Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-07 / 158. szám
19G5. július T TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Az árvíz az éterben Istvánmajori képek Valahol a Duna védvonalán, ahol emberek és gépek küzdenek az árral, egy kisebb magaslaton, szárazabb töltésoldalba rádiósok települitek. Honvédek, kar- hatalmiisták, munkásőrök. Az éterben is árvíz van ... A három fegyvernem híradói, technikusad töltik be az árvédekezésben az idegrendszer szerepét. ügy mint a csatában. Itt is a híradás az egyik legfontosabb csapa trész. Megbízható, pontos, gyors. • Harmadik napja ülök a készülék előtt. Nyolc óra szolgálat, nyolc óra pihenő. Fárasztó munka. A jelentések egyre jönnek. Rövidek, tömörek. — Szolnok jelentkezik a Bundának, közleményem nincs, egy óra múlva ismét jelentkezem. Vétel. Szolnok kikapcsol a vezető állomáson pedig egyre surrog a különleges rádió adóvevő-készülék hallgatója. Az állomások sorra jelentkeznek. Sehol ninas jelentésre méltó esemény. Mert az nem esemény, hogy a víz magas. S az sem, hogy Lan- kócon, Bátán, vagy másutt katonák és kubikosok hősiesen dolgoznak, ez is természetes. S még az sem újság, ha azt jelenti Bogra. hogy késett az ebéd. A gáton egyirányú a forgalom. Egy konvoj megy végig a töltésen lefelé, üresen, addig a másik kocsijait rakják földdel zsákokkal. Megállás nincs. Ha a váltás fáradtan felül a kocsikra, és pihenni tér, és jön a friss erő, ez a rádiónaplóban egy rövid mondat csupán: Titkos jeleníti: a váltás megérkezett. Vétel. * Éjszaka. Szunyoghadakkal viaskodó gátépítők, és rádiósok. A Duna mossa a partot, az agregá- tok sivalkodó motorjai, végig a töltésen, nappali fényt teremtenek. A rádiós ül a készülék előtt. A járőr hozzá érkezik. Esemény történt. — Jelentem, hogy egy kilencven kilós sertést találtunk az esyik tanyán A dögöt eltemettük. Fél óra múltán a „lapátos járőr” érkezik. Friss buzgárokról, gát folyásokról jelent. Pontosan közi; a fakadás helyét A rádióhullámon száguld a hír az illetékeshez. Fél óra sem telik bele, terepjáró gépkocsik nehéz doho- gással, sárral küszködve kapaszkodnak a sötétben. Rajta a munkások. meg a munició: a homokzsák. * Ma nyugodt nap van. A víz áll, mintha visszafele folyna. A harmadik jelentkezés múlik el mér esemény nélkül. Van idő ama tőrködni. Felhúzom a tartalék készülék dipólját, behallgatok az éterbe. Csavargatom a keresőt. A készülékben elcsendesül a zúgás, tisztán, érthetően hallom, amint az egyik árvizes állomás jelenti: — Hárompernégyas, itt a négy- perkettes, esemény nincs. Ne felejtsetek haza üzenni a százados elvtárs feleségének, a házassági évfordulót majd később tartják meg. Vétel. A három pernégyes az adást nyugtázza. A százados elvtárs egységével már harmadik hete a gátat őrzi és védi. A honvédek rádióközpontja szünet nélkül dolgozik. Tucatnyi állomásról érkezik a frisis hír: Üzemanyagot kérnek a szádfaiazók. Az egyik kubikos ujját megnyomta a gépkocsi oldalajtaja, elküldték orvoshoz. Ivóvizet kérnek a négyes munkahelyre. Esemény, hír, fontos közlemény minden mondat. Az éterben is nagy az ár, itt is harmadfokú a készültség. * A három fegyvernem, karhatalom, honvédség, munkásőrség katonái állnak a gátakon. Egyik állandó járőrözéssel, másik a homokzsákok töltésével, a harmadik meg a kilakoltatott tanyavilág rendjére vigyáz. Jó az együttműködés. Kitűnő az összeköttetés a fegyvernemi rádiók között. A decsii szállásokon a járőrt, s a rádióállomásainkat ellenőrizzük. Az egyik készülék vevője felmondta a szolgálatot. Az ÖK egyoldalú. A járőr jelenteni tud, de parancsot nem tud venni. Gyorsan meg kell keresni a karba taLmistákat. Két sátorlapból vert sátorban szalmanyalábon pokróc, és kívül a sátoron a készülék. Hosszú antennáját hajlíthatja a szél. Forgalmaznak. A közlemény most is fontos: Az ebédszállító kocsi most ment el... Készségesen segítenek: megkeresik a munkásőrök rádióját, közük vele a parancsot. A tartalék készüléket a rendőrségi terepjáró kocsi viszi a települési helyre. Kint sétál a munikásőr-rendőr járőr a tanyavilágban, elvetődnek egészen a Duna-töiitésdg, ott találkoznak a karhatalmista járőrökkel, 3 észreveszik, hogy Szom- fova térségében egy seágetfélén szorult legalább ötven szarvas. A pusztaság felé a vadkerítés zárja előlük az uitat. A négy ember térdig gázol a vízbe, a géppisztoly ezúttal ütőiszerszám — leverik az erős huzalt a dúcokról, és kiterelik szorongatott helyzetükből az állatokat. Erről is csak egy rövid jelentést repít az ügyeletes rádiós. Meg arról is, amikor elfogtak a sárpilisi határban egy gyanús személyt. Egy tolvajt. Hatszor volt büntetve... Az eseményről rádión érkezik a hír, a tolvajért munkásőrség d- dalkocsds motorral megy, a parancsnokságról rendőrségi kocsi viszi a megérdemelt vizsgálati fogdába... Megint éjszaka van. Az ember életritmusa már kezd átalakulni. Nyolc óra szolgálat, nyolc óra pihenő. A kitűnő adóvevő-készülékek szünet nélkül üzemelnek. Hozzák, viszik a hírt, az árvédelem apró eseményeit. Pörbölynél egy teherkocsi csúszott a töltés mellé. Sikerült elfogni az ötödik buzgárt ezen a napon... Hétköznapi események. A nagy csata kis hírei. Az immár emberfeletti erőfeszítés utolsó „kellemetlen” hírei. Mert a hírek egyre jobbak... Apad a Duna. Bajánál két centit csökkent a vízszint, tizenkét óra alatt. • Bankóé alatt, azon a részen, ahol még ezekben a napokban is veszélyes a helyzet, a legforróbb „ütközet” idején jártunk. Egy cigarettaszünetben munkások közé ül pihenni a járőr. Katonák, munkások. Nem panaszkodnak. Ellátásuk meglehetős, csak egy a baj: az ő munkájukról nem ad hírt a rádió, a tv, a sajtó. Egyre csak a bajai térségből szóló híreket hallják. Pedig itt is hősies a munka. Vigasztaljuk az embereket. A mi kis URH-készülékün- kön minden tevékenységük eljut az illetékesekhez. A mi rádiónk hullámai előtt nincs akadály... — ügy látszik, a tv, meg a sajtó nem tud ide jönni^erre az ember alig járta vidékre... És egyre apad a Duna. Már tizenkét centivel Idsebb a víz, mint tetőzéskor. Ismét „behallgatök” az éterbe. Dolgoznak a karhatalmis- ták, meg a katonák rádiói. Valahol az éterből hallom, hogy egy amatőr Bogotát hívja már vagy negyedórája. Azután egy másik állomás jelentkezik: Rádió Ne- derland. Tánczenét közvetít. Egy újabb állomás, valahonnan a Szovjetunióból érkezik a hang, híreket mond a szpíker... Itt a de- csi, pörbölyi, bátai, keselyűsi Duna mentén pedig az URH- készülékek egyre adják a híreket. Ide pátrialemezeket küldjenek; a váltás elindult; a Duna már fél métert apadt. Erről is egy rövid jelentés megy: Hárompemégyes, itt Keselyűs, a Duna már fél métert apadt. Vétel. A vevő nyugtázza az adást, s műsoron kívül még beszól az adóállomás kezelője: Fiúk, hamarosan megyünk I haza... S az állomások egymásután nyugtázzák ezt is, a rádiósok két betűjével: OK. Reménytelen megjegyzés Szekszárd város zöldségellátásához Előre is biztosra vehető, hogy változás nem történik. Itt az időjárás, arra minden rákenhető. Egyebek között az is, hogy miért kevés a szekszárdi üzletekben a paradicsom, a zöldpaprika, az uborka és így tovább. Mintha már hallaná az ember: rossz az esztendő, kedvezőtlen az évjárat. Hétfőn délután a szek- szádi vásárcsarnok MÉK zöldség- és gyümölcsboltjában a reménykedő vásárló- jelölteket az eladó azzal utasította el, hogy hétfő van, és erre való tekintettel nincs felhozatal, nem kaptak árut. Szóval itt kezdődik a kérdés megoldásának a sarkalatos pontja, nem pedig az időjárásban. Az esőzések kétségkívül nehezítik a helyzetet. Ám azt azért nehéz elfogadni és megérteni, hogy miért nincs több életrevalóság azokban, akik felelősek lennének a város ellátatlan lakóinak ellátásáért. Vagy egyáltalán kik a felelősök? Még egy kérdés. Valóban keresztülvihetetlen hétfőn, a déli órákban egy teherautónyi árut a környező mezőgazdasági nagyüzemek valamelyikéből Szekszárdra számtani? Úgy, hogy délután a munkából érkező bevásárlókat ne üres polcok fogadják? Szomorú dolog lenne, ha egy ilyen egyszerű megoldás valamilyen bürokratikus formula révén megoldhatatlan lenne. Inkább feltehetően az a baj, hogy nincs aki erre a megoldásra gondoljon. Erre, vagy az ehhez hasonló megoldásokra. Miért is, hiszen itt az időjárás, mindent elbír. Változásra persze felesleges számítani, éppen ezért nem más ez a megjegyzés, mint reménytelen. — íz — Pálkovács Jenő Nyelvi iskolákat nyitnak Nyelvi iskolákat létesít a Művelődésügyi Minisztérium az idegen nyelvek oktatásának eredményesebbé tételére. Az első nyelvi iskola szeptemberben kezdi meg működését Pécsett, a Leöwey Klára gimnáziumban. Az egyik első osztály tanulói az oroszt a délelőtti heti hat órán kívül délutánonként kisebb csoportokban naponként egy-egy órát gyakorolják, orosz anyanyelvű tanárnő vezetésével. Hasonló osztályok nyitását tervezik a következő években — a lehetőségektől függően — az angol és a francia nyelvoktatás hatékonyságának növelésére. Az 1965—66-os tanévben egyébként növelik a nyelvi tagozatú osztályok számát is. Több vidéki iskolában újabb orosz, angol, francia tagozatokat nyitnak meg. I tMTI), A Bonyhád istvánmajori Dózsa Népe Tsz-ben a repcearatással kezdték meg a nyáriak betakarítását. A tsz ladományi repcetál»* Iáján Werner Ferenc arat, Három vidám asszony a kertészeti asszonyok közül. A középen állót, Csordás Sándornál köszöntik munkatársai, 29 születésnapja alkalmából, ezért ilyen jókedvűek Nem halász, mégis állandóan a vizet járja Scheffer Zoltán. Neki az a dolga, hogy hínárkaszáló gépével a tsz 86 holdas halastavának víztükrét tisztítsa Foto: Túri Mária.
