Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

1965. július 25. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAa © ,}4 MÉÓ06H Hitted Ojtá Nyomban megismerték egymást, csupán az volt hihetetlen mindkettőjük számára, hogy az egész ennyire egyszerű. A halottak nem szok­tak visszajárni. S ha mégis feltámadnak, akkor ez ennyire egyszerű? Minden csak jött magától, megérzés nélkül, anélkül, hogy az asszony bár­mit megsejtett volna. Az asszony hitt a meg­érzésben. Amikor rálépett a macska farkára, ő is felszisszent: vendég jön, pedig maradhatna. Aztán legtöbbször valóban jött. Régen, nagyon régen, amikor viszketni kezdett a bal szeme, akkor arra gondolt, hogy öröme lesz. Teste igenkor megbizsergett, apró borzongások buj­káltak benne és az urára gondolt, akit akkor, nagyon régen még haza várt. Tíz évig küszködött egyedül, aztán nem bírta tovább. A nyarak még elmúltak vala­hogy, jó időben eljárt a szőlősgazdákhoz nap­számba, és a két gyereket magával vitte, vagy otthon hagyta. Legjobban szerette magá­val vinni őket, mert nem kellett reszketnie at­tól, hogy gyufa kerül a kezükbe és bajt csinál­nak, felgyújtanak valamit. A tél volt mindig nagyon hosszú. Tíz telet, két gyerekkel, egy magányos hadiözvegynek, éppen elég átvészelni. Hadiözvegynek tartották, ő is annak mondta magát, és a 11. tavaszon hozzáment egy vele egyidős, elvált emberhez. A férfi eleinte ked­ves volt hozzá, de később gyakran kimutatta a foga fehérjét. Többször megverte. Újabban nem meri ütni, mert nagyok a gyerekek. Együtt élve a második emberrel, sokasodni kezdtek a rossz jelek. Többször elpattant a lámpaüveg. Egyszer, éjféltájt, teljesen magától, megrepedt a nagy porcelán tál. 1956-ban, vagy 57-ben az egyik fekete tyúk Péter-Pál másnap­ján kukorékolni kezdett a diófa alatt. Ettől az asszony nagyon megrémült. Még a nagyanyjá­tól tudta, hogy a tyúkkukorékolást vészjósló jelnek kell tekinteni. Felült tehát a biciklire, és bekerekezett a városba, a nagy műhelybe. Csuromvizes lett, mire odaért. Szólt nyomban egy őgyelgőnek, hogy hívják ki a fiát, a na­gyabbikat, a legidősebbet, azt, aki már mondani tudta, hogy papa, papa, amikor az apja be­vonult. A gyerek előjött, 6 pedig szinte hozzá­tapadt. — Kisfiam, nincs semmi bajod? — rebegte. — Mi van magával? Azt akarja, hogy ki­röhögjenek — dörmögte indulatosan a legény, és visszament a műhelybe. Később a legénynek néha eszébe jutott még anyja különös viselke- , dése, de mivel nem tudta mire vélni, egysze­rűen napirendre tért fölötte. Nehezen éltek, és a legénynek is megvoltak a maga külön gondjai. Csupa véletlen, hogy ezen a napon a rend­őr a lakásán találta az asszonyt. Tavasztól őszig ritkán fordult elő, de most a következő történt: délben hazajött lepihenni, mert elviselhetetle­nül gyötörte a fejfájás. Aszpirint, vagy más fájdalomcsillapítót szeretett volna bevenni, ám nem volt a háznál semmi. A konyhaszekrény kis fiókját kétszer is megnézte, aztán lepiheni. Nem sok idő múlva csoszogást hallott. Az asz- szony a csoszogásról ráismert a szomszédra, és elhatározta, hogy csendben marad. Nem szerette volna, ha megtudják, hogy hétköznap, dolog­időben otthon hever. A szomszéd, nem túl erősen, megzörgette az ablakot. — Van itthon valaki? — kérdezte, és nyom­ban a rendőr felé fordult. — Ugye mondtam, elvtárs. Nem szoktak ezek itthon lenni. Este járnak haza. A rendőr bíztatására erélyesebben zörgött. — Szomszédasszony, egy rendőr keresi! — kiáltotta jó hangosan. Ekkor az asszony gyorsan ajtót nyitott és kilépett a folyosóra. A rendőr rá akart mutatni a mellette álló elnyűtt férfire, és meg akarta kérdezni az asszonytól, hogy ezt az illetőt is­meri-e? De végül is nem tett semmit, mert észrevette, hogy az asszony arca színt játszik: egyik pillanatban mészfehér, a másikban tűz­piros. A rendőr tehát pillanatok alatt megbizo­nyosodott arról, amiért ideküldték, ezért sar- konforduít és elment. A szomszéd követte. — Megjöttem — mondta a férfi, megtörve a csendet, és lépett egyet előbbre. Magához akarta ölelni az asszonyt, de valami visszatar­totta. Lehajtotta a fejét és várt. Megöregedett az asszony, pedig tulajdonképpen még ötven sincs. Rég látta. Huszonkét évvel ezelőtt, 1943. tavaszán, amikor elment. Az asszony haja tiszta fekete volt. most meo tiszta ősz. — Sokáig vártalak — felelte az asszony, s szelíden nézte a férjét, úgy mintha meg akarná engesztelni. Aztán gyorsan, szinte hadarva be­széltek. A férfi felnézett. — A gyerekek? — Felnőttek szépen. — Megvan mind a kettő? — Négy. — Négy? — csodálkozott a férfi, és az asz- szony egy ideig hallgatott. A férfi tekintetében sürgetés volt. — Kettőről tudok. Nem? — Tíz évig vártalak — válaszolt az asz- szony és szeme sarkából kibuggyantak az első könnyek. — Nem jöhettem — mondta a férfi, és úgy folytatta, mintha gyónna. — Volt ott egy asz- szony, aki megmentette az életemet. Te barna vagy, ő szőke volt. A haja is egészen szőke, búzaszínű. Negyvenhárom telén szökni akar­tam. Elfogtak. Megint szöktem, ö segített raj­tam, aztán nála maradtam. Jó asszony volt, de tavaly meghalt. Már nem élnék én se. ha 6 nincs. — Jó volt hozzád? — Jó. — Tisztán tartott? — Nagyon. — Mindig a mákos tésztát szeretted. — Megmondtam neki is, sokszor főzött. — És tudta? — nézett rá várakozástelje­sen az asszony. A férfi erre nem válaszolt. Arról kezdett beszélni, hogy amikor másodszor szökött, akkor utána lőttek. Eltalálták és csupán annyi ereje volt, hogy behúzódjon az ukrán falu egyik sertésóljába. Ájult volt, amikor az asszony rá­talált. Két hétig tartott az önkívületi állapot. Fél évig lábra állni sem tudott. Később a front elhúzódott és csönd lett. A férfi pedig lábado­zó betegként, később családtagként, majd há­zastársként ott maradt. — Eszedbe jutottunk? — kérdezte az asz- szony. — Sokszor. Hidd el! — felelte a férfi. — Legalább írtál volna! — nézett rá az asszony neheztelően. A férfi kicsinek és szerencsétlennek érezte magát. Gomolygó gondolatai között felvillant valami arról, hoy a porszem ott köt ki, ahová a vihar viszi. Ezt azonban nem tudta megfogal­mazni és inkább szótlan maradt. — Mi lesz velünk? — szólalt meg újból az asszony. — Van másik urad? — Van. Itt lesz nemsokára. — Jó ember? — Segített fölnevelni a gyerekeinket *- mondta az asszony kitérően. — Árvákat neveltem én is. Kettőt. Az asszony arca elfelhősödött. — A te árváidra meg nem gondoltál? — ezt szemrehányóan mondta. — Sokat szenvedtem — hangzott tompán a férfi hangja. — Betegnek látszol — enyhült meg az asszony. — Pedig nincs bajom, csak öregnek érzem magam. Az asszony befelé könnyezett és odalépett hozzá, megsimogatta. Suta mozdulatokkal kezd­te, mert már elszokott rég a férficirógatástól. A huszonkét évvel ezelőtti búcsúzás jutott eszébe. Sas-behívót kapott a férfi. Akkor is a ház előtt álltak, egyedül, gyámoltalanul, mint két porszem. Egyszerűen felfoghatatlannak tartot­ták, hogy jön a parancs és menni kell. A férfi akkor azt mondta: Jó lenne a világon ajtót vágni, kilépni rajta, hogy ne találjon meg senki, aztán a háború után szépen visszajönni. Csakhát a világon nincs ajtó és menni kellett. — Mindent meg szoktam érezni. Ezt nem éreztem meg. Mi lesz velünk? — Neked urad van. — Van. Most már kettő. — A törvény csak egyet enged. Nekem mennem kell — mondta a férfi, de nem moz­dult. Elbizonytalanodva álltak mindketten. Egy­más szeatbogarát nézték, mintha abban keres­nék azt az ajtót, amelyiken vissza lehetne lépni, úgy, mintha nem történt volna velük soha semmi, úgy, mintha nem lett volna soha há ború. SZEKUL1TY PÉTER A nyári fürdés élettana Milyen ártalmai lehetnek a nyári fürdőzésnek? Kérdezi S. N. olva­sónk. A strandfürdő, vagy az uszoda vize a nyári kánikulában nemcsak kelle­mesen hűsít, de egész szervezetünkre kitűnő hatással van. Sok előnyös ha­tása mellett azonban az újságok bal­esetrovatában tragikus végű für­désekről is olvashatunk. Fontos te­hát ismernünk a nyári fürdés mind­két oldalát. Hideg vízbe lépve a bőrben hiszta- min s egy hozzá hasonló, vérbőséget előidéző anyag szabadul fel. Ezek; nemcsak a bőr ereire, hanem az egész vérkeringésre és a sejtek anyagcse­réjére is hatnak. A bőr erei először összehúzódnak — megborzongunk, „lúdbőrösek” leszünk — és kevesebb lesz bennük a vér. A mélyebb réte­gekben ekkor összeköttetések nyílnak meg a hajszálerekhez vezető kis ütő­erek és visszerek között. A vér nagy részének megrövidül az útja, nem jut ki a bőrfelszínre, kevesebb hőt ad le. Ennek következménye, hogy a bőr sápadt lesz, márványozottá vá­lik. Az erek összehúzódása után azon­ban az egészséges szervezetben, ideg- rendszeri hatásra, vérbőség keletke­zik. Mégpedig nemcsak a bőrfelsz!- nen, hanem távoli reflexhatások ré­vén, a test mélyén is megjavulhat a Vérellátás. Ilyen hatás észlelhető pl. az emésztőszervekben, sőt egyes ku tatók szerint, a szív ereiben is. A gyomor és bélmozgás ilyenkor las­súbb lesz, kezdetben kevesebb, de félóra múlva már több gyomorsav képződik és ez a fokozott gyomor- hbdv-klválasztás órákig eltarthat. A májból több cukor kerül a vérbe. Mindez az egészséges emberre vo­natkozik: számukra hasznosak ezek a jelenségek. A fokozott hisztamin kiválasztás azonban ártalmas, sőt súlyosabb esetben életveszélyes is le­het, magasvémyomásban szenvedők, szívbetegek és gyomorfekélyesek ré­szére és a vér megnövekedett cukor- tartalma rontja a cukorbetegek álla­potát. Vannak olyan emberek is, akik túl­ságosan érzékenyek a hidegre és a bőrfelület hajszálerei már a 20 fokos fürdővízben is hirtelen, túlzottan összehúzódnak. Ennek következtében a vér a hasüregbe tódul, agyvérsze­génység következik, ami szédüléssel, esetleg ájulással fenyeget. A szédülő ember erőlteti a légzést, teli tüdeje nyomja és nehezíti a szív munkáját. Viszonylag sok az olyan ember, — a 14—IS év közötti fiatalok között is — akik úgynevezett ideges légzés- szindrózában szenvednek. Ez nor­mális körülmények között semmilyen panasszal, tünettel nem Jár, de ha a vér széndioxidtartalma lesüllyed, a végtagok zsibbadásával, majd teta- nuszos görcsökhöz hasonló állapottal, ájulással járhat. Többnyire ingatag Idegrendszerű fiatalok szenvednek benne. A nyári fürdőzésben a tiltott helyen való fürdőzés — örvények, hajók kö­zelsége, stb. — valamint a vízalá­merülés veszélyein kívül, a legtöbb balesett abból származik, hogy a na­pozásban felhevült ember, hirtelen beugrik a vízbe. A belső fül gyors lehűlése megzavarja az egyensúlyozó szerv munkáját, az úszó nem talál ki a felszínre, vagy pedig izom-, eset­leg érgörcse támad és ezért nem jut ki a partra. Akinek a dobhártyája betegség, vagy műtét következtében átfúródott, annak nem szabad víz alá merülnie. A teli gyomor a hasban vérbőséggel jár, nehezíti a légzést; ezért nem ajánlatos fő étkezések után fürödni. A sorozatos fürdők egész szerveze­tünket áthangolják, s ebben a víz hőmérsékletén kívül, szerepe van például annak is, hogy a víz felhajtó­ereje csökkenti a testsúlyt. Ez meg­könnyíti a testmozgást, tehermentesí­ti az izomzatot, hajlékonnyá teszi az ízületeket. Az egyensúly fenntartásá­hoz nagyobb izommunka kell, foko­zódik a szívműködés, gyorsabban ke­ring a vér és megnő a ki- és beléleg­zett levegő mennyisége. A fürdőzés élettani hatásai szoro­san összefüggenek az éghajlattal is. Üdülésünk helyét tehát aszerint kell megválasztani, hogy egészségi állapo­tunknak melyik felel meg leginkább. A gyermek lelki fejlődése Kaptuk az alábbi levelet: „Ked­ves Négyszemközt! Van egy kis­gyermekem s én úgy veszem észre, hogy szellemileg nem üti meg a kívánt mértéket. Legyen szíves a gyermek szellemi fejlődéséről fel­világosítani, a gyermek helyes neve­léséhez tanácsot adni. Egy olvasó.” Kedves Olvasónk! E témakörrel ro­vatunkban már többször foglalkoz­tunk. Kívánságának eleget óhajtunk tenni s a lényeget ismertetjük. Há­rom hónapos korban jelentkezik az első lelki tünet, a nevetés. Féléves korában tárgyak után is kap, szemé­lyeket kezd megismerni. Az egy­éves, kor általában a beszéd kezdete. Ha a gyermek egy éves korában nem beszél, akkor sokszor a hallásával van baja. Ezért a szülőknek különös figyelemmel kell kísérni a gyermek fülének állapotát. Nincsen-e gennyes folyás, fájdalom... stb. A beszéd kez­dete normálisan is két és fél, három évig is eltolódhat. Az érzékszervek hiánytalan működése, a tapasztalás; és érzékelés által a lelki fejlődésre Is kihat. ,,Ép testben ép lélek!” Fon­tos a szabályos időközökben való ét­kezés, könnyű fűszermentes ételek fogyasztása, szesz és dohány abszo­lút tilalma... stb. Nem szabad en­gedni, hogy sokat üljön a szobában; túl sokat tanuljon, mert ez nemcsak a szükséges mozgás és a kellő anyag­csere hiányát okozza, hanem az éj­szakai nyugodt alvás kárára is van. Ez azonban nem azt jelenti, hogy semmi szellemi munkát ne végezzen a gyermek; mert ez viszont a lelki fejlődését veszélyezteti. Ne halljon általában sok olyan beszédet, amit nem ért meg. A gyermek lelki neve­lése tekintetében legfontosabb a pél­daadás. A példa az, ami legjobban hat a gyermekre. A beszédet, olvas­mányokat is ilyen alapon kell meg­választani a későbbi gyermekkorban. Ha a szülőknél jót lát, akkor jót is tanul. Nem szabad a gyermeket tár­saságban, sokak előtt figyelmeztetni, megverni, megszégyeníteni. A gyér* meknek igen erős az önérzete. A testi fenyítés is többnyire bántja a gyermek önérzetét. Ha valami igen helytelen jellembevágó dolgot cse­lekedett, akkor szeretetteljes rábeszé­léssel, példákkal kell ennek helyes­ségére rávezetni. A parancsolás mak­rancossá teszi a gyermeket. Érezze a gyermek mindig a szeretetet! Igazán boldoggá, csak jó neveléssel és pél­daadással tehetjük gyermekeinket. Több ezer éves kagylóhéj réteg a bölcskei Duna-parton Több ezer éves, rendkívül gaz­dag kagylóhéj, haltüske és egyéb állati csonthalmazból álló réte­get fedezett fel Bölcske környé­kén a szekszárdi múzeum segít­ségével Nováki Gyula, az Orszá­gos Mezőgazdasági Múzeumnak az őskor mezőgazdasági növény- és állatvilágát kutató tudomá­nyos munkatársa. Erről a Duna­parton nagy hosszúságban lakott helyről sok értékes régészeti le­let került már a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeumba. A vas­tag csontréteg feltárását rövide­sen megkezdi a kutató, ugyanak­kor a szekszárdi múzeum is fel­tárásokat végez a helyszínen a bronz- és középkori maradványok napvilágra hozására.

Next

/
Thumbnails
Contents