hátsó gondol ez a kakas? Neki kötőajtó volt. Szidták, akik hátulról zott tyúk jár? ö nem olyan járnak be, átkozták őket és vár- . , ____ í a«. ~7 7,„1 7™ 7,7 kakas, mint a többi? Fusson a ták, mikor jön ki az illető. A tyúk csipegetett. Észrevette egy fehér kakas. Szép, nagy kakas volt. heengedte a szárnyát, nyakán felborzolta a tollat és futott a tyúk felé. Már odaért. Győztesen kukorékolt. szabad tyúkok után, úgy mint a többiek! Bírálták a kakast. Bírálatuk jeléül kővel is dobálták. Pedig nem a kakasra voltak dühösek. SZÁLAI JÁNOS
