Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-07 / 158. szám
1#65. július 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Vizsga a magasban AZ UTCAI LÁMPÁNAK kerek teteje látszik innen a magasból, és játékállatként mozognak az igáslovak. A levegő is hűvösebb, mert szél kavarja a forróságot. Két emelet magasságban vizsgáznak a kőművestanulók. Felettük csak az ég. Alattuk még a nyers házfalak, a csupasz kéménynyílás, a kőtörmelékes padló. Vizsgaháznak is mondhatjuk ezt az épületet, a Mü. M. 505-ös tanintézetéből éppen a harmadik csoport vizsgázik most itt. Az épület a leány- kollégium udvarán áll, az új kórház közelében. Üdítő kilátás, zöld lombok, szőlőtőkék a hegyoldalban. Az ipari tanulók nem figyelik a tájat, a Toldi-daru mozgását követik szemükkel. Dübörgés, és zsupsz, már ki is borult az újabb téglaszállítmány. Percek alatt elhordják és jöhet is a malter, mert kifogyófélben van. Öltözékük overál, vászonnadrág, színes ing, vagy pulóver. Az egyik farmernadrág zsebéből collstok kandikál ki. — Mindnyájan hoztunk mérőeszközt és ceruzát. — mondja Pa- lánki Mihály, a zöld farmemad- rágos. Nyugodt, szabályos mozdulatokkal falaznak, összhang érződik a brigádmunkából, mert két csoportra oszlanak. Az egyik oldalon reggel még nyoma sem volt a falnak. — Drukkoltatok? — Majd holnap a szóbelin! Azon esnénk már túl. Itt nincs mitől félni — mondja Csizmadia József, egy piros pulóveres fiú. — Én azért kérdezgettem a többieket, akik egy héttel ezelőtt vizsgáztak — válaszol őszintén Nyíró Gyula, akin kék matrózing van. — De nem mondtak semmit, csak csúfoltak: Jó inasnak lenni? Holnapután már nem ugrathatnak. Sipos István a vizsgabizottság elnöke és Susák János vizsgabizottsági tag felügyel a fiúk munkájára. Az utóbbi néha megcsóválja a fejét. — Még sokat kell fejlődniük. Azért akad köztük, akinek öröm nézni a mozgását. Az a piros puló- veres is olyan. De a gyakorlat sokat segít majd. Nagyobb baj az, hogy a fele sem marad a szakmában. Ha mindenki, aki az elmúlt években megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt, vállalatainknál dolgozna, aligha lenne hiány kőművesekben. Közelebb lépek a vizsgázókhoz. — Elkívánkoztok ebből a szakmából? — Hát — a katonaságig biztosan itt maradok. De már megszereztem az autóvezetői jogosítványt — mondja Nyíró Gyula. — Az szebb munka, vagy annak több a tekintélye? — Nem. A kőműveseket mindenhol megbecsülik. A községben máris több hasznunkat veszik, mint hosszú gyakorlattal' bíró segédmunkásoknak. Kapnánk munkát eleget, csak győzzük. A kereset is jó. Én biztos nem hagyom itt a szakmát — állítja magabiztosan Palánki József, aki különben elég szűkszavú, csak a munkája dicsérete teszi bőbeszédűvé. MEGFORDUL A SZÉL, friss habarcsszagot hoz. Az óramutató közeledik fél egyhez, a vizsga végéhez. Az ablakkeretek pontosan illeszkednek a falhoz, a téglasorok kicsit görbék, de a kész téglák sem egyformák. Mint ahogy sokféle elemből gyúrt ez a tizenhárom fiú is, aki az új falakat emeli. A téglaszagú levegőben az alkotás nagyszerű ritmusa vibrál. Talán érzik is, mert munkavégeztévél a mész- pöttyöt nem törlik le az arcukról. Hadd lássák, hogy házépítésből jönnek. Moldován Ibolya Kurdi kiútkeresés E bben a községben tanulmányt lehetne készíteni arról, hogy hová vezetnek a fél megoldások, a reális helyzetet felismerni nem tudó maximalista törekvések. Szinte oktatni lehetne a főiskolákon. A kurdi tsz-ben megszerzett tapasztalatok alapján, hogy mit jelent a jó szándék csődje, és mit, hogyan nem szabad csinálni. Évekkel ezelőtt ez a közös gazdaság még a jól működő tsz-ek sorába tartozott. Számítani lehetett rá, rövid időn belül felsorakozik a legjobbak közé. A tagok a közösből számazó jövedelemmel elégedettek voltak, meghonosodott a rend, a fegyelem. Tavaly azonban, ha nem is váratlanul, de mégis meglepő gyorsasággal, bekövetkezett a megtorpanás, a hanyatlás, majd ennek velejárójaként erősen megromlott a szövetkezeti . tagok körében a munkafegyelem. Ez az utóbbi szinte akuttá vált. A vezetőket, a régieket, már hónapokkal ezelőtt leváltották, s a tagok azóta a helyzet jobbra fordulását várják, kitartó türelemmel. Ez azonban késik, de nem csoda, mert a régi vezetők leváltása önmagában véve nem oldhatott meg semmit. A termelés szerkezetének aránytalansága szüli továbbra is az aránytalanságokat. Ez nehezíti a teljes értékű kibontakozást. A tsz Megalakult a Tolna megyei Termelőszövetkezeti Tanács Az Országos Termelőszövetkezeti Tanács megalakulása után kedden tartotta alakuló ülését a Tolna megyei Termelőszövetkezeti Tanács. Az ülésen Tolnai Ferenc, a megyei tanács vb elnökhelyettese elnökölt, s a továbbiakban is ő tölti be a tanács elnöki tisztségét. Az ülésen egyebek közit megvitatták a megye szövetkezeteinek szociális és kulturális alapjából egy közös létesítmény megvalósításának kérdéseit. A felvetődött javaslat szerint szükséges lenne egy megyei szövetkezeti székházat építeni, amiben megtarthatnák a különféle szövetkezeti tanfolyamokat, tájékoztatókat, sőt, a szövetkezeti gazdák üdülésére, pihenésére is felhasználható lenne. Erre még nincs kiforrott elképzelés a lehetőségeket sem mérték fel teljes egészében, inkább csak a szükséglet merült fel. Ezért a Termelőszövetkezeti Tanács létrehozott egy bizottságot, hogy folytasson megfelelő tanulmányokat e témával kapcsolatban és dolgozza ki a lehetőségeket, feltételeket, hogy az elgondolás meg is valósuljon. Az ülésen foglalkoztak az ár- vízsujtotta termelőszövetkezetek sajátos problémáival is. Ezekben előreláthatóan komoly takarmányprobléma merül fel, ezért a tanács javasolja azoknak a szövetkezeteknek, ahol egyik másik terményféleségből felesleg mutatkozik majd, hogy gondoljanak az árvízsujtotta szövetkezetek megsegítésére is. Erzsi négy évet tanult Bonyhá. dón. Tizennyolc-tizenkilenc éves. Mindennap, de legalább hetenként kétszer télen is utaznia kell. Ha nem, akkor a korántsem olcsó albérlet jöhet számításba. Szóval a végén nagyon kevés marad. Élünk a gyanúperrel, hogy a közgazdász-technikusok a négyesztendős tanulás azonnal realizálható ellenértékét kevésnek tartják, aminthogy kevés is. Ha nem mondják ki, akkor belül feszít a kérdés: érdemes volt a négy évet iskolapadban tölteni? Fokozottan szembetűnik az aránytalanság, ha azt nézzük, hogy Erzsivel azonos korú fiatalok más területen, szakképzetlenül, vagy éppen néhányhónapos tanfolyammal többet keresnek, s az elhelyezkedésük is lényegesen könnyebb. Megér-e annyi lemondást az íróasztal, amennyit Gáspár Erzsébet és társai vállaltak érte? Ez a kérdés másik vonatkozása. Van azonban még egy harmadik oldal is: szűk keresztmetszetű szakmával 'állunk szemben: helyénvaló lenne megszívlelni dr. Kende Ferenc igazgató figyelemre méltó javaslatát, amely szerint: ne az iskola erőlködjön a végzett hallgatók elhelyezésében, több-kevesebb összeköttetés birtokában is elég sikertelenül, hanem a megyei munkaerő-gazdálkodás vegye kézbe ezt az ügyet. Az igényeknek megfelelően történjék a beiskolázás, de a végzős hallgatók számára legyen biztos a munkahely. Mindezek hiányában előnyös, de előnytelen helyzetek is kialakulhatnak. Dr. Kende Ferenc' igazgató még Bonyhádon megemlítette Krizsán Erzsébet nevét, aki Hőgyészen, a Kossuth utcában lakik. Felkerestük Krizsán Erzsébetet. Állást még nem kapott csak biztatást. Megkérdeztük tőle, miért nem próbálkozott a Hőgyészi Állami Gazdaságban, hiszen ott sikerült elhelyezkednie a vele együtt végző kisdorogi Schwartz Máriának is. Lemondóan legyintett: — Áh, nem vesznek fel. Oda olyan protekció kell... Nem fejezte be a mondatot, mi is nyitva hagyjuk. A protekciónál azonban egy rö. vid időre álljunk meg. Sok ezzel kapcsolatban a félreértés és a rosszindulatú magyarázat. Hogy van ilyen jelenség, az kétségtelen, de minden egyes esetet egyedileg kell elbírálni. A közbenjárás, kijárás, az indokolatlan ajánlólevél vagy az elvtelen ajánlgatás elítélendő. Van azonban egy másik rész, ami szemre ugyancsak protekciónak látszik. Nézzük ezt példában. Vannak vállalatok, ahol a törzsgárdát a kialakuló munkásdinasztiák alkotják. A vállalatnál dolgozott a nagyapa, odamegy az apa, majd később a gyerek. Ennyi előjog jár, ez nem ellentétes a szocialista felfogással. A Bonyhádi Zománcgyárban három javaslat jött számításba egy felvétel kapcsán. Megkérdezték az iskolát: a három közül melyiket tartja legalkalmasabbnak. Az egyik az erősen jó rendű, majdnem Jeles tanuló Eisenacker Mária volt. Az üzemben hozzátartozói dolgoznak, de az ajánlólevél kizárólag még sem ez volt, hanem Mária bizonyítványa, jó képzettsége. S így nagyon egészséges a protekció. Domokos Erzsébet esetében szintén a bizonyítvány volt a döntő, amikor a gép- és gyorsíróiskola elvégzése után nyomban alkalmazták Hidason. Szóval örvendetes, hogy helyenként már sokat ér a bizonyítvány. De vajon mi erről a véleménye a már régóta munkában levő felnőtt korosztálynak? (Folytatjuk.) SZEKULITY PÉTER— SZOLNOKI ISTVÁN jelenlegi elnöke korábban brigádvezetői beosztásban dolgozott. Annak idején gyakran bírálta a vezetést, a tagok tehát érthetően benne látták a „meg- mentőt”, amikor elnöknek választották meg. A volt brigádvezető az elnöki poszton valóban mélyen átérzi a felelősséget, de ma már az új beosztásban azt is felismerte, hogy előadódhat olyan helyzet, amikor a vezetés, minden jó szándék ellenére tehetetlen. Magyarán, arról van szó, hogy a kurdi termelőszövetkezet úgy, ahogy van, még a leggyakorlottabb vezetés számára is zsákutca. Számtalan, hasznosnak látszó elképzelés törvényszerűen kudarcra ítéltetett, mert az elmúlt évek során az üzemi és a közgazdasági tényezők egy részét — a jelek erre mutatnak, — számításon kivül hagyták. Még pontosabban a feltételeket egyik oldalon biztosították, a másik oldalon nem. Ebből adódik az állandó feszültség. A vezetők között és, hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a vezetők és a tagok között, de még a különböző üzemágakban dolgozó emberek között is. A gépesítés dolgozói például indulatos hangon beszéltek a növénytermesztési üzemágban tapasztalható elmaradásról, mert a növényápolás elégtelensége miatt, a gépészek megkárosítva érzik magukat. A tsz elnöke viszont a túlméretezett kertészetre hivatkozva, szinte minden nap összecsap a főkertésszel, a főkertész pedig benyújtja az igényt és arra hivatkozik, ha bevételt akar a tsz, akkor tessék a kertészet számára biztosítani a munkaerőt. De honnan? Az igénybenyújtás legtöbbször olaj a tűzre. U a az ember a részleteket * * is szemügyre veszi, akkor a következőket látja. A gazdaság hovatovább beleszakad a kertészetbe, tehát abba az üzemágba, amelyikből meg kellene gazdagodni. Ilyen körülmények között a tsz-ben a többség a kertészetben látja a bajok forrását. Néhányan viszont kitartanak amellett, hogy ez az üzemág aranybánya, aként kell tehát kezelni. Sajnos, az az igazság, hogy nem aranybánya, és jó ideig nem is lehet, de nem azért, mert a nagyüzemi kertészkedésben nincs fantázia, van, nem is kicsi, de ennek nélkülözhetetlen feltétele a munkaerőellátottság. Fantáziaszegény és igen meddő álomkergetés úgy létesíteni kertészetet, hogy vagy lesz munkaerő, vagy nem lesz. A főkertész benyújtja a munkaerőre az igényt: neki kell eny- nyi és ennyi ember. Az elnök pedig méltatlankodik. Azt mondja, legkönnyebb az igényt benyújtani. A kertészet pedig az irrealitás megtestesítőjeként létezik, de így, ahogy most van, jobb lenne, ha nem létezne, illetőleg ebben az esetben a kevesebb feltétlenül több lenne. Érvként szóba kerülhet persze, hogy végső soron szervezés kérdése a munkaerő-biztosítás. Elhatározás dolga. Ott a rejtett tartalék, a családtagok, a besegí- tők sokasága, tudni kell ezeket megfelelően mozgósítani. A valóságban a dolog nem ilyen egyszerű. A vezetők figyelme ugyanis kényszerűségből sokfelé elterelődik. Nagy területen termesztik a munkaigényes ipari növényt. Rengeteg tennivalót ad a nemrég telepített gyümölcsös. A tennivalók egy időben és rendszerint egyforma súllyal jelentkeznek. Szinte lehetetlenség nem elveszni ezekben. Kurdon szemléletessé válik az a mondás, hogy aki sokat markol, keveset fog. Kertészet, iparinövénytermesztés, takarmánynövénytermesztés, állattenyésztés, gyümölcstermesztés. Merész vállalkozás volt mindezt akkora területen létrehozni, amekkorán Kurdon tették. De ennél is nagyobb baj, hogy akik a kurdi tsz-ben az egymást ütő üzemágak létrehozását elősegítették, azok kifelejtették a számításból az elvándorlás ütemét, a természetes elöregedés mértékét és a kurdi körzet vitalitását. Nagy hűhóval és porfelveréssel folyt a gyümölcsös telepítése, a melegházak építése, ám a végső soron mégis csak pozitív szándékú törekvéseket nem tudta követni a tervszerű munkaerőegyensúly megteremtése. J elentkeztek még egyéb bajok. A kurdi közös gazdaság területe több tsz-szel való egyesülés folytán megnagyobbodott. Ezzel nemhogy nőtt volna, inkább csökkent a dolgozó tagok és családtagok száma. Duzson például mindennapos dolog, hogy a brigádvezető kivételével a falusiak közül senkit nem látni a közös földeken. Kire, mire telepítették itt a gyümölcsöst? A biztosítékok kiknek a kezébe tétettek le? Ebben a körzetben van egy napközi otthon, amely teljesen kihasználatlan, pedig azért hozták létre, hogy könnyebb legyen _ az asszonyok munkája. A lehetőséggel az asszonyok nem élnek. Talán élnének vele, ha létrejött volna az ütőképes, moz- gósitó erő. S itt, ha másért nem, már csak az okulás kedvéért is fel kell tenni azt a kérdést, hogy vajon annak idején mennyire volt politikailag megnyugtató módon alátámasztva a körzet termelőszövetkezeteinek az egyesülése. Még tovább menve, szinte tálcán kínálja magát az a tanulság, amely szerint a gazdasági bázis szükségszerű kialakítása csak akkor felelhet meg a várakozásnak, ha a gazdasági bázis kialakításával o:*" időben sikerül a politikai bázist is megteremteni. Cbben az esetben nem sza- bad persze elhallgatni azt sem, hogy a próbálkozások nem mindig járnak sikerrel. A bátor kísérletezés együtt jár a kockázat- vállalással: nemcsak nyerni, veszíteni is lehet. Kurdon ez az utóbbi helyzet állott elő. újból és más alapokon kell tehát a gazdálkodást megkezdeni. De úgy, hogy maradéktalanul érvényesüljön a soha el nem hagyható üzemszervezéstan, mint a gazdálkodós egyik fontos tudománya. Az ottani helyzet nem nevezhető kilátástalannak, de tarthatatlannak igen. A felsőbb szervek ezt látják, és a tagok, a vezetők kiútkereséséhez megfelelő segítséget adnak. Hetekkel ezelőtt György József, a megyei párt- bizottság munkatársa és Máté János, a KSH megyei igazgatóságának vezetője tanulmányozta a kurdi tsz helyzetét. A megoldás egyik fontos feltételét ők is a termelési szerkezet egyszerűsítésében látják. Hamarosan konkrétabb intézkedések is várhatók. Az ottani állapotok mégis a nyilvánosság elé kívánkoztak,, elsősorban és szinte kizárólag a tanulságok miatt. Sz. P.
