Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-06 / 157. szám

4 TOTAÍA MFGYFT NÉPŰ.ISAG 1965. július 6, Soproni ünnepi hetek—1965 A szokásos, sö­tétben elhangzó harsonaszó után, reflektorok világí­tották meg a vá­ros legismertebb építményét, a Tűztornyot; meg­kezdődtek az idei soproni ünnepi he­tek. A Lenin kör­úton lobogó zász­lók, a többnyelvű üdvözlő feliratok a külföldi rend­számot viselő au­tók utasait kö­szöntik. Hazai vendégek is szép számmal érkeztek már vonaton, au­tón. Az első napok tapasztalataiból még nehéz eldön­teni, milyen ered­ménnyel dolgozott hónapokig a ren­dező bizottság. Számításaik sze­rint a tavalyihoz hasonló érdeklő­dés várható, erre az idegenfor­galmi hivatal, a Vendéglátó Vál­lalat, a lakosság egyaránt felké­szült. A már megnyitott kiállítások részben ipari jellegűek, az eddi­giekhez hasonlóan az üzemek, szövetkezetek legszebb termékeit kívánják bemutatni. Másrészt muzeális értékek kerülnek a kö­zönség elé, közülük a legjelentő­sebb az Iparművészeti Múzeum rendezésében kiállított ötvösmű­vészeti anyag, ami a Fabrieius Ahonnan a toronyzene szól. (Szabó Zsigmond felvétele) házban az eddigi órakiállítást vál­totta fel. A kulturális rendezvények leg- szinvonalasabbnak ígérkező részét a zenei bemutatók képezik. A sop­roni Liszt Ferenc szimfonikus ze­nekar, vendégszólistákkal és két helyi kórussal együtt Beethoven IX. szimfóniáját adta elő. A szim­fonikusoknak még egy jelentős szereplésük lesz az ünnepi hetek­ben: a mindössze 26 éves, de művészetére rendkívül jó külföl­di kritikát kapott japán zongora­művésznővel, Ryoko Ohnoval ad­ják elő Liszt Esz-dur zongora- versenyét. A kulturális rendezvényekkel egyidőben elkezdődtek a sport- versenyek is, elsőként mindjárt nemzetközi szinten. A Lővérekben fekvő pályán került sor a há­romnapos lovasversenyre. Kissé csúszós, sáros talajon, mindvégig nagy érdeklődés mellett. A kö­vetkező napok sportrendezvényei közül elsősorban a Budapest— Miskolc—Debrecen—Sopron lab- darúgó-villámtorna, az országos motorkerékpár-verseny, a kosár­labda és a Soproni Kupa elnye­réséért indított tomaverseny fi­gyelemre méltó. Az ünnepi hetek műsorához tartozik a fertődi kastélyban sor­ra kerülő három hangverseny. A zenei programot az Állami Buda­pest Táncegyüttes kétszeri fellé­pése, a Nyugat-Dunántúl amatőr tánczenekarainak fesztiválja, két orgonahangverseny, a fiatal sop­roni muzsikusok „Muzsikáló szá­zadok” című szabadtéri sorozata és a városi tanács fúvószeneka­rának hét fellépése teszi teljessé. A színházkedvelő közönség két együttes — a veszprémi színtár­sulat és a húszéves jubileumát ünneplő soproni Vasas Művész- együttes produkcióját tekintheti meg. A program gazdag, jelzi a ven­déglátók lelkes munkáját. Sopron szeretettel és változatos műsorral, szórakozási lehetőség­gel várja vendégeit. Maros László Mikroszkóp Ha a kutató az anyag finom­szerkezetét, néhány milliméter­nél kisebb részleteit kívánja vizs­gálni, a mikroszkópokat hívja se­gítségül. Az elektronmikroszkó­pokkal több százezerszeres na­gyítás is elérhető. A kutatók azonban igen gyakran kerülnek olyan feladatok elé, hogy külön­böző mozgásfolyamatoknak rend­kívüli rövid időtartamon belüli részleteit kell tüzetesen meg­figyelniük. így tanulmányozzák például a biológusok az állatok mozgásait, az orvosok az élő szö­vetek jelenségeit, a ballisztikusok a repülő lövedékek útját, a körü­löttük keletkező lökéshullámokat, a mérnökök a szikrakisülések le­zajlását, a robbanásszerű égési fo­lyamatokat, a robbanások hatá­sára bekövetkező törési, szakadá­si folyamatokat, a forgácsoló és sajtolószerszámok működését, a folyadékokban fellépő áramlási jelenségeket és így tovább. Szemünk előtt azonban össze­olvadnak a gyors egymásutánban következő képek, s a részletek megfigyelésére képtelenek va­gyunk. Ez szemünk tehetetlensé­gének következménye. Az a ha­tár, amit még „felold”, csupán egyötöd másodperc, az ennél gyorsabban következő változások már összefolynak előttünk. A mo­zi éppen ezt használja fel, ezért j látjuk az állóképek sorozatát ott. mozgónak. De a tudománynak, I alatt az idd olyan eszközökre van szüksége, amelyek az igen rövid időtarta­mok történéseit elnyújtják, fel­nagyítják, mintha mikroszkóp alá tennék az időt. A moziban mindenki látott már lassított felvételt. A film ilyen­kor néhány másodpercen belül lezajló gyors mozgás részleteit teszi láthatóvá. A szokásosnál ugyanis sokkal több részletet vesznek fel és azt a megszokott sebességgel vetítik le. így ha egy másodperc alatt 40 ezer képkoc­kát vesznek fel és azt a szokásos 24 képkockás másodpercenkénti sebességgel vetítik, akkor az egy | másodpercen belül lezajló moz­gásfolyamatok már félórára na- ' gyítódtak. | j A tudományos kutatás és a , rendkívül érzékeny műszerek, ma már lehetővé tették, hogy a má­sodperc billiomod részeit szintén j mérjék, különbséget tudnak ten- I ni azok között az atomi részecs- I kék között, amelyek élettartama 1 ebbe a nagyságrendbe esik. De nemcsak az ilyen rendkívül rövid időtartamok rögzítéséi oldották meg. Megfigyelhetővé tették a másodperc milliomod része alatt bekövetkező mozgásokat is. A szovjet kutatók olyan filmfelvevő készüléket szerkesztettek, amely másodpercenként ötszázmillió fel­vételt készít. Ez az egy másod­percen belüli mozgást már több hónapra nagyítja fel. D. L. 8ALC2ER ELEMÉR: 2. Rekedt, mélyről jövő hang, de volt benne valami melegség, ami­től elpárolgott Szerjózsa haragja. — Niese vó! A szőke orosz rántott egyet széles vállain. A hangja könnyed volt, de a tekintete komor. — Meguntad az életed, testvér? A másik szeme megrebbent. Nem felelt. Uras tekintettel bá­mult maga elé. — Miért akartál meghalni... most, háború után? Az életúnt ajkad makacsul ösz- szezárultak. Visszahanyatlott a feje alá gyűrt, szürke pokrócra. Szótlanul, magába roskadtan. fe­küdt egy ideig. Végül megszólalt: — Meghalni könnyebb, mint élni, értelem és cél nélkül... — Szóval gyáva vagy az élet­hez? — Lehet... — Fogoly voltál? Ott tanultál meg ilyen jól oroszul? — Igen. Most másodszor men­tettétek meg az életem, ti oro­— Miért akartál meghalni? Egy ütött-kopott - csajkában zümmögött a teavíz. Emlékeket ébresztett a férfiben, aki meg akart halni. Nagysokára megszólalt. — Hosszú történet... — Baráth István mérnök va­gyok. Hadiüzemben, berepülő­pilóta voltam. Egy napon hiva­tott a vezérigazgató... * A vezérigazgató arca felhős volt. Hűvös leereszkedéssel szó­lította meg Baráth mérnököt. — Hallom fiúa megnősültél! István udvariasan bólintott. A vezér epésen odavetette: — Nóri, a kislányom említette, hogy az utóbbi időben elmara­dozol. Azt mondja, pedig te voltál a legszimpatikusabb te­niszpartnere. — Végtelenül sajnálom, hogy... A vezér közbevágott: — Mondd, megbolondultál?! Pont egy munkáslányt veszel el!... Jó, jó, mint férfi néha az ember megkívánja. Meg is kap­hatja. De elvenni egy proli­lányt. Ugyan, mérnök úr! István napbarnított, férfias ar­cán megrándult egy vonás. — De!... A vezérigazgató ingerülten le­gyintett. — Én jól ismertem az apádat. Baráth őrnagy kemény katona, igazi hazafi volt... István felkapta a fejét: — Azt akarja mondani ezzel, vezérigazgató úr, hogy én nem szeretem a hazámat?! A két férfi farkasszemet nézett. A vezér nem állta sokáig István tekintetét. Kedvetlenül fordította el a fejét. — Azt én nem mondtam. Ap­ropó! Várj csak egy kicsit. Jó, hogy eszembe jutott. Kérdezni akarok tőled valamit. A vezér hatalmas, mahagóni íróasztalán fekvő papírok között keresgélt. Az egyik géppel írt aktára futó pillantást vetett: — Van az osztályon egy Mol­nár nevű szerelő. Mondd, miféle ember az? István meglepődött: — A legjobb, legmegbízhatóbb repülőszerelő. Berepülés előtt ő készíti elő nekem a gépeket... A vezér körülményesen leverte szivarjáról a hamut, miközben éles pillantást vetett a fiatal mérnökre. — Nem a szakértelmére va­gyok kíváncsi! Hanem.. . Poli­tikailag milyen beállítottságú? A mérnök gyors, kutató pil­lantást vetett a vezér hájas ar­cába. Olyan ez az ember, gon­dolta magában, mint egy zsák­mányra leső hüllő. Alattomos, veszedelmes. Bizonyos, hogy for­ral ellene valamit. Nyilván­valóan a lánya tüzeli. Az elké­nyeztetett, hiú szépség, termé­szetesen nem tud beletörődni, hogy ő kiszabadította magát a bűvköréből. Igaz, Hargittay Nóra nagyon szép lány, de üres és hi­deg. Elképzelhetetlen, hogy va- István átfutotta a gépelt soro- lakit is tudjon szeretni. kát. A levélben a többi között Az ösztöne azt súgta neki, az állt: Molnár Ferenc repülő­hogy legyen óvatos. A kígyó szerelőt nem mentik fel a kato­rendszerint hátulról támad. S nai szolgálat alól. Kommunista­veszélyes a harapása. .. István gyanús ... ! azonban nem félt. Egy berepülő­pilóta százszor is szembenéz a A mérnök elsápadt. Erre nem halállal. Odafent nem köntör- gondolt. A vezér halszemeit Ist­ialazhat az ember: meghúzom, vagy nem húzom meg a magas­sági kormányt... Mi van, ha nem működik a függőleges ve­zérsík? Ha azt mérlegeli a pilóta, hogy alul, vagy felül repüljön-e a magasfeszültségű vezeték előtt, már vége. Mérlegelésre nincs idő. S egyértelműen a má­sodperc töredéke alatt kell ha­tároznia. István a földön sem tudott más lenni. Nyílt és ha­tározott volt. Tudta, érezte, hogy nem helyesen cselekszik, de nem tehetett másképp: — Molnár szerelő a feleségem bátyja. A sógorom... A vezér kurtán biccentett. — Ügy! Kövér ujjaival elnyomta szi­varja parazsát a drága, ólom- kristály-hamutartóban. Közben tagoltan, minden szót külön megnyomva, beszélni kezdett: — Végtelenül sajnálom, ked­ves mérnök úr, de attól tartok, rossz hírt kell önnel közölnöm. Különben... olvassa el a had­üzemi parancsnokság átiratát. vánra függesztette. — Nos, ugye megért engem, mérnök úr. Nagyon kínos szá­momra, hogy a repülőgép-osztály vezetőjére, a „Vércsék” berepülő pilótájára egyesek gyanakodva néznek ... — István felugrott a helyéről; Arca egy árnyalattal sápadtabb lett. — Kérem, én .;. A vezér sajnálkozva tárta szét rövid, vaskos karjait — Nem szeretném, ha félre­értene, mérnök úr. Én továbbra is nagyra becsülöm a képessé­geit. Elismerem a tudását. A mi társadalmunkban azonban... az emberek véleményére is adni kell. Márpedig ezek a vélemények önre nézve nem éppen hízelgőek! — De vezérigazgató úr! — Várjon, fiatalember! Régi igazság, aki korpa közé kevere­dik, azt megeszik a disznók. Ma­ga bizonyára azt hitte, belőlem a sértett hiúság beszél, amikor szó­ba hoztam, hm, a házasságát. Nos, téved! — Nem a házasságomról van szó! — Igaza van, nemcsak arról; Kimondom a nyers igazságot: maga elárulta az osztályát. S ilyen, szituációban csak egy lépés kell, hogy valaki a hazáját is el­árulja. Természetesen, magáról én ezt nem ... István egy lépést tett az író­asztal felé. Nagy vágyat érzett, hogy egyetlen kemény ökölcsa­pással válaszoljon a hatalmas' bőrfotelben elterülő hústömeg pi­maszságaira. Nagy erőfeszítéssel türtőztette magát. Egy repülő nem veszítheti el a fejét. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents