Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-27 / 175. szám
1965. július 27. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1 Sólyom. József t SOY CUBA A% amerikaiaké volt Kuba in. A legelőkelőbb negyedekben, a legszebb neonfényes bárok kapujában tábla hirdette: csak amerikaiaknak! A bejáratnál amerikai katonai rendőrt áll és vigyázott, nehogy valaki megzavarja a mulatozó yenkiket. A részeg, duhajkodó amerikaiakhoz kubai rendőr nem nyúlhatott, még az őrszobára sem kísérhette be őket, bármit is követtek el. A kubai törvény rájuk nem vonatkozott, a hatóságok legfeljebb panaszt emelhettek ellenük az USA nagykövetségén. Egy amerikai mindent megengedhetett magának Kubában, még azt is, amit otthon saját törvényei is tiltottak. Néhány dollárral a zsebében bálványként tisztelt úr lehetett Santiago de Cubában, vagy Havannában, bármelyik részeges munkakerülő csavargó is — ha amerikai útlevele volt. Hozzájuk dörgölőd- zött mindenki, aki a társasági életben számítani akart. Az amerikaiakat utánozta á kubai gyáros és ültetvényes. A különbséget: az őrült pompát, s a reménytelen, pokoli nyomort őrizte Santiago de Cubában a Moncada-laktanya. Aki zúgolódni mert, arra a laktanya kazamatái vártak és a hírhedt Batista-gárda tagjai legalább úgy értettek a kínzáshoz, mint európai fasiszta társaik, a Gestapó- pribékek. Minden utcában, kocsmában ott voltak a besúgók, s füleltek: ki mer szitkozódni a zsarnokság ellen, ki mer elégedetlenkedni a sorsa ellen. A Moncada-laktanyóban egy pesót fizettek az ilyen hírért. Egy pesó pedig nagy pénz: egy heti otthon, tíz liter tej, az asszonyodhoz elhívhatod az orvost, vehetsz orvosságot a gyermekednek. LA COSA A TÁNC Mindezt el kellett mondani, mert enélkül nem lehet megérteni, hogy mit jelentett ennek a népnek 1953. július 26-a, az a nap, amikor Santiago de Cubában Fidel Castro maroknyi csapata megrohanta a Moncada- laktanyát, és kitört Kubában a forradalom. Aki ezt tudja, az megérti, hogy miért tombol olyan határtalan, önfeledt boldogsággal a győztes forradalom évfordulójának ünnepi előestéjén egész Santiago de Cubában a karnevál. Az utcákon virágfüzérekkel, színes lámpákkal díszített autókról, csipkékbe és fátylakba öltözött fehér, mulatt, s néger lányok szórják a konfettit, traktorok robognak és vontatóikban zenekarok vérpezsdítő rumbát rikoltoznak és mindenki táncol. A hároméves kislány cukorkát majszol és édesanyja kezét fogva a zene ütemére mozgatja karját, vállát, derekát. Az öreg néger, papírpoharában két liter sörrel zenére cammog a vidám sokaságban, s még az utcai árus is ritmusra szeleteli a sültmalacot. Mész az utcán és egy fiatalember üveget nyom a kezedbe — igyál! S amíg iszol, egyedül járja a rumbát és énekli: la cosa... Két lépéssel arrébb egy barnabőrű lány rádmosolyog, karját nyújtja feléd, s táncra hív és bíztat, hogy dalold vele: la cosa... Alig perdülsz egyet, máris körbefog egy vidám társaság, körülugrálnak, s addig nem eresztenek, amíg nem énekled te is a karnevál slágerét: a la cosát. A dal — ez az értelme, nincs más szövege, ezt éneklik újra és újra a rumba ritmusára. A la cosa, a felszabadult ujjongó öröm dala. S a büszkeség dala is: ez a nép mondta ki először La- tin-Amerikában, hogy szabadon, minden más hatalomtól függetlenül akar élni, és országában saját akaratából felépíti a szocializmust. Ez a karnevál a boldogság éjszakája. A pompás, színes forgatag mindenkit magával ragad, az újra és újra felhangzó dal ritmusában maga az élet dobog. A forradalom városa ünnepel. Az egész ország e pillanatokban Santiago de Cubára tekint, és a karnevál táncoló, vidám népének hat tartomány és a főváros, Havanna kíván boldog, szerencsés életet, szép ünnepet. Eljöttek a leghíresebb művészek, költők, énekesek, hogy dalban, rigmusban tolmácsolják Pinái dél Rio, La Habanna, Matanzas, Las Villás. Camagüey lakosságának szívből jövő, testvéri jókívánságait, az Oriente tartomány munkásainak és parasztjainak, a mérnököknek, az egyetemen tanuló fiatalságnak. GYŐZTESEK KARNEVÁLJA S nemcsak a jókívánságaikat küldték el a provinciák, hanem mindazt, amit náluk a föld megterem: ananászt, banánt, narancsot, pápáját, a legízletesebb gyümölcsöket, a legszebb termékeiket. Havannából hűtőkocsik karavánja indult el, jeget szállítottak az ünneplő városnak. Santiago de Cubában a karnevál éjszakáján hétmillió üveg sör fogyott el. Ilyen fiestát még soha sem láttak Kubában, ilyen nagyszerű ünnepre még senki sem emlékezett. Ez a győztesek karneválja volt. Mindössze tizenkét esztendő telt el a Moncada-laktanya megtámadása óta. Álmodozó, halálra szánt hősök rohama volt ez, a zsarnokság ellen. Kdei Castro mondta el az ünnepi nagygyűlésen: — A szabadságról álmodoztunk, a szabadságért fogtunk fegyvert. Dehát, hogy mi is valójában a szabadság, arra az élet tanított meg minket. Nemcsak nagyszerű érzés és egyszerűen jog. A szabadság az, hogy otthonod van, hogy reggeliztél, ebédeltél, s ha hazamész, vacsorázol és tudod, hogy holnap megint ehetsz. A szabadság az, hogy ha beteg vagy, a kórházban orvos gyógyít és kapsz orvosságot. A szabadság az, hogy van munkád és kereseted. Á szabadság az, hogy bemehetsz az étterembe, strandra és senki sem parancsolhat ki, mert mindenhez annyi jogod van, mint bárki másnak. A szabadság az, hogy taníthatod a gyerekeidet és te is tanulhatsz. A szabadság a négernek azt jelenti, hogy fegyver van a kezében, s védheti magát azokkal szemben, akik el akarják rabolni a szabadságát! Félmillió ember jött el Santiago de Cubába, hogy meghallgassa ezt a beszédet. Eljöttek a Sierre Maestra elszórt hegyi tanyáiról a kávécserje-ültetők, teherautókon, traktor-vontatókon érkeztek az Oriente tartomány állami gazdaságainak munkásai, s napokig gyalogoltak úttalan utakon a messzi cukornádültetvények nádvágói. Sokan üzenetet hoztak: — A falumról beszélj, Fidel! Kevés a traktorunk!... — Nekünk ivóvíz kellene, nincs jó vizünk! — kiáltották, amikor a szónok a mikrofonhoz lépett. Fidel Castro válaszolt a kérdésekre, a távoli földekről hozott üzenetekre. Elmondotta, hogy a kubai forradalom legfontosabb feladata ma az építés, a termelő munka. Traktort, kombájnt kell gyártani a földek munkásainak, élelmet kell adni a város dolgozóinak, le kell csapolni a járványokat okozó mocsarakat és jó, egészséges vizet kell adni mindenkinek. Ma már ezt jelenti a kubai népnek a szabadság. Ekkor pillanatnyi szünetben a tömegből egy férfi felkiáltott: — Fidel! Beszélj még a szabadságról! ... S Castro így felelt: — A szabadság minden, a szabadság maga az élet!... Mi már megtanultuk, hogy igazi szabadságot csak a szocializmus adhat az embereknek. A szocialista táborhoz tartozunk, s ha élni akarunk, útunk sem lehet más, csak a szocializmus!... A téren félmillió ember zúgta a választ: — Si commandante!..: Igazad van, parancsnok! Követünk, Fidel! S ezt nemcsak udvariasan tapsoló, vagy csupán mindenre bólogató tömeg kiáltotta. A nagygyűlésre százezer munkás és paraszt milicista egyenruhában jött el és mindegyikük oldalán töltött fegyver volt. (Folytatása következik) Minden mennyiségben átveszik a földművesszövetkezetek. A mákgubó felemelt árai: szerződéses ára 30 q-ig 150;— Ft/q 31—60 q-ig 250,— Ft/q 61—100 q-ig 300,— Ft/q 100 q felett 350,— Ft/q (142) Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, apa és vő DR. HIDASI J. ISTVÁN rövid szenvedés után július 26-án elhunyt. Temetése július 27-én kedden délután 6 órakor az újvárosi temető ravatalozójából. (x) (109) | QfaZa (/an / EMIS BELÉPEK A BIZTOSÍTÁSI és Önsegélyző “ CSOPORTBA ÉLET- ÉS BHLE5ET BIZTOSÍTÁS Támasz a mama® I (86) Apróhirdetések Sürgősen eladó Döbrököz Szt. Imre út 21 szám alatti két szobás lakóház. Azonnal beköltözhető. (162) Eladó prima páncéltőkés, rövid, fekete zongora, sezlon, barokk székek és egy keményfa szekrény. Szekszárd, Tarcsay u. B/4., T/5. Megtekinthető mindennap 6—7-ig. (169) Divatos fazon, minőségi munka, pontos határidői Rendeljen eipát mérték szerint. Cipőt, nyári papucsokat, szandálokat, csizmát jó minőségben kívánságának megfelelően készít a „Kövendi Sándor” Tolna megyei Cipész Ktsz és részlegei. (151)
