Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
1 1965, iölítis 25. »■■.in—... ii .ii i TOLNÁ WEBTE! MEPŰJSA0 " ............. M.. ........ 5 F inom szálú, lágyan omló, erősen fényes, amellett rugalmas és tartós a selyem. A gubák tenyésztésének és a selyem elkészítésének titkát sikerrel őrizték 3000 éven át, a kínai Santung tartományban. A selyem megismerése, a Mennyei Birodalomban mitológiai ködbe vész el. Az egyik monda szerint Tsin, a Jóságos Isten kényszerítette a hernyót, hogy az ember örömére aranyszálat bocsásson ki magából. A másik legenda meg azt tartja, hogy a hernyó a legszebb szűz szemöldökében gubózott ki először. Indiában és Perzsiában is ismerték az ókorban a selyemhernyókat. De mivel megvárták, hogy kikeljen a gubából a pillangó, nem tudták felgombolyítani a szálakat, csak kóccá tépték össze, úgy fonták meg. A negyedik században fellendült a kereskedelem. Kínából rengeteg selymet szállítottak szerteszét a világon. Az 551. évben Krisztus születése után, megjelent Justi- nian császár előtt két perzsa barát. Busás ajándék fejében megígérték, hogy ellesik a tenyésztés titkát. Egy év múlva tértek vissza Bizáncba, bambusznád botjuk üregében selyempetéket hoztak magukkal. A selyemtenyésztés hatalmas lendülettel felvirágzott. Régi svájci és olasz újságok tanúsága szerint hazánkban először 1680. körül, Passardi János Péter honosította meg a selyemhernyó-tenyésztést. A Lugano melletti Torri cellából származott és költözött Pellérdre, Baranya megyébe. Vállalkozását rövidesen teljes siker koronázta. A selyemhernyó tojása, a selyempete kékes lila, majd mákszerű, sötétszürke szemecske. A petéből kikel a pille, a pilléből lesz a hernyó, amely, miután teljesen kifejlődött, megépíti házát, a gubóját. Mirigyzacskója anyagát, a fibroint, egy csövön keresztül sajtolja ki, szabályos nyolcas formájában maga köré. A pete kikelésétől a hernyó be- gubózásáig 32—38 napra van szükség. Egy-egy gubón körülbelül 2 ezer méter selyemfonál van, amelyből az üzemekben 800—1000 métert tudnak lefejteni. A fonodában a selyemgubókat 98 fokos vízbe mártják, hogy fellazítsák a gubó szilárdságát, feloldják kötőanyagát, a szericint, s egy lengő kefe segítségével megkeresik a fonal szálát. Ezután a fonólavorba a kívánt szál vastagságnak megfelelően 45— 50 fokos vízben adagolva felfejtik a gubószálakat (2. kép). Innen kerül egy 60 fokos fűtött szekrényen át a motollára. A vékony — 2 mikron átmérőjű — elemi szálak különböző tisztítási és kikészítési műveleteken mennek át, míg rugalmas, bűvös fényű szálaikból a szőhető, erős fonal lesz. Előkészítik a szövéshez a fonalat. Áthalad a cérnamotringolón (3. kép), s fehér fényével nagyon impozáns képet kölcsönöz a teremnek, ahol a gombolyítást (4. kép) végzik. Az anyag hosszanti szálát hengerekre rakják. Ezt nevezik a felvetésnek. Ahány szál anyag fut a selyemszövet szélességében, annyi orsóról suhan a szál, különböző tisztítóberedezéseken át a hengerre (5. kép). Amíg készül a szövet hosszanti irányú szála, a szomszédos gépeken a csévéket duzzasztják kúp alakúra, a csévélőgépek. A csévék- ről pereg le a szövet keresztszála. A szövödék ütemesen zakatoló gépein (6. kép) születik a selyemszövet. A gépek vastestén csillog a fényes szál. Selyem- fény — mondjuk a közhasználatban is. A selyemfény — lágy, meleg ragyogás. A nyers selyem a legtöbb gubófajtánál, minden változatban, árnyalatban előforduló sárga. Néha fehér, ritkán kékesszürke. A magyar selyem nyersen, tompán aranysárga. Minden színre és árnyalatra könnyen festhető, s nagy előnye, hogy a festés nem tompítja, hanem emeli természetes fényességét Könnyedén omló, lágyságáért, hűvös finomságáért, halk szavú susogásáért, kedvenc ruhaanyag. De felhasználják — mivel rendkívül tartós és az elektromosságot nem vezeti —, az iparban is. Tolnán, a selyemgyárban születik a gépeken, sok-sok dolgos munkásnő kezenyomán a selyem- szövet. A finomabb, vékonyabb anyagokból kendőket festenek és női fehérneműket készítenek. De egyaránt alkalmas meleg nyári napokon könnyű kis ruhák készítésére (7. kép) és a selyemből varrt estélyi ruhában (8. kép) is hódítóan lehet tündökölni színházban, estélyeken. Foto: TÚRI MÁRIA Szöveg: MÉRY ÉVA
