Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

4

»röESriS MEGYEI NÉPŰJSÁG

1965. július 24.

Mi újság „dámvadországban?”

Virgonc borjak — Fekete és fehér dámszarvasok

Európai hírű védett területünkön, a Tona megyében elterülő gyulaji vadrezervátumban jó az idei dámszarvas-szaporulat. A dám borjak már lábra keltek, járják az erdőt, s virgonc játszadozásukkal derűre fakasztják a vadgazdaság dolgozóit- A gímszarvasbikák „felrakták” koronás díszeiket, s lassan befejeződik a dámok agancsképződése is. Böröczky Kornél, a vadrezervátum új vezetője, aki néhány évvel ezelőtt tagja volt az afrikai magyar vadászexpedíciónak, két aranyéremmel kecsegtető új lapátos dámbikát látott a napokban, megfigyelő cserké- szésein. Az egyikkel hajnalban, a másikkal az ebéd utáni órákban találkozott. A szép dámlapá- tosok egyike sötétbarna, másika egészen világos színű volt. A tapasztalat szerint, újabban a (sötétbarna színű, korábban pedig a fekete dámbikáknak fejlődött a legszebb lapátjuk. A dámok színe viszonylag változatos, a világos és sötétbarnán kívül akad köztük fekete, sőt fehér színű is.

Cukor a folyosón — boltvesető a bíróság előtt

Kommandinger Károly, a szekszárdi földművesszövetkezet volt boltvezetője a rábízott több tízezer forint értékű áruval nem jól sáfárkodott. Amikor szűknek bizonyult a raktár, a szomszéd nyitott folyosóját rendezte be raktárnak, itt tárolt több mázsa cukrot.

A szomszéd iránti bizalma odáig terjedt, hogy rábizta a cukorkészletet, sőt megkérte, hogy szolgálja ki a vevőket. Akkor még senki sem sejtette, hogy a rendezetlen anyagi körülmények között lévő boltos a közösség kasszájába is benyúlt. Ez azután derült ki, amikor kimutatták a közei húszezer forint hiányt. A boltvezető a bíróságon felel tettéért.

Ki fizesse a parkolási díjat ?

Miután a fővárosban és a nagyobb üdülőközpontokban, mint például Siófokon, bevezették a gépjárművek parkolása után a díj szedését, a gépkocsivezetők körében izgalmas téma: ki fizesse a parkolási díjat? Sajnos mind ez ideig a kérdés nem tisztázódott- Pedig több szekszárdi minisztériumi és tanácsi vállalat gépkocsivezetői kérdéseikkel illetékes szervekhez fordullak tanácsért, de a kérdést mind ez ideig nem sikerült rendezni. A helyzet ugyanis az, hogy az állami kocsi utasát, ha felviszi valamelyik minisztériumba, akkor a minisztérium közelében kell parkolnia, hagy az utas minél • kevesebbet gyalogoljon. Mindez így logikus, így ésszerű. Akkor kezdődik a bonyodalom, amikor a parkőr megjelenik és kéri a díjat. Ilyenkor a sofőr a zsebébe

nyúl és fizet. Ismerek olyan gépkocsivezetőt, aki egy nap 14 forint értékű parkolási cédulát gyűjtött össze, miután utasa több helyen volt ügyet intézni a fővárosban. Nyilván a helyes megoldás mégis csak az lenne, ha az utas fizetné a parkolási díjat, mert mégis csak az ő érdekében parkol a célhoz legközelebb a sofőr. No de melyik sofőr meri kérni a főnökétől azt a néhány forintos díjat? Úgy véljük, az volna a megoldás, ha a gépkocsi- vezetők a napidíjjal együtt benyújthatnák és elszámolhatnák a parkolási díjat is, természetesen a nyugta ellenében. De ebben az ügyben sajnos Tolna megyében nem tudtak megfelelő választ adni. A Pénzügyminisztérium és a Munkaügyi Minisztérium illetékes választ adni a sofőrök kérdésére. Várjuk a minisztériumok válaszát. (pálkovács)

A felvilágosítás a legfontosabb...

6Ú

99

A SZINTE MEGSZÁMLÁLHATATLAN foglalkozási ágak közül, nagyon sok az olyan, amelyet alig ismerünk, vagy ha igen, akkor kevésbé és rosszul. Ezek közé a tévesen ismert foglalkozási ágakhoz tartozik az Állami Biztosító körzetfeiügyelője.

Valamikor régen a felszabadulás előtti időkben különösen falun ismerték a biztosító embereit, de úgy, hogy ha már messziről feltűnt, bezárultak a házak kapui, ablakai. A bőbeszédű ügynökök, akiket mindenhol csak biztosító vigéceknek neveztek, ha valakire rászálltak, nem volt mentség. Ahol tudták, becsapták a paraszt- embert. Az elemi csapások után megállapított károknál minidig találtak olyan kifogást, amellyel kibújtak a kártérítés alól.

— Jó néhány éve dolgozom itt a paksi járásban, mint körzeti felügyelő, de úgy érzem mindegyik községemben szeretnek, megbecsülnek az emberek, — mondja Molnár János a járási kirendeltség irodájában, ahol éppen a mai biztosítások formájáról, előnyeiről beszélgetünk.

A körzeti felügyelő már nem találkozik zárt ajtókkal. Az emberek mindjobban megértik a biztosítás fontosságát, érdeklődnek a különböző formák után, melyik lenne legelőnyösebb számukra.

— A legnépszerűbbek az önsegélyező csoportok. Itt értünk el jó eredményeket, — meséli Molnár János, aki egyébként a munkájában nem ismer fáradságot; — Minden termel őszövetkezeti taggyűlésre eljárunk rendszeresen, ismertetjük a tagokkal a

biztosítás formáját. Szerintem az én munkámban a leglényegesebb a felvilágosítás. Nyilvánvaló, senki sem óhajtja kidobni a pénzét az ablakon, előbb tudni akarja vajon milyen ellenértéket kap érte?

A KÖRZETI FELÜGYELŐ

munkája nagyon sokrétű. Reggel hajnalban már talpon van, járja a községeit esőben, sárban, hóban, fagyban. Egyszóval az idő nem számit. Áltálában a mező- gazdaságban dolgozók konán kelnek és kimennek a földekre. Otthon, csak a hajnali órákban találhatók, vagy pedig a késő esti órákban. Molnár Jánosnak akad munkája bőven, mert nemcsak a szervezéssel foglalkozik, hanem a már megkötött biztosítások után is szorgalmasan látogatja ügyfeleit, érdeklődik nem történt-e különösebb dolog házuk táján. Ezenkívül a károsultak ügyeit intézd fáradhatatlanul.

— A körzetembe« mindenhol ismernek, szakmai feladaton kívül sok-sok más dolog elintézésére is megkérnek az emberek — mondja. — Amit tudok elintézek a járási székhelyen, vagy Szekszárdim ; így is szélesedik a kapcsolat, a baráti viszony az ügyfelekkel. Persze a legeredményesebb agitáció, nem mindenhol a felvilágosító munka, hanem a példa?

Sok olyan emberrel találkozik, aki nem érti meg, miért van szükség baleset- és vagyonbiztosításra. Nem elég a magyarázat, a felvilágosítás, példa keli. Sajnos ebben az évben is több példa

adódott, amely néhány száz embert meggyőzött a biztosítás szükségességéről. Most már látják a dolgozók, hogy ha valakit valamilyen károsodás ért és biztosítva volt, az Állami Biztosító két hét alatt megtéríti kárát.

Itt van például Szusz Mihály Dunaszentgyörgyön. Háztáji földjét évek óta biztosította. A közelmúltban lemondta a biztosításit és egy hét múlva a jég elvert rajta mindent. Természetesen nem kapott egy fillért sem. Egy másik szomorú példa Hanus- ka Mihály paksi lakos nevéhez fűződik, aki egyre halogatta megkötni a gépkocsi-biztosítást. Baleset érte, kocsiján pedig több ezer forintos kár keletkezett.

— A biztosítás nagyon jó dolog. Nem szabad sajnálnia egyetlen gépkocsi-tulajdonosnak és parasztembernek sem azt a pár forintot évenként, — magyarázza a körzeti felügyelő. — Sohasem tudni mikor jön a baleset, vagy az elemi csapás! És ha már megtörtént, a kártérítés nagyon sokat jelent a családnak!

A „MOLNÄRJÄNOSOK” mindenhol azon fáradoznak, hogy a dolgozók károsodásuk esetén anyagilag ne menjenek tönkre; A családok egy-egy csapást köny- nyebhefl viseljenek eL Házuk leégése esetén új hajlékot tudjanak építeni. Munkájuk megbecsülést érdemel. Ök ma mór nem a régi vigécek hazug mondataival agitálnak, hanem az egyének hasznos és előnyös biztosításának feltételeit magyarázzák.

Fertői Miklós

Pintér Istvánt

YILKOSSÁG

NEW YORKBAN

A nyári mélyszántáshoz trágyázzák a kétyi Kossuth Tsz learatott árpatábláit,

»'FTTWTT?*r»T

rTTTTTTT*

— Í3 —

Fogalmam sem volt, hogy kinek a költségén esznek-isznak kísérőim, és ki akasztotta őket a nyakamba. Nem mondom, kissé nyugtalankodtam. Ha egy úriember egy hölggyel szállodába készül, elemi kötelessége, hogy ne kompromittálja a hölgyet. Az ilyesmit legjobb titokban tartani. A legritkább esetben hív tanút az ember, amikor szíve választottjával belép a kapun. Én sem hívtam, de a sors kifürkészhetetlen akaratából mégis akadt. Tűrnöm kellett őket, mást nem tehettem. Közben az idő gyorsan telt, Ruth, nak öt perc múlva meg kellett érkeznie. Arra gondoltam, ő jobban ismeri az amerikai viszonyokat, majd megmondja, hogy mit tegyek;

Ruth meg is érkezett. E különleges alkalomra legszebb ruháját vette fel. Hogyan is jellemezhetném szépségét? Leheletfinom csókot adott, de azonnal éreztem, hogy legszívesebben szenvedélyesen megcsókolna, csakhogy ebben két körülmény is akadályozta. Az első az illem, a második pedig az, hogy a világon a legjobbnak tartott és agyonreklámozott csókálló ajakrúzsa még mindig messze elmaradt a kívánt minőségtől.

Ruth leereszkedett mellém a székre, s egy pohár brandyt rendelt, mert ilyenkor nem árt némi ital.

— Szeretsz? — kérdezte.

— Szeretlek! — válaszoltam, mert részben csakugyan szerettem, részben pedig mit mondhat egy férfi a nőnek, hacsak nem atkarja kockáztatni a sikert?

m —

— Akkor jő! — válaszolta. — Tudod, dar- ling, majdnem egész nap rád gondoltam, s már- már azt hittem, hogy nem szeretsz, csak meg akarsz kapni. A férfiak sokszor azért erőszakosak, mert már unják a nőt, és túl akarnak adni rajta.

i— En szeretlek ..;

— Most már tudom, hogy te azért vagy olyan türelmetlen, mert szeretsz, s nem bírod ki nélkülem. A szerelmes férfiak néha olyan erőszakosak .. ■_

Ki tudja, még mit el nem mondott volna barátnőm a férfiakról összegyűjtött tapasztalatairól, ha nem hívom fel a figyelmét a szomszéd asztalnál ülő két alakra. Ruth először rendbehozta a brandyspohártól kissé elkenődött rúzst az ajkán, aztán legcsábosabb mosolyával a szomszéd asztalnál ülő férfiak felé fordult. Nekem úgy tetszett, mintha kacsintana is rájuk, de erre nem esküszöm meg. Aztán visszafordult hozzám.

— Tudtam! — jelentette Id.

— Mit tudtál, drágám?

— Azt, hogy egy olyan férfi, mint Cucke, aligha hagyja annyiban a dolgot!

Amikor „egy olyan férfiról” beszélt, úgy érez. tem, hogy imponál neki Cucke, és nem éppen kedve ellenére való, hogy engem ketten is követnek.

— Nem értem, drágám! — mondtam. — Mi köze lehetne Mr. Cucke-nek ehhez a két undorító alakhoz?

i

— Hogyhogy raem ék-bed, szívem? *— válaszolt kérdéssel, s a „szívem”-et hallva* megnyugodtam: Ruth mégis szereit, nem fogja az utolsó pillanatban meggondolni magát.

— A dolog nagyon egyszerű. Én tetszem Mr. Cucke-nek, s ezért elhatározta, hogy megtudja: ki miatt nem tetszik ő nekem. Ez a két úr a szomszéd asztalnál magándetektív, Mr. Cucke alkalmazta őket, hogy ellenőrizzék minden lépésedet. Szeretné tudni, hogy a barátságon kívül van-e még valami köztünk..,

— Remélem, egy óra múlva már lesz! — re- begtem lesütött szemmel, reménnyel és vággyal telve.

— Én is remélem... — mondta Ruth. — De, sajnos, Cucke úr kereszülhúzta számításainkat. Ilyen körülmények között ma nem mehetek veled. Meg kell értened: vigyáznom kell a jó híremre.

— Most mit tegyek? — semmisülten, ébren megérve foszlósát.

— Udvarolj nekem egy órácskát, aztán menj szépen haza. Majd holnap este találkozunk, addigra talán már nem követnek. Lehet, hogy Cucke úr csak egynapos megbízást ádott a detektíveknek.

— Csak azt nem értem, miért nem a te nyomodban vannak, drágám?

nyögtem meg- álmaim szerte-